2011. december 30., péntek

Meglettem...

bár lehet, hogy csak ideiglenesen. Szabadságon vagyok itthon az ünnepek alatt és végre volt időm szkreppelni. Hiányzott, no. Készült három oldal is, mutatom mindhármat:

Felhasználtam: papírrózsa, karika, papírok, cetli: Kimeric Kreations;
zsírkréta, fémhuzal: Ányi; keret: Karen; színes szalag, sárga virág: Chouk77;
gomb: Krisssz; szalag: Carola; sárga szalag: Ysk Designs;
sárga keret: Icka; varrás: Gunhild

A fotó Bándon készült, ahol közös tökfaragást szerveznek minden évben. Mindenki választhat egy tököt, kedve szerint megfaragja, majd a helyi kultúrház előtt kiállítják a díszes kompániát. Idén mi is átmentünk és Gábor élénk érdeklődése mellett faragtunk. Kettőt. Vittünk egyet itthonról is, amit megfaragva vissza is hoztunk. Az ott hagyott tökfejünknek jó mérges lett az arca, amit hazahoztunk, annak csillagszeme és mosolygós szája készült. Majdnem egy hónapig szorgalmasan gyújtogattuk benne a mécseseket esténként. Jó móka volt, megyünk jövőre is. Következő oldalam Gábor első találkozását örökíti meg Mikulással. Jobban mondva az előkészületeket... Tavaly lemaradt az ünnepségről, beteg lett, így nem mentünk. Idén is kapott személyre szóló meghívót, ki nem hagytuk volna. Bár a falu összes gyereke kabátban, sapkában ülte végig az ünnepséget, mivel a kultúrházként működő épületben sajnos hiányos a fűtés, momentán nincs, így nem igazán tudtuk eldönteni hol van hidegebb, kint vagy bent. Aztán megbeszéltük Szabival, ennek is meg van az előnye, legalább nem kell a kabátokra vigyázni :) Na mindegy a Mikulás egészen lenyűgözte kicsi fiamat, tágra nyílt szemmel bámulta, míg osztogatta a csomagokat. Kérdeztem Gábortól odamegy-e egyedül és nagyon bátran két lépés távolságra meg is közelítette, aztán kinyújtotta a kezét a csomagért, biztos, ami biztos, közelebb nem megyek, gondolta, nehogy valami bántódásom essen...

Felhasználtam: papírok: Kimeric Kreations; ragacs: Krisssz;
fenyőfa, hóember, hópihék: LDD; varrás: Michelle Colemann;
kicsi papírok: Horváth Veronika; masni: SahlinStudio; keret: Jenny;
glitter: Icka; csipke: Raspberry RD; csillag: Osli; pecsét: Fran
Az oldal egy LDD-QP liftelése.

 A harmadik oldal pedig annyira friss, hogy még meleg. Természetesen karácsonykor készült a fotó. Nagyon aranyos volt Gábor, szokás szerint. Bár a díszítők jól lebuktak... Korábban kelt a kisfiú, mint vártuk, így még javában ment az öltöztetés, mikor kidülöngélt a nappaliba. Mivel nem aludta ki magát, rosszkedvűen, persze. Mit ne mondjak, vágni lehetett a rémült csendet nálunk. De minden jó, ha a vége jó, tágra nyílt szemekkel csodálkozott rá a fára, Bali pedig frappánsan megoldotta a dolgot azzal, hogy az angyalkáknak sietniük kellett, azért kaptuk félkészen a fát. Már tavaly is meglepően gyengéd volt a díszekhez, finoman hintáztatta őket, simogatta a tüskéket. Ez idén is így volt, annyi különbséggel, hogy a kis sámliját odacipelte a fa mellé, leült és onnan gyönyörködött a karácsonyfában, a következő megjegyzésekkel, milyen pompás fa, milyen csodálatos fa... Persze olvadoztunk, rendesen. Annyira lenyűgözte, hogy ha nem kap semmilyen ajándékot, akkor sem történt volna tragédia. De persze a meglepetések gondosan elrejtve már várták kicsi gazdájukat. Bevallom őszintén nem csinálunk nagy faxnit az ajándékokból, nem kap toronyórát sem lánc nélkül, sem lánccal, amúgy is rengeteg játéka van. Noddyt kapott, egy reptér kíséretében, öltöztethető macikat és persze az elmaradhatatlan könyveket. Jelenleg Boribon és Annipanni nálunk a favorit.

Felhasználtam: papírok, ezüst kacs, mézeskalács: Kimeric Kreations;
pepita szalag, papírtépés: Gunhild; masni, fehér poppy: Fanette;
szalag: Noshay; fehér dombor: Horváth Veronika;
maszk, pecsét, felhős firka: Fran;
varrás: Rucola Design; kék virág: Laurence Designs

A végén egy kis vicces dolog, gyerekszáj, mindjárt kettő is. Üldögélnek a gerlék a villanydróton előttünk. Gábor kinéz az ablakon és azt mondja, beszélgetnek. Apja kérdezi, miről beszélgetnek? A kisfiú válasza: - Almát kéne enni. Pár nap múlva gerlék megint üldögélnek, majd elrepülnek. Gábor megjegyzi: - Boltba mentek. Kérdés tőlünk: miért mentek boltba? Rögtön jön a válasz: - Almát venni.

2011. október 13., csütörtök

Fiúk az életemből

Időm továbbra is semmi... de jelenleg jól megérdemelt szabadságomat töltöm itthon - hihihi: járólapozzuk a lépcsőházat, jobban írva járólapoztatjuk és nemannyira hihihi ma leadtuk egy bontóban matuzsálemi kort megél(r)t autónkat. Élt 26 évet... Kicsit nem, ellenben nagyon bőgtem, a vasazásból élő és éppen sorban álló emberek pedig bámultak, nadehülyeegyhisztérika... Mindegy, majd túl leszek rajta. Első autóm volt, sokat szolgált bennünket, de hiába vigyáztunk rá, cipeltük orvoshoz és kozmetikushoz már nem érte meg tovább költeni rá. Szóval a fiúk: jelentem nagyobbik nagyon jól érzi magát Pécsen. Végül szakított barátnőjével, azaz barátnője szakított vele, (már túl van rajta, szerencsére) így koleszba költözött. Vadiúj kollégiumba, 2 ágyas szobába, minikonyhával és külön vizesblokkal felszerelt 2 szobás apartmanba. Nincs is messze az egyetem, lecuccolta a biciklijét, így most azzal jár. És jól boldogul egyedül, mitől is tartottam? Bár a hétvégéim mosással-vasalással-főzéssel telnek, hogy mire vasárnap kora délután indul vissza minden meglegyen, de nem bánom, mivel így hazajön és láthatom. Hiányzik, no. Túl van első zh-ján, persze hibátlanul sikerült, ezen már nem is csodálkozom. Az a szerencséje, hogy apukájára ütött eszileg :) bár a szorgalmát örökölhette volna tőlem. De ne legyünk telhetetlenek. Kisebbik fiacskám pedig jól elvan a mamabölcsiben. Nem sír utánam reggelente, addig integet, amíg lát. Én pedig jóanyához illően hol ugrálok, hol leguggolok az utcánkban, hogy jól lásson a lomboktól. És persze lelkesen integetek. Kaptam egy karórát Szabitól, mivel az egy dolgozónőnek nagyon fontos kellék. Gábor viszont irigykedik, hogy anyának milyen szép ójája van és Gábónak is kell. Tegnap délután a játékai közül kiszedett egy ébresztőórát, akkora kb. mint egy kávéscsésze, igazi, de már nem jó, felemelte a karját, a másik kezével pedig tartotta a csuklóján és esküszöm húsz percen keresztül roppant komoly ábrázattal sétált fel és alá a lakásban, azt hajtogatva: Gábónak is van szép ójája, nagyon szép, tik-tak. Ezért úgy döntöttem beruházok egy játékórába (290 Ft). Ma, miután végeztünk a bontóban (a város hozzánk közel eső széle), elrohantuk egy játékboltba (város közepe) vettünk egy műanyag játékórát. Mire hazaértünk Gábor már felkelt. Felcsatoltam a kezére, hát ilyen ronda órának ennyire örülni. Azt hiszem ez a boldogság: a gyerekeimet boldognak látni... A végére pedig egy újabb gyerekszáj: üldögélünk egymás mellett a kanapén vasárnap délután, Gábor megrángatja a nadrágomat és így szól: - Milyen pompás gatya! - mert ugye az ember lányának a fia 26 hónaposan csak úgy lazán használja a pompás szót, ráadásul a helyén és helyesen...

