2010. október 29., péntek

Tökös...

A heti CEWE-kihívásra már újra Krisssz találta ki a megoldandót. Erre a hétre helóvines a feladat. Vagy legalább töklámpás, rémisztő pók, átlátszó kísértet legyen az oldalon. Nem tudtam semmi okosságosat kitalálni, így maradt Gáborom, aki ugyan nem rémisztő és nem átlátszó, viszont nagyon bohóc tud lenni... Ezen a fényképen éppen egy kartondobozban bújócskázott velünk. Rainbow Katánál olvastam nemrég a papírtépés technikáját. (Én eddig vagy leradíroztam a papírom szélét,  ha tépettnek akartam látni, vagy Gunhildtól vettem kölcsön tépett papírszélt és azt kínlódtam a helyére...) Így gondoltam kipróbálom, és nagyon jól sikerült: a kartondoboz szélét én téptem digitálisan. Bizony ám. Csak az volt a baj, hogy Gáboron is látszott a sablon. De azért van a fejem, hogy gondolkodjam... néha. Nosza megdupláztam az eredeti fotót, kiradíroztam a felesleget, Gábor jó lett, kartondoboz tépve maradt, szuper... Persze tudom messze vagyok még, mondjuk Beszteritől. Ő annyira csodálatos dolgokat művel, hogy az állam a klaviatúrán szokott koppanni... De ami késik, nem múlik. Cirka 50-55 év múlva majd én is... 


A két papír és a maszk Krisssztől van. A cím eredetileg ugyanilyen szép sárga betűkből készült, de aztán kiradíroztam a barna papírt, így jobban tetszik. Egy tonna tököt  (Pufiindián és Kacii) raktam az oldalra. Került még pár őszi levél (Krisssz) a hangulat miatt, és némi őszi virág és termés (Geergos). Pók nincs, kísértet sincs. Viszont a tökök már csak a faragásra várnak... remélem Krisssz elfogadja így is... Szemesemálljól Gáborom meg annyira édes... Elhatározta magát és elindult. Itt a lakásban már régóta baktat, de az udvar és az utca valahogy nem tetszett. Most viszont kezd rájönni a dolog előnyeire (oda jut el ahova akar, nem ahova anyukája akarja), így gőzerővel gyalogol. És gyönyörűen... Semmi botladozás, ingadozás. Mindent így csinál, mondjuk. Vár az utolsó utáni pillanatig. Aztán amikor már kétségbe vagyunk esve és orvoshoz akarjuk vinni sok-sok vizsgálatra, hogy biztos beteg ez a gyerek, fejlődési rendetlensége van, meg hasonlók, akkor szépen megcsinálja az adott dolgot. És láthatóan nagyon büszke magára. Igazi pasi, szereti ha hízelegnek a tudományának...

2010. október 23., szombat

Tradammm...

A borító:


Nincs semmi szöveg, az egyik kedvenc fotóm van az elején. Sajnos a fotók minősége nem a legtökéletesebb, de már tervbe van véve egy jobb fényképezőgép vásárlása. Megpróbálom majd pontosan leírni a felhasznált hozzávalókat, remélem sikerül. (Nem jegyzeteltem pontosan a készítésnél...) (Háttérpapír: Lindsayj; fotómaszk: Krisssz.)

Mivel kemény táblás lesz, az első oldal magányos:


Ez már ismerős lehet, Icka oldala liftelve. De, mint minden oldalt a fotókönyvbe, újraalkottam, mivel nem gondoltam arra, hogy valaha fotókönyvet fogok készíteni, így  kihasználva minden kis szegletet és sarkot, alkottam. Viszont a könyvben már figyelembe kell venni a levágódásokat is, így nem maradt más hátra, mint újrázni. Nagyon élveztem... (Háttérpapír: Rasberry Road Desings; vonalas papír: Janka; varrás: Mörjike; tűzőkapocs: Gunhild; szalag: Carola Mondini; pillangó: Butterfly Design.) És a szöveg:
Mikor a pocakomban voltál, apával elhatároztuk, mi aztán majd jól megmutatjuk a világnak hogyan is kell gyereket nevelni: következetesség, rend meg ilyenek. Ez a komoly elhatározás körülbelül fél másodpercig tartott, miután megszülettél. Azóta ha alszol, lábujjhegyen járunk és suttogva beszélünk és a kutyát is leszoktattuk az ugatásról, azóta ha szétpakolsz, szó nélkül összerámolunk, azóta ha nem akarod megenni az ebédet, kapsz mást, azóta ha Rád szólunk valamiért és Te ránk nézel, rögtön tudjuk, nem annyira fontos dolog szót fogadni... Azóta ha éppen ahhoz van kedved, négykézláb mászhatsz a fűben az új nadrágodban, és kavicsozhatsz is. Azóta már tudjuk milyen jól nevelhető szülők vagyunk.
Következik az első dupla oldal:


Ezt már felraktam egyszer, de most ismét megmutatom. (Háttérpapír: Rainbow; keret, cipőcske, szalag: Horváth Veronika.) A szöveg pedig: 2009. július 25-én, reggel 6 órakor, a veszprémi kórházban megszülettem. Súlyom 2950 gramm és pontosan 50 centi hosszú vagyok.


A negyedik-ötödik oldalra négy, még a kórházban készült fénykép került. Gábor már újszülöttként is szeretett az oldalán feküdni (mint én), az első kicsi képen pedig a jellegzetes békababa pózban látható. (Az ötödik oldalon egy templétet használtam Kitty Designs-től a háttérpapír és a mütyörkék Horváth Veronika alkotásai.) Az egész oldalas fotó minősége remélem nem lesz nagyon rossz majd a fotókönyvben. A cím pedig: Az első napok a kórházban.

Egy tesós fényképes következik. Gábor Balival "beszélget". Nagyon szeretem ezt a felvételt, így kicsi maszkolással felkerült a hatodik oldalra. A hetediken a szöveg egy Halász Jutka dalból vett idézet:
"Nem tudom, hogy milyen volt a világ nélkülem,
elhozott egy napsugár, és ide érkeztem.
Megismertem a nagy folyót és a kék eget.
De az a legjobb, hogy megismertem a testvéremet."
Bali majdnem tizennyolc évig volt egyke. Szokatlan helyzet, majdnem felnőttként egy kistesó... De imádja az öccsét és ez nagyon jó. (Háttérpapír: Thaliris, maszk: Krisssz.)




Ez a nyolcadik-kilencedik oldalpár. Csupa alvós képpel. Ezt is mutattam már, de kicsit átszerkesztettem. A történet pedig a kommentből olvasható, idemásolom: Babakocsi, mérleg, Bali ágya, séta után félig levetkőzve, szinte mindegy. Mindenhol és mindenkivel nagyon jókat alszol. Csak akkor azt tudnám miért nem tetszik a rácsos ágy. Utóbbi két szó egyben az oldal címe is lett. (Háttérpapír: Fran; csigacsillag, álommanók: Magyarenn; és ez az oldal is templét alapján készült: Yin.)

Következik a Gábor! Merülés! címet viselő oldalpár. Babaúszásra járunk, és ez a két szó jelzi Gábornak, hogy merülés következik. Sajnos nyáron szünet volt, az őszünk pedig nem úgy alakult ahogy elterveztük. Gábor beteg volt, nem tudtunk menni, aztán az oktatónk ment férjhez, a szervezés miatt maradtak el órák, majd Ő is beteg lett, így szeptember óta még egyszer sem voltunk. De remélem nemsokára újra járhatunk. Az első oldalon még elég kicsi volt (három hónaposan kezdtük el) a másodikon már nagyobbacska. És ide is sikeredett egy klassz komment. Megmondom őszintén, örülök, hogy a lányok nem hagytak békén a kommenteléssel kapcsolatban. Nehéz megnyílni, de nem lehetetlen. És 10-20 év múlva milyen jó lesz olvasgatni... (Háttérpapír: Rainbow; mütyörkék: ShayD; templét: Yin.)


 Kicsivel múltál három hónapos, amikor babaúszásra kezdtünk járni. Először csodálkoztál mi történik Veled, bújtál Apához. De nagyon ügyes voltál, nem sírtál, és a második órán már merültél is. Niki segítségével egyre jobban élvezni kezdted a vizet. Ha háton "úsztok" rendszerint gombócban hajtod végre a távot. Karikán át merülés, szörfözés a szivacson, mind csudajó feladat, de a kedvenc a "járaláb", amiben verhetetlenek vagytok Apával.

Következik egy téli oldalpár. Nagyon sokat voltunk levegőn, a legcsikorgóbb hidegben is babakocsiztunk. Gábor olyan jókat aludt, mint a csuda. Ez az oldalpár a négy fényképpel egy kis történetet mesél el. A komment:
Ezen a télen szerencsére sok hó esett. Jó volt sétálni a csikorgó hidegben. Nagyokat aludtál a babakocsiban. Egyik vasárnap délután jól felöltöztünk apával. Téged is jól bebugyoláltunk, és szinte egész délután kint voltunk. Hóembert is építettünk Neked. Jól tapadt a hó aznap délután, így egy mosolygós, nagy pocakos hóembert gurítottunk az udvaron. Csodálkozva figyelted, mikor felébredtél. Mikor kivittük az udvarra a babakocsid, Kira mindig odaült mellé. Mintha azt mondta volna: - Macskák, ne közelítsetek!

(Háttérpapír: Rainbow; arany hó: (imádom) Krisssz; maszk: Gunhild.)
És találtam helyesírási hibát, úgyhogy javítom. (Ejnye-bejnye!)


A tél után természetesen tavasz következik. Ami egy sümegi kirándulásról készült oldalpárban látható. Az eredeti oldal szóló volt, cewe-kihívásra készült. Aztán a csináljamitakarszésmegvalósítjuk kihíváson dupla lett belőle. De nagyon aprók voltak a képek, nem túl jól látszódtak. Így átalakítottam Yin-templétje segítségével. A komment:
Bali már hosszú ideje készült a sümegi kamarazenei versenyre. Elhatároztuk elkísérjük, így szurkolunk és kirándulunk is. Izgatottan készültünk, mivel még nem mentünk Veled ilyen hosszú útra. Pelenkák, cumisüvegek, ebéd, uzsonna, váltóruha... Apa mikor meglátta a csomagokat megjegyezte: - Azt hittem csak egy napra megyünk... Tényleg jó sok mindent vittünk, még szerencse, hogy minden belefért az autóba. Sümegen sétáltunk, Bali próbált, aztán közösen ebédeltünk egy Scotti nevű vendéglőben, persze Te csak babaételt kaptál. Majd visszamentünk meghallgatni Baliék fellépését. Apával az udvaron maradtatok, de nyitva voltak az ablakok így Ti is hallottátok hogyan szerepelnek. Utána megmásztuk a várat, jó magas, meredek út vezet felfelé, de nagyon szép és a kilátás is gyönyörű volt. Végül visszamentünk az iskolához, megvártuk Balit, aki az eredményhirdetésen vett rész. Ezüst minősítést kaptak, kicsit szontyolodottak voltak. Vigasztaltuk, hogy ne legyen szomorú és fáradtan, de egy jól sikerült nappal a tarsolyunkban elindultunk haza.
 (Háttérpapír: Krisssz; lila út (papír): Mörjike; autó: Lindsayj; cumisüveg: Horváth Veronika.)




És itt is a nyár. Ez egy pancsolós oldalpár, ismerős kommenttel, ami a következő:
Igazi vízimádóként a meleg nyári napokon szinte az egész délutánt a pancsolódban töltötted. Ott aztán lehetett locspocsozni! Mindenféle játékot kivittünk Neked, de Te inkább a füvet tépkedted és szórtad a vízbe. Apa azt mondta, úgy néz ki a pancsoló, mint egy bikaitató. Egyik nap azt vetted a fejedbe, hogy Kirának is a vízben a helye. Próbáltad "szépszóval", aztán ráncigáltad, de csak nem akart beugrani melléd. Így kimásztál a fűre, majd vissza a medencébe, mintha azt mondtad volna: - Látod Kira, így kell ezt csinálni!
 (Háttérpapírok, hullám, kagylók: Rainbow; kerek keret: Lindsayj.)

A következő oldalpár ismerős lehet. Kicsit átírtam a kommentet és pár új kép is került rá. (Háttérpapír: Michelle Colemann; szívecskék, tűzőkapocs: Gunhild; keréknyom: Lindsayj.) Elég hosszú a komment, és az az érdekessége, hogy talán itt írtam először, de ilyen hosszan biztosan.
Milyen gyorsan nagy fiú lettél! Szeretem, ahogy nevetsz és ahogy kivillan a hat fogad. Szeretem amikor elmélyülten játszol, és boldogan pancsolsz, mindenhol, ahol vizet találsz. Szeretem a gyönyörű, mesélő szemed, szeretem rácsodálkozásod a világ dolgaira. Szeretem amikor a tekinteteddel követed a madarak reptét. Szeretem, hogyha sírsz és felveszlek, megnyugszol és odabújsz hozzám. Szeretem ahogy huncutkodsz és szeretem ha komoly vagy. Szeretem, hogy amikor énekelek vagy mesélek Neked, mosolyogva hallgatod.  Szeretem ahogy babanyelven magyarázol, és ha viccesnek találsz valamit akkor gurgulázva kacagsz. Szeretem ha nyűgös vagy és ki kell találnom mi a baj. (Na jó, ezt nem annyira szeretem.) Szeretem minden mozdulatod, fintorod, gesztusod. Szeretem, hogy vagy.
 És itt az oldal is:




A 20-21-es oldal megint egy nyári oldalpár. Balatonfüreden voltunk augusztus végén. Ott készültek fotók. Mivel automata fényképezőgépünk van, így sok lehetőségünk nincs a korrigálásra. Persze igyekszünk jó képeket készíteni, nem mindig sikerül... (Háttérpapír és kartonszívek: Carola Mondini; maszk: Krisssz; cetli: Janka; gyűrt papírszél: Gunhild.) A komment pedig a következő:
Egy meleg, augusztusi vasárnap délután Balatonfüredre kirándultunk. Igazándiból fuvarszolgálatot teljesítettünk, Baliék másnap hajnalban indultak Horvátországba, a csomagjait vittük le, hogy ne kelljen cipelnie. De ha már végre lejutottunk a "Balcsira", kihasználtuk, sétáltunk egyet a mólón és a Tagorén. Nagyon tetszett Neked a "nagy víz". Érdeklődve figyelted a récéket és a hattyúkat, de legjobban a vitorlásoknak örültél. Apának közel is kellett mennie Veled, egészen a móló széléig. Én persze aggódtam és állandóan mondogattam: - Ugye jól fogod a kezét? Ugye nagyon fogod a kezét? Nem hagyhattuk ki a pancsolást, és a fagyizás sem maradhatott el.

Viselt dolgaid a következő oldalpár címe:


Szerintem ez hasonlít legjobban egy hagyományos szkreppes oldalra, persze kicsit minimál stílusban. Gyönyörű papírokat találtam LetMeScrapbook-nál, a gombokra Gunhildnál leltem, a gombvarrást Brendamascari, a varrást pedig Ányi alkotta. A szöveg pedig:
Szobanövény? Csipesztartó? Reklámújság? Postai boríték? Kocsitáska? Könyvek a könyvespolcon? Anya féltve vigyázott receptjei? Reszkessetek!  Semmi sincs biztonságban! Jön Gáborka, a nyolcvan centis rombolópakolótépkedő. Anya szerint rend a lelke mindennek. Gábor szerint a káosz az igazi...
És a változatosság kedvéért itt is észrevettem egy helyesírási hibát. Természetesen javítom, még időben. Bár körülbelül tízszer olvastam el minden szöveget, ne maradjon benne hiba...

Az utolsó előtti oldalpár szép zöld színű háttérpapírját Srappy Katnél vonatoztam még júniusban. A varrott szív és a papír amire rávarrtam Michelle Collemanntól van. A gyűrt papír, a hármas keret és a tűzőkapcsok pedig Gundhild munkái. Ide ezt írtam:

A nyuszitól a sok-sok csokoládén túl egy csudajó ajándékot is kaptál. Egy zöld színű hintát. Mikor először beleültettünk még tanácstalanul nézegettél, miközben mi óvatosan hintáztattunk. De aztán... Úgy belejöttél a hintapalintába, szinte nem telik el nap, hogy nem hintázunk. Apa még a kocsibeállóba is csavarozott két kampót, ha esik az eső, akkor is tudjunk mókázni. Ha lesétálunk a játszóra, ott is rögtön a hintákhoz igyekszel. Mi pedig csak mondogatjuk Neked: "Hinta-palinta, hintázik a Gáborka, hinta-palinta szépen szóló pacsirta, lökd meg Gábor a hintát, érjed el a pacsirtát..."


Az utolsó oldal szintén szóló. És a két szülinapost ábrázoló fénykép került rá. (Háttérpapír, kicsi papír, fotómaszk: Krisssz; milton, csillagok, szalag: Lindsayj.)

Szerettem alkotni ezeket az oldalakat. Jókat nevettem a fényképek válogatásakor, a kommentek írásakor, amiket igyekeztem úgy megírni, ha a főszereplő majd olvassa, Ő is derüljön kicsit. Remélem érzi majd a távoli jövőben mennyi szeretettel készítette anyukája. Nem használtam sok elemet, de szerintem nem is kell több. A szokásos módon megnyitottam egy csomót, ideraktam-odaraktam, végül kidobtam. Viszont a végeredménnyel elégedett vagyok. És ami a legjobb: már készülök a következőre...

Heti CEWE

Múlt héten sajnos kimaradtam-lemaradtam az összegzős oldalról, ami anno Rubin kihívása volt. Nem úgy alakultak a dolgaim, időm sem volt sok, mivel Balázsom 19 éves lett, így az Ő szülinapjára készültem. Most a héten is nehezen tudtam időt lopni magamnak erre az oldalra, de mivel szkreppes otthonom a CEWE, így gondoltam, ha törik, ha szakad akkor is leszek. A heti kihívás a szeretetről szól. Anno Florci készített szeretetoldalt, és mivel a héten Őt valósítjuk meg, most mi rajonghatunk. Bárkiért és bármiért. Én Kirát választottam. Krisssz gyönyörű word art-jába belecsempéztem a nevét, és mivel kezdek úgy kommentelni mint a nagyok, írtam egy klassz kis kommentet is, Krisssz papírjára, és az arany hó is tőle jött. A maszk a fotó alatt Gunhildé, a szalag Carola Mondini, a háttérpapír pedig Corina Nielsen munkája. És itt az oldal:



A komment szövege pedig:
Lehet tél vagy nyár, hóesés vagy kánikula, reggel vagy este, Kira mindig készen áll sétálni, játszani, szaladgálni. Én ezért is szeretem. Meg még azért, mert hűséges, jó barát. Mérgesen megugatja az idegen macskákat, de a miénket nem bántja. Mindig vigyáz a házra, a postást is elzavarja minden nap. Jó vele labdázni, mert mindig visszahozza nekünk ha eldobjuk. Segít a kertgondozásban is, olyan gödröt amilyet ő ás, nem tud senki... És mert nagyon vigyáz Gáboromra, ha lent vagyunk az udvaron.

2010. október 13., szerda

Komolyan gondolkodom

azon, hogy a Puzsi pillanatai más néven fog futni :) Találóbb lenne a Puzsi hetei vagy még inkább a Puzsi hónapjai... Próbálok mindenhol maximálisan megfelelni, nem megy. Valami mindig elmarad-kimarad. És úgy gondolom inkább a blogolás szenvedjen hátrányt mint Gábor. Gyönyörű idő van, így sokat vagyunk az udvaron. Persze hiányoznak a blogok, amik követésére feliratkoztam. Nagyon szeretem olvasni a többiek milyen szép-megható-érdekes-elgondolkodtató vagy éppen vicces dolgokról számolnak be. El is határoztam azt fogom tenni, hetente kijelölök egy napot és akkor sorra látogatok mindenkit. És persze próbálok majd kommentelni is. Szóval nem vesztem el, csak az idő... (És még nem is dolgozom. Jelenleg elképzelni sem tudom mi lesz, ha újra munkába kell járnom...) Készülget Gábor fotókönyve, sőt nem csak készülget, lassan kész lesz. Hurrá-hurrá! Mutatok két oldalt:






Az első oldalpáron található két fotó még a kórházban készült Gáboromról. Aranyosan megtalálta az ujját és cuppogva szopizta. A másodikon pedig az oldalán fekszik. Gyakran alszik így még most is. Készült egy alvós oldalpár is. Yin-templétjét használtam kicsi módosítással. Jó sok alvós fotónk van a kezdeti időszakról, mivel állandóan fényképeztük mind a hárman... A szöveg pedig: Babakocsi, mérleg, Bali ágya, séta után félig levetkezőve, szinte mindegy... Mindenhol és mindenkivel nagyon jókat alszol... Csak tudnám, hogy akkor mi a baj a rácsosággyal? És az a története, hogy Gábor tényleg mindenhol szuperul aludt, a rácsos ágyát leszámítva. Már arra gondoltam káros vízér lehet alatta...
Felhasználtam: az első oldalpárhoz Horváth Veronika papírját, mütyörkéit és a keretet. A második oldalpárhoz a papír Frantól való, a kedves álommanók és a csigacsillag Magyarenn munkája. Ennél az oldalpárnál Yin-templétjét használtam kissé átalakítva.

2010. október 6., szerda

Páratlanból így lesz páros

A héten Mr Random Lululu kihívását választotta. Az Ő kihívása annak idején az volt, hogy egy már meglévő páratlan oldala felhasználásával dupla oldalt alkotott. Szuper kihívás, mivel aki fotókönyvben gondolkodik annak szerencsésebb a dupla oldal. Egységesebb, szebb. Így a héten mindenki, aki indul a cewe-kihíváson szimplából duplát alkot. Én is. Bár bajban voltam, bevallom. Annak idején, abszolút kezdő koromban - minden téren kezdő, tehát oldalmentés témában is - levettem az oldal méretét, hogy feltölthető legyen a galériába és rámentettem. Tehát amikor behívtam az eredetit a duplaoldal közepén egy bélyeg nagyságú képecske jelent meg. De nem adtam fel, nekiláttam újra az oldalnak. És mennyivel gyorsabban kész lett, mint áprilisban... Nem kellett jegyzeteket böngészni, Ányihoz és Rainbowhoz szaladgálni, csak úgy simán, egyszerűen ment. (Hínye kérem a fejlődés...) Kicsit csaltam, néhány egészen aprócska változtatást eszközöltem, remélem Lululu elfogadja így is. Amúgy az elkészült oldalpár éppen jó lesz Gáborom fotókönyvébe:


Az írásos papír és a templét Krisssz munkája, a többi papírt pedig Mörjikétől vettem kölcsön. A komment pedig:
Bali már hosszú ideje készült a sümegi kamarazenei versenyre. Elhatároztuk elkísérjük, így szurkolunk és kirándulunk is. Izgatottan készültünk, mivel még nem mentünk Veled ilyen hosszú útra. Pelenkák, cumisüvegek, ebéd, uzsonna, váltóruha... Apa mikor meglátta a csomagokat megjegyezte: - Azt hittem csak egy napra megyünk... Tényleg jó sok mindent vittünk, még szerencse, hogy minden belefért az autóba. Sümegen sétáltunk, Bali próbált, aztán közösen ebédeltünk egy Scotti nevű vendéglőben, persze Te csak babaételt kaptál. Majd visszamentünk meghallgatni Baliék fellépését. Apával az udvaron maradtatok, de nyitva voltak az ablakok így Ti is hallottátok hogyan szerepelnek. Utána megmásztuk a várat, jó magas, meredek út vezet felfelé, de nagyon szép és a kilátás is gyönyörű volt. Végül visszamentünk az iskolához, megvártuk Balit, aki az eredményhirdetésen vett rész. Ezüst minősítést kaptak, kicsit szontyolodottak voltak. Vígasztaltuk, hogy ne legyen szomorú és fáradtan, de egy jól sikerült nappal a tarsolyunkban elindultunk haza.

2010. október 5., kedd

Itt is szükség lesz a segítségre...

Hétfőn átszakadt az ajkai timföldgyár zagytározójának egyik gátja Veszprém megyében. A kiszabadult hétszázezer köbméter, erősen lúgos, maró vörösiszap a Torna patak medréből kiöntve elárasztotta Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. Folyamatosan mossák az utakat és gyülekeznek a munkagépek a gát helyreállításához Kolontáron.

Elképzelni sem tudjuk...
Ma voltunk Gáborommal az első Tipegő-klub napon. Énekeltünk, játszottunk. De szerintem sok anyuka csak félig volt ott... Annyira közel van hozzánk Devecser, Kolontár. Védőnénink felhívta az ottani védőnénit. Van olyan család akinek a házában 2 méter magasan áll a vörösiszap. Mindenük elveszett, csak az a ruhájuk van, ami a katasztrófa pillanatában rajtuk volt. Nálunk elkezdődik a gyűjtés. Minden kell, egyszerűen minden. Felesleges baba, gyerek, női, férfi ruhák. Én már rakom félre és visszük majd a tanácsadóba.


2010. október 4., hétfő

Fotókönyv, mint nagy fa

Nekiláttam és még fejszém sincs! Ehhez persze kellett, mint utolsó lökés a cewe-kedvezmény-kupon. (Mint utolsó lökés.) Bár nem az első, és mégis az. Készült már egy fotókönyvem és két fotófüzetem. A fotókönyv a cewe oldaláról letölthető esküvői fotókönyv-sablonokra készült-épült (Krisssz munkája és egész egyszerűen gyönyörű), esküvői fotóinkról. A két kis fotófüzet egyike pedig szívemcsücske Hannának íródott mesekönyv (a mesét is én kreáltam...), a másik pedig jelenleg még meglepetés, így nem írhatok róla egy szót sem. Nem mondom, elég munkás volt mind a három - a fotókönyv is, a sablonoldalak ellenére. De annyira jó érzés kézbe fogni és lapozni. (Tudom ám irigyelni a hagyományos szkreppeseket...) Az új kötetem Gáborom első évéről készül. Lesz benne olyan oldal, ami már ismerős lehet a cewe-galériából, de mindent átalakítok, így valójában teljesen új lesz. Megmutatom az első oldalpárt:


Papír: Rainbow; keret, cipőcske, szalag: Horváth Veronika. Megpróbálom gondosan jegyezni majd a felhasznált papírokat, mütyüröket, ha véletlenül valami lemarad-kimarad akkor azért óriási elnézést.