2010. május 31., hétfő

Osli apás játéka

Tegnap - vagyis ma - éjszaka gyönyörködtem a nyereménykészleteimben. És úgy döntöttem indulok Osli (Valóság tükre) apás kihívásán. Nem kisebbik fiam apukáját köszöntöm így, oldallal, hanem a nagyobbikét. Remélem Balázs örül majd a meglepetésemnek. Az oldalon egy réges-régi kép található, még filmes géppel fotóztam és úgy szkenneltük be. Hááát, a minősége hagy némi kívánnivalót maga után, de ez esetben ez megbocsátható. Nem fűznék több kommentárt hozzá, csak annyit, hogy az oldalon megtalálható elemek és a papírok is Lindsay Jane Boys 'R' Us készletéből vannak.




Aztán ahogy töltöttem ide, arra gondoltam, annyit mégis hozzátennék, hogy a világ végére is elvitte volna a vállán a fiát...

Wedding Moment

Geergos ingyenes készlettel jelentkezett, melynek apropóját húga esküvője jelenti. Szép a készlet, virágmániások jelentkezzetek érte, gyönyörű virágok vannak benne!
Sok boldogságot kívánok az ifjú párnak! És persze esőmentes nagy napot!

Az elemek:

Letöltheted itt
Sajnos a link már nem él!


A papírok:
 

Letöltheted itt
Sajnos a link már nem él!


A készletből készült oldalaim pedig:


és

 
Ugye szépek vagyunk? Szabi ahogy néz az elsőn...  A másodikon a kezünkre fókuszáltam. A nagy képen az eskü alatt szorítjuk egymás kezét, (szó szerint), a két kicsin pedig a gyűrű felhúzását örökítettem meg.

Hipp-hipp-hurrá! Nyeeeerteeeem!

Gondolom már mondanom sem kell, ez még vasárnap.
Nem vagyok egy szerencsés alkat, Fortuna valamiért nem szimpatizál velem. És most mégis nyertem. Bár ez sem Fortunán múlott, hanem Mr. Random keze - vagy milye - van a dologban. Kisorsolt a CEWE heti kihívásán. Annyira-annyira örültem. Szabi a szőnyegen fekve nézte a tv-t, (persze ez nem igaz, mert aludt) mikor elolvastam az e-mailt, amit Krisssz küldött. És nem hittem el és elszaladtam a CEWE-re és tényleg. Az én nevem az első sorban:

 

Ami azt jelenti, hogy nyeeeerteeeem. Még egy iskolai farsangon sem, soha, semmit. Mondom is mindig, "a mi családunknak mindig mindenért keményen meg kell dolgozni". (Ezt már nagyon unja mindenki hallgatni, de belátják, hogy igazam van.) És annyira örültem, hogy (38 évesen) két lábbal ugráltam a szőnyegen és potyogtak a könnyeim és nevettem egyszerre. Futottam is vásárolni rögvest. És a költhető 10 dollárból vettem két annyira klassz készletet. Az egyiket Krisssz ajánlotta, vizes-halas, a másik egy fiús, amit régebben már nézegettem. Most pedig az enyém. Már nem állok neki alkotni, de holnap igen. És nagyon boldog vagyok és még 24 perc a letöltés, amit megvárok persze, mert egyenként fogom megnézni a nyereményemben található elemeket. ÉLJEN-ÉLJEN-ÉLJEN. És köszönöm CEWE és Krisssz és persze nagy Random.

Más: Gyermeknap alkalmából itt nálunk, Márkón átadták a játszóteret. Nagyon régóta vártunk már erre. Bár a nagyobbik már nem, a kicsi pedig még nem érdekelt a témában, azért elmentünk az avatásra. Volt egy kicsi beszéd, de a falu gyerekei nem várták meg a hivatalos átadót, nagyon hamar birtokba vették, átadták maguknak a játékokat beszéd nélkül. Van mászóvár csúzdával, mászófal, hinta, rugós hinta, mérleghinta. Most még csak a játékok vannak, a rávalót pályázaton nyerte el a falu, de saját erőből lesz majd kerítés, padok és növények is. Ja és egy ivókút. Szuper lesz, szerintem. Aztán a rövidke avatóbeszéd elhangzása után elkezdett esni az eső. Úgy futottunk haza. Anyukám tesóm kisebbik lányával egy ernyő alatt, Szabi húgommal egy másik ernyő alatt, húgom férje ernyő nélkül, csuklyában, Gábor babakocsiban, letakarva a lábvédővel teljesen felhúzva a tető, és én nyargaltam vele egy ernyő alatt - mi értünk haza először - és végül egy barna esernyő, ami alatt édes Hannám szedegette a pracliját. Őt szerencsére felvette fogadott bátyám autóval, így ő nem ázott meg annyira, mi annál inkább. Mindegy. A játszótér át van adva és ez a lényeg.

2010. május 30., vasárnap

Szombati bejegyzés - vasárnap: Rainbow Kata játék és JUMA

Nézegettem-olvasgattam blogokat tegnap. Rainbow-Katánál akadtam egy játékra, ami felkeltette az érdeklődésemet. Oldalt kell készíteni egy, Őáltala készített template alapján-segítségével. Szerintem ez nem könnyű feladat. Bár adott az oldal "külleme, kinézete" de a képeket jól kell összeválogatni és mivel sablon alapján kell dolgozni, személy szerint én nem pakolok rá nagyon semmit. Kiválasztottam egy templatet, még pénteken. És elgondoltam milyen képeket fogok felhasználni és kerestem idézetet is. Képek természetesen "mesélőszemű" kisebbik fiamról, idézetet pedig nem találtam igazán ideillőt, ezért Lelkes Miklós Kisfiam szemében című versét használtam, ömlesztve. Amikor templattel dolgozom "alkotok" érzem mindig mennyi-mennyi minden hiányosságom van, mennyi-mennyi mindent kell még tanulnom. De lelkes vagyok, bár jó lenne a 24 órához még valahogy keresni 8-at, hogy mindenre jusson elegendő idő. Szeretem nézegetni a nagyok munkáit, rengeteget lehet így tanulni, fejlődni, ellesni, ellopni, átvenni és megpróbálni. Mivel nagyon kezdőnek tartom magam, én még a pakolászós korszakot élem scrap-ben. De igyekszem kordában tartani magam. Az igazi minimál-stílus sem az én világom, azt hiszem a helyem valahol a kettő között van, az arany középúton. (Tudod, mindig maradj a sárga úton.) Hát ez kerekedett belőle:


A papír Krisssz munkája, a fényképszél pedig Gundhild-től van.

Más. Sokat gondolkodtam leírjam-e vagy ne, de végül is miért vagyunk itt, ha nem az őszinte megnyilvánulásokért. Megtaláltam - a scrap-nek köszönhetően - a lelki nővérem. Jumának hívják és nagyon érzékeny, jóakaratú, barátságos embernek tartom. Juma, ha olvasod kérlek ne vond össze a szemöldököd erre a bejegyzésre. Bár azt hiszem Te képtelen lennél ilyesmire...

2010. május 28., péntek

Kevés a 24 óra!

Akartam ma is oldalt. De annyira álmos vagyok, nem fog menni. Még megetetem Gábort és megyek aludni. Holnap korán kelünk, babaúszásra megyünk. Aztán vásárolni. Remélem holnap lesz időm alkotni.



Betti kért képet Gáborról, íme. Készül majd oldal is belőle.

2010. május 27., csütörtök

GÁBOR ÁLL!!!

Gábor ma felállt a járókájában! Ám mire elszaladtam a fényképezőgépért lecsüccsent a pelenkájára. Ez a hét milyen eseménydús! Kijött két foga, már úgy mászik ahogy a nagykönyvben meg van írva és felállt. Imádom!!! A nagyobbik sem semmi, bizony. A bizonyítványa elég szép lesz. Két tantárgyból érettségizett - előrehozott érettségi - és mindkettő ötös. Bár ez még csak súgott eredmény, nem hivatalos. De örülök neki. Imádom a fiaimat!!!

JÁÁÁÁTÉK!!!!

Juma játékra hívott. Hurrá-hurrá. A megjelentetett 6. oldalt kell újra megmutatni. Miután a blogom még újszülött szinte, így én a 6. elkészült oldalam mutatom meg. CEWE heti kihívásra készült és nagyon szeretem. Mindig próbálok egy kis csavart vinni az oldalaimba.  Néha annyira összejön, hogy egy egész kis történetet sikerül kerekítenem egy oldalba. Ez az oldal is ilyen. Adott készletből kellett valamit  felhasználni. Krisssz készletét kiegészítettem Paperfellow csibéivel, nyuszijával és vödrével. Felhasználtam még Shel kedves napocskáját, Sarahh esernyőjét és Evercila sárga virágos füvét. A fotó elég rossz minőségű, de annyira ide illet, hogy kellett. Kicsit pakolgatós oldal sikerült, amúgy nem szoktam ennyi mindent felhasználni, de szerintem elég jó lett. Az oldal címe egyébként: A két kópé. És elgondolásom szerint a következőt meséli el: a két gazfickó végzett a tojásfestéssel, és a megmaradt festék alternatív felhasználási módjaként az udvaron szaladgáló sárga kiscsirkéket kezdik átfesteni. Az ám, de az utolsó a sorban már esernyővel rajtol, így talán megússza a színezést...



2010. május 25., kedd

Megint eső, itt a harmadik, illetve a második...

Ma este hétkor megint ránkszakadt az égi áldás. Most jéggel, a változatosság kedvéért. Miután csillapodott, megnéztük a kertet. Siralmas. A kiültetett kis palántáim... Hüpp-hüpp. Remélem azért túlélik ezt az ítéletidőt. Elég titokzatos voltam a címben, hát elárulom, a harmadik a megmutatott oldalam, a második pedig Gábor második foga. Egyenlőre csak az előbbit tudom mutatni. De - gondolom nem árulok el nagy titkot - utóbbinak jobban örülök. Mondtam Szabinak már csak 18 álmatlan éjszakám lesz...
Hát akkor itt az oldal. A Cewe-s heti kihívásra készült. A feladat egy álomnyaralás oldalba foglalása, de úgy, mintha megtörtént volna. Nekem így sikerült. A papírok és az elemek is Rainbow-tól vannak.


2010. május 23., vasárnap

Már megint szülinap!

Az a jó a májusban, hogy szülinapi partiról szülinapi partira szédölgünk (de furcsa így ez a szó).  Ma megint partiztunk, csak most nyugatra indultunk, tesóméknál voltunk. Kisebbik lánya 21-én lett kettő éves. Szívemcsücske nagyobbik lánya, Hanna pedig a nevenapját ünnepelte. Összevontuk a kettőt, így mind a két csaj egyszerre lett köszöntve. Mártinak (kisebbik) nem nagyon akaródzott gyertyát fújni. 21-én tartottak egy főpróbát, a kiscsaj ott tökéletesen szerepelt, fújt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. De az előadáson elmaradt a  gyertyaoltogatás. Csak bandzsított a gyertyáira, hiába noszogatta még a nővére is. Végül Hanna fújt. Aztán ajándéközön. Márta a mamától kapta a főfőfő ajándékot, egy lábbal hajtható sárga traktort. Ez kb. 40 percre lefoglalta a fiúkat, össze kellett szerelni. Aztán jól összeveszett a két tesó, ki üljön rajta. Mamáék előbb elmentek, nagyfiam, Balázs is elbuszozott, maradtunk hárman vendégek. Elsétáltunk, megnéztük a Sédet. Gábornak kölcsönkaptuk Márti babakocsiját, a két lány persze traktorral. Hanna tekert, Márti az utánfutóban vigyorgott. Az úton találtak egy rózsabogarat. Apukájuk azt mondta sajnos a bogár meghalt. Mélyen gyászolta mindenki, mire a bogár egyszercsak elrepült. Meglepődtek a lányok, de örültek. Aztán Hanna talált még egy bogarat, és elhangzott a nap mondása: Puzsi ez a bogár tényleg meghalt. Aztán a nap mondását követte a hónap mondása. Találkoztunk egy nénivel, aki az utcájukban lakik, persze megdícsérte a traktort. Hanna bájosan mosolyogva közölte: a Márti születésnapjára kapTUK. Eszméletlen a lány. Imádom. Persze mindkettőt. Készültek fényképek, majd alkotok és mutatok.

Kertészkedtünk és egy MEGLEPETÉS

(Ez a bejegyzés, bár vasárnapi a dátum, még szombatra vonatkozik. Mindig megcsúszom.)
Ma nem volt időm oldalazni, sajnos. Délelőtt főztem, kicsit takarítottam. Ebéd után pedig, mikor Gábor (kicsi fiam) felébredt elmentünk a mezőre. Elvittük Kirát (németjuhászunk) sétálni, régen volt úgyis. Jó nagy víz van, így gumicsizmáztunk. Szabival (férjem) nagyon élveztük a pocsolyázást. Mint a gyerekek... Amikor hazajöttünk csepegett az eső, így gyorsan elültettük a karalábé és a karfiol palántáimat. Idén próbáltam ki először: papír tojástartó tálcába palántoltam el a magokat. Kicsik még, kinn a kertben alig látszanak, majd meglátjuk mi lesz belőlük. Palánta után palinta volt. Mármint hintapalinta, míg Szabi az epret gyomlálta ki. Idén újítottuk fel az ültetvényünket, szépen megeredt a 24 palánta. A régi helyen is sok eper lesz. Remélem. Nagyon szeretem, így örülök neki. És a végére hagytam a mai nap legnagyobb történését: GÁBORNAK KIBÚJT 1 FOGA! Kedden lesz 10 hónapos, így már ideje volt. Annyira örülünk ennek a kicsi fognak. Még csak a recék látszanak, de határozottan FOGACSKA. Gáborka nem értette mi ez a nagy örömködésünket, de nagyon boldog lett ő is a mi örömünktől.

2010. május 22., szombat

És itt a második!

A dátum ellenére ez még pénteki bejegyzés akart lenni, de elszaladt az idő. Általában sokáig tart összealkotnom egy oldalt. És ez, amit most megmutatok a világnak, még inkább időigényes volt. Nagyon szépet akartam, lévén nagyfiam és szerelmetes barátnője az oldal főszereplője. A Scrapbook Portál májusi vázlat kihívására készült, és nagyon sokat gondolkodtam hogyan is nézzen ki. Aztán úgy döntöttem mindent bele, jobban mondva rá. Kicsit barokkos ez a sok virág meg zöld, de összességében - persze szerintem - nem is lett rossz. A vidám pepita szalag kicsit könnyíti ezt a virágözönt. A fiatalok, Noémi és Balázs is részt vettek az oldal létrehozásában. Kaptak egy fehér papírt és az ABC kezdőbetűivel kellett kettejük kapcsolatát leírni. Ment ám a gondolkodás...
Geergos CT-felkérése nagyon jót tett nekem. Hiszen így "kénytelen" az ember alkotni. Alig várom, hogy megmutassam milyen szép oldalakat készítettem. Már csak egy hét. Jajajaj, de lassan fog elmenni. Addig persze gyakorolok, tanulgatok, nézegetem itt-ott-amott a "nagyok" munkáit. Szerintem így lehet a legtöbbet tanulni. Ja és persze mozgatni kell a fantáziát nagyon. Imádom a srap-et! Na és akkor lássuk azt az oldalt. Felhasználtam hozzá Ányi papírjait; Marti zöld-rózsaszín levelét, a virágok mögött lévő rácsot (eredetileg szív alakú volt, de nekem virágtámasztéknak kellett, így radíroztam); a gerbera és a képkeret Zuzkától van, a szalag pedig Tyger's-től. Ennyi.



2010. május 20., csütörtök

Nagyon jó

Ezt a múltkor találtam:
Lassan-lassan feltehetőek a CT-tagként először készített oldalak. Annyit azért elárulok, hogy szuper a készlet, nagyon-nagyon jó volt alkotni belőle. Addig is, ujjgyakorlatként, valószínűleg ma is lesz majd egy, de csak este. És nagyon gondolkodom a CEWE-s kihíváson is. Krisssz megint nagyon belenyúlt, és szuperdolgot talált ki. Ha érdekel, látogasd meg őket. Már fenn van pár oldal és jobbnál-jobbak mondhatom.

2010. május 19., szerda

Az eszem hol van néha?

Tegnap a nagy igyekezetben elfelejtettem megemlíteni kinek a készletéből dolgoztam. Enyjebenyje! Tehát; papírok és vízcseppek: Rainbow Sziget; maszk: Krisssz; kapocs: az egyik Kolibri Balaton a másikról jelenleg halvány fogalmam sincs, de ha megtalálom azonnal idepötyögöm.

2010. május 18., kedd

Az első...

Vége a sipákolásnak. Megnéztem ma este a Híradót. Hát ami az országban van, az siralmas. Úgyhogy befejeztem a panaszkodást a beázott lakásom miatt. Bár az étkező falán akkora a beázás, hogy akár egy közepes méretű freskó is elférne rajta. (Ha jól tudom vizes alapra festik.)  De mivel nem nyávogunk, így majd mosolyogva kenjük. Itt nálunk már elállt az eső is. Az első oldalamnak amit ide felteszek, a víz a témája. Úgy látszik már megszoktam az elmúlt pár napban... Mindig rájövök amikor oldalt "alkotok" mennyire sokat nem tudok még, mind technikailag, mind egyébként is. De igyekszem nagyon. Sokat lendített rajtam Geergos CT-tagságának lehetősége is. Igyekszem majd szép oldalakat készíteni.


2010. május 17., hétfő

Még mindig vacak idő

Lassan megőrülök. A lakás jelenleg 7 (hét) helyen ázik be. És még örülhetek, mert másoknál egy csomó helyen megbontotta a tetőt a szél és szó szerint ömlött be náluk az eső. Szegény tesómék a szomszéd faluban éjjel fél egyig homokzsákokat pakoltak. Nem lehetett vidám. Néztük ma a fényképeket, az utcájukból folyó lett. Szerencsére hozzájuk nem ment be a víz. Amúgy még most is szakad, de nagyobbikom megnézte a várható időjárást holnapra - valami radarképen, profi a srác - és házi előrejelzése szerint javul a helyzet. Az nagyon jó is lenne, mivel a kicsit jó lenne egy kicsit levegőre vinni. Nem szobagyerek, nehezen viseli a bezártságot. Egész nap nyivákol és ölben szeretne tartózkodni. Lassan lesznek képeim is fenn, meg elkészült srap-oldalaim. Kicsit színesedik majd a Puzsi pillanatai. 

2010. május 15., szombat

Vacak idő

Május közepén ilyen vacak időt. 11 °C van kint, szakad az eső és nagyon fúj a szél. És ilyen időben Veszprémben voltunk egy hároméves szülinapi partiján. Nagymamák, nagypapák, és mi, hárman. Férjem, Gáborka és én. Mivel autó rossz, nagypapa kijött értünk. Így nem áztunk szét és fagytunk meg az úton. A buli jól sikerült, amúgy. A hároméves kb. harmincszor közölte velünk, hogy ma van a szülinapja. Csak a miheztartás végett. Mi pedig mind a harmincszor nagyon boldogok lettünk ettől a ténytől. Szülinapos Marci nagyon aranyos volt. Igazából ez volt az első szülinapja amit úgy élt meg-át, hogy ez az Ő napja. Tőlünk játéknyomdát kapott, jó kis fekete festékpárnával. Aranyosan elnyomkodott Szabival (férjem), amit anyukája kissé gyanakodva nézett. Remélem holnapra nem díszíti lemoshatatlan vadászrepülő a 11 hónapos öccse homlokát. És még egy hír. Kisfiam, Gábor MÁSZIK!!! Igazándiból.

2010. május 14., péntek

Hát elkezdtem végül...

Régóta gondolkodtam már saját blogon. De valahogy nem volt merszem belevágni. Kérdezheted kedves olvasóm, akkor most miért? Hát kaptam egy naaaaagyon kedves kérdést a napokban. Geergos kérdezte meg tőlem, lennék-e a CT-tagja? Először is tátva maradt a szám. Aztán nagyon örültem. És nagyon-nagyon örültem és persze, hogy lennék. (Bár bevallom azt sem tudtam pontosan eszikisszáke a CT-tagságot. Hogy pontosabb legyek, azt sejtettem, nagy öröm ez, hiszen a látogatott srappel foglalkozó oldalakon mindig mindenki nagyon boldog tőle és mindig mindenki nagyon gratulál, ha valaki CT-tag lett. De hogy én? Hurrá és yuuupiééé.