2011. szeptember 18., vasárnap

A köd és a szürke szamár

esete van velem. Olyan jól eltűntem, tudniillik. Mint említettem volt, szeptember elsejétől én is a dolgozó nők életét élem újra. Aminek tulajdonképpen örülök, hiszen sokáig úgy volt, nem tudok visszamenni a munkahelyemre, állást pedig ugyebár nem könnyű találni, egy kicsi gyerekkel pláne nem. És ha még hozzáteszem, hogy szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre eddig egyetlen munkahelyem volt, tehát még jóindulattal sem tarthatom magam rutinos álláskeresőnek, hááát... A régi helyemre nem vettek vissza, viszont OV-nak köszönhetően három kolléganő is elmehet 40 év munkaviszony után nyugdíjba, így egyikőjük helyett leszek én. Most tanulókorszakomat élem újra, hiszen hiába töltöttem életem jóval több, mint felét a nyomdában, ez a része teljesen ismeretlen számomra. Számlázás, ajánlat-adás, tehát tiszta adminisztráció. A számok világa nem az én világom, sajnos, így bruttó, nettó, jól el tudok veszni. De nem adom ám magam könnyen, így fogcsikorgatva csakazértis megtanulom! A nyomdai része, a kalkuláció az már könnyebben megy, hiszen nyomdaagyam van, így látom magam előtt a munkafolyamatokat. És majd ez után jön az értékesítés... na az újra kemény dió lesz számomra. Úgyhogy ha valaki nyomdát keres valamilyen kiadványa számára :) gondoljon rám, és keressen engem. A héten most ülök először itthon a gép előtt. Sajnos szkreppelni sem volt időm-erőm. A meglepetés-fotókönyvem is félben, de azt mindenképpen szeretném még a hónap vége előtt befejezni. A cewén is olyan régen jártam már, bele is szakad a szívem, hiányoznak a lányok, na, blogokat pedig húúú, be sem merem vallani mikor vendégeskedtem utoljára. Abban bízom, hogy majd lassan-lassan belerázódom és lesz időm újra kicsit több. Mert nálam ez a legfőbb probléma, képtelen vagyok normálisan beosztani az időmet, hogy mindenre elegendő jusson: család, háztartás, munka, szórakozás. Bár megfordult a fejemben, hogy nem bennem van a hiba, hanem egész egyszerűen kevés az a 24 óra. Este 20,30-ra már olyan fáradt vagyok mint egy bányaló, és még akkor vár a mosogatás, rendrakás. Nosztalgiával gondolok a pár hónappal ezelőtti időszakra, amikor vígan és lazán üldögéltem hajnalig a számítógépnél, ha megszállt az ihlet. Na mindegy, remélem azért télen lesz kicsit több lehetőségem az alkotásra... Addig is:

Sajnos a hozzávalókat egész egyszerűen képtelen vagyok felsorolni :(

2011. augusztus 31., szerda

A Balaton

Szégyen és gyalázat, itt lakunk 30 km-re ettől a csodától és idén voltunk először strandolni Gáborral. Mentségemre szolgáljon, tavaly még icipicinek találtam Őkelmét, nem nagyon akartam pancsolni vinni. Inkább itthon, az udvaron, a biztonságos medencéjében töltöttük a forró nyári napokat. Most nyáron viszont úgy gondoltam, lemegyünk és pancsolunk. Aztán nem úgy alakult a nyár... Mindig volt valami egyéb elfoglaltság, munka ami miatt húztuk-halasztottuk. Festettünk anyukáméknál, nálunk, rohangáltunk járólapért, pincét pakoltunk, festettünk, szóval elröppent a nyár, mint egy pillangó, és mi azon kaptunk magunkat, idén sem jártunk a Balatonon. Aztán múlt hét csütörtökön még lustálkodtunk reggel, Gábor pedig hordta a játékokat hozzánk, amikor szinte egyszerre kimondtuk a varázsszót: menjünk strandolni. Kipattantunk, gyors reggeli, aztán indulás is... ami azért csoda nálam, mert egy veszprémi bemenetelhez órákat készülődök: pelenka, csereruha, tea, játék, stb... És már azon kaptam magam, hogy a kocsiban ülünk és Csopak felé haladunk... Azt hiszem a strandon Gábor volt a legboldogabb gyerek, komolyan ilyet még nem láttam... Félelem nélkül rohant a vízbe, végig vigyorgott, kente az iszapot, lapátozott, sikítozott... Öröm volt nézni. És mi néztük is és boldogan vigyorogtunk, építettük a homokvárat és közben arról beszélgettünk, hogy lehetnénk gyakrabban is spontánabbak, ami persze elég nehéz, a túlszervezett, mindent bebiztosító természetemmel...


A dolgozó nő

Mármint én... Holnaptól, közel három év (miután a várandós időmet is itthon töltöttem) után újra munkába fogok járni. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, hiszen régi munkakörömet betöltötték időközben és egy teljesen új feladatot kaptam. Új hely, új munka, új emberek... Szóval hiába dolgoztam már időtlen idők óta a nyomdában, ez most ismeretlen lesz. De mikor voltam bent megbeszélni a dolgokat, éreztem, hogy szeretettel várnak, ez pedig nagyon jól esett. Könnyebb lesz a munkám, hiszen a CTP-előkészítő részleg helyett - ahol bizony fizikai munkát is jócskán kellett végeznem, most egy íróasztal mögött, számítógéppel kell boldogulnom. Gábor pedig mamázni fog, addig, amíg nem kezd oviba járni... ami még egy év. Nem akartam bölcsibe hordani,  nálunk nincs is, Veszprémbe kellett volna járnunk, reggel a tömött buszokon, idegeskedve, délután meg haza fáradtan, szélben, esőben, hóban, fagyban... Így marad a mama-bölcsi, helyben. Balázst pedig szombaton költöztetjük Pécsre, ahol kollégiumban fog lakni. A képeket elnézve, rémálmaim a kollégiumokról tovaröppentek cirka egy pillanat alatt. Kétszer két ágyas, vizesblokkal és minikonyhával felszerelt apartmanokba fog beköltözni, ráadásul idén teljesen felújították, új épület, új bútorok. Nem tudok mit mondani, Szabi azt mondta Ő is leköltözik... főleg mikor elolvasta az értesítőt, amiben azt írták, hogy igyekeznek azonos neműeket összepárosítani, de nem garantálják... Egyből elkezdett álmodozni, hogy egy szőke, hosszú combú egyetemista lánnyal kerülhetne egy szobába. Bali csak vigyorgott, aztán bejelentette, sajnos már nem lehet jelentkezni a kollégiumba, különben is ilyen kitétel nem volt a jelentkezési lapon... Szkreppileg kicsit elmaradásban vagyok két hete nem cewéztem, pedig szuperebbnél-szuperebb kihívások voltak. De nem mondom, hogy nem ültem a gépnél, csak miután szeptember harmincadikán lejár a 100. CEWE-kihívásra kapott fotókönyv-kedvezményes kupon, így gőzerővel nekiláttam egy újabb fotókönyvnek. Amit nem biztos, hogy megmutatok, esetleg pár oldalt, oldalpárt belőle, mivel nagyon személyes lesz. A Gábor-várást foglalom fotókönyvbe, hiszen szalad az idő és a memória sajnos szelektál. Most még élénken él bennem az egész majdnemkilenchónap, de ki tudja, három-négy év múlva milyen fontos dolgokról feledkezem el, amit nem akarok... Nekem amúgy is egy csoda, ahogy Attila halála óta alakult az életem, a várandósság pedig olyan szép időszak volt, megérdemel egy fotókönyvet. 

