2012. február 29., szerda

Második (harmadik) nap

Jelentem születnek-készülnek az oldalak. Én pedig ígéretemhez híven esténként megnézem a Galériát, igyekszem kommentelni, majd szaladok a blogomra és írok-írok-írok. Szerencsére ma is van kiről-miről. Ma - jobban mondva még tegnap, de én hétkor zártam tegnap, tehát nekem már mai oldal - Kisnyúl-Andi töltötte fel először a vázlatom alapján készült oldalát. Szeretem a szép papírokat, ezért is  készült ilyenre a vázlat: lehet használni mindenféle csodálatos papírt. És Kisnyúl válogatott is, gyönyörűségeseket, melyek klasszul kiemelik a kisfiáról készült fotókat, amiken Olivér büszkén mutatja a korcsolya-tanfolyam elvégzéséért kapott emlékérmet. Szép, téli emlék lesz ez az oldal, úgy gondolom. Jociandi Cserebogár című oldal két (tavaly találkozva Jociandival) nem is olyan régi fotót dolgoz fel. (Az egyiken Moncsicsi is szerepel, amúgy.) A nőcis kellékek levettek a lábamról, hajcsavaró, parfüm, csatok... És már magyarázni sem kell ugye, a cserebogár kire vonatkozik? A pöttyös papírtól olvadoztam rendesen, de a mályvás is nagyon bejött nekem. Ez az oldal is nagyon tetszik. Juma oldala került következőként a cewe-galériába. Bevallom Margó a szívemcsücske szkreppes berkekben. Odafigyelése, finomsága, okossága példamutató mai kapkodó, rohanó, semmire nem figyelő, semmit észre nem vevő világunkban. Kisverébangyalos oldala szokás szerint elgondolkodtató. Finom színeivel pedig elvarázsolt, úgy hiszem sokunkat, megint. Köszönöm Margó, hogy játszottál, pedig saját bevallásod szerint, Neked sem volt könnyű betartani a vázlat előírásait. Végül, de persze nem utolsósorban, csak a mai nap utolsónak - legalábbis nekem - feltöltött oldal következik. Audi oldala a szájamtátva kategória: fekete-fehér fotókkal, és csak egy színt használva: kék színű papírok, pöttyösek, négyzethálósak, készült, mégis mozgalmas, színes, nem is tudom megmagyarázni milyen oldal született. És nincs tele mütyörkékkel, sem toronyóra lánccal, sem egyéb huncutság nincs rajta. Imádom. Ment is a kedvenceim közé. A mai napra befejeztem helyzetjelentésemet,  elnézést kicsit rövid voltam, de kezdek kicsi Vuk lenni, csak éppen nem fázom és éhezem, hanem fáradt vagyok és valószínűleg beteg is leszek, bár az, hogy lassan cserbenhagy a hangom, a blogolást nem fogja veszélyeztetni. És aki még nem alkotott, az sürgősen álljon neki, hogy legyen miről írnom, ejnye! Holnap jövök újra.

2012. február 28., kedd

Csodálatos hét

vár rám, úgy gondolom. A tegnapi bejegyzésemben már említettem én lettem a hét cewe-lánya. Vagyis az én csináljamitakarsz kíhívásra készített vázlatos feladatom alapján készítenek oldalt a bátrak. Krisssz kért tőlem egy új vázlatot, persze, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem, kidobtam. Majd gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem és kidobtam. Aztán gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem megint kidobtam. És ezt csináltam még párszor, és amikor már teljesen kétségbe voltam esve, hogy jajmostaztánmármileszvelemegynormálisvázlatotsemtudokrajzolnibrühühü... sikerült. Nem akartam nagyon nehezet, de nagyon könnyűt sem. Krisssz is azt mondta, hogy a kihívás attól kihívás, hogy nem egyszerű. (Megint ujjal mutogatok másra, bocs Krisssz.) De azért megvalósítható, bizonyítja a jelenleg (kedd 19 óra) hat induló. Sorolom a leggyorsabbakat és köszönöm, hogy nem hagytak cserben. (Tavaly nem aggódtam ennyire az Icka-lift miatt, érdekes.) Az első oldalt Krisz 1972 töltötte fel. Krisz szíves képeket választott az oldalához, jobban mondva egy csipkéből készült szalagos szívről készült fotót. Nagyon szép meleg színeket használt és ami külön tetszik a szív, mint motívum visszaköszön az oldalon: a vázlaton a kicsi pöttyök helyén, mintha hagyományos pecsételővel készültek volna a szívek, és az egyik kicsi papíron is szív alakú lyuk van. Imádom, olyan hagyományos... Következő bátram egy igazi SzabadonSzárnyaló, aki mit ne mondjak nagyon meglepett, hogy jelentkezett egy oldallal. A csokoládékra szokták ráírni, hogy nyomokban mogyorót is tartalmazhat, hát itt is éppen ez a helyzet. Nyomokban felismerhető a vázlat, de csak annak aki nagyon mereszti a szemét. Én meresztettem és felismertem, bizony ám! Szóval Kovaxka mivel tudom, hogy nem könnyű vázlat szerint dolgozni egy olyan alkotónak, mint Te vagy, így tripla gratuláció jár Neked. Egyedi, már messziről felismerhető oldaladon található tervek remélem valóra válnak. Ehhez pedig jó szelet kívánok, mi mást is? Evus a nem létező gyorsasági dobogó harmadik és negyedik fokára léphet fel. És Neki is kijár a sok-sok gratuláció, mivel nem ilyen stílusban alkot. Ezért minden tiszteletem, hogy Ő is vállalta a kihívást. Kisfiáról és kislányáról készültek a fotók, amikhez a múltkori Give Five csodaszép készleteiből válogatott kiegészítve Krisssz "selyemcukorkáival". És azért a két lépcsőfok, mert addig-addig simogatta az oldalát, amíg kicserélte a hátteret egy másikra. Nekem mind a két megoldás nagyon tetszik és érdekes látni, hogy egyetlen-egy dolog milyen nagyot változtat egy oldalon. Minyu szürkés árnyalatú oldallal érkezett, viszont csöppet sem lett szürkés az oldal. Ezen az oldalon viszont az ötlik szembe azonnal, hogy egy aránylag semleges színekkel dolgozó oldalból az élénk színű, jelen esetben piros, uralkodó színű fotó mennyire ki tud ugrani, rögtön odavonzza a tekintetet. Bár ez nemcsak a figyelemfelkeltő színnek köszönhető, hiszen két kisfia tűzoltóként és ördögként is nagyon aranyos. Rubin oldalai is mindig nagyon Rubinosak, felismerhetőek. Ő két tavaly ősszel készült fotót helyezett a középpontba. Kisfia egy éves születésnapján készültek a felvételek, amire biztos sokan felsóhajtottunk, hiszen nemrég még pocakban volt a kisember és máris elmúlt egy éves. Szalad az idő. És nemcsak az idő szalad, hanem Rubin fantáziája is, hiszen úgy gondolta az amúgy sem unalmas oldalát kiegészíti még eggyel, így dupla oldal született, komolyan mondom fotókönyvbe való. Izgalmas, mozgalmas, amolyan összegző oldal. 19 óráig még Éva jelentkezett egy oldallal és egy megjegyzéssel, ami megnyugtatott, köszönöm. Éva állatszeretetének láthatjuk újabb bizonyítékát, egy, a budapesti állatkertben készült felvételt foglalt oldalba. Az én monitoromon kicsit paszteles rózsaszínbe hajló szürke háttéren üde színek, zöld és rózsaszín. Eszembe nem jutott soha még ezt a két színt így használni, a végeredménytől viszont leesett az állam, annyira jó lett. Biztos, hogy ki fogom próbálni, lévén közeleg a tavasz, bár nálunk egész nap szakadt a hó :) Tetszenek a virágok és a bordó csipke is. Hogy a pacákról már ne is beszéljek, azokat rögtön a szívembe zártam. Meg úgy az egészet is, általában. Végül mit mondhatnék még? Kérlek gyertek minél többen, hiszen a lányok már bizonyították használható a vázlatom... Holnap jelentkezem.

2012. február 27., hétfő

Sorra kerültem...

Ezért megkérek mindenkit aki erre jár, és azokat is akik nem :) készítsetek oldalt a Cewés heti kihívásra. A vázlat nem annyira nehéz, jó sok szépséges papírt lehet használni, meg szalagot, meg virágokat, meg strasszokat. Én meg megpróbálok mindenkinél kommentelni és itt is beszámolni a dolgok állásáról... Könyörgöm játszatok... Íme a vázlat:


A fotót nem kell magyarázni, a P az papírt jelent, a fekete paca az valamilyen paca, a kicsi pöttyök pedig strasszok, vagy ilyesmik. A gomb az gomb, ahogy a szalag szalag, a virágok pedig virágok. A szaggatott vonal varrás akart lenni... Ez pedig egy értelmes bejegyzés, ami nem nagyon jött össze. Na majd legközelebb :)

2012. február 25., szombat

Azért

rá kell jönnöm mindig, hogy lehet szkrepp nélkül élni, de minek? Bár lassan a blúzomra kerül a munka érdemrendjének arany fokozatának piros csillaga, oh azok a régi szép idők (és csak zárójelben jegyzem meg ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja)... Nem tudom a narancssárga párt ámokfutásának emléknapja mikor lesz pontosan, ezt is csak zárójelben jegyzem meg, de zárójel nélkül. Nadefélreapolitikával... Szóval szkrepp. Jó régen jelentkeztem, majdnem két hónapja, de élek ám, ha nem is virulok. Tegnap szabadságon voltam, Gáborral csináltam anya-gyerek programot, elmentünk a szemészetre mindketten vizsgálatra. Jól felpakoltam Boribonokkal (mostani kedvenc), de vittünk magunkkal egy fázós királyt is, hátha sokat kell várakozni és Annipanni meg az ő medvéje nem lesz elég. Meg egy kukásautót, meg csereruhát, mindenből, tudniillik kisfiú tavaly decemberben elhatározta, hogy félre a pelenkával, így nappalra már nem használja zárójel: miért nem nyáron jött a nagy elhatározás? zárójel bezár. De biztos, ami biztos, mindenből hurcibálok cserét, hátha "baleset" történik. Bár inkább még két Boribont kellett volna vinni, mert nem történt, ellenben a könyv kevés volt. Néztek is a népek, sőt pár idős közelebb is ült hozzánk, hogy jobban hallja. Nem tudom, manapság nem olvasnak nyilvánosan az anyukák a gyereküknek, mert úgy néztek ránk, mint egy, jobban mondva kettő fehér hollóra. Anyuka (én) olvas, gyerek (Gábor) tágra nyílt szemmel hallgat, pedig akár el is mondhatná kívülről az összeset, mert tudja. A "Mesélj gyermekednek mindennap" nagyon jó felhívás, bár továbbra sem értem miért kell erre felhívni a szülők figyelmét, nálunk úgy módosul, hogy "Mesélj gyermekednek állandóan". De ez így van jól. Vicces ahogy beszél (egész nap, azért anyukámnak délutánra már eléggé fáj a feje a folyamatos csiripeléstől :) ) és néha idéz valamit valahonnan. Szóval szabadság. Este ránéztem a Cewére, mert azért néha ránézek, ha hűtlenkutya is lettem, vagyok. És mivel Bubu Give Five kihívása eszméletlen jó ötlet és annyira klassz készletek készültek és már annyira bizsergett az ujjam, meg az agyam is, hogy kész lett egy oldal. Még gondolkodom, hogy merjek-e kopogtani régi otthonomban, de bevallom az szól az igen mellett 99%-osan, hogy nem lett új. Így valószínűleg, ha félve is, meg halkan is, de jelentkezem majd. Addig is, mutatom:


Az oldalhoz Giny szépséges minikéjét használtam, és Beedee minijéből csipegettem hozzá. Köszönöm. A fotón pedig húgom kislánya, Márta látható, Pillangókisasszonnyá válása egyik állomásán.