2011. március 31., csütörtök

Amelie? Játék!

Részletek itt! Egyenlőre nem vagyok FB-s, ezért a játék ezen része sajnos-sajnos nem érint. De ha Téged érdekel, akkor rajta, rajta, lájkolj! A további, viszont igen, így közzéteszem, hátha rám mosolyog Mr Random képében a szerencse... Tudniillik Erika kiegészíti a játékot egy újabb nyereménnyel. Ehhez semmi mást nem kell tenned, csak a saját blogodba hírét vinned az Amelie-s játéknak és Erikánál (itt) hagynod egy üzenetet. A nyeremény pedig? Egy meglepetés, amit a nyertes választhat ki. Kell ennél több, jobb? Ja igen, majd elfelejtettem: a határidő április 15. Sok szerencsét! (Persze elsősorban nekem :) )

2011. március 25., péntek

Lift

A heticewén nem könnyű a heti feladat. Liftelés. Ami ugye nagyon jó gyakorlásnak, fejlődésnek, meg minden. De vannak oldalak amiket nem lehet, egész egyszerűen nem lehet. Láttam ezt én, mikor elolvastam Krisssz mit talált ki a hetinek. Aztán teltek-múltak a napok, gondoltam ugyan már, nem hagyhatom ki. És persze mivel motoszkált a fejemben, nem hagyott békén és megszületett az oldal. Ez alapján:


készült ez:

(Felhasználtam: papír: Corina Nielsen;
szalag, ric-rac, kék gyöngyök: Kimerik Kreation;
kivágós szív: Fran; papírszív: LetMeScrap;
csipke: Mye De Leon; virágok: Grandma's; keret: Lien)

Nem volt könnyű dolog, hiszen egy csodálatos, technikai dolgokkal teli oldalt kellett a magunkévá tenni. A Cewe-Galéria telis-teli van szebbnél-szebb oldalakkal. Az enyémen Szabi nagyszülei láthatók a fotón, Gáborral, aki kicsivel több, mint egy hetes. Vissza kellett járnunk egy jó darabig a kórházba, ellenőrzésre. Az első ilyen alkalommal látogattuk meg Dédiéket, akik akkor látták először hatodik dédunokájukat. Leírhatatlan pillanat, de azért megpróbálom. Dédimamája nagyon beteg és mivel már nem fiatal, remény sincs arra, hogy állapotában javulás álljon be. (Őszintén megmondom én annak idején egy lyukas garast sem adtam volna az életéért, de erős asszony, úgy-ahogy felépült, rendbe jött. Jelenleg a legnagyobb szívfájdalma, hogy ha nem történik vele AZ, akkor mennyit tudna segíteni az unokáknak.) Csak távolról szerette volna csodálni a kicsit, de úgy gondoltuk Szabival legyen már meg a fizikai kontaktus közöttük és ha nem tudja a karjába venni, tegyük az ölébe. Először tiltakozott, de aztán hosszú-hosszú percekig simogatta, becézgette az alvó kisbabát, egyetlen fiú unokájának egyetlen kisfiát. Csodálatos, megható, könnyes pillanat. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy Dédipapa óvja a kicsi fejét, mind a két tenyerét alátéve, mert Dédimama nem tudja tartani. Végezetül még annyit, a múltkori közös videós-fórumos szkreppelés után gondolkodtam el, azt hiszem írtam is, és persze ez most is igaz; milyen érdekes, egy adott téma, vagy adott hozzávalók, vagy adott  oldal alapján nem készül két ugyanolyan oldal. De még hasonló sem. Mindegyik szép, tetszik, és mindegyik más.

2011. március 21., hétfő

Gésa


Nem gondoltam volna, amikor a húgom kitalálta, hogy nagyobbik gyönyörűjét rábeszéli a Gésa-jelmezre, mennyire szomorú aktualitást kap a dolog. Elszörnyedve nézem, olvasom a híreket abból a távoli, gyönyörű országból. Nem ezrek haláláról beszélnek már, hanem tízezrekről és mi várható még... Ha vallásos lennék, imádkoznék értük, így csak az oda-odareppenő gondolatok maradnak. Remélem talpra állnak, ahogy már sikerült az országuknak egyszer.

Tényleg nem tudom mit ígér Hannának a tesóm, hogy rá tudja venni ezekre a jelmezekre. Tavaly boszorkánynak öltözött, idén pedig gyönyörű, törékeny Gésának. Ügyeskezű unokahúgom arcfestékkel kifestette (arc, száj, szem). Volt gyönyörű ernyője és az én legyezőmet legyezgette, amit még két éve kaptam a thai gyorsétteremben, mivel menüt rendeltem :). Eltettem, a forró nyári napokon, mikor Gáborral voltam pocakos jól jött... Nem volt könnyű oldal. Igazából a MSP havi vázlat-kihívására készült. Biztos említettem már mennyire szeretem ezeket a vázlat-kihívásokat. Nálam úgy készül egy oldal, hogy egy óráig pakolgatok fel dolgokat, egy óráig húzkodom ide-oda-amoda őket, majd újabb egy óráig hosszas gondolkodással lepakolok majdnem mindent. Ezen javít nagyon sokat a vázlat. Egész egyszerűen muszáj felrakni és otthagyni, mert a vázlat úgy kívánja. Nagyon jó gyakorlásnak tartom, mint ahogy a liftelést is (abból is többet kéne, így lehetne sokat tanulni, fejlődni). Tehát itt adott a vázlat, ez:


amit ez az oldal alapján készítettek:


És a fent megmutatott lett az enyém. Igyekszem mindig teljesen más stílusban készíteni, mint az eredeti. Hát most sikerült... Furcsa tőlem, kicsit nemén vagyok. És nem is tudom tetszik-e egyáltalán. A keretet adó japán szót a Google fordította nekem, tehát ha valaki tud japánul és nem azt jelenti, amit én gondoltam -> Gésa, akkor ott kell reklamálni. Vagy nálam, hogy én is tudjam. (Javítani nem fogom, mert egyenként van berakva és kb. 1038 ősz hajszálam lett tőle.) Japánról persze eddig a cseresznyevirág jutott eszembe és a pillangók... sablonos, de ez van. Majd a következő életemben eljutok oda is és akkor biztosan nem ilyen lesz az oldal... 
(Felhasználtam: papírok: Rainbow, Kimerik Kreations; csipke: Raspberry Road Design; szalagok: Corren Silke; pillangó: Butterfly; cseresznyevirág: Paperfellow)

Ejnye!

Amúgy pedig udvariatlan és figyelmetlen voltam, vagyok. Szóval nagyon-nagyon köszönöm a sok-sok kedves szót és a szavazatokat is.

A hét oldala...

Ismerve magam, most ugrabugrálnom kéne... De nem fogok. (Csak kicsit...) Ugyanis a Gáborral készített oldalam lett a hét oldala az Ivy Scraps-nál. És ez nagyon jó érzés, hiszen sok-sok "munka" van benne, még ha nem is látszik igazán... Viszont nem tudom mi alapján választják ki az oldalakat, néha az az érzésem véletlenszerűen... Hiszen annyi gyönyörű oldal született azon a héten. Nem akarok felsorolni, hiszen biztos kihagynék valakit, de Giny oldalától padlót fogtam... És nem került be a tíz kiválasztott oldal közé... Szóval nem akarom kisebbíteni a hét oldala címet, viszont a helyén fogom kezelni és nem szórok a fejemre konfettit és nem üldögélek tömjénfüstben egész délután... Ja és legközelebb, ha kiválasztják az alkotásom és egyetlenegy szavazatot sem fog kapni, akkor sem fogok szomorkodni... (De nem azért ám, mert Szabi életveszélyesen megfenyegetett + rámutatott arra - és nem először - hogy nem a "hétoldala" a lényeges ebben az egészben. De hiába, a megfelelési kényszer, az kérem megfelelési kényszer.) 

2011. március 19., szombat

Játék, játék, játék!

Új főnököm :) játékra hív minden érdeklődőt! Érdemes figyelni, mert a 100. követőjét megajándékozza egy általa készített oldallal és választhat egy készletet a ScrapDish polcáról. Én már régóta követem Orsit, most már hivatalból is, de ha nem így lenne biztos ugranék erre a lehetőségre. Sőt, ha reklámozod és Orsi bejegyzésénél hagysz üzenetet akkor szintén nyerhetsz. Tehát rajta, rajta! A játék addig tart, amíg meg nem lesz a szerencsés százas.

Kismedve lettem, juhéj!

Na szóval az úgy volt, hogy bátorságom továbbra sem lett több, CT-tagnak jelentkezni... De ha Mohamed nem megy... És Orsi úgy érezte lehet velem együtt dolgozni (remélem nem leszek méltatlan a bizalmára), és az oldalaim is tetszenek neki (azt is remélem ez így marad) így megkért tartozzak a csapatához. Vannak olyan kérdések egy szkreppelő életében amire egész egyszerűen nem lehet mást válaszolni, mint IGEN!!! Így lettem CT-tag Orsinál, az Os Designél. Aztán megnéztem kikkel kerültem egy társaságba. Hát csuklottam egyet a megilletődöttségtől. És jelenleg inkább ijedt kisnyuszi vagyok, de ígérem küzdök a kismedveségért, és felnövök a feladathoz!

Újra

Videós Fórumusszkreppen voltam tegnap. Azért csak fórumoson, mert a web-kameránk becsődölt, újat kell majd vásárolnunk. Csak még meg kell győznöm Szabit ennek a dolognak egy magyar háztartásban való nélkülözhetetlenségéről. Úgyhogy a web-kamera is bekerült a szkreppes álmok hosszú-hosszú sorába. Na de majd októbertől, ha minden jól megy. Tudniillik szeretnék visszamenni dolgozni. Csak az a baj, hogy ahonnan eljöttem GYED-re, oda nem fognak visszavenni. Ezt tudtam már akkor is mikor terveztük Gábort, tehát nem ért nagy meglepetés. De már olyan régóta vagyok a nyomdában, hogy a végkielégítésem + a felmondási időm csődbe vinné a céget, ezért felajánlottak egy lehetőséget, ami még csak most körvonalazódik. Hárman is záros időn belül nyugdíjba mennek a gyártás-előkészítésről, helyettük kéne valaki. Egy régi dolgozót már visszavettek és úgy tűnik én leszek a másik kiválasztott. Kíváncsian várom mi lesz... Tehát ha dolgozni fogok, akkor lesz új fényképezőgép, új web-kamera, új autó, új programok  a számítógépre, dombornyomott kártya és talán egy Hold-utazás is. Mondjuk a web-kamera munkahely nélkül is lesz, mert ha Balázsomat felveszik Pécsre, akkor szükségem lesz rá, hogy a saját szememmel győződjek meg róla egyben van-e, eszik-e eleget, alszik-e eleget meg hasonló anyai aggodalmak ellenőrzésére. Mindennap :) Szóval úgy döntöttem nem jelentkezem a csetelésre, kapjanak lehetőséget azok, akiknél minden technika adott a feladathoz. De nem bírtam ám ki... Félbehagytam a mosogatást, ugye az mindig megvár, eddig még egy tányér, egy pohár, sőt egy fazék sem mosogatta el magát, és beültem a fórumba, Krisssz ugyanis felrakta oda is a feladatot, amit a csetelők találtak ki. Mikor elolvastam elkezdtem csuklani és arra gondoltam biztos jó helyen járok? Gondoltam még cifrábbakat is (biztos, hogy füvet szívtak a csetelők, meg ilyesmiket :) ). De a kihívás kihívás, hát legyen. A feladat: saját fotó, blending, +tárgyfotó, textúra (fotóra vagy háttérre), idézet, cím, maszk, virág. Textúrát egyszer használtam életemben, azt sem tudtam hirtelen hol keressek. Ja és erre másfél óra... Nekiláttam, nem sikerült tartani az időkorlátot, fél órával túlcsúsztam. De oldalt sikerült, bár a textúra nem nagyon észrevehető. (A háttéren van, de mivel nem találtam, így lányos zavaromban GIMP sajátot használtam -> szövetszerűvé tétel, vagy valami ilyesmi. Nem nagyon látványos, de ilyen rövid idő alatt...) A többi aránylag könnyebb volt... Itt az elkészült oldalam, mutatom:

Felhasználtam: minden Fran, kivéve a fehér rózsa, az Kimerik Kreations
(Új felfedezésem, nagyon bejönnek a dolgai.) 

2011. március 18., péntek

Orsi - utolsó

Na persze nem a helyezést illetően... Hanem ez már az utolsó hét - ugye, hogy repül az idő? - volt a designerek számára az Ivy Scraps-nál meghirdetett versenyben. Felkerültek már a készletek a galériába, lehet válogatni. Alkotni persze az OsDesign készletéből :). Ami egész egyszerűen csodálatosra sikeredett (nem is értem Orsi mért félt ettől a stílustól?). Számomra vannak olyan készletek, papírok amik szerelem az első látásra, nahát ez olyan volt. Amikor letöltöttem és kicsomagoltam egyből tudtam melyik fotót fogom az oldalon "használni". Anyai nagymamám réges-régi fényképét már elővettem egyszer (ATC), de annyira ehhez a készlethez illőnek éreztem, hogy megint kellett. Így mamám újra oldalra került ezzel a fotóval. És mivel már régi ismerősként üdvözölhetitek, elárulom a nyakában található rókaprém (brrr) olyan, hogy szegény róka feje is rajta van... A szeme pedig csillog, félelmetes. A múltkor egy pillangóval takartam el, most szerencsémre pont oda esik a szalag... Na ennyi mese után jöjjön az oldal:


Mutatom ennek a csodálatos készletnek az előnézetijét is:


És ezzel számomra az alkotás öt heti folyamata véget ért. Még egy fontos feladatom lesz, hétvégén szavazni. Nagyon bízom benne, hogy Orsi elhozza az első helyet és megkapja az áhított polcát az Ivy Scraps-nél. Megérdemelné hiszen nagyon szép minikészletek kerültek ki a keze alól. Végezetül annyit, hogy nagyon élveztem én is ezt az öt hetet. Köszönöm Orsi!

2011. március 17., csütörtök

Új fejléc

Sokat kínlódtam vele, mert nekem ez már pakolgatás, és abban - sajnos - nem vagyok jó. De tetszik, bár az eredetileg elképzelttől olyan messze van mint a csuda... Eredetileg sötétzöld háttér, hóvirágokkal, fehér betűkkel volt a terv :) Ez lett belőle. Kicsit rózsaszínes, kicsit szalagos, kicsit virágos. Azt hiszem mostanában ilyen vagyok. (Vagy szeretnék lenni...) Rainbow Kata játékán nyert gyönyörűséges papírokat mindenképpen fel szerettem volna használni. Egész egyszerűen szerelmes vagyok beléjük. Mikor megszűnt a CT-tagságom nagyon sokat gondolkodtam azon, jelentkezzek-e máshová, másvalakihez. Aztán úgy döntöttem nem fogok, maradok egyszerű mezei szkreppelő. (Azért sok idegeskedést okozott ám nekem a CT, mivel az ezerszázalékos megfelelési kényszeremmel együtt élni nem könnyű.) De ha valamikor elszánom magam, összeszedem minden bátorságom, kellően felvértezem magam a csalódás ellen akkor Szivárvány-lány szeretnék lenni...

Március idusán

Itt nálunk már hagyomány a március 15-i ünnepség. Késő délután kezdődik, koszorúzással a kopjafánál, aztán a résztvevők együtt vonulnak a Kálvárián, Kossuth-nótákat énekelve, fáklyákkal világítva, a Kápolnához. Tavaly a rossz idő miatt az iskolában került megrendezésre a műsor, idén szerencsére nagyon szép idő volt, így a terveknek megfelelően alakult minden. Falunk színtársulata, a TehátRum adja az ünnepi műsort, a nemzetiségi és a nyugdíjas kórusok kíséretével. Mi nem mentünk el, talán majd jövőre. (Bár a Márton-napi lámpásos felvonulást nagyon élvezte Gábor, csupán három lépésenként kellett újragyújtani a kicsi mécsesét, mert mindig ellóbálta...) Sajnáltam ugyan, a konyhaablakunkból kicsit lehetett látni a fáklyás felvonulókat, de úgy döntöttünk kicsi még ehhez. (A kicsi népitáncosoktól is megijedt, mikor belestünk egy próbára...) Tehát ünnepi műsor helyett udvar, utca, játszótér. De azért a triciklizéshez kapott egy kokárdát... A heticewe feladat a hosszú hétvége oldalba foglalása volt. Nem feltétlenül az ünnep, hiszen a négy nap alatt sokan kertészkedtek, kirándultak, családot látogattak. Krisssztől most szabad kezet kaptunk, mindenki azt alkot amit akar, csak frissek legyenek a történések. Így készült az oldalam. Triciklizés -> kokárdában. Megjegyzem Gáborról mostanában elég nehéz mosolygós, nevetős fényképet készíteni, ha meglátja a fényképezőgépet vigyázzba merevedik, és csak komolyan néz. Ezzel szemben húgom lányairól azért nehéz, mert egyből csííízelnek, a szemük csík lesz és látszik az összes foguk... Melyik jobb? :) 

  Felhasználtam: papír: Rucola Design, zászló, maszk: Krisssz
A kommentet nem másolom ide, ha ránagyítasz, olvasható :)

2011. március 15., kedd

Skype

Minden kezdet nehéz... ez a mondás pedig nagyon igaz. Kezdődött azzal, hogy egész délután halálra izgultam magam mire vállalkoztam (már megint). Mindig nagyon lelkes vagyok, mindenre jelentkezem, aztán utána elkezdek idegeskedni, hogyan is fogok szerepelni, meg ilyenek. Szabi szerint még egy űrutazásra is az elsők között jelentkeznék, aztán a csomagoláskor kapnék szívbajt... mennyi mindent itthon kéne hagynom :) Még valamikor az (h)őskorban használtam utoljára a skype-t. Tehát Balázsomat meg kellett környékeznem, hogy segítsen a letöltésben. (Én jobb ha nem csinálok ilyesmit, még a végén újra kéne telepíteni a programokat, vagy kicsit rosszabb esetben új számítógépet kéne vásárolnunk :) ) Sikerült a megkörnyékezés, bár a cefetangolszövegem (pirul) után azt mondta, vagy soha többet nem segít, vagy betűnként fogja lediktálni a szöveget... Remélem utóbbi mellett dönt... Szóval első pont megoldva. Jött a második: web-kamera. Hát az nem jó! De hogy mibe romlott el, hónapok, vagy évek óta nem használtuk, csak itt üldögélt a monitor mellett, néha letörölgettem róla a port... Aztán ha lassan is, fél tíz lett és már nem volt időm idegbajt kapni, nekiláttunk. Volna, ha tudtam volna mit kell csinálnom. Kétségbeesetten írtam a fórumba, hogy SOS, de aztán Szabi higgadtan beléptetett a skype-ba, így már hallottam a lányokat és pár pillanat után már láttam is Őket. Jaj de örültem. Kiosztottuk a feladatot. Ezt úgy, hogy mindenki mondott egy hozzávalót, (3 papír, varrás, maszk, masni, fotó(k), szöveg, virág, pillangó, keret) aztán uccu rajta, nekiláttunk. Olyan jó volt látni és hallani a lányokat, én jókat kuncogtam közben... Biztos, hogy jelentkezem legközelebb is! Az oldalakat amik születtek a közös alkotás során megnézheted a Cewe galériájában. Olyan érdekes, egy kicsit sem hasonlítanak egymásra... Itt az enyém, mutatom, de előtte még annyit, hogy életemben ilyen rövid idő alatt oldal még nem készült el nekem. Összességében elégedett vagyok, bár már látom mit kéne még simogatni rajta:

 Felhasználtam: papírok: MScraps; CorrenSilke; varrás: Osli; maszk: Krisssz;
masni, virág, pillangó: MScraps; keret: Lien

2011. március 14., hétfő

Icka

Már biztos mindenki tudja, de azért úgy illik, ha már elhoztam, alkottam, megemlítsem. Icka, mint tervező, játékra hív minden érdeklődőt. Én érdeklődőnek számítok, így született ez az oldal:


A képen húgom nagyobbik kislánya :) vigyorog. Szeretem ezt a fényképet, már készült vele-róla oldal. De ehhez a készlethez annyira jó, hogy megint elővettem.

2011. március 11., péntek

Tavasz

Orsi már a célegyenesbe fordult. Az utolsó előtti feladatuk volt - szerintem - eddig a legjobb. Mutatom a készletet:


Tavasztündérek a címe és kézzel festett elemek vannak benne. Édes, nagyon. Kedvencem a pillangó meg a madarak meg a virágok, meg a, meg a, minden. Könnyen is ment az oldal-alkotás, bár jó munkás volt, még ha nem is látszik annyira...


Itt is van dalszöveg, csak ez Halász Jutka, Csudálatos Mary című dalából két sor. És a galériába angol műfordítottam, telefonos segítséggel (Bali). Szerintem már az agyára megyek... Szóval Hajrá Orsi! Nemsokára célszalagot szakítasz. (Remélem, mert megérdemled.)

2011. március 10., csütörtök

Krisssz már megint aggódik...

és persze teljesen feleslegesen. Hiszen olyan jó kis (nagy) csapat alakult ki körülötte. Szerintem jó páran vannak, akik egy cewe-kihívást sem hagytak még ki. Még akkor sem, ha olykor nehéz az indulás. (Ha nehéz a feladat, akkor az igazi kihívás, nem?) És a héten is klassz a feladat: Koncz Zsuzsa hétfőn ünnepelte a 65 (!) születésnapját. Nekem tátva maradt ettől a ténytől a szám, mert nem gondoltam volna. Annyira jól néz ki, simán letagadhatna jó néhány évet. Szóval a feladat: Koncz Zsuzsa egyik dalából vett pár sorral kellett oldalt készíteni. Mutatom is, de mivel még adós vagyok a múlt hetivel is, előbb azt. A cewe-találkozón feladatnak kapott kapuról-kapuval kellett oldalt. Rainbow Katától nyertem ezt a gyönyörűséges, finom papírkészletet. Szerettem volna ha érvényesül ez az álomszép papír, így minél több részt akartam szabadon. (Állandó házi kritikusomnak nem tetszik...) A fotókat pedig Kisnyúl-Anditól vettem kölcsön (köszönöm), mert nekem 1 (egy) felvétel után azt mondta a fényképezőgépem, mára ennyi... Itt az oldal:


Felhasználtam: papírok: Rainbow;
masni, kicsi virág, szív, paca, varrás, glitter: Kimeric Kreations;
csipke: Raspberry RD

Most pedig jöhet a heti oldal, amiről annyit elárulok, az esküvőnkön készült ez a felvétel. És nagyon szeretem. Szabi olyan boldog...

 
 Felhasználtam: papír: Scrapping Sisters; lila virág: Adriana'Cafe;
maszk: Lindsay; szalag és gomb: Eva Marina
keret: Lien

A dalszöveg Konc Zsuzsa Köszönöm című dalából, ami az Újhold lemezen jelent meg. (Szövegíró: Bródy)
 

2011. március 5., szombat

Itt vannak a fotók - de ha a húgom vagy ne nézd meg!

Előző, panaszkodós bejegyzésem végén megígértem, most megmutatom. Sokat gondolkodtunk mi is legyen az ajándék. Olyan aminek örül egy öt éves, érdeklődő, a világ dolgaira kíváncsi kislány. Játékuk annyi van, lassan nem külön szoba, hanem külön ház kell. Könyvvel is el vannak látva szerencsére. Ruha szóba sem jöhet, több helyről kapnak és a húgom is vásárol. Akkor meg mi??? Január óta gondolkodtunk, aztán eszembe jutott, hogy egy öt éves kislánynak már igazán szüksége lehet egy emlékkönyvre. Legyen emlékkönyv. És itt kezdődött a hajsza. Hajsza egy normális, hagyományos, csinos kis emlékkönyv után. És lehet, hogy nem jó helyen keresgéltünk, de sehol sem találtunk olyat ami szép is, jó is, és árban is megfelelő. Volt rózsaszínű Barbis, HelloKittys, nagyfejűkutyásmacskás. A belső lapok persze mind vonalasak. Már-már feladtam, mikor eszembe jutott, hogy Szabi eredetileg könyvkötőnek tanult. Jött az ötlet, hát akkor készítsünk egyet. És nekiláttunk. Elkészült. Gyönyörű. Én amúgy is imádom a kézzel készített tárgyakat, mert ha a kezembe veszem, érzem az alkotó minden szeretetét, ahogy készítette (hűűű, de patetikus lettem...).  Ja és most, hogy készen van a Meskára egy csomót feltöltöttek :) Azért is nem vettem Krisssz gyönyörű könyveiből a Cewe-találkozón, mert akkor már kész volt három könyvtest és készültek a borítók is.



A borító keménytáblás, vászon-anyaggal bevonva. Kedves kicsi lila virágos a vászon. A belső oldalak cérnafűzöttek, 200 grammos papírból készültek. Nem azért mondom, de gyönyörű munka.


Ezzel a könyv-projekttel még vannak terveim, tudniillik a karácsonyi ajándok elkészítése után idenekemazoroszlántis-állapotba kerültem és én (ÉN) is fűztem már könyvtestet. Bizony ám! Erről majd írok még a későbbiekben...

A következő ajándék egy kifestő-album. Azt hiszem Bjud ajánlotta a cewe-n azt az oldalt, ahol rajzfilmfigurák vannak. Letöltöttem párat, GIMP-el kicsit javítgattam, tegnap pedig összespiráloztattuk a kiprintelt oldalakat. Persze a borítón személyes a cím...


Az utolsó ajándék pedig egy memória-játék. Ez is teljesen kézzel készült. 4x4-es kis négyzetekre mindenféle figurát rajzoltam, mivel memória, így kétszer. Egyszerű vízfestékkel kifestettem - éjszakánként - és fóliáztattam, hogy tartósabb legyen. Mikor elkezdtem festeni nagyon csúnyácskák voltak a kis képek. De színesen, fóliázva elég jól néznek ki - főleg, hogy én alkottam, aki egyáltalán nem tud rajzolni, festeni meg pláne nem...
Tervbe vettem még egy kis karkötő fűzését is, kislány, örül az ilyesminek. Az majd ma este készül... De csak azért, hogy hű maradjak önmagamhoz... Mindig, minden az utolsó pillanatban lesz kész nálam :)


Bevallom vannak hibák, de sajnos a fólia miatt már nem lehet javítani...


LOTW = Layout Of The Week

Annyira örültem, aztán olyat tettem amit igazán nem kellett volna... Elmentem és megnéztem a szavazás állását. Rám: 0. Kicsit, na jó, nagyon szomorú is lettem. Bár, pár nappal ezelőtt még azt sem tudtam mi is az a LOTW, meg kellett kérdeznem Orsitól, szégyenszemre. Mártás, álomszuszékos oldalam bekerült a heti tíz kiválasztott oldalba. Jaj de jó érzés. Hiszen ez azt jelenti, hogy nem rossz amit csinálok. Igazából visszajelzés, jó úton járok. Aztán most elmentem és szavaztam, majd megnéztem hogyan áll a szavazás. Hát így. A kedvem is 0 lett. Legutóbb akkor volt ilyen, amikor - remélem nem árulok el titkot - aktív CT-tag koromban, a CT-tagok házi versenyén az abszolút utolsó helyre bérletet váltottam. (4 pontot sikerült összeszednem, az első helyezettnek pedig több, mint tízszer annyi volt.) Még jó, hogy Szabi tartotta bennem a lelket és vigasztalt. De ezt most nem mondom el neki, nehogy regisztráljon és rám szavazzon :). És itt sem azért írtam, hogy szavazatokért kuncsorogjak, csak úgy kijött. Na mindegy, megyek tortát sütni, húgom nagykislánya születésnapjára. És hogy kicsit dicsekedjek megmutatom az ajándékokat, amit mi (MI) készítettünk. De csak a következő bejegyzésemben, mert le kell még fotózni őket...

2011. március 4., péntek

Cseresznyéslány

Ha szeretsz játszani, akkor megteheted itt. Cseresznyéslány gyönyörű ékszerei közül választhatsz, ha kedvez a szerencse, jobban mondva kedvel Mr Random. (Valahogy le kéne fizetnem...)

OsDesign - harmadik hét

Orsi túl van a felén... És én úgy gondolom meglesz az az áhított polc az Ivy Scraps-nél. Nagyon drukkolok, hiszen sokat dolgozik érte, megérdemli. A héten egy nagyon jó feladatot kaptak a polcvárományosok: All about Me. Persze most sem lehetett csak úgy össze-vissza alkotni, hiszen a kiírásokat be kell tartani: papírok, elemek, stb. Nekem az OsDesign minikészlete nagyon tetszik, szeretem a papírokat, és az elemek is jók lettek. Ráadásul, úgy érzem, az oldalam is jól sikerült, elégedett vagyok vele. Próbáltam a csíkos lapba bújtatni a világoskéket. Teszteltem Szabin, aki mindig olyan jókat mond, véleményez, de nem látta. Jó mérges is lettem rá, pedig szegény lehet, hogy éppen semmit sem látott. (Három hete 12eznek a nyomdában, elég fáradt már.) Mindegy, én láttam és Orsi is észrevette mit akartam. Mutatom is:


A készlet pedig:



Bemutatom, mert telhetetlen vagyok :)

Rainbow Katánál szeretném duplázni a nyerési esélyeimet, így bemutatom legújabb készletét. Persze ez nem esik nehezemre, hiszen nagyon szeretem a munkáit. Gyönyörű színek, letisztult formák.


Hát nem szépséges? De.