2011. augusztus 18., csütörtök

Az élet jó

névvel nyertem egy készletet a DST-n. Még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek, sorsszerűség meg hasonló eleveelrendelések :) Köszönöm Mr Random! (Vajon Fortuna hol csavargott?) Mutatom:


Thank you Kokon Scrap-Art, Petra!

Timeless

Új oldalam az OsDesign szépséges minikéjéből készült, ami a Digidesign Resort Megakészletének egy része. Orsi része is gyönyörű, öröm volt vele alkotni.


Úgy gondoltam a szépséges készlethez pedig szépséges fotó dukál. Így kölcsönkértem nagyfiamtól egy, a szerelméről készült felvételt.


A fotó és így az oldal pedig búcsú is egyben. Valamitől, amit pontosan nem tudok megfogalmazni, de sajogva fáj és szívemösszeszorító... Történtek számomra annyira megmagyarázhatatlan dolgok kicsi családomban, ami felébresztett naivságomból és rá kellett döbbennem, hogy a világ kőkeményen a pénzről szól. Nem részletezem, nem ide való, meg úgyis lecsendesül majd minden, bár az, hogy minden a régi lesz... hát nem tudom. Annyi biztos, hogy jó darabig nem fog oldal készülni sem Balázsról sem a szerelméről. Majd ha a vihar elcsendesül a lelkemben...

2011. augusztus 16., kedd

Iskolakezdés

Hamar elszaladt a nyár... és nemsokára kezdődik az iskola. Ezért is aktuális Orsi legeslegújabb minikéje, ami az augusztusi Bit & Bytes keretében készült, és a Scrapdish boltjában vásárolható meg. Két papírcsomag és egy elemcsomag is tartozik hozzá - így már nem is annyira mini :) Mutatom az előkéket:




Végül a készlet segítségével készült oldalam:


A fotók nem a legfrissebbek, de annál aranyosabbak. Gábor kutat a könyvespolcunkon, és hosszas gondolkodás után a Természettudományi Kisenciklopédiát próbálja leemelni, ami csak a nevében kicsi... Biztos úgy gondolta ebből a vastag könyvből minden felmerülő kérdésére kimerítő választ fog kapni.

2011. augusztus 15., hétfő

Sikerült, sikerült, jupijjjé!

Előző siránkozós bejegyzésem után úgy gondoltam ha kirúgtak a Fórumból, hát törlöm magam a Galériából is. De nem eszik ám olyan forrón. Nem lehet csak úgy törölni, így arra gondoltam nem éri meg a kínlódás - angol - hagyom az egészet. Végül is sok helyen vagyok csak egy-egy oldallal jelen, az OKC-knek köszönhetően. De azért elmentem megnéztem kapott-e valami hozzászólást. És igen! Kapott. Csupa-csupa jót. És ami a legeslegjobban jól esett, az az volt, hogy Kimeric Kreations, vagyis Kim is írt egy olyan hosszút, hogy csak lestem. A lényeg pedig, tessék feltölteni a Fórumba... Nem akartam írni, hogy próbáltam, nem vártak ölelő karokkal, de Balázs azt mondta próbáljam meg még egyszer, mi veszteni valóm van... Ha pedig nem sikerül, akkor majd írunk egy olyat, hogy megemlegetik a magyar virtust :) Tehát próba - nem sok reményt fűztem hozzá - és sikerült... Feltöltöttem, írtam pár szót, így most nyugodtan hajtom álomra a fejem. És büszkén, mert jó érzés, ha tetszik a művem...

2011. augusztus 13., szombat

Gábor-oldalak

Egyik kedvenc tervezőm Kimeric Kreations... Az ő minijéből készült ez az oldalam, tulajdonképpen egy játékra, amin sajnos nem tudok részt venni, mivel minden indoklás és magyarázat nélkül törölték a regisztrációm a Fórumból, ahová fel kellett volna tölteni az oldal linkjét. Jobban mondva annyit írtak, hogy nem feleltem meg a tagsági feltételeknek... Kicsit szomorú lettem, gondoltam megkérdezem, miért is, de aztán úgy gondoltam nem éri meg a mérgelődést. De az oldalam megmutatom, szerencsére innen nem tudnak törölni :)


Sárga Álom minikémet pedig szépen töltögetik, mindig megnézem a MediaFire számlálóját. Örülök ám, nagyon! A heti cewe pedig ezzel a szépséges és igen hosszú blogvonattal kapcsolatos. A feladat rém egyszerű, nagy fotó és WA legyen az oldalon. Ez nem nehéz, végrehajtani annál inkább... Hiszen a sok-sok gyönyörűbbnél-gyönyörűbb készletben kell keresgélni, melyik is legyen... Úgy döntöttem mindenkitől lesz valami az oldalamon. Így nem is sorolom, elhihetitek, tényleg mindenkitől van valami. Itt van ez a jó kis pakolós-oldal. Nekem tetszik!


2011. augusztus 10., szerda

Cewe

Nálam ez a szkreppes-dolog úgy kezdődött, hogy úgy gondoltam kezdeni kéne valamit az esküvőnkön készített és megkapott körülbelül 2300 fényképpel. Elkezdtem keresgélni és rátaláltam egy fotókönyvre. Úgy gondoltam, megpróbálom, miért is ne? Az első kicsi könyvem még teljes egészében a cewe-szerkesztőjével készült, de a kutakodás közben véletlenül ráakadtam néhány nagy, magyar szkreppes-blogra. (Direkt nem emelek ki senkit.) Szerelem volt első látásra, sőt azt is maradt. Sokáig kerestem az én utamat, hiszen nekem minden oldal nagyon tetszik. A minimál, a fantasy, vagy éppen a pakolgatós... Mostanra mondhatom el, talán rátaláltam a stílusomra, de ezt nem jelenthetem ki karakánul, hiszen mint minden, én is változom. Biztos mindenki, aki készített már fotókönyvet kíváncsi arra, mi történik azután, hogy rákattintott a 'Feltöltés' gombra... Szekeres Nóra segítségével most kicsit bepillanthatunk ebbe a varázslatos világba:

Yellow Dream - de most már tényleg


Kedves Utazó! Ha volt kedved erre az állomásra visszanézni, kérlek ülj le nálam egy kicsit. Elnézésedet kérem a kellemetlenségért (tisztára olyan vagyok, mint a MÁV szóvivő) technikai problémák merültek fel ezen az állomáson. Remélhetőleg minden akadály elhárult, így megoszthatom Veled első minikémet. Remélem tudod majd használni, bár csodát ne várj, hiszen egy lelkes amatőr készítette, de fogadd olyan szeretettel, mint amilyennel én alkottam.


Remélem sikeres volt a feltöltés - bár az biztos, mert Balázsom ügyezte szerelménél, Balatonfüreden - és én is jól linkeltem ide. Ha mégis valami probléma volt és nem sikerül letölteni, kérem sikítani és futok megoldani a problémát. (Abban legalább jó vagyok...)
Elég szépen megszakítottam ezt a gyönyörű, hosszú szerelvényt, de azért remélem még nem késő: hozzám Pufiindiántól érkeztél és Ritahoz indulhatsz. (Persze ha még nem jártál Náluk...)
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Beedeenek, hogy bevett a csapatba, Krisssznek a sok-sok segítséget, a többieknek pedig a kedves-aranyos-erőtadó-önbizalmatnövelő biztatást.

2011. augusztus 9., kedd

Tökéletlen élet...

Az élet nem mindig habostorta. A szkreppes oldalakon általában mégis mindenki boldogan mosolyog, a gyerekek gyönyörűek, a táj csodálatos és persze az ég is kék... (Ha nem, akkor kékké színezzük.) De van az úgy, hogy akár terápiás célból, jól esik a bánatot, a csalódást és az elkeseredettséget "kiszkreppelni" magunkból.  Orsi legújabb készlete az Imperfect Life ehhez tökéletes segítséget nyújt. Hozzájuthatsz Orsi polcain, három helyen is: itt, vagy itt, és akár itt. Mutatom az előkét:


Gondoltam lefényképeztetem magam, ahogy kétségbeesetten próbálom feltölteni a Yellow Dream blogtrain keretében készült kicsi készletemet, aztán összezuhanva rájövök, hogy nem fog menni, de végül úgy döntöttem, legyen ez a fotó az oldalamhoz. Nem vagyok valami nagy kempingező, tehát a sátorbanalvás számomra kínszenvedés. Mikor Balázsom még kicsi volt, a kedvéért aludtam vele párszor az udvaron egy sátorban. Szerencsére megnőtt, így már nem velem akar sátrazni :) a kicsi meg még kicsi... Egyszer aludtam önként egy sátorban, amit három vakondtúrásra sikerült felvernünk, és mivel egy éjszakáról volt szó, így matrac helyett polifom (?) volt a derékalj. Nem volt jó, mondhatnám borzalmas volt. Reggel lefényképeztek, de a képeken annyira tragikusan nézek ki, hogy nem mertem használni, mert még én is megijedek magamtól. Még ez a legjobb, igaz itt nem látszom rendesen, így a fekete karikák a szemem alatt sem. Szóval itt az én "Reménytelen" oldalam. (Azért reménytelen lett a címe, mert elég reménytelennek tartom, hogy rájövök valaha a kempingezés ízére...)


Orsi szuper, újdonatúj készletéhez pedig játék is tartozik, a készletért. Orsi blogján kell hagynod egy hozzászólást arról, mivel kapcsolatban alkotnál ezzel a készlettel. Például, ha egy három vakondtúrásra felvert sátorban kellett éjszakáznod, és erről oldalt készítenél. Vagy nem tudtad feltölteni a Yellow Dream készleted. Ilyesmi... Orsi nagylelkű, minden ötödik hozzászóló után választ egy nyertest. (Tehát ha reklámozod és többen hozzászólnak, növelheted az esélyed.) Aki pedig Mr Random kezében bízik, hagyjon a DST-n egy bejegyzést, hiszen ott is sorsol a főnöknőm.

2011. augusztus 7., vasárnap

Sárga Álom helyett Sírós Rémálom

MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉREK, AKI MEGÉRKEZETT HOZZÁM A YELLOW DREAM BLOGTRAIN KERETÉBEN ÉS CSAK A MEGÍGÉRT KÉSZLET HŰLT HELYÉT TALÁLTA!
A héten nagyon összesűrűsödtek a dolgok nálam, mondhatnám elnyelt az ár. Kifestettünk anyukáméknál, aztán nálunk is a nappalit. Ugye nem kell részleteznem mivel jár ez... Mindennek a tetejébe Gáborom elkapott valami irtózatos köhögést, kínlódunk, próbálkozunk, gyógyteázunk, és most már csak a ráolvasás jöhet. Remélem kilábal belőle. Torka nem piros, tüdeje tiszta, doktorunk csak a kezét tárja szét. És valami nemtudommimiatt az maradt meg a fejemben, hogy augusztus nyolc. Mármint, hogy akkor indul ez az igen hosszú és szép vonat. Gondoltam vasárnap lesz egy kis szusszanásnyi időm, mindent szépen elrendezek. Elszaladtam a cewére, szívem dobbant, rosszul emlékeztem a dátumra. A vonat már tegnap elindult. Gyorsan elkezdtem tölteni, de nem ment. Sem a Mediafire, sem a 4shared, sem a harmadik nemtudommi (Balázs regisztrált engem oda is). Nem, nem és nem. Aztán Balázs megnézte és közölte velem, ne is reménykedjek, hogy a mi kis alapnetünkkel ekkorát lazán feltöltök. Néztem kétségbeesetten, most mi lesz? Leghamarabb szerdán tudom megosztani, öszvérmegoldással. Leviszi egy pendrive-on a barátnőjéhez, ott többet tud a net, ott felrakja nekem. Hálásan köszöntem, de így nem ma, nem holnap, hanem holnaputánután tudom csak megnyitni az állomásomat. Szóval ez van... Itt ülök, szomorú vagyok. És szégyellem magam.

OKC - Camomile Designs: Be a Boy

Kifestettük a nappalit. Ennek örömére jelentkeztem OKC-ra a DST-n. Mindig megállapítom, hogy nem vagyok normális ilyenkor, de késő bánat eb gondolat :) és persze fiús készlet, nem hagyhatom ki. De az előző bejegyzésem címében elejtett probléma nem hagyott alkotni. Rossz volt a letöltési kód, amit kaptam, pedig próbáltam reggel, délben és este is. Hátha időhöz van kötve a dolog :) De minden jó ha a vége jó, így mutathatom Komashyaru gyönyörűséges készletét és persze az oldalaim belőle:




Állandó címszereplőm jelent meg mind a két oldalon. De mivel a nagyobbiktól nemsokára búcsút veszek - felvették Pécsre, ez egyik szemem sír, a másik meg könnyes állapot -> hiszen nem fogom látni túl gyakran, így a tervben-fejben formálódó oldalamon Balázs lesz majd. Brühühü...

Dear Komashyaru, thank you for the chance for OKC!

2011. augusztus 5., péntek

Oldalak és egy kis probléma

Heti cewén virágokkal foglalkozunk, Audi jóvoltából. Gyönyörűbbnél, gyönyörűbb oldalak csodálhatók már meg a Galériában. És végre elkészült az enyém is. Nem volt egyszerű oldal, sokat pakolgattam, húzkodtam ide, majd oda a mütyörkéimet. Az az igazság, hogy nincs abszolút kedvencem a virágok között. Szeretem az összeset, de a feladat, az feladat, így gondolkodtam melyiket válasszam. Végül a szellőrózsára esett a választásom, szépsége és könnyedsége miatt. De fotóm nem volt, így továbblépve eljutottam a pipacsokhoz, onnan pedig már csak egy pici ugrás volt a mák, mivel szerettem volna, ha Mákvirágom is szerepel az oldalon. Így sikerült:

Felhasználtam: háttérpapír: Aquarius;
papírok: Miss Tina, Heart Designs; Brendamascari;
szívek: Line Designs; pipacs: Magali Designs;
virág és papírszív: Laurende Designs; ragacs: Krisssz;
varrás és pecsét: Mörjike

Következő oldalam Orsi gyönyörű készletéből készült. Ez az Ivy Scraps augusztusi megájának egy része, mutatom:


Az oldalam pedig:


A fotó még tavaly decemberben készült, nagyobbik fiam szalagavató bálján, ahol egy szép szokás szerint a végzősök felkérik táncolni a szülőt. A fiúk anyukát, a lányok apukát. A fénykép aktualitását pedig az adja mégis, hogy most már hivatalosan is tudjuk, megjött a levél pecséttel meg egy halom intézni valóval, Balázs szeptembertől pécsi diák lesz. Bár egy percig nem aggódtunk az egyetemi felvételije miatt... de azért keringőzni támadt kedvünk. Persze nem a rengeteg papírtól :) 

2011. augusztus 1., hétfő

Cewe

Annyira vonz a kézi szkrepp, mint a csuda. De nem igazán merek nekiállni. Bevallom őszintén, nézegetem már egy ideje itt is, ott is a hagyományos technikáról íródott cikkeket, csodálkozom a trükkökön és persze a gyönyörű oldalak elvarázsolnak. Most az munkál a fejemben, hogy hagyományos még nem, de egy hibrid oldal azért lehet belefér az időmbe és a tehetségembe :) Végül is, ha a digi-oldalamra felvarrok egy gombot, készítek egy virágot papírból, esetleg ragasztok egy szalagot, masnit az már hibridnek számít, nem? Bár most a festési technikákat a nappali falamon fogom gyakorolni és anyukám konyhájában illetve étkezőjében... Addig pedig marad a digitális. A héten a cewén Mr Random Beszterit kérte fel egy keringőre. Eszter kihívása anno :) öregített fotó használata volt az oldalán. Ez persze egyből adta a vintage-technikát is. Krisssz csudajó dolgokat készített megint és egy jópár régebbi készlete is elérhető, használható. Ritka dolog, de elég hamar összeállt a fejemben az oldalam, csak fotóm nem volt hozzá. Végül egy, az esküvőnkön készült fényképből "ollóztam" ki azt a részt, amin én vagyok és ami, szerintem, illik ide. Gólyatimi tanácsa (akinek köszönöm az építő kritikát itt és most) alapján kivettem az árnyékot a keret és a fotó közül. Az eredeti, cewére feltöltött oldalon még szerepel, Timi pedig azt javasolta, hogy inkább legyen egyben a fotó és a papírkeret, mint a valóságban. Nem igazán tudom, GIMP-ben ezt hogyan lehet megoldani (két mütyörke összevonása) ezért döntöttem ennél a megoldásnál. És láss csodát, tényleg jobb lett. Itt már a javított változattal dicsekszem:

 Felhasználtam: minden papír és mütyörke: Mitsybelle, 
kivéve a papírkeret és a fotó-overlay: Krisssz

És amikor ilyen technikai-feladat van, jövök rá mindig mennyi minden tanulnivalóm van még. De szívesen járok utána a dolgoknak, keresgetek Rainbow Katánál, Ányinál a megfelelő megoldás után. Sajnos a PS még mindig kínai, és idő hiányában még sokáig az is marad, bár a Cewén Krisssz indított egy klassz kis PS-okosítót. Szóval a fotóöregítés minden csak nem az. Próbáltam Krisssz egy régebbi PS-leírását alkalmazni, nem nagyon (sehogyse) ment. Hiába, GIMP-re csak úgy lehet átültetni, ha az ember lánya minimum kapisgálja a PS-t. Szóval kínlódtam, sokat, a végeredmény azért egészében annyira nem lett tragikus. (Próbáltam elvinni a tekintetet a nyomoronc fotóöregítésemről a csilli-villi kiegészítőkkel.)

2011. július 25., hétfő

Nyári november

Nem kényeztet bennünket az idei nyár... Először rekkenő forróság, aztán pedig hideg. Igen hideg. Nem kellemes hűvös, pulóveres, de azért rövidnadrágos, szoknyás, mezítlábas, hanem hideg. Tisztára, mint novemberben... És mit is lehet ilyenkor a szobában? Hát játszani! Például Orsival, aki újabb játékra invitál mindenkit. Hihetetlen, de igaz, ez már a nyolcadik. A múltkorira, a meghosszabbított határidő ellenére kevesen vállalkoztak, így most arra kérek mindenkit, aki erre jár, menjen és játsszon Orsival. Főnöknőm még egy alpha-készletet is ad hozzá, ingyenesen. A feladat pedig? Rém egyszerű. A betűknek kell szerepelnie az oldalon. Természetesen a betűk átszínezhetők, ha a kék nem illene az oldalhoz. Mutatom az oldalam - a vegetáriánusoknak nem kell tovább olvasni - ami Gáborról készült, két perccel azután, hogy feltépte a nagymamája hűtőszekrényét, húúús felkiáltással kikapott egy rántott combot és csillogó szemekkel elkezdte bekebelezni.

Minden papír és mütyörke: OsDesign

2011. július 22., péntek

Yellow Dream

Vannak olyan dolgok az életemben, amiket, ha elevenen nyúznának (brrr) sem tudnék megmagyarázni. Ez a sárga álom is ezek közé sorolandó. Már biztos nem titok, a Cewe Lányok közül Beedeenek pattant ki a homloka mögül az az ötlet, hogy legyen blogvonat. Jelentkeztem is, de már akkor tudtam nehéz fába vágtam a fejszémet, csak bele ne törjön. Lehet már kukucskálni, az előkék sorra kerülnek fel a Fórumba (lassan az enyém is ott lesz). Gyönyörűbbnél-gyönyörűbb papírok, mütyörkék... Aztán nekiláttam, és jelentem az is biztos, hogy a fantasy mellé a készletkészítés is felsorakozott. Nem mondom, hogy soha többé, hiszen ilyet nem szabad kijelenteni, de amennyit szerencsétlenkedtem, csak kuncogok magamon. Hogy miért mégis? Talán azért, mert hálás vagyok a sok-sok segítségért, ingyenesen letölthető készletért és a rengeteg biztatásért amit kaptam ettől a közösségtől. Úgy érzem máshogy nem nagyon tudom viszonozni. És ha hárman töltik majd le a minikémet, már akkor is elégedett leszek. 

Elmaradás - megint

Orsi játékára készült ez az oldalam. Persze nem időben, mondanom sem kell... A feladat pedig az volt, hogy Orsi készített egy templatet, és a segítségével kellett megalkotni a saját oldalunkat. Az enyém így sikerült:

Minden papír és elem: OsDesign

Balázs és Gábor látható a fotókon, ahogy lelkesen nyírják a füvet. Gábor úgy döntött beszáll Bali mellé és vígan tologatták a fűnyírókat. Szóba került még a csere lehetősége is, de aztán mindenki maradt a saját fűnyírójánál.

2011. július 17., vasárnap

Ceweheti meg a múltheti...

Olyan régen blogoltam már :) beírtam a címet és közzé is tettem azonnal. Persze bejegyzés még sehol... Milyen lükecsaj vagyok :) Na mindegy. Elmaradásban vagyok több téren is. Régen voltam vendégségben, így gyorsan körbeszaladtam kedves ismerőseimnél. Ahogy olvasom majdnem mindenkinek az időhiány a legnagyobb problémája. Mint ahogy nekem is... és sajnos valami mindig hátrányt szenved emiatt. Szeptember elsejétől pedig teljes munkaidőben fogok dolgozni, egy teljesen új munkakörben. Vége az éjszakaibaglyoskodásnak... Másik elmaradásom a múlt heti cewe-oldalam mutatása. Persze az eheti mellett... Krisssz "csináljamitakarsz" kihívásának a feladatait kezdtük el a múlt héten. Mindig Mr Random sorsolja ki, kinek az ötletét kapjuk. Múlt héten Aagassi pacás-maszkolós kihívása volt az oldalba foglalandó. Az enyém így sikerült:

Felhasználtam: papír: Rainbow; maszk: Krisssz;
gombok: Gunhild, a gombok varrása: Corren Silke;
minden más: Lillas

Múlt héten valami csoda folytán én nyertem a heticewét. (Köszönöm ezúton is Krisssz és kedves CEWE! Ja és persze Véletlen Úr!) Két készletet vásároltam, az egyikből használtam fel sok mindent. A heticewe pedig Cirade kihívása, a téma pedig az esküvő. Sokszor készült már oldal az esküvői fotóinkkal(ról). De az egyik kedvenc képemet még nem szkreppeltem. Most azonban ennek is eljött az ideje. Szabi unokahúga fényképezte, jó szemmel. Ahogy kapaszkodunk egymásba a nyirkos tenyerünkkel. A szöveg pedig az Egri csillagok alapján íródott musicalből való. Szép oldal lett, szeretem:

Felhasználtam: papírok: Rainbow; keret (kicsit átalakítva): Ányi;
rózsa: Kimeric Kreations; masni: Krisssz; szív: Jopke; csipke: Raspberry Road Designs;
tépett papírszél: Gunhild; fémhuzal: Snips and Shails Designs

2011. július 4., hétfő

Morning Breeze

Még a múlt hónapban jelentkeztem egy számomra érdekes OKC-felhívásra a DST-n. Nem készlet volt meghirdetve, hanem template-csomag. Jellebelleke's Designs nyitott boltot és a most megjelent hat csomagból egyet OKC keretében lehetett kipróbálni. Úgy gondoltam megpróbálom, miért ne? Nem szoktam template-tel oldalazni, de már kacérkodtam a gondolattal, így mikor megkaptam Jolandától a linket, rögtön neki is láttam. De mutatni csak most mutathatom. Thank you for the chance for OKC, Jolanda! A kapott template-csomag így néz ki:


Ebből a négy template-ből kettőt választottam. Mindkettőn Gáborom a főszereplő...

Felhasználtam: Jellebelleke's Designs template; papírok és elemek: OsDesign

Szeretem ezt a fotót Gáborról, egy sétán készült, ahogy elaludt a hordozóban, rajtam. Szabi meg belefotózott, csak úgy, spontán, és ilyen jó kép kerekedett belőle. Számomra azért is kedves, mert az első szkreppes oldalam is ezzel a fotóval készült, amit meg mertem mutatni a világnak... Hű De Régen Volt Talán Igaz Se Volt :) Azért ez az oldal már jobban sikerült, kicsivel :) Másik oldalam pedig ilyen lett:

Felhasználtam: Jellebelleke's Designs template;
Kimeric Kreations papírok és elemek

Itt kisebbik fiam épp tilosban jár... szegfűt szimatolgat. Ami nem lenne éppen baj, finoman nyúl a virágokhoz, simogatja a leveleket, aranyosan hapcizik, de a korából adódó természetes kíváncsiság azért mindig győz a jólneveltségén... És kipróbálja mennyi a virág szirmának vagy éppen szárának a szakítószilárdsága - elárulom: nem sok.

2011. július 3., vasárnap

Cewe - csinálj amit akarsz...

...csak ne bánd meg később :) Krisssz megint kitalálta a "Csinálj amit akarsz!" kihívást a cewén. Tavaly nyáron is volt ilyen, a lényeg az, hogy mindenki magának találja ki a kihívását, amit szépen meg is old. Aztán a következő hetekben Mr Random segítségével a személyes kihívásokat a többiek is megvalósítják. Tavaly lifteltem - Ányi egyik oldalát választottam, idén pedig úgy gondoltam készítek egy vázlatot és az alapján fogok oldalt alkotni. (Erre utaltam az előző bejegyzésemben is, az 1, 2, nyár! oldalam is ez alapján a vázlat alapján készült. Tehát használható. :) És bevallom, inspirált egy oldal a DST-ről, de nem tudom megmondani ki töltötte fel, mivel nem találom... Emlékezetből elkészítettem a vázlatot, ha valaki ráismer véletlenül, írjon nekem, legyen szíves, és akkor utólagosan fogok az oldal alkotójára hivatkozni.) Itt a vázlat:


És itt az oldal is:

Felhasználtam: papírok, elemek: Kimeric Kreations;
kivéve a szalag: Bonnie Blou Designs; gombok és kapcsok: Gunhild


2011. július 1., péntek

Azért nem tűntem ám el teljesen...

...csak félig-meddig. Most rossz az idő, így pár percet csentem magamnak és gyorsan letöltöttem Orsi legeslegújabb készletét. Jobban mondva készleteit, amit a Scrap Dish júliusi Bits & Bytes polcára készített. A neve: Pink Lemonade. Orsi két papírcsomagot, egy elemeket tartalmazó csomagot és klassz varrásokat tett a polcra. Mutatom is az előkéket:





Végül az oldalam:


A csajos színek miatt Hanna lett a főszereplőm. És az oldal elrendezésével vannak még további terveim...

2011. június 28., kedd

OKC

Sokszor mondtam már biztos, egycétés vagyok. Jobban mondva jelenleg háromnegyedes... Orsi legutóbbi játékára majdnemkészlett az oldalam, persze nem hagyom magam és be fogom fejezni, csakazértis! De OKC-ra szívesen jelentkezem mindig, ha időm (ez nem nagyon) vagy kedvem (ez annál inkább) engedi. Így akadtam rá Noalou új készletére, amiből rögvest két oldal is született. Bevallom már egy hete be kellett volna mutatnom, de ami késik, nem múlik (állandóan ezzel jövök), így inkább később, mint soha, most mutatom. Ha tetszik a készlet itt megtalálod!


És itt a készletből készült két oldalam. Most mindegyik Balázsról-Balázzsal készült.


Ennek az oldalnak az apropóját az adta, hogy 12 aktív év után Balázsom elköszönt a veszprémi Csermák Antal zeneiskolától. Mint minden búcsú, ez is szomorú volt kicsit. Hiszen olyan volt számára a zeneiskola, mint egy második otthon. És a zenetanárok... Csodálatos, elhivatott tanár volt mindahány...


Második oldalam kicsit pakolós lett. De nem tudok teljesen kibújni a bőrömből, így az elrendezés szinte teljesen olyan, mint a múltkori pakolós cewe-kihíváson. Van még mit tanulnom, úgy hiszem.

2011. június 20., hétfő

Unicum

Annyira besűrűsödtek a napjaim, mint a csuda. És erről az állapotról mindig az a kép jut eszembe, ahogy az Unicum-reklám-embert lassan elnyelik a habok. Mint engem is... De nem panaszkodom... Majd szeptembertől. Annyi minden dolgom van, soha nem fogok a végére érni. De ha jó az idő sajnálom Gábort a lakásban tartani, inkább megyünk le az udvarra, a játszóra, vagy csak sétálni. Kaptam egy biciklit (most váltottam be a szülinapi forintjaimat -> mindenkitől ezt kértem, mert akkumulátoros fűnyíró ollót szerettem volna, de inkább biciklit vettem mégis) ezt örökbe, egy gyerekülést pedig kölcsönbe, így már biciklizni is tudunk. Eléggé aggódom, ezért úgy döntöttem fogok Gábornak venni egy biciklis sisakot. (Balázzsal sokkal-sokkal lazább voltam.) Gábor persze nem aggódik egyáltalán, lelkesen integet és kiabál mindenkinek a csomagtartómról. Szíjja, szíjja (fordítás: szia) Nagyon élvezi, néha megsimogatja a derekam és kedvesen biztat: nyanya, nyanya, anya (a nyanya is anya, csak nem mindig sikerül ny nélkül elkezdeni, de nem haragszom, végül is nem áll távol az igazságtól). Látszik azért milyen régen bicikliztem, állóképesség: 0. Azért remélem lesz ez még jobb is :) Múlt héten viszont kultúrprogramon vettünk részt a márkói Tipegő-klub tagjaival. Egyik anyukánk a veszprémi Petőfi Színházban dolgozik, így védőnéninkkel karöltve a nyári szünet előtti utolsó klubnap alkalmából látogatást tehettünk a kulisszák mögött. Szerintem elég jól sikerült ez a rendhagyó szerda délelőtt, Tipegőink azonnal birtokba is vették a színpadot, ami azért nem csuda, hiszen szeptember óta gyakoroltak (sokat énekelünk, mondókázunk velük). Jó volt és ha épp nem a gyerekünk után rohangáltunk - ez elég ritka volt - azért hallgathattuk végtelen türelmes idegenvezetőnket is. Gábor a díszlet-raktárból hozott egy színházfiát (a vásárfia után szabadon -> nyelvművelő Puzsi) egy csavart, amivel az összes utunkba kerülő ajtót megpróbálta kinyitni. (Mi lesz ebből a gyerekből?) Szombaton pedig varrni voltam. Bizony, én. A márkói foltvarró-klub, a MárkóFolt Varrókör asszonyai és kisasszonyai csatlakoztak egy világméretű kezdeményezéshez: "Varrjunk a szabadban!" Ezen a napon kiköltöznek a foltvarrók a szabadba varrni, így népszerűsítik a kézimunkát. Szerencsére jó idő volt, így tényleg a szabadban öltögettünk, miután megnéztük a rögtönzött kiállítást. Gabi nénitől kaptam egy "aranyfejű varrótűt" (örökbe) és megvarrtam életem első jojóját. Sajnos nem tudom megmutatni, mert a közös kép része lett, fényképezőgép pedig természetesen itthon felejtődött, mivel jó szokásomhoz híven rohantam, de elmesélem hogyan készült. Egy kör alakú anyagot (narancssárga) kellett kicsit behajtani és elkezdeni fércelni. Miután körbeértem, meghúztam a szálat, köszi Lívia a segítséget, (kicsit féltem, hogy elszakad, miután a csomót is körülbelül negyed óráig kötöttem, de nem történt tragédia) ezáltal összehúzódott az anyag. A húzás közepére egy nagyon szép ekrü-színű gyöngyöt választottam és már készen is voltam. Vihettem a közös képre életem első munkáját. (Zárójelben jegyzem meg, szerintem a hagyományos alkotók is tudnák használni, mivel úgy néz ki mint egy virág. Gabi néni azt mondta az interneten írjuk be, hogy jojó és rengeteg találatot kapunk. Még babát is lehet különböző méretű jojóból varrni!) Aztán ha lúd akkor legyen már kövér. És varrtam egy kitűzőt is. Ugyanolyan narancssárga anyagból. A közepe sötétebb narancs anyagból készült, egy gombot húztam be vele. Hat szirma lett és gyönyörű. Holnap lefényképezem és megmutatom. A végén még kiderül, hogy nem is vagyok annyira ügyetlen... A legszebb pedig az egészben, hogy hordani is fogom! Azért oldal is készült ám, mutatom:

Felhasználtam: Summer Escape Part B
Collaboration kit by Digidesign Resort OsDesign 
(Orsi része ebből a kollabból)

Balázsom és szerelme, Noémi a "Felhők között". Noémi két hete itt volt nálunk pár napot, így volt idejük kirándulni: Márkóról elgyalogoltak a Veszprém melletti Csatárra. Ez egy (nekem már hegy-kategória) domb, hétvégi házakkal, szőlőkkel, és egy csomó állandó lakóval. Gyönyörű hely és CSEND. Aki kiköltözik ide, annak már nem kell nomád életmódot folytatnia, mert áram pár éve van, a vizet pedig ügyesen megoldják. A veszprémi vízmű visz ki óriási, nemtudomhányliteres tartályokban ivóvizet és azt lehet megvásárolni. (Van olyan ház, hogyha megnyitják a csapot folyik a hideg-meleg víz...) Szóval ide gyalogoltak be, mert a hegy, khmmm domb tetején van egy kilátó, ahová szintén felmásztak. Természetesen a kutyával együtt. Ott készült ez a fotó is. (A kutya lemaradt róla :) )

2011. június 16., csütörtök

Három napja

újra dolgozó nő lettem. Csak még szabadságon vagyok. Egész nyáron, hurrá-hurrá! És mint a kisiskolások én is izgatottan várom a szeptember elsejét, amikor ténylegesen elkezdődik számomra a munka. De addig még előttem a nyár, a kert, a strand és a szkrepp! A múltmúltheti cewére számítógép hiánya miatt (Balázsom szerelme nálunk volt és Ő készült a szóbelijére) nem készült oldal, a múlthetire pedig azért nem, mert gyávakutya vagyok... és nekem 30 perc csak arra elegendő, hogy átnézzem mit fogok használni a készletből, kitaláljam milyen fotóval, és a Gimp megnyitása után mindent felpakoljak, majd le és elkezdjek gondolkodni azon, hogyan tovább... bár lehet, hogy ez is több már mint fél óra :) Szóval kimaradt, de az ehetit nem hagyom ám ki és ma 17,30-kor fényképezni fogok, a többit itt olvashatod. De addig is, mutatom a legfrissebb oldalam, ami Rainbow Kata Moments to Remember készletéből készült, amit volt szerencsém megnyerni és most végre elővenni is. Köszönöm Kata itt is, most is! A fotón pedig ki más, mint Gábor, ahogy elmélyülten legózik. Bizony-bizony, eljutottunk ide is - milyen hamar - a kis rombolóból nagy építész lett.


2011. június 15., szerda

Június negyedike

Június negyedikén szinte az egész országban megemlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásáról. Nem akarok most történelmi okoskodásba kezdeni, mennyire volt igazságos, mennyire nem, ez a szerződés. Nem az én dolgom, nálam okosabbak is vitatkoznak ezeken a dolgokon azóta is. Az, hogy mégis megemlítem, annak az az oka, hogy itt nálunk is volt egy nagyon szép megemlékezés, amin Balázs is szerepelt. Egy prózát olvasott fel, szívbemarkolóan...


A nap, amelyen Magyarország „keresztre feszíttetett”
(Részletek Padányi Viktor, a neves magyar történész visszaemlékezéseiből)

De akkor már a legtöbb nemzet miniszterei aláírták a Békeszerződést, s nem lehetett bírni azt a blokádot, amelyet az utódállamok Magyarországra kényszerítettek. A kenyér, amelyet kaptunk, ízetlen volt, mert só nem volt benne; a falvakban a házak ezrei hónapokon át sötétek maradtak, mert nem volt petróleum, hogy lámpát gyújthassanak; a ruha, amelyet viseltünk, papírrostból készült, mert nem volt szövet, és azok, akiknek az élete olyan gyógyszertől függött, amely csak külföldről volt beszerezhető, meghaltak. Ezért tehát Magyarország arra kényszerült, hogy aláírja a Békeszerződést.
Hosszú töprengés után, amely a lelki agónia és megrendülés drámáját jellemezte, a kormány Bernard Ágoston népjóléti minisztert és Drasche-Lázár Alfréd volt nagykövetet nevezte ki, hogy elvégezzék a baljós cselekedetet. Május végén elutaztak Párizsba, hogy megtegyék az utat, amely sokak véleménye szerint Krisztus kálváriájához hasonlított. A Békeszerződés aláírását 1920. június 4-én, délelőtt 10 órára tűzték ki.
Ezen a június 4-i napon Magyarországon minden katonai alakulatot riadókészültségbe helyeztek, minden nemzeti gárdaegységet szolgálatra hívtak be, és a városokban a rendőrséget megkettőzték.
Ezekben a napokban rádió még nem volt használatos, de Budapest állandó telefonkapcsolatot tarthatott Párizzsal. Már reggel nagy tömegek gyűltek össze a legnagyobb napilapok szerkesztőségei előtt, hogy minél hamarabb megtudják a legfrissebb híreket, amelyeket időnként kifüggesztettek a kirakatokba. Valami különös nyugtalanság járta be Budapest utcáit már hajnaltól kezdve; a járókelők arcán belső szenvedés, fáradtság és gyakran üresség tükröződött, akár egy halottasházban a gyászolók arcán. Még a szokásos utcai zajok is tompábbak voltak.
Tíz óra után egy-két perccel megérkezett a végső megerősítés; a Békeszerződés aláírása megtörtént, ahogyan ezt a telefonvonalak tudtul adták. Ekkor megkondultak a templomi harangok, először Budapesten, majd pedig – a hír villámgyors terjedése nyomán – minden városban és faluban, a lesújtott országon végig. Két órán át, egészen délig, egyfolytában zúgtak a harangok, mintha azt mondanák: a magyarok temetik múltjukat – és jövőjüket.
Budapest perceken belül gyászba öltözött. Gyászlobogók lengtek minden zászlórúdon. Temetéseken szokásos gyászleplek takarták az ablakokat. Az utcák is gyászt öltöttek, amint feketébe öltözött férfiak, asszonyok és gyermekek ezrei haladtak lassan, arcukat könnyek borították, olykor felcsukló zokogás hallatszott. Öklök emelkedtek az ég felé, kétségbeesésből fakadó szitkok és átkok kíséretében. Az Oktogon tér egyik sarkában egy rokkant katona letépte zubbonyát, könyökben levágott csonka karjára mutatva kiáltotta: Ezért?
Az utcán idegenek ölelték át egymást gyászukban; kisebb csoportok gyűltek össze, hogy vigasztalják azokat, akik csak ültek egy padon és sírtak tehetetlenül; és a templomi harangok zúgását túlharsogta a kiáltás: „Különkiadás!” „Különkiadás!”. – Ezernyi újságárus tódult az utcákra a napi hírek gyászkeretes különkiadásával. Az emberek mohó kíváncsisággal olvasták azt, amit már tudtak, lelküket tehetetlen felháborodás rázta. A szerkesztőségi cikkeket hangosan olvasták fel a hirtelen csoportokba verődött hallgatóknak. A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg énekelni kezdte a Himhuszt, s egyre csak zúgtak és zúgtak a harangok.
A templomok hamar megteltek a gyászolókkal, akik lelkük mélyén csak Istenbe kapaszkodhattak. A papok szószékeken imádkoztak a teljesíthetetlenért, és hogy vigasztalást nyújtsanak azoknak, akik számára már nem volt vigasztalás.
Vidéken is ez volt a helyzet. Gyász és kétségbeesés uralkodott mindenütt, de néhány kisebb verekedésen kívül rendzavarás nem történt; a törvényt és a rendet fenntartották. Minden biztonsági intézkedés hathatósnak bizonyult, alkohol kiszolgálása tilos volt. A templomi harangok pedig két órán át, egészen délig, minden városban és faluban zúgtak, csak zúgtak könyörtelenül.
Abban az időben, amikor ezek az események történtek, tizennégy éves voltam, a IV. gimnáziumba jártam. Ezen a napon osztályunknak növénytanórája kezdődött volna, s tanárunk, Kovách Demjén magas alakja megjelent az ajtóban, pontosan úgy, mint máskor. Odament lassan a katedrához, aláírta az osztálykönyvet, de ahelyett, hogy számon kérte volna a házi feladatot, ahogyan tenni szokta, egész testével előrehajolt, fejét lecsüggesztette valami egészen hosszú percig… és akkor a harangok zúgni kezdtek. Kovách Demjén kiegyenesedett, odament a kis szertárhoz, ahol a térképek voltak, levette a térképet, amelyen ez a felírás volt: A Magyar Szentkorona Országainak Politikai Térképe, s egyetlen szó nélkül a falra akasztotta. Ezután megállt a térkép előtt, egy kicsit oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és ahogyan rámeredt, mindig szigorú arckifejezése meglágyult, kimondhatatlan gyöngédség jelentkezett rajta, amilyent korábban soha nem láttunk nála. Halotti csendben néztük a térképet és az előtte álló alakot, ezt a gyászoló cisztercita szerzetest, amint fejét mind lejjebb és lejjebb hajtotta, egészen a mellére. És ahogyan a harangok zúgása behatolt hozzánk, Kovách a mély csendben inkább saját magának, s senki másnak közülünk, ezt mondta:
Consummatum est! (Elvégeztetett!)
Ötvennégyen voltunk ebben az osztályban, ötvennégy tizennégyéves magyar fiú. A keresztre feszített Krisztus utolsó szavai után valamennyien a padra hajtottuk fejünket és sírva fakadtunk.
Odakint a harangok még mindig zúgtak. Magyarország keresztre feszíttetésének napja, 1920. június 4-e volt.
Péntek…



És akkor még nem elég ez a szöveg, a szervező-rendező kitalálta, hogy amikor a szövegben az van, hogy a harangok elkezdtek zúgni, a mi kis falunk furcsa-rekedt hangú harangja - természetesen lejátszóról - elkezdett zúgni és zúgott egészen addig, míg Balázs mondta a szöveget...

2011. június 11., szombat

Meska

A jószeműek már biztos észrevették (remélem :) ) a MESKA-emblémát a blogom jobb szélén. Igen, boltot nyitottam. Jobban mondva boltocskát... Még csak három könyvecském van a polcomon, kíváncsi vagyok a fogadtatásra. A könyvek teljes egészében kézi munkával készültek, cérnaffűzöttek, és keménytáblát kaptak, különböző vászonborítással. Tervezem még más színű vásznakkal is a borítókat. Sőt... itt a blogomon azt is megsúgom, hogy motoszkál a fejemben egy esküvői emlékkönyv készítése is. De az egyenlőre terv, bár szépen körvonalazódik. Ja és még annyit, hogy a három könyvecskéből kettő fűzése teljes egészében az én kezemet dicséri, ami ugye nálam nagyon-nagy szó... Nagyon érdekelt a dolog amikor Hanna emlékkönyvét fűzte Szabi, figyeltem, Ő magyarázott és szépen megtanultam, megpróbáltam. Esténként, mint a fonóban régen, üldögéltünk az ebédlőasztalnál és könyveket fűztünk, beszélgettünk...

Orsi játék - két oldal

A múltkori titkos oldalam annyira titkosítottam, hogy csak most fogom megmutatni... Ez az az oldal, ami úgy készült, hogy Orsi igen szigorúan :) megadta, minek hova kell kerülnie. A blogján már megmutatta mennyi szebbnél-szebb oldal született és a kötöttségek ellenére mindegyik milyen más mégis. Íme az enyém:


A fotók egy séta alkalmával készültek Gáborról, akit teljesen elgondolkodtatott az a tény, hogy ez a fa bizony vízszintesen "áll" és nem úgy ahogy Ő eddig megszokta. Azért kíváncsi lettem volna, pontosan mi játszódik le a buksijában... És bevallom őszintén, annyira régen készült ez az oldalam, hogy a hozzávalókat már nem tudom leírni - pirul. (A cetlit pedig amire jegyzeteltem nem találom - megint pirul.)
Következő oldalam már a mostani játékra készült. Ez egy receptes kihívás. (Orsitól jött ez a megfogalmazás, nagyon tetszik.) És azért receptes, mert a kapott hozzávalóknak kell az oldalon lenni és csakis azoknak és csakis úgy. A hozzávalók pedig: 1 virágmintás papír, 1 sima papír, 2 fotó, varrás, valami csillámos dolog, 2 szalag vagy papírcsík és alpha. A téma pedig legyen a nyári vakáció. Mutatom az oldalam (minden Orsitól):


2011. június 6., hétfő

Khmmm...

mivel ez egy elhanyagolt blog, de ami késik nem múlik, így ha véletlenül még nem értesültél volna Kedves Olvasóm: Orsi új játékot hirdetett a blogján. Egy nagyon-nagyon érdekes játékot. Oldalt most nem mutathatok, hogy miért, az kiderül a bejegyzésem végére...
A feltétel: szigorúan a megadott instrukciók alapján alkoss!
1. Keress három fotót, mindhárom ugyanazon témáról legyen fotózva egy időben. Az egyik fényképen legyen közelebb a téma és a fotó is legyen nagyobb. Ezt a nagyobbat a bal felső sarokba rakjad, a két kisebbet a jobb alsóba úgy, hogy kicsit fedje egymást.
2. Háttered sima, egyszerű papír legyen.
3. Két különböző mintás papírból vágj ki ugyanakkora darabokat, mint a nagy fotó és helyezd alá, kicsit elforgatva őket. Másik két darabot is vágj, ezek lapos, hosszú téglalapok legyenek és rakd őket a kis képek alá, úgy, hogy a bal oldalon kilógjon alóluk.
4. Legalább négy különböző elemet használva készíts csokrot a nagy kép bal alsó sarkába és az oldalad jobb alsó sarkába a kis képek alá.
5. Tegyél két kis gombot a nagy kép jobb felső sarkába és a két kis kép találkozási pontjaihoz.
6. A címet a nagy kép jobb alsó sarkába helyezd el és legalább két szóból álljon.
7. A háttérpapíron az üres helyre írj valamit a fotókról, legalább két mondatot vagy egy verset, idézetet másolj ide.
8. És végül ne felejts el árnyékolni, ha szükséges.
Ugye nem is olyan nehéz? :)

Elmaradások...

Hűtlen lány vagyok... szegény, elhanyagolt blogom. De azért néha-néha benézek és írogatok is kicsit. Most pótolom elmaradásaim, szám szerint kettőt. Itt az első:


Orsi minijéből készült, ami egy collab része: My Favourite pair of jeans. És azt megsúgom, remélem nem kapok ki miatta, a kék virágot Orsi saját kezével horgolta vagy kötötte. (Ennyit értek hozzá...)


A fotón pedig Balázsom és szerelme, Noémi látható az iskolai bolondballagáson. Nem nehéz kitalálni, tehenészlánynak és tehenészfiúnak öltözött az egész évfolyam... meg pár betyár is volt, de csak a hazafiasság miatt. Jól szórakoztak, egy igazi zenekar zenélt az iskola féltve őrzött díszudvarában, ahová még egy lovat is bevitt a társaság. Igaz póniló volt, de mégiscsak ló. Amúgy lovacska egész jól bírta-tűrte a felhajtást...
Második oldalam pedig másik fiacskámról készült, egy kihívásra. (Tényleg meg is kell néznem mi lett az eredmény...) Egy nagyon aranyos kis készletet kellett letölteni és abból alkotni. Mutatom is a készletet:


És itt az oldalam:



Szokás szerint annyit bénáztam-kínlódtam az árnyékolással, mint a csuda... Lassan ez lesz a mumusom. A múltkor például lámpával világítottam össze-vissza, hogy lássam minek milyen az árnyéka. De néztem már az udvaron is az "árnyékolást". Tiszta árnyékfüggő lettem...