2010. december 16., csütörtök

Karácsony előtt - vers mindenkinek

Érints meg!

Ha kisbabád vagyok – érints meg!
Szükségem van az érintésedre, úgy ahogyan talán sosem képzeled.
Ne csak mosdass, pelenkázz és etess.
Ringass el. Puszild meg az arcomat és simogass.
Nyugtató, lágy érintésed biztonságot és szeretetet ad.

Ha gyermeked vagyok – érints meg!
Akkor is, ha dacos vagyok és elutasítalak.
Ne add fel, keress új utakat, hogy közel kerülj hozzám.
Jóéjpuszid édes álmokat hoz.
Mindennapi érintésed elmeséli, mit érzel.

Ha kamasz fiad vagyok – érints meg!
Ne hidd, hogy nem kell éreznem, hogy törődsz velem
Csak azért, mert már majdnem felnőttem.
Szükségem van szerető karjaidra, szükségem van lágy hangodra.
Az élet viharában a bennem élő gyermek érted kiált.

Ha barátod vagyok – érints meg!
Semmi sem mutatja jobban szeretetedet, mint egy meleg ölelés.
Mikor szomorú vagyok, egy gyógyító érintés mondja el, hogy szeretsz.
Azt mondja el, hogy nem vagyok egyedül.
Lehet hogy az érintésed minden, amit kapok.

Ha életem párja vagy – érints meg!
Talán azt hiszed, hogy szenvedélyed elég nekem.
De csak karjaid tartják távol a félelmet.
Szükségem van lágy, vigasztaló érintésedre
Mely emlékeztet, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.

Ha felnőtt gyermeked vagyok – érints meg!
Ha van is saját családom, akiket megölelhetek,
Mégis szükségem van anyám vagy apám karjára, amikor gyenge vagyok.
Szülőként máshogy látlak.
Már jobban tudlak becsülni.

Ha idős szülőd vagyok – érints meg!
Ahogy én érintettelek, mikor kicsi voltál.
Fogd a kezem, ülj közelebb, adj erőt.
Melegítsd megfáradt tagjaimat közelségeddel.
Bár a bőröm ráncos, érintésre vágyik.

Ne félj. Érints meg!
(ismeretlen szerző)



2010. november 30., kedd

Elmélkedtem

Vendégségben voltam egy kedves szkrepp-társamnál a blogján. Az Ő bejegyzése gondolkodtatott el kicsit és bevallom azóta is sokat motoszkál a fejemben pár gondolat. Mikor teszünk jót a gyerekünkkel-gyerekünknek. Ha különféle tesztekkel gyötörjük, nyaggatjuk a sikeres felvételi reményében oviban, általános iskolában majd a középiskolában? Volt ilyen ismerősöm, még abban az időben amikor Balázsom ovis volt (hűderégen). Nagycsoportos kisfiát matematika-tagozatra akarta anyuka, ezért mindennap(!) óvoda után órákat matekoztak. Ha hibát vétett a kicsi, akkor minden egyes hibáért újabb(!) feladatot kapott. Felvették a hőn áhított tagozatra, jó eredményeket ér el azóta is. De ilyen áron? Volt egy beszélgetésünk és arra a kérdésére milyen koncepció szerint neveljük Balázst akkorára pattant ki a szemem, mint egy lavór. Koncepció? Hát nekünk olyan nincs. Nincs? Nincs. Van erdő-mező kirándulni, termést gyűjteni, focipálya focizni, utca jókat biciklizni és krétával rajzolni, és mindenhol énekelni-mondókázni, de koncepció az nincs. Azért elgondolkodtam, jóanya vagyok-e? Úgy döntöttem igen. És matektagozat helyett rajzra írattam Balázst. Aztán zeneiskolába és úszni (mert a sport fontos, de csak addig, amíg kedvvel csinálja). Ja a nyelvtanulást kifelejtettem. Másodikban kezdte el, nem az oviban. Jelenleg 19 éves, nyelvvizsgára készül és egyetemre. Soha gondja a tanulással nem volt. Jelenleg is zeneiskolába jár, szereti. Tág látókörű, érdeklődő, "jófej" fiatalember lett belőle. És büszke is vagyok Rá nagyon. Vallom: egy gyerek legyen gyerek. Persze tudom a mai világban fontos az iskola. De fontos az is, hogy ne értelmileg szuper, érzelmileg viszont sérült gyerekeket adjunk a világnak. Ha Balázsom nem tanult volna jól, vígan adtam volna asztalosnak, ha ahhoz lett volna kedve. Szeressen élni, szeresse azt, amit csinál és akkor boldog lesz. A boldog ember pedig egész ember. Témához kapcsolódó, de kicsit lejjebb életkorban. Gáborom 16 hónapos. Kéthetente szuper védőnéninknek köszönhetően Tipegő-klubba járunk. Éppen ma volt egy találkozó, logopédus vendéggel, aki a beszédfejlődésről tartott nekünk egy kiselőadást. Sokat okosodhattunk, rövid idő alatt és mondhatom egy csomó mindenben megerősített (nesze nektek tesztek, Gábor sem fog tesztelni benneteket...). Szóba került az idegennyelv-tanulás is. (A klubban jelenleg a legidősebb gyerek áprilisban lesz három éves.) Fiatal, teljesítmény centrikus anyukák vannak (matróna vagyok közöttük), és miközben pelenkáznak, már azon gondolkodnak hova, mikor. Logopédus megerősített ebben a gondolatomban is: amíg a gyerek az anyanyelvét nem tudja biztosan (nyelvtani szabályok), ez körülbelül 8 éves kor, addig nem szabadna idegen nyelvet tanulnia. Bár azt is kijelentette ez az Ő magánvéleménye, de mivel elég régiróka már a szakmájában, a tapasztalata mondatja vele ezt. (És egy nyelviskola tanára vagy vezetője biztos mást állítana.) (A kétnyelvű babák más tészta, Ők születésüktől párhuzamosan tanulják a két nyelvet. De nyolc hónapos kor után már nem szabad elkezdeni, mert akkor már idegen nyelv lesz.) Szóval természetes, hogy aggódunk (jóanyavagyok???) mert a lehető legjobbat akarjuk annak, akit a világon a legjobban szeretünk. De itt a lényeg: nem kell jóanyának lennünk, bőven elég elégjónak lennünk. (Ezt a cikket megkeresem és ha megtalálom idemásolom.) Csak szeressük Őket, nagyon. Mert csemetéinknek arra van a legnagyobb szükségük.

2010. november 24., szerda

Karácsonyi képeslap és egyebek

Szóval képeslap. Nagyon szeretek küldeni. Ha elutazunk valahová (ritkán) vagy éppen karácsonyra. (Kitől örökölte Balázs?) Kapóra jött a Cewe-játék, ahol képeslapot kellett alkotni, feltölteni a Galériába. A nyeremény pedig: a feltöltők közül 10 ember ajándékba kapja a képeslapját. 17 képeslap érkezett a kihívásra. Krisssz és Eszter pedig úgy döntött mindenki megkapja az alkotását. Ez annyira kedves döntés volt, mivel rossz lett volna akkor is, ha nem vagyok benne a 10-ben, de akkor is, ha benne vagyok. Először azért mert Mr Random már nem kedvel annyira (biztos összeállt Fortunával, aki kimondottan utál...) második lehetőség szerint, nem lett volna jó arra gondolni, hogy hét ember - aki megérdemelte volna - kimaradt. Így viszont mind a 17-en nagyon örülhettünk és nagyon örültünk is. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb képeslapok születtek, amúgy. Én most készítettem először (nem utoljára) és elég sok probléma volt velem. Krisssz végtelen türelmét ezúton is köszönöm. Mi lenne velünk Nélküle? Az üdvözlő pedig - bár nem tökéletes - az enyém, és mindenki ilyet fog kapni idén. Mutatom:


Horváth Veronika papírjára készült, Krisssz arany hópelyheivel, maszkjával és karácsonyfa-sziluettjével. Ez utóbbival terveim voltak. Beragasztózom és arany csillámmal díszítem. Jól hangzik, ugye? Az eredmény pedig: jelenleg a lakás 89 százalékát borítja vékony rétegben arany csillám. Megtalálható a nappaliban, a fürdőben, a szobákban, a konyhában, egész egyszerűen mindenhol és mindenen. (Azt mondtam a fiúknak idén kicsit korábban elkezdtem a karácsonyi dekoráció elhelyezését, de nem hitték el...) Gábor lassan Aranygyermek lesz, csillog mindenhol. Mondjuk ennek Ő az oka, mert miközben csillámoztam, mindig odajött szeretgetésért, ahelyett, hogy apukájával építőkockázott volna... Este a pelenkájában is találtam némi csillámot, ki érti ezt? Szabi azt mondta, nem olyan rossz így a dolog és mivel kellően csillogok, nem kell drága aranyékszerekre költenie. És amíg a szalonnáján nincs, Őt nem zavarja. Balázs szerint még a nyúl is aranyló lesz nálunk jövőre... (Gondosan titkolom előtte, hogy Ő is eléggé ragyog, ha úgy esik rá a fény...) Bizakodtam, hogy majd a porszívó, de lehurrogtak, mondván gondoljak a karácsonyfatüskékre. No nem baj, vigasztal az a tudat, hogy az összes rokon aki megkapja a lapokat, szintén aranyfényben fog csillogni. (Legalább mindenki tudja majd, kikhez fűznek rokoni szálak...) Vagy ez kárörvendés??? Amúgy ezúton jelentem be Tisztelt Olvasóimnak SOHA NEM FOGOK HAGYOMÁNYOS SZKREPPET készíteni! (Bár soha ne mond, hogy soha...) És az is biztos, jövőre majd valami mást fogok kitalálni. (Csak tudnám mit fogok csinálni a maradék 4 üvegecske csillámmal?)

Bajban vagyok!

Múlt héten kaptam egy blogdíjat Pufiindiántól. Nagyon boldoggá tett, de... Elkezdtem gondolkodni kinek küldhetném tovább. És itt jön a baj. Kisnyúlnál és Krisssznél olvastam, nem szeretnének kapni. Megértem és tiszteletben is tartom. Csak akkor kinek küldhetem tovább? Jó lenne ha a blogra pillantva egyből egyértelmű lenne, ki fogad díjakat és ki nem. Nem szeretnék senkinek kellemetlenséget, ha elküldöm de Ő nem szeretné megkapni. A káposzta párolása közben (toros lesz az ebéd) körbeszaladtam és szinte mindenki megkapta már, akinek küldeném. Mi tévő legyek?

2010. november 16., kedd

Játék

http://hungarian-speedtest.10-fast-fingers.com/ Krisssznél jártam nemrég és nála találtam ezt a nem is olyan rossz játékot. Érdemes kipróbálni... Én megtettem, de nem sikerült 70 szó feletti eredményt elérnem. Most majd gépelgetek esténként... Azért a 69 szó hiba nélkül sem olyan rossz, ugye? Nem szöveg, tehát nagybetűk és írásjelek nincsenek, így azért nem olyan nehéz.

You reached 299 points, so you achieved position 692 of 8299 on the ranking list
You type 378 characters per minute
You have 69 correct words and
you have 0 wrong words

Eheti

Hurrá-hurrá! Sőt hip-hip! Rég letten ilyen hamar-gyorsan készen. (Mostanában mindig péntek-szombatra készülök el.) De most háromszoros hurrá, mert kész lett. Sajnos fotóm nincs újabb, pedig elgondoltam, hogy beleültetem Gábort egy halom avarba. De nem lehet, mert hiába van gyönyörű, napos idő, a levelek vizesek. Én pedig nem vagyok hajlandó kockáztatni. Nálunk már amúgy sincs a kertben levél, mert szépen összegereblyéztük és ment a komposztba (a föld alá, mert már majdnem fel is van ásva a kert). Így maradt ez a szeptemberben készült fotó, amikor gombáztunk Szabival, jobban mondva Ő gombázott, én meg próbáltam lebeszélni, hogy még 10 kilót szedjen. Bevallom sokat kínlódtam az árnyékkal, még a gyakorlatban is kipróbáltam milyen lehet ha felülnézetből látjuk, nem tökéletes, de én sem vagyok az, (he-he) így jó lesz. Felhasználtam: asztal-papír, ág: Noshay designs; makk, kavics, virág: Geergos; kicsi papírok a csipketerítővel, ragacs, levelek: Krisssz


A feladat, hogy egy asztalt alkossunk felülnézetből. Én először a táskámat akartam "kiönteni" az asztalra, de aztán rájöttem, hogy már nem szemhéjfesték, szemceruza, szájfény meg hasonló érdekes dolgok vannak benne, hanem cserepelenka, nedves törlőkendő, cserebady, teás cumisüveg és néhány játék. Ezért úgy döntöttem marad megszokott főszereplőm. Gábor nagy gyűjtögető, (olyan, mint én) imádom Minden érdekes dolgot hazahoz. Képzeljétek el amikor elkezdtek hullani a levelek, egy sétánkat... Már ott tartottam, kézikocsit kell magunk után húzni... Kavicsok, száraz ágak... minden jöhet... 

Köszönöm Pufiindián!


Díjat kaptam! És nagyon meghatódtam, köszönöm Pufiindián a kedves szavakat is a díj mellé. Hogy eleget tegyek a "szabályoknak", rögtön folytatom is:

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.

1. Köszönöm Pufiindián!
2. Kitettem.
4. Hűha, még gondolkodom... (de nem azért, mert nem tudok  hét blogost, hanem azért, mert hetvenhetet tudok akinek továbbadnám...)
5. Ha meglesznek, ígérem linkelem...
6. Ezt is megteszem...
7. Első: A nick-nevem húgom nagyobbik kislányától, szívemcsücske Hannától való, aki nem tudta kimondani a Zsuzsit, Puzsi lett belőle. Tehát Ő a második keresztanyám...
Második: 38 és fél éves vagyok...
Harmadik: igyekszem mindig pozitívan szemlélni a dolgokat, de könnyen elbizonytalanodom...
Negyedik: nagyon szeretek Márkón élni.
Ötödik: Néha jól esik kicsit egyedül lennem.
Hatodik: Még sohasem voltam a tengernél, szeretném látni.
Hetedik: Imádom a családom. Kicsit, nagyot és a közepeseket is, egyaránt.

Nem tudom ki tervezte ezt a díjat, most nézegettem, ahogy írtam a bejegyzést és nagyon tetszik amit kifejez. A két ember, ahogy a monitorból kihajolva kezet fog. Mi is így fogunk kezet, sok-sok blog- és szkrepp-társammal, sőt előfordul, hogy nem is kezet fogunk,  hanem megöleljük egymást. Sokan egyáltalán nem tudnánk a másikról, ha nem írnánk a blogokat. Így viszont - ha virtuálisan is - találkozhatunk, kicsit megismerhetjük egymást. Ismeretlen ismerősök.


2010. november 15., hétfő

Ajaj...

de régen voltam nálam. Gyorsan fel is pakolom a múlt heti Cewe-kihívásos oldalam:


Technikai kihívás, a filmcsíkot (Krisssz) kellett használni. Gondoltam egy nagyot és felnagyítottam. Került bele egy szép fotó két részlete. A kicsi csíkra pedig három fotó. A középsőn nagyfiam, Balázs és szerelme, Noémi a Garda tónál. Elég kékre sikeredett az oldal, a háttérpapír (Rachel Dickson) és a fotók is, ezért találtam ki a rózsát és a szirmokat (Moani). (Felfoghatjuk szerelmük jelképének is...) Persze így a cím színe is adott lett. A kartonszív Carola munkája. És hétfő lévén itt is a következő kihívás. Már agyalok...

2010. november 6., szombat

Itt van a kezemben!

Miután nyolcszázszor átnéztem, átolvastam, végül is feltöltöttem. De reszketett a kezem... Ésigenigenigen. Elkészült Gábor fotókönyve! A boltban, ahol átvettem egy fiatalember volt a pultnál és a pulton kettő csomag. Mind a kettő az enyém, mivel a második naptáram is kész lett, így egyszerre hoztuk el. Szóval fiatalember. A cetlimet amire a rendelés számát írtam fel, persze megint itthon felejtettem, és a naptáron nem látszott a nevem. Mondtam nyugodtan bontsa ki és nézzük meg, de már annyira reszkettem a könyvért. A könyvön sem látszott rendesen a nevem, de a kicsi képen Gábor volt látható - a borítón, így a fiatalembert meggyőztem, hogy az is az enyém. Elhitte, szerencsére. Fizetésnél megkérdezte, a három forintot ugye már felfele kerekítjük? Persze-persze felfele, de gyorsan ám - itt már reszketett a térdem is. Aztán végre az enyém lett. Futottam ki és a bolt előtt hahóztam Szabinak, aki Gáborral sétált, hogy jöjjön gyorsan és nézze meg, mert én nem bírom. Közben végig az arcát figyeltem. Tetszett neki, erre elkezdtem kérdezgetni: milyen, milyen? Mondta szép. Akkor kérem, én is megnézem. És tényleg szép. Annyit "dolgoztam" vele, de megérte. Jó a kezemben tartani. Most már megértem az írókat, amikor annyira lelkesen forgatják a könyveket, amiket írtak. Pedig hol vagyok én attól... De akkor is. Öröm. Annak ellenére, hogy miután "nagyítóval" is megnéztem, azért kettő hibát felfedeztem. És csapkodhatom a kezem, és verhetem a fejem a falba, mind a kettő az én figyelmetlenségem. Pedig olyan gondos voltam. Mégis maradt benne hiba. (Ezért kellenek a korrektorok és a revizorok a nyomdákban.) Lehet már annyiszor átnéztem, kívülről tudtam és így átsiklottam felette. Az egyik ékezethiba egy kommentben. A másik pedig: újraírtam egy kommentet és elfelejtettem kicserélni a szerkesztőprogramban. Annyira nem vészes egyik sem. Csak legközelebb még gondosabban kell odafigyelnem. De most trallalla-trallalla örülök! És megyek aludni!

2010. november 3., szerda

Emlék

Úgy gondolkodom mindig magamról és a szeretteimről, mintha féltő gondoskodással megformázott cseréptálak lennénk, szépen díszítve. Aztán rajtunk áll már mi kerül a tálba... (Kicsi ibolyacsokor, aranyvessző, nyári eső, sárgálló búzamező piros pipacsokkal, színes levelek, formás termések, kacskaringós ágak, roppanó szőlőszemek vagy éppen zúzmara a fenyőágon. És még hasonló, más számára esetleg "értéktelen" dolgok. Hiszem, bár nem vagyok hívő sajnos, ezekért érdemes élni.) Aztán ahogy öregszik az ember , egyre több féltve őrzött tálból lesz törött cserép. Dédszülők, nagyszülők... De az emlékek velünk maradnak. És így az is, akire emlékezünk... Sok minden kavargott bennem, amikor olvastam Krisssz írását a Cewe oldalán. Sajog Attila hiánya és szerintem életem végéig sajogni is fog, de már el tudom fogadni, Neki ennyi adatott. 14 éves voltam, amikor olthatatlan szerelembe estem Attilával, négy év múlva fiatalasszony voltam, öt év múlva pedig anyuka. Senki sem értette mire ez a nagy sietség. Hát ezért kellett, bár sem Ő, sem én nem gondoltuk, nem sejtettük, merre halad, hogyan alakul az életünk. 35 év nem a halál ideje, terveink voltak, sok-sok tervünk. És persze, mint annyian sokan mások, mi is együtt akartunk megöregedni... Másfele kanyarodott az életünk. Beteg lett, négy és fél évig küzdöttünk. Ő értünk, mi érte. Nem sikerült, belefáradt, feladta. És ez volt a legnehezebb. Haragudtam is Rá sokáig. Sajnáltam magam, őszintén, vigasztalhatatlanul. Végül megértettem, nem hagyott bennünket cserben, és senki sem tehet róla, hogy így alakult. Hiányzik, de szeretek élni, és én már tudom mit ér egy élet. "Hogy lásd, egy napod mennyit ér, Néha látnod kell, Az élet hogyan fogy el..." (Zorán) Ennyi bevezető után jöjjön az oldal. (A szívem is benne van...)


 
 Felhasználtam: papír, levelek, maszk, glitter: PST Designs, virág: Geergos.

A fotót már használtam, de nagyon szeretem, és mert nincs is sok fényképünk, így biztos fogom is még. A komment pedig:
Nem is tudom hol kezdjem… Talán az elején, amikor két, "nagyongyerek" egymásra talált? Vagy a közepén? A házasságkötésnél, majd egy évre rá, a születésednél? Vagy a végén? Igen, azt hiszem a végén fogom kezdeni… Annál az évnél, amikor számunkra megállt az idő. Apa meghalt. Türelemmel viselt szenvedés után… De, ha emlékszel, ez a szenvedés csak a végén… Mert a betegsége nekünk nemcsak küzdelemről, fájdalomról, szenvedésről szólt általában. A kemoterápiák, sugárkezelések, műtétek sorában Apa tudott maradni. Aztán a hír. Azon a napon, reggel nyolc órakor már nem bírta tovább... Fájdalom, könny. Sok-sok könny. Zsanáék vittek el, „birtokotjárni”. Kicsi megnyugvás volt számodra az a környezet. Csak pénteken kaptalak vissza, a temetés napjára. Délelőtt még vadvirágot szedtetek, a csokrod Apa koporsójába került egy levéllel együtt, amit Te írtál Neki. Aztán a temetés. Emelt fejjel, Zorán dalaira. Állandóan Apa óráját nézegetted. Akkor még a zsebedben volt, azóta Móci átalakította a csuklódra, s vigyázol rá nagyon. Nagyon büszke voltam Rád, okos, bátor nagyfiam. A temetés után kínok, nemalvás, nemevés, nemnyugvás. Miért? Miért? Miért? És akkor kitaláltál egy mesét; Apa kismanó. Talán egy hüvelyknyi. Nem, nem a Matyi. Csak akkora. Körülbelül. De Ő Apa. Ha sétálunk ül a vállunkon. Hol a Tiéden, hol az enyémen. Ha nevetünk, Velünk nevet. Ha veszekszünk, befogja a fülét és roppant boldog, ha kibékülünk. Amikor nem vagyunk együtt, ide-oda repked közöttünk, nem tud választani melyikünkkel legyen... Cinkossá tett bennünket ez a manó-dolog, sokáig játszottuk. Aztán az idő lassan-lassan újra elindult nekünk: az életünkbe érkezett Szabi, majd Gábor és így újra teljes család lettünk. De apát nem feledjük soha. Karácsonykor késő délután, miután meggyújtottuk a sírján a gyertyákat és hazaérve elkezdjük öltöztetni a fát, válogathat melyik díszen szeretne hintázni. Bár Apát ismerve, inkább a tetején fog ülni… az aranyszínű csillag mellett…

2010. október 29., péntek

Tökös...

A heti CEWE-kihívásra már újra Krisssz találta ki a megoldandót. Erre a hétre helóvines a feladat. Vagy legalább töklámpás, rémisztő pók, átlátszó kísértet legyen az oldalon. Nem tudtam semmi okosságosat kitalálni, így maradt Gáborom, aki ugyan nem rémisztő és nem átlátszó, viszont nagyon bohóc tud lenni... Ezen a fényképen éppen egy kartondobozban bújócskázott velünk. Rainbow Katánál olvastam nemrég a papírtépés technikáját. (Én eddig vagy leradíroztam a papírom szélét,  ha tépettnek akartam látni, vagy Gunhildtól vettem kölcsön tépett papírszélt és azt kínlódtam a helyére...) Így gondoltam kipróbálom, és nagyon jól sikerült: a kartondoboz szélét én téptem digitálisan. Bizony ám. Csak az volt a baj, hogy Gáboron is látszott a sablon. De azért van a fejem, hogy gondolkodjam... néha. Nosza megdupláztam az eredeti fotót, kiradíroztam a felesleget, Gábor jó lett, kartondoboz tépve maradt, szuper... Persze tudom messze vagyok még, mondjuk Beszteritől. Ő annyira csodálatos dolgokat művel, hogy az állam a klaviatúrán szokott koppanni... De ami késik, nem múlik. Cirka 50-55 év múlva majd én is... 


A két papír és a maszk Krisssztől van. A cím eredetileg ugyanilyen szép sárga betűkből készült, de aztán kiradíroztam a barna papírt, így jobban tetszik. Egy tonna tököt  (Pufiindián és Kacii) raktam az oldalra. Került még pár őszi levél (Krisssz) a hangulat miatt, és némi őszi virág és termés (Geergos). Pók nincs, kísértet sincs. Viszont a tökök már csak a faragásra várnak... remélem Krisssz elfogadja így is... Szemesemálljól Gáborom meg annyira édes... Elhatározta magát és elindult. Itt a lakásban már régóta baktat, de az udvar és az utca valahogy nem tetszett. Most viszont kezd rájönni a dolog előnyeire (oda jut el ahova akar, nem ahova anyukája akarja), így gőzerővel gyalogol. És gyönyörűen... Semmi botladozás, ingadozás. Mindent így csinál, mondjuk. Vár az utolsó utáni pillanatig. Aztán amikor már kétségbe vagyunk esve és orvoshoz akarjuk vinni sok-sok vizsgálatra, hogy biztos beteg ez a gyerek, fejlődési rendetlensége van, meg hasonlók, akkor szépen megcsinálja az adott dolgot. És láthatóan nagyon büszke magára. Igazi pasi, szereti ha hízelegnek a tudományának...

2010. október 23., szombat

Tradammm...

A borító:


Nincs semmi szöveg, az egyik kedvenc fotóm van az elején. Sajnos a fotók minősége nem a legtökéletesebb, de már tervbe van véve egy jobb fényképezőgép vásárlása. Megpróbálom majd pontosan leírni a felhasznált hozzávalókat, remélem sikerül. (Nem jegyzeteltem pontosan a készítésnél...) (Háttérpapír: Lindsayj; fotómaszk: Krisssz.)

Mivel kemény táblás lesz, az első oldal magányos:


Ez már ismerős lehet, Icka oldala liftelve. De, mint minden oldalt a fotókönyvbe, újraalkottam, mivel nem gondoltam arra, hogy valaha fotókönyvet fogok készíteni, így  kihasználva minden kis szegletet és sarkot, alkottam. Viszont a könyvben már figyelembe kell venni a levágódásokat is, így nem maradt más hátra, mint újrázni. Nagyon élveztem... (Háttérpapír: Rasberry Road Desings; vonalas papír: Janka; varrás: Mörjike; tűzőkapocs: Gunhild; szalag: Carola Mondini; pillangó: Butterfly Design.) És a szöveg:
Mikor a pocakomban voltál, apával elhatároztuk, mi aztán majd jól megmutatjuk a világnak hogyan is kell gyereket nevelni: következetesség, rend meg ilyenek. Ez a komoly elhatározás körülbelül fél másodpercig tartott, miután megszülettél. Azóta ha alszol, lábujjhegyen járunk és suttogva beszélünk és a kutyát is leszoktattuk az ugatásról, azóta ha szétpakolsz, szó nélkül összerámolunk, azóta ha nem akarod megenni az ebédet, kapsz mást, azóta ha Rád szólunk valamiért és Te ránk nézel, rögtön tudjuk, nem annyira fontos dolog szót fogadni... Azóta ha éppen ahhoz van kedved, négykézláb mászhatsz a fűben az új nadrágodban, és kavicsozhatsz is. Azóta már tudjuk milyen jól nevelhető szülők vagyunk.
Következik az első dupla oldal:


Ezt már felraktam egyszer, de most ismét megmutatom. (Háttérpapír: Rainbow; keret, cipőcske, szalag: Horváth Veronika.) A szöveg pedig: 2009. július 25-én, reggel 6 órakor, a veszprémi kórházban megszülettem. Súlyom 2950 gramm és pontosan 50 centi hosszú vagyok.


A negyedik-ötödik oldalra négy, még a kórházban készült fénykép került. Gábor már újszülöttként is szeretett az oldalán feküdni (mint én), az első kicsi képen pedig a jellegzetes békababa pózban látható. (Az ötödik oldalon egy templétet használtam Kitty Designs-től a háttérpapír és a mütyörkék Horváth Veronika alkotásai.) Az egész oldalas fotó minősége remélem nem lesz nagyon rossz majd a fotókönyvben. A cím pedig: Az első napok a kórházban.

Egy tesós fényképes következik. Gábor Balival "beszélget". Nagyon szeretem ezt a felvételt, így kicsi maszkolással felkerült a hatodik oldalra. A hetediken a szöveg egy Halász Jutka dalból vett idézet:
"Nem tudom, hogy milyen volt a világ nélkülem,
elhozott egy napsugár, és ide érkeztem.
Megismertem a nagy folyót és a kék eget.
De az a legjobb, hogy megismertem a testvéremet."
Bali majdnem tizennyolc évig volt egyke. Szokatlan helyzet, majdnem felnőttként egy kistesó... De imádja az öccsét és ez nagyon jó. (Háttérpapír: Thaliris, maszk: Krisssz.)




Ez a nyolcadik-kilencedik oldalpár. Csupa alvós képpel. Ezt is mutattam már, de kicsit átszerkesztettem. A történet pedig a kommentből olvasható, idemásolom: Babakocsi, mérleg, Bali ágya, séta után félig levetkőzve, szinte mindegy. Mindenhol és mindenkivel nagyon jókat alszol. Csak akkor azt tudnám miért nem tetszik a rácsos ágy. Utóbbi két szó egyben az oldal címe is lett. (Háttérpapír: Fran; csigacsillag, álommanók: Magyarenn; és ez az oldal is templét alapján készült: Yin.)

Következik a Gábor! Merülés! címet viselő oldalpár. Babaúszásra járunk, és ez a két szó jelzi Gábornak, hogy merülés következik. Sajnos nyáron szünet volt, az őszünk pedig nem úgy alakult ahogy elterveztük. Gábor beteg volt, nem tudtunk menni, aztán az oktatónk ment férjhez, a szervezés miatt maradtak el órák, majd Ő is beteg lett, így szeptember óta még egyszer sem voltunk. De remélem nemsokára újra járhatunk. Az első oldalon még elég kicsi volt (három hónaposan kezdtük el) a másodikon már nagyobbacska. És ide is sikeredett egy klassz komment. Megmondom őszintén, örülök, hogy a lányok nem hagytak békén a kommenteléssel kapcsolatban. Nehéz megnyílni, de nem lehetetlen. És 10-20 év múlva milyen jó lesz olvasgatni... (Háttérpapír: Rainbow; mütyörkék: ShayD; templét: Yin.)


 Kicsivel múltál három hónapos, amikor babaúszásra kezdtünk járni. Először csodálkoztál mi történik Veled, bújtál Apához. De nagyon ügyes voltál, nem sírtál, és a második órán már merültél is. Niki segítségével egyre jobban élvezni kezdted a vizet. Ha háton "úsztok" rendszerint gombócban hajtod végre a távot. Karikán át merülés, szörfözés a szivacson, mind csudajó feladat, de a kedvenc a "járaláb", amiben verhetetlenek vagytok Apával.

Következik egy téli oldalpár. Nagyon sokat voltunk levegőn, a legcsikorgóbb hidegben is babakocsiztunk. Gábor olyan jókat aludt, mint a csuda. Ez az oldalpár a négy fényképpel egy kis történetet mesél el. A komment:
Ezen a télen szerencsére sok hó esett. Jó volt sétálni a csikorgó hidegben. Nagyokat aludtál a babakocsiban. Egyik vasárnap délután jól felöltöztünk apával. Téged is jól bebugyoláltunk, és szinte egész délután kint voltunk. Hóembert is építettünk Neked. Jól tapadt a hó aznap délután, így egy mosolygós, nagy pocakos hóembert gurítottunk az udvaron. Csodálkozva figyelted, mikor felébredtél. Mikor kivittük az udvarra a babakocsid, Kira mindig odaült mellé. Mintha azt mondta volna: - Macskák, ne közelítsetek!

(Háttérpapír: Rainbow; arany hó: (imádom) Krisssz; maszk: Gunhild.)
És találtam helyesírási hibát, úgyhogy javítom. (Ejnye-bejnye!)


A tél után természetesen tavasz következik. Ami egy sümegi kirándulásról készült oldalpárban látható. Az eredeti oldal szóló volt, cewe-kihívásra készült. Aztán a csináljamitakarszésmegvalósítjuk kihíváson dupla lett belőle. De nagyon aprók voltak a képek, nem túl jól látszódtak. Így átalakítottam Yin-templétje segítségével. A komment:
Bali már hosszú ideje készült a sümegi kamarazenei versenyre. Elhatároztuk elkísérjük, így szurkolunk és kirándulunk is. Izgatottan készültünk, mivel még nem mentünk Veled ilyen hosszú útra. Pelenkák, cumisüvegek, ebéd, uzsonna, váltóruha... Apa mikor meglátta a csomagokat megjegyezte: - Azt hittem csak egy napra megyünk... Tényleg jó sok mindent vittünk, még szerencse, hogy minden belefért az autóba. Sümegen sétáltunk, Bali próbált, aztán közösen ebédeltünk egy Scotti nevű vendéglőben, persze Te csak babaételt kaptál. Majd visszamentünk meghallgatni Baliék fellépését. Apával az udvaron maradtatok, de nyitva voltak az ablakok így Ti is hallottátok hogyan szerepelnek. Utána megmásztuk a várat, jó magas, meredek út vezet felfelé, de nagyon szép és a kilátás is gyönyörű volt. Végül visszamentünk az iskolához, megvártuk Balit, aki az eredményhirdetésen vett rész. Ezüst minősítést kaptak, kicsit szontyolodottak voltak. Vigasztaltuk, hogy ne legyen szomorú és fáradtan, de egy jól sikerült nappal a tarsolyunkban elindultunk haza.
 (Háttérpapír: Krisssz; lila út (papír): Mörjike; autó: Lindsayj; cumisüveg: Horváth Veronika.)




És itt is a nyár. Ez egy pancsolós oldalpár, ismerős kommenttel, ami a következő:
Igazi vízimádóként a meleg nyári napokon szinte az egész délutánt a pancsolódban töltötted. Ott aztán lehetett locspocsozni! Mindenféle játékot kivittünk Neked, de Te inkább a füvet tépkedted és szórtad a vízbe. Apa azt mondta, úgy néz ki a pancsoló, mint egy bikaitató. Egyik nap azt vetted a fejedbe, hogy Kirának is a vízben a helye. Próbáltad "szépszóval", aztán ráncigáltad, de csak nem akart beugrani melléd. Így kimásztál a fűre, majd vissza a medencébe, mintha azt mondtad volna: - Látod Kira, így kell ezt csinálni!
 (Háttérpapírok, hullám, kagylók: Rainbow; kerek keret: Lindsayj.)

A következő oldalpár ismerős lehet. Kicsit átírtam a kommentet és pár új kép is került rá. (Háttérpapír: Michelle Colemann; szívecskék, tűzőkapocs: Gunhild; keréknyom: Lindsayj.) Elég hosszú a komment, és az az érdekessége, hogy talán itt írtam először, de ilyen hosszan biztosan.
Milyen gyorsan nagy fiú lettél! Szeretem, ahogy nevetsz és ahogy kivillan a hat fogad. Szeretem amikor elmélyülten játszol, és boldogan pancsolsz, mindenhol, ahol vizet találsz. Szeretem a gyönyörű, mesélő szemed, szeretem rácsodálkozásod a világ dolgaira. Szeretem amikor a tekinteteddel követed a madarak reptét. Szeretem, hogyha sírsz és felveszlek, megnyugszol és odabújsz hozzám. Szeretem ahogy huncutkodsz és szeretem ha komoly vagy. Szeretem, hogy amikor énekelek vagy mesélek Neked, mosolyogva hallgatod.  Szeretem ahogy babanyelven magyarázol, és ha viccesnek találsz valamit akkor gurgulázva kacagsz. Szeretem ha nyűgös vagy és ki kell találnom mi a baj. (Na jó, ezt nem annyira szeretem.) Szeretem minden mozdulatod, fintorod, gesztusod. Szeretem, hogy vagy.
 És itt az oldal is:




A 20-21-es oldal megint egy nyári oldalpár. Balatonfüreden voltunk augusztus végén. Ott készültek fotók. Mivel automata fényképezőgépünk van, így sok lehetőségünk nincs a korrigálásra. Persze igyekszünk jó képeket készíteni, nem mindig sikerül... (Háttérpapír és kartonszívek: Carola Mondini; maszk: Krisssz; cetli: Janka; gyűrt papírszél: Gunhild.) A komment pedig a következő:
Egy meleg, augusztusi vasárnap délután Balatonfüredre kirándultunk. Igazándiból fuvarszolgálatot teljesítettünk, Baliék másnap hajnalban indultak Horvátországba, a csomagjait vittük le, hogy ne kelljen cipelnie. De ha már végre lejutottunk a "Balcsira", kihasználtuk, sétáltunk egyet a mólón és a Tagorén. Nagyon tetszett Neked a "nagy víz". Érdeklődve figyelted a récéket és a hattyúkat, de legjobban a vitorlásoknak örültél. Apának közel is kellett mennie Veled, egészen a móló széléig. Én persze aggódtam és állandóan mondogattam: - Ugye jól fogod a kezét? Ugye nagyon fogod a kezét? Nem hagyhattuk ki a pancsolást, és a fagyizás sem maradhatott el.

Viselt dolgaid a következő oldalpár címe:


Szerintem ez hasonlít legjobban egy hagyományos szkreppes oldalra, persze kicsit minimál stílusban. Gyönyörű papírokat találtam LetMeScrapbook-nál, a gombokra Gunhildnál leltem, a gombvarrást Brendamascari, a varrást pedig Ányi alkotta. A szöveg pedig:
Szobanövény? Csipesztartó? Reklámújság? Postai boríték? Kocsitáska? Könyvek a könyvespolcon? Anya féltve vigyázott receptjei? Reszkessetek!  Semmi sincs biztonságban! Jön Gáborka, a nyolcvan centis rombolópakolótépkedő. Anya szerint rend a lelke mindennek. Gábor szerint a káosz az igazi...
És a változatosság kedvéért itt is észrevettem egy helyesírási hibát. Természetesen javítom, még időben. Bár körülbelül tízszer olvastam el minden szöveget, ne maradjon benne hiba...

Az utolsó előtti oldalpár szép zöld színű háttérpapírját Srappy Katnél vonatoztam még júniusban. A varrott szív és a papír amire rávarrtam Michelle Collemanntól van. A gyűrt papír, a hármas keret és a tűzőkapcsok pedig Gundhild munkái. Ide ezt írtam:

A nyuszitól a sok-sok csokoládén túl egy csudajó ajándékot is kaptál. Egy zöld színű hintát. Mikor először beleültettünk még tanácstalanul nézegettél, miközben mi óvatosan hintáztattunk. De aztán... Úgy belejöttél a hintapalintába, szinte nem telik el nap, hogy nem hintázunk. Apa még a kocsibeállóba is csavarozott két kampót, ha esik az eső, akkor is tudjunk mókázni. Ha lesétálunk a játszóra, ott is rögtön a hintákhoz igyekszel. Mi pedig csak mondogatjuk Neked: "Hinta-palinta, hintázik a Gáborka, hinta-palinta szépen szóló pacsirta, lökd meg Gábor a hintát, érjed el a pacsirtát..."


Az utolsó oldal szintén szóló. És a két szülinapost ábrázoló fénykép került rá. (Háttérpapír, kicsi papír, fotómaszk: Krisssz; milton, csillagok, szalag: Lindsayj.)

Szerettem alkotni ezeket az oldalakat. Jókat nevettem a fényképek válogatásakor, a kommentek írásakor, amiket igyekeztem úgy megírni, ha a főszereplő majd olvassa, Ő is derüljön kicsit. Remélem érzi majd a távoli jövőben mennyi szeretettel készítette anyukája. Nem használtam sok elemet, de szerintem nem is kell több. A szokásos módon megnyitottam egy csomót, ideraktam-odaraktam, végül kidobtam. Viszont a végeredménnyel elégedett vagyok. És ami a legjobb: már készülök a következőre...

Heti CEWE

Múlt héten sajnos kimaradtam-lemaradtam az összegzős oldalról, ami anno Rubin kihívása volt. Nem úgy alakultak a dolgaim, időm sem volt sok, mivel Balázsom 19 éves lett, így az Ő szülinapjára készültem. Most a héten is nehezen tudtam időt lopni magamnak erre az oldalra, de mivel szkreppes otthonom a CEWE, így gondoltam, ha törik, ha szakad akkor is leszek. A heti kihívás a szeretetről szól. Anno Florci készített szeretetoldalt, és mivel a héten Őt valósítjuk meg, most mi rajonghatunk. Bárkiért és bármiért. Én Kirát választottam. Krisssz gyönyörű word art-jába belecsempéztem a nevét, és mivel kezdek úgy kommentelni mint a nagyok, írtam egy klassz kis kommentet is, Krisssz papírjára, és az arany hó is tőle jött. A maszk a fotó alatt Gunhildé, a szalag Carola Mondini, a háttérpapír pedig Corina Nielsen munkája. És itt az oldal:



A komment szövege pedig:
Lehet tél vagy nyár, hóesés vagy kánikula, reggel vagy este, Kira mindig készen áll sétálni, játszani, szaladgálni. Én ezért is szeretem. Meg még azért, mert hűséges, jó barát. Mérgesen megugatja az idegen macskákat, de a miénket nem bántja. Mindig vigyáz a házra, a postást is elzavarja minden nap. Jó vele labdázni, mert mindig visszahozza nekünk ha eldobjuk. Segít a kertgondozásban is, olyan gödröt amilyet ő ás, nem tud senki... És mert nagyon vigyáz Gáboromra, ha lent vagyunk az udvaron.

2010. október 13., szerda

Komolyan gondolkodom

azon, hogy a Puzsi pillanatai más néven fog futni :) Találóbb lenne a Puzsi hetei vagy még inkább a Puzsi hónapjai... Próbálok mindenhol maximálisan megfelelni, nem megy. Valami mindig elmarad-kimarad. És úgy gondolom inkább a blogolás szenvedjen hátrányt mint Gábor. Gyönyörű idő van, így sokat vagyunk az udvaron. Persze hiányoznak a blogok, amik követésére feliratkoztam. Nagyon szeretem olvasni a többiek milyen szép-megható-érdekes-elgondolkodtató vagy éppen vicces dolgokról számolnak be. El is határoztam azt fogom tenni, hetente kijelölök egy napot és akkor sorra látogatok mindenkit. És persze próbálok majd kommentelni is. Szóval nem vesztem el, csak az idő... (És még nem is dolgozom. Jelenleg elképzelni sem tudom mi lesz, ha újra munkába kell járnom...) Készülget Gábor fotókönyve, sőt nem csak készülget, lassan kész lesz. Hurrá-hurrá! Mutatok két oldalt:






Az első oldalpáron található két fotó még a kórházban készült Gáboromról. Aranyosan megtalálta az ujját és cuppogva szopizta. A másodikon pedig az oldalán fekszik. Gyakran alszik így még most is. Készült egy alvós oldalpár is. Yin-templétjét használtam kicsi módosítással. Jó sok alvós fotónk van a kezdeti időszakról, mivel állandóan fényképeztük mind a hárman... A szöveg pedig: Babakocsi, mérleg, Bali ágya, séta után félig levetkezőve, szinte mindegy... Mindenhol és mindenkivel nagyon jókat alszol... Csak tudnám, hogy akkor mi a baj a rácsosággyal? És az a története, hogy Gábor tényleg mindenhol szuperul aludt, a rácsos ágyát leszámítva. Már arra gondoltam káros vízér lehet alatta...
Felhasználtam: az első oldalpárhoz Horváth Veronika papírját, mütyörkéit és a keretet. A második oldalpárhoz a papír Frantól való, a kedves álommanók és a csigacsillag Magyarenn munkája. Ennél az oldalpárnál Yin-templétjét használtam kissé átalakítva.

2010. október 6., szerda

Páratlanból így lesz páros

A héten Mr Random Lululu kihívását választotta. Az Ő kihívása annak idején az volt, hogy egy már meglévő páratlan oldala felhasználásával dupla oldalt alkotott. Szuper kihívás, mivel aki fotókönyvben gondolkodik annak szerencsésebb a dupla oldal. Egységesebb, szebb. Így a héten mindenki, aki indul a cewe-kihíváson szimplából duplát alkot. Én is. Bár bajban voltam, bevallom. Annak idején, abszolút kezdő koromban - minden téren kezdő, tehát oldalmentés témában is - levettem az oldal méretét, hogy feltölthető legyen a galériába és rámentettem. Tehát amikor behívtam az eredetit a duplaoldal közepén egy bélyeg nagyságú képecske jelent meg. De nem adtam fel, nekiláttam újra az oldalnak. És mennyivel gyorsabban kész lett, mint áprilisban... Nem kellett jegyzeteket böngészni, Ányihoz és Rainbowhoz szaladgálni, csak úgy simán, egyszerűen ment. (Hínye kérem a fejlődés...) Kicsit csaltam, néhány egészen aprócska változtatást eszközöltem, remélem Lululu elfogadja így is. Amúgy az elkészült oldalpár éppen jó lesz Gáborom fotókönyvébe:


Az írásos papír és a templét Krisssz munkája, a többi papírt pedig Mörjikétől vettem kölcsön. A komment pedig:
Bali már hosszú ideje készült a sümegi kamarazenei versenyre. Elhatároztuk elkísérjük, így szurkolunk és kirándulunk is. Izgatottan készültünk, mivel még nem mentünk Veled ilyen hosszú útra. Pelenkák, cumisüvegek, ebéd, uzsonna, váltóruha... Apa mikor meglátta a csomagokat megjegyezte: - Azt hittem csak egy napra megyünk... Tényleg jó sok mindent vittünk, még szerencse, hogy minden belefért az autóba. Sümegen sétáltunk, Bali próbált, aztán közösen ebédeltünk egy Scotti nevű vendéglőben, persze Te csak babaételt kaptál. Majd visszamentünk meghallgatni Baliék fellépését. Apával az udvaron maradtatok, de nyitva voltak az ablakok így Ti is hallottátok hogyan szerepelnek. Utána megmásztuk a várat, jó magas, meredek út vezet felfelé, de nagyon szép és a kilátás is gyönyörű volt. Végül visszamentünk az iskolához, megvártuk Balit, aki az eredményhirdetésen vett rész. Ezüst minősítést kaptak, kicsit szontyolodottak voltak. Vígasztaltuk, hogy ne legyen szomorú és fáradtan, de egy jól sikerült nappal a tarsolyunkban elindultunk haza.

2010. október 5., kedd

Itt is szükség lesz a segítségre...

Hétfőn átszakadt az ajkai timföldgyár zagytározójának egyik gátja Veszprém megyében. A kiszabadult hétszázezer köbméter, erősen lúgos, maró vörösiszap a Torna patak medréből kiöntve elárasztotta Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. Folyamatosan mossák az utakat és gyülekeznek a munkagépek a gát helyreállításához Kolontáron.

Elképzelni sem tudjuk...
Ma voltunk Gáborommal az első Tipegő-klub napon. Énekeltünk, játszottunk. De szerintem sok anyuka csak félig volt ott... Annyira közel van hozzánk Devecser, Kolontár. Védőnénink felhívta az ottani védőnénit. Van olyan család akinek a házában 2 méter magasan áll a vörösiszap. Mindenük elveszett, csak az a ruhájuk van, ami a katasztrófa pillanatában rajtuk volt. Nálunk elkezdődik a gyűjtés. Minden kell, egyszerűen minden. Felesleges baba, gyerek, női, férfi ruhák. Én már rakom félre és visszük majd a tanácsadóba.


2010. október 4., hétfő

Fotókönyv, mint nagy fa

Nekiláttam és még fejszém sincs! Ehhez persze kellett, mint utolsó lökés a cewe-kedvezmény-kupon. (Mint utolsó lökés.) Bár nem az első, és mégis az. Készült már egy fotókönyvem és két fotófüzetem. A fotókönyv a cewe oldaláról letölthető esküvői fotókönyv-sablonokra készült-épült (Krisssz munkája és egész egyszerűen gyönyörű), esküvői fotóinkról. A két kis fotófüzet egyike pedig szívemcsücske Hannának íródott mesekönyv (a mesét is én kreáltam...), a másik pedig jelenleg még meglepetés, így nem írhatok róla egy szót sem. Nem mondom, elég munkás volt mind a három - a fotókönyv is, a sablonoldalak ellenére. De annyira jó érzés kézbe fogni és lapozni. (Tudom ám irigyelni a hagyományos szkreppeseket...) Az új kötetem Gáborom első évéről készül. Lesz benne olyan oldal, ami már ismerős lehet a cewe-galériából, de mindent átalakítok, így valójában teljesen új lesz. Megmutatom az első oldalpárt:


Papír: Rainbow; keret, cipőcske, szalag: Horváth Veronika. Megpróbálom gondosan jegyezni majd a felhasznált papírokat, mütyüröket, ha véletlenül valami lemarad-kimarad akkor azért óriási elnézést.

2010. szeptember 30., csütörtök

Geergos - Autumn Brown

Geergos újra köztünk és már itt is van új készlete, az Autumn Brown. Mutatom:



Megvásárolhatjátok  Betti új boltjában, a Digi Boutikban, most mindössze 0,5 Euróért. A gyönyörű készletből pedig Hanna segítségével készült az oldalam:


Margó

Írtam már régebben van egy kedves CT-szkrepp-blog-társam, Juma. Nagyjából egy időben kezdtük el a szkreppelést, majd a blogolást. Így kicsivel jobban figyelünk egymásra. Érzékeny, a világ dolgain sokat elmélkedő, két fiát rajongva szerető ember Ő. Csak remélni tudom, vannak közös vonásaink. Sokszor megyek Hozzá olvasgatni, elmélkedni. Beengedni a lelkembe azt, amit az életről, családról, és úgy általában a világ dolgairól gondol. És egy érdekes dolog, amire Ő hívta fel a figyelmem. Előfordult, hogy akkor vendégeskedtem Nála, amikor Ő nálam. Érdekes, ugye? Telepátia, mi más? Nála olvastam a múltkor egy érdekes bejegyzést, a gyerekeink iránt érzett szeretetről, az elengedésről. Ami szintén elgondolkodásra késztetett. Tegnap este pedig befejeztem Tracy Hogg és Melinda Blau gyereknevelési kötetét, A suttogó titkai II.-t. Tracy Hogg (aki sajnos 2004-ben meghalt) írja a kötet végén nagypapája példázatát, ami kapcsolódik Margó bejegyzéséhez. Leírom, remélem a kötet kiadója (Európa) nem lövet le...
"Nagyapám, akit türelméért és megértéséért csodáltam, egyszer azt mondta nekem, hogy a család egy szépséges kert, és a gyerekek a virágok benne. Egy kert féltő, szeretetteljes gondozást és türelmet igényel. Fontosak az erős gyökerek, a termékeny talaj, az előrelátó tervezés és a megfelelő elhelyezés is. Miután elvetettük a magot, félreállunk, és figyeljük, hogyan bújnak ki maguktól a rügyek. Nem rángathatjuk őket, hogy gyorsabban kifakadjanak.
De egy kertre azért szakadatlanul figyelnünk is kell. Tápláljuk a talajt, a növényeket öntözzük, szeretettel vesszük körül. A virágok csak akkor nyílnak ki teljes szépségükben, ha mindennap foglalkozunk velük. Ha gyomok jelennek meg mellettük, ha rovarok rágják a leveleiket, azonnal közbelépünk. Egy család hasonló törődést és gondozást igényel, mint egy kert, a gyerekeket ugyanolyan szeretettel kell gondoznunk, mint a ritka rózsafajokat vagy a szépségdíjas dáliákat."
Ugye milyen igaz és szép gondolatok ezek is?
 

2010. szeptember 29., szerda

CEWE 71.

Ezen a héten nem hagytam az utolsó pillanatra... Gáborom már teljesen meggyógyult, így kicsivel több időm volt-van szkreppelni. A cewe-n a héten tükrözünk. Ez Klári kihívása volt, anno. És azért jó, mert lehet vele trükközni :)  ahogy Klári is tette. Tudniillik a tükrözést sokféleképpen meg lehet valósítani egy digitális oldalon. Tükröződhet a fotó maga, aztán tükröződhet a fotón valaki vagy valami. De nem trükközöm tovább, már magamnak is sok vagyok, inkább idetrük... khmm.. varázsolom az oldalam:


A papírt májusban vonatoztam össze a LetMeScrapbook-tól, a nagyon színes, őszi levelek Krisssztől vannak, az idézet pedig Cseh Tamás Desire megnémul című dalából. Amihez, úgy érzem némi magyarázat szükségeltetik. Íme: a fotó Bakonybélben készült, ahová Cseh Tamás járt indiánozni a barátaival. Így telitalálat ez a kiragadott sor. Én nagyon szeretem ezt a helyet, bár - sajnos - nem vagyok vallásos, de ott mégis van valami a levegőben. Áhitat, csend, remény, bizakodás, nem tudom. Nyugalom árad a fákból, a vízből, a levegőből és a kicsi kápolnából is. Padok vannak a picike tó körül, nem lehet, de nem is kell mást csinálni, csak ülni és hagyni, hogy az a végtelen nyugalom hasson az emberre. Attila már nagyon beteg volt amikor egyszer elmentünk oda. Készült róla kép, ahogy a padon ül. Fizikailag már nagyon fáradt, elgyötört volt, de a szeme csillog. Hiszem, hogy pozitívan hatott rá az a környezet. Ez a fotó is akkor készült, tehát már elég régi, papírkép lett szkennelve, ezért a "minőség". A sok színes levéllel pedig azt akartam, hogy a szemek először a templomocska tükörképére "vezetődjenek" és csak utána magára a kápolnára. (Remélem sikerült elérnem - a fiúkon kipróbáltam, működött.)
 

2010. szeptember 26., vasárnap

CEWE - mi más?

Hááát, nem tudom odaért-e még időben? Mióta cewe-zem ilyen sem volt velem. 17:59-kor töltöttem fel az oldalamat, ami elkészült végül. (A határidő 18 óra.) Szabi mondta vigyáz a kicsire, alkossak nyugodtan. Gábor most már jobban van, de hétvégén volt ablakbanlógás. Betekertem egy paplanba, ráadtam a sapiját és üldögéltünk a teraszajtó előtt. Még szerencse, jó friss volt a levegő. Hamar segített, kúp így nem kellett. Csak még én vagyok gyakorlatlan szülő, Őt jól bebugyoláltam, én meg egyszál pólóban... Amúgy kezd múlni a náthája, ami nem is volt vészes. Máskor ilyet fel sem vett. És most a nagy bezártságban - szakad az eső, már megint - megtette az első három önálló lépését itt a nappaliban. Szépen sétál már, igazából nem is fogjuk a kezét, csak Ő kapaszkodik kicsit, úgy látszik még a fejében nem jutott el oda, hogy is megy ez... De ez már haladás. 14 hónapos, nincs még elkésve, amúgy is mindent megfontol. Csak nekem furcsa, Bali 10 hónaposan az udvaron mászkált, egyedül... Mutatom az oldalam:


A héten a "Csinálj amit akarsz"on Fahéjasalma került Mr Random kegyébe. Ő egy vizes oldalt alkotott, anno. Szép, letisztult oldala a Balatonról szól. Nálam Hanna ugrál a fotón, egy jó kis pocsolyában. Ezt szerintem egy gyerek sem hagyhatja ki... Én már alig várom, hogy Gáborom is pocsolyázzon. Persze nekem is lesz gumicsizmám, egyedül mégsem engedhetem be a naaagy és kiszámíthatatlan vizekbe :D Felhasználtam JMay' papírjait és Krisssz gyönyörű levéldíszét (amire már tavaly óta fentem a fogam, csak a téli-tavaszi-nyári oldalakhoz nem megy).

2010. szeptember 24., péntek

Gábor

Jó régen jelentkeztem. És oldalam sem készült. Mentségemre szolgáljon Gáborom beteg lett. Sajnos. Annyira utálom ha egy kicsi beteg. Olyan kis gyengék, elesettek tudnak lenni. Gábornál a múlt héten kezdődött. Kicsi köhögés, kicsi orrfolyás. Aztán péntek éjjel a frászt hozta rám. Száraz, kutyaugatás-köhögés: krupp. Mivel valószínűleg apukája is kruppos volt kicsi gyerekkorában, bár asztmával kezelték, rögtön tudtam mivel állunk szemben. Nem kívánom senkinek azt az érzést... Jó lett volna ha elkerül bennünket. Tudom sajnos nagyon sok kicsivel előfordul, így sok anyuka és apuka jól tudja milyen tehetetlennek érzi magát az ember. Szóval szombat délelőtt ügyelet. Az ügyeletes doktornő nagyon kedves volt, részletesen elmagyarázta a teendőinket. És végül egy jó hír, a rossz után. 4-5-6 éves korban egész egyszerűen meg fognak szűnni a tünetek. Megnőnek és a garat-gége rész is, így már nem okoz akkora problémát a gyulladás. Addig pedig remélem nem sokszