2011. augusztus 31., szerda

A Balaton

Szégyen és gyalázat, itt lakunk 30 km-re ettől a csodától és idén voltunk először strandolni Gáborral. Mentségemre szolgáljon, tavaly még icipicinek találtam Őkelmét, nem nagyon akartam pancsolni vinni. Inkább itthon, az udvaron, a biztonságos medencéjében töltöttük a forró nyári napokat. Most nyáron viszont úgy gondoltam, lemegyünk és pancsolunk. Aztán nem úgy alakult a nyár... Mindig volt valami egyéb elfoglaltság, munka ami miatt húztuk-halasztottuk. Festettünk anyukáméknál, nálunk, rohangáltunk járólapért, pincét pakoltunk, festettünk, szóval elröppent a nyár, mint egy pillangó, és mi azon kaptunk magunkat, idén sem jártunk a Balatonon. Aztán múlt hét csütörtökön még lustálkodtunk reggel, Gábor pedig hordta a játékokat hozzánk, amikor szinte egyszerre kimondtuk a varázsszót: menjünk strandolni. Kipattantunk, gyors reggeli, aztán indulás is... ami azért csoda nálam, mert egy veszprémi bemenetelhez órákat készülődök: pelenka, csereruha, tea, játék, stb... És már azon kaptam magam, hogy a kocsiban ülünk és Csopak felé haladunk... Azt hiszem a strandon Gábor volt a legboldogabb gyerek, komolyan ilyet még nem láttam... Félelem nélkül rohant a vízbe, végig vigyorgott, kente az iszapot, lapátozott, sikítozott... Öröm volt nézni. És mi néztük is és boldogan vigyorogtunk, építettük a homokvárat és közben arról beszélgettünk, hogy lehetnénk gyakrabban is spontánabbak, ami persze elég nehéz, a túlszervezett, mindent bebiztosító természetemmel...


A dolgozó nő

Mármint én... Holnaptól, közel három év (miután a várandós időmet is itthon töltöttem) után újra munkába fogok járni. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, hiszen régi munkakörömet betöltötték időközben és egy teljesen új feladatot kaptam. Új hely, új munka, új emberek... Szóval hiába dolgoztam már időtlen idők óta a nyomdában, ez most ismeretlen lesz. De mikor voltam bent megbeszélni a dolgokat, éreztem, hogy szeretettel várnak, ez pedig nagyon jól esett. Könnyebb lesz a munkám, hiszen a CTP-előkészítő részleg helyett - ahol bizony fizikai munkát is jócskán kellett végeznem, most egy íróasztal mögött, számítógéppel kell boldogulnom. Gábor pedig mamázni fog, addig, amíg nem kezd oviba járni... ami még egy év. Nem akartam bölcsibe hordani,  nálunk nincs is, Veszprémbe kellett volna járnunk, reggel a tömött buszokon, idegeskedve, délután meg haza fáradtan, szélben, esőben, hóban, fagyban... Így marad a mama-bölcsi, helyben. Balázst pedig szombaton költöztetjük Pécsre, ahol kollégiumban fog lakni. A képeket elnézve, rémálmaim a kollégiumokról tovaröppentek cirka egy pillanat alatt. Kétszer két ágyas, vizesblokkal és minikonyhával felszerelt apartmanokba fog beköltözni, ráadásul idén teljesen felújították, új épület, új bútorok. Nem tudok mit mondani, Szabi azt mondta Ő is leköltözik... főleg mikor elolvasta az értesítőt, amiben azt írták, hogy igyekeznek azonos neműeket összepárosítani, de nem garantálják... Egyből elkezdett álmodozni, hogy egy szőke, hosszú combú egyetemista lánnyal kerülhetne egy szobába. Bali csak vigyorgott, aztán bejelentette, sajnos már nem lehet jelentkezni a kollégiumba, különben is ilyen kitétel nem volt a jelentkezési lapon... Szkreppileg kicsit elmaradásban vagyok két hete nem cewéztem, pedig szuperebbnél-szuperebb kihívások voltak. De nem mondom, hogy nem ültem a gépnél, csak miután szeptember harmincadikán lejár a 100. CEWE-kihívásra kapott fotókönyv-kedvezményes kupon, így gőzerővel nekiláttam egy újabb fotókönyvnek. Amit nem biztos, hogy megmutatok, esetleg pár oldalt, oldalpárt belőle, mivel nagyon személyes lesz. A Gábor-várást foglalom fotókönyvbe, hiszen szalad az idő és a memória sajnos szelektál. Most még élénken él bennem az egész majdnemkilenchónap, de ki tudja, három-négy év múlva milyen fontos dolgokról feledkezem el, amit nem akarok... Nekem amúgy is egy csoda, ahogy Attila halála óta alakult az életem, a várandósság pedig olyan szép időszak volt, megérdemel egy fotókönyvet. 

2011. augusztus 18., csütörtök

Az élet jó

névvel nyertem egy készletet a DST-n. Még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek, sorsszerűség meg hasonló eleveelrendelések :) Köszönöm Mr Random! (Vajon Fortuna hol csavargott?) Mutatom:


Thank you Kokon Scrap-Art, Petra!

Timeless

Új oldalam az OsDesign szépséges minikéjéből készült, ami a Digidesign Resort Megakészletének egy része. Orsi része is gyönyörű, öröm volt vele alkotni.


Úgy gondoltam a szépséges készlethez pedig szépséges fotó dukál. Így kölcsönkértem nagyfiamtól egy, a szerelméről készült felvételt.


A fotó és így az oldal pedig búcsú is egyben. Valamitől, amit pontosan nem tudok megfogalmazni, de sajogva fáj és szívemösszeszorító... Történtek számomra annyira megmagyarázhatatlan dolgok kicsi családomban, ami felébresztett naivságomból és rá kellett döbbennem, hogy a világ kőkeményen a pénzről szól. Nem részletezem, nem ide való, meg úgyis lecsendesül majd minden, bár az, hogy minden a régi lesz... hát nem tudom. Annyi biztos, hogy jó darabig nem fog oldal készülni sem Balázsról sem a szerelméről. Majd ha a vihar elcsendesül a lelkemben...

2011. augusztus 16., kedd

Iskolakezdés

Hamar elszaladt a nyár... és nemsokára kezdődik az iskola. Ezért is aktuális Orsi legeslegújabb minikéje, ami az augusztusi Bit & Bytes keretében készült, és a Scrapdish boltjában vásárolható meg. Két papírcsomag és egy elemcsomag is tartozik hozzá - így már nem is annyira mini :) Mutatom az előkéket:




Végül a készlet segítségével készült oldalam:


A fotók nem a legfrissebbek, de annál aranyosabbak. Gábor kutat a könyvespolcunkon, és hosszas gondolkodás után a Természettudományi Kisenciklopédiát próbálja leemelni, ami csak a nevében kicsi... Biztos úgy gondolta ebből a vastag könyvből minden felmerülő kérdésére kimerítő választ fog kapni.

2011. augusztus 15., hétfő

Sikerült, sikerült, jupijjjé!

Előző siránkozós bejegyzésem után úgy gondoltam ha kirúgtak a Fórumból, hát törlöm magam a Galériából is. De nem eszik ám olyan forrón. Nem lehet csak úgy törölni, így arra gondoltam nem éri meg a kínlódás - angol - hagyom az egészet. Végül is sok helyen vagyok csak egy-egy oldallal jelen, az OKC-knek köszönhetően. De azért elmentem megnéztem kapott-e valami hozzászólást. És igen! Kapott. Csupa-csupa jót. És ami a legeslegjobban jól esett, az az volt, hogy Kimeric Kreations, vagyis Kim is írt egy olyan hosszút, hogy csak lestem. A lényeg pedig, tessék feltölteni a Fórumba... Nem akartam írni, hogy próbáltam, nem vártak ölelő karokkal, de Balázs azt mondta próbáljam meg még egyszer, mi veszteni valóm van... Ha pedig nem sikerül, akkor majd írunk egy olyat, hogy megemlegetik a magyar virtust :) Tehát próba - nem sok reményt fűztem hozzá - és sikerült... Feltöltöttem, írtam pár szót, így most nyugodtan hajtom álomra a fejem. És büszkén, mert jó érzés, ha tetszik a művem...

2011. augusztus 13., szombat

Gábor-oldalak

Egyik kedvenc tervezőm Kimeric Kreations... Az ő minijéből készült ez az oldalam, tulajdonképpen egy játékra, amin sajnos nem tudok részt venni, mivel minden indoklás és magyarázat nélkül törölték a regisztrációm a Fórumból, ahová fel kellett volna tölteni az oldal linkjét. Jobban mondva annyit írtak, hogy nem feleltem meg a tagsági feltételeknek... Kicsit szomorú lettem, gondoltam megkérdezem, miért is, de aztán úgy gondoltam nem éri meg a mérgelődést. De az oldalam megmutatom, szerencsére innen nem tudnak törölni :)


Sárga Álom minikémet pedig szépen töltögetik, mindig megnézem a MediaFire számlálóját. Örülök ám, nagyon! A heti cewe pedig ezzel a szépséges és igen hosszú blogvonattal kapcsolatos. A feladat rém egyszerű, nagy fotó és WA legyen az oldalon. Ez nem nehéz, végrehajtani annál inkább... Hiszen a sok-sok gyönyörűbbnél-gyönyörűbb készletben kell keresgélni, melyik is legyen... Úgy döntöttem mindenkitől lesz valami az oldalamon. Így nem is sorolom, elhihetitek, tényleg mindenkitől van valami. Itt van ez a jó kis pakolós-oldal. Nekem tetszik!


2011. augusztus 10., szerda

Cewe

Nálam ez a szkreppes-dolog úgy kezdődött, hogy úgy gondoltam kezdeni kéne valamit az esküvőnkön készített és megkapott körülbelül 2300 fényképpel. Elkezdtem keresgélni és rátaláltam egy fotókönyvre. Úgy gondoltam, megpróbálom, miért is ne? Az első kicsi könyvem még teljes egészében a cewe-szerkesztőjével készült, de a kutakodás közben véletlenül ráakadtam néhány nagy, magyar szkreppes-blogra. (Direkt nem emelek ki senkit.) Szerelem volt első látásra, sőt azt is maradt. Sokáig kerestem az én utamat, hiszen nekem minden oldal nagyon tetszik. A minimál, a fantasy, vagy éppen a pakolgatós... Mostanra mondhatom el, talán rátaláltam a stílusomra, de ezt nem jelenthetem ki karakánul, hiszen mint minden, én is változom. Biztos mindenki, aki készített már fotókönyvet kíváncsi arra, mi történik azután, hogy rákattintott a 'Feltöltés' gombra... Szekeres Nóra segítségével most kicsit bepillanthatunk ebbe a varázslatos világba:

Yellow Dream - de most már tényleg


Kedves Utazó! Ha volt kedved erre az állomásra visszanézni, kérlek ülj le nálam egy kicsit. Elnézésedet kérem a kellemetlenségért (tisztára olyan vagyok, mint a MÁV szóvivő) technikai problémák merültek fel ezen az állomáson. Remélhetőleg minden akadály elhárult, így megoszthatom Veled első minikémet. Remélem tudod majd használni, bár csodát ne várj, hiszen egy lelkes amatőr készítette, de fogadd olyan szeretettel, mint amilyennel én alkottam.


Remélem sikeres volt a feltöltés - bár az biztos, mert Balázsom ügyezte szerelménél, Balatonfüreden - és én is jól linkeltem ide. Ha mégis valami probléma volt és nem sikerül letölteni, kérem sikítani és futok megoldani a problémát. (Abban legalább jó vagyok...)
Elég szépen megszakítottam ezt a gyönyörű, hosszú szerelvényt, de azért remélem még nem késő: hozzám Pufiindiántól érkeztél és Ritahoz indulhatsz. (Persze ha még nem jártál Náluk...)
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Beedeenek, hogy bevett a csapatba, Krisssznek a sok-sok segítséget, a többieknek pedig a kedves-aranyos-erőtadó-önbizalmatnövelő biztatást.

2011. augusztus 9., kedd

Tökéletlen élet...

Az élet nem mindig habostorta. A szkreppes oldalakon általában mégis mindenki boldogan mosolyog, a gyerekek gyönyörűek, a táj csodálatos és persze az ég is kék... (Ha nem, akkor kékké színezzük.) De van az úgy, hogy akár terápiás célból, jól esik a bánatot, a csalódást és az elkeseredettséget "kiszkreppelni" magunkból.  Orsi legújabb készlete az Imperfect Life ehhez tökéletes segítséget nyújt. Hozzájuthatsz Orsi polcain, három helyen is: itt, vagy itt, és akár itt. Mutatom az előkét:


Gondoltam lefényképeztetem magam, ahogy kétségbeesetten próbálom feltölteni a Yellow Dream blogtrain keretében készült kicsi készletemet, aztán összezuhanva rájövök, hogy nem fog menni, de végül úgy döntöttem, legyen ez a fotó az oldalamhoz. Nem vagyok valami nagy kempingező, tehát a sátorbanalvás számomra kínszenvedés. Mikor Balázsom még kicsi volt, a kedvéért aludtam vele párszor az udvaron egy sátorban. Szerencsére megnőtt, így már nem velem akar sátrazni :) a kicsi meg még kicsi... Egyszer aludtam önként egy sátorban, amit három vakondtúrásra sikerült felvernünk, és mivel egy éjszakáról volt szó, így matrac helyett polifom (?) volt a derékalj. Nem volt jó, mondhatnám borzalmas volt. Reggel lefényképeztek, de a képeken annyira tragikusan nézek ki, hogy nem mertem használni, mert még én is megijedek magamtól. Még ez a legjobb, igaz itt nem látszom rendesen, így a fekete karikák a szemem alatt sem. Szóval itt az én "Reménytelen" oldalam. (Azért reménytelen lett a címe, mert elég reménytelennek tartom, hogy rájövök valaha a kempingezés ízére...)


Orsi szuper, újdonatúj készletéhez pedig játék is tartozik, a készletért. Orsi blogján kell hagynod egy hozzászólást arról, mivel kapcsolatban alkotnál ezzel a készlettel. Például, ha egy három vakondtúrásra felvert sátorban kellett éjszakáznod, és erről oldalt készítenél. Vagy nem tudtad feltölteni a Yellow Dream készleted. Ilyesmi... Orsi nagylelkű, minden ötödik hozzászóló után választ egy nyertest. (Tehát ha reklámozod és többen hozzászólnak, növelheted az esélyed.) Aki pedig Mr Random kezében bízik, hagyjon a DST-n egy bejegyzést, hiszen ott is sorsol a főnöknőm.

2011. augusztus 7., vasárnap

Sárga Álom helyett Sírós Rémálom

MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉREK, AKI MEGÉRKEZETT HOZZÁM A YELLOW DREAM BLOGTRAIN KERETÉBEN ÉS CSAK A MEGÍGÉRT KÉSZLET HŰLT HELYÉT TALÁLTA!
A héten nagyon összesűrűsödtek a dolgok nálam, mondhatnám elnyelt az ár. Kifestettünk anyukáméknál, aztán nálunk is a nappalit. Ugye nem kell részleteznem mivel jár ez... Mindennek a tetejébe Gáborom elkapott valami irtózatos köhögést, kínlódunk, próbálkozunk, gyógyteázunk, és most már csak a ráolvasás jöhet. Remélem kilábal belőle. Torka nem piros, tüdeje tiszta, doktorunk csak a kezét tárja szét. És valami nemtudommimiatt az maradt meg a fejemben, hogy augusztus nyolc. Mármint, hogy akkor indul ez az igen hosszú és szép vonat. Gondoltam vasárnap lesz egy kis szusszanásnyi időm, mindent szépen elrendezek. Elszaladtam a cewére, szívem dobbant, rosszul emlékeztem a dátumra. A vonat már tegnap elindult. Gyorsan elkezdtem tölteni, de nem ment. Sem a Mediafire, sem a 4shared, sem a harmadik nemtudommi (Balázs regisztrált engem oda is). Nem, nem és nem. Aztán Balázs megnézte és közölte velem, ne is reménykedjek, hogy a mi kis alapnetünkkel ekkorát lazán feltöltök. Néztem kétségbeesetten, most mi lesz? Leghamarabb szerdán tudom megosztani, öszvérmegoldással. Leviszi egy pendrive-on a barátnőjéhez, ott többet tud a net, ott felrakja nekem. Hálásan köszöntem, de így nem ma, nem holnap, hanem holnaputánután tudom csak megnyitni az állomásomat. Szóval ez van... Itt ülök, szomorú vagyok. És szégyellem magam.

OKC - Camomile Designs: Be a Boy

Kifestettük a nappalit. Ennek örömére jelentkeztem OKC-ra a DST-n. Mindig megállapítom, hogy nem vagyok normális ilyenkor, de késő bánat eb gondolat :) és persze fiús készlet, nem hagyhatom ki. De az előző bejegyzésem címében elejtett probléma nem hagyott alkotni. Rossz volt a letöltési kód, amit kaptam, pedig próbáltam reggel, délben és este is. Hátha időhöz van kötve a dolog :) De minden jó ha a vége jó, így mutathatom Komashyaru gyönyörűséges készletét és persze az oldalaim belőle:




Állandó címszereplőm jelent meg mind a két oldalon. De mivel a nagyobbiktól nemsokára búcsút veszek - felvették Pécsre, ez egyik szemem sír, a másik meg könnyes állapot -> hiszen nem fogom látni túl gyakran, így a tervben-fejben formálódó oldalamon Balázs lesz majd. Brühühü...

Dear Komashyaru, thank you for the chance for OKC!

2011. augusztus 5., péntek

Oldalak és egy kis probléma

Heti cewén virágokkal foglalkozunk, Audi jóvoltából. Gyönyörűbbnél, gyönyörűbb oldalak csodálhatók már meg a Galériában. És végre elkészült az enyém is. Nem volt egyszerű oldal, sokat pakolgattam, húzkodtam ide, majd oda a mütyörkéimet. Az az igazság, hogy nincs abszolút kedvencem a virágok között. Szeretem az összeset, de a feladat, az feladat, így gondolkodtam melyiket válasszam. Végül a szellőrózsára esett a választásom, szépsége és könnyedsége miatt. De fotóm nem volt, így továbblépve eljutottam a pipacsokhoz, onnan pedig már csak egy pici ugrás volt a mák, mivel szerettem volna, ha Mákvirágom is szerepel az oldalon. Így sikerült:

Felhasználtam: háttérpapír: Aquarius;
papírok: Miss Tina, Heart Designs; Brendamascari;
szívek: Line Designs; pipacs: Magali Designs;
virág és papírszív: Laurende Designs; ragacs: Krisssz;
varrás és pecsét: Mörjike

Következő oldalam Orsi gyönyörű készletéből készült. Ez az Ivy Scraps augusztusi megájának egy része, mutatom:


Az oldalam pedig:


A fotó még tavaly decemberben készült, nagyobbik fiam szalagavató bálján, ahol egy szép szokás szerint a végzősök felkérik táncolni a szülőt. A fiúk anyukát, a lányok apukát. A fénykép aktualitását pedig az adja mégis, hogy most már hivatalosan is tudjuk, megjött a levél pecséttel meg egy halom intézni valóval, Balázs szeptembertől pécsi diák lesz. Bár egy percig nem aggódtunk az egyetemi felvételije miatt... de azért keringőzni támadt kedvünk. Persze nem a rengeteg papírtól :) 

2011. augusztus 1., hétfő

Cewe

Annyira vonz a kézi szkrepp, mint a csuda. De nem igazán merek nekiállni. Bevallom őszintén, nézegetem már egy ideje itt is, ott is a hagyományos technikáról íródott cikkeket, csodálkozom a trükkökön és persze a gyönyörű oldalak elvarázsolnak. Most az munkál a fejemben, hogy hagyományos még nem, de egy hibrid oldal azért lehet belefér az időmbe és a tehetségembe :) Végül is, ha a digi-oldalamra felvarrok egy gombot, készítek egy virágot papírból, esetleg ragasztok egy szalagot, masnit az már hibridnek számít, nem? Bár most a festési technikákat a nappali falamon fogom gyakorolni és anyukám konyhájában illetve étkezőjében... Addig pedig marad a digitális. A héten a cewén Mr Random Beszterit kérte fel egy keringőre. Eszter kihívása anno :) öregített fotó használata volt az oldalán. Ez persze egyből adta a vintage-technikát is. Krisssz csudajó dolgokat készített megint és egy jópár régebbi készlete is elérhető, használható. Ritka dolog, de elég hamar összeállt a fejemben az oldalam, csak fotóm nem volt hozzá. Végül egy, az esküvőnkön készült fényképből "ollóztam" ki azt a részt, amin én vagyok és ami, szerintem, illik ide. Gólyatimi tanácsa (akinek köszönöm az építő kritikát itt és most) alapján kivettem az árnyékot a keret és a fotó közül. Az eredeti, cewére feltöltött oldalon még szerepel, Timi pedig azt javasolta, hogy inkább legyen egyben a fotó és a papírkeret, mint a valóságban. Nem igazán tudom, GIMP-ben ezt hogyan lehet megoldani (két mütyörke összevonása) ezért döntöttem ennél a megoldásnál. És láss csodát, tényleg jobb lett. Itt már a javított változattal dicsekszem:

 Felhasználtam: minden papír és mütyörke: Mitsybelle, 
kivéve a papírkeret és a fotó-overlay: Krisssz

És amikor ilyen technikai-feladat van, jövök rá mindig mennyi minden tanulnivalóm van még. De szívesen járok utána a dolgoknak, keresgetek Rainbow Katánál, Ányinál a megfelelő megoldás után. Sajnos a PS még mindig kínai, és idő hiányában még sokáig az is marad, bár a Cewén Krisssz indított egy klassz kis PS-okosítót. Szóval a fotóöregítés minden csak nem az. Próbáltam Krisssz egy régebbi PS-leírását alkalmazni, nem nagyon (sehogyse) ment. Hiába, GIMP-re csak úgy lehet átültetni, ha az ember lánya minimum kapisgálja a PS-t. Szóval kínlódtam, sokat, a végeredmény azért egészében annyira nem lett tragikus. (Próbáltam elvinni a tekintetet a nyomoronc fotóöregítésemről a csilli-villi kiegészítőkkel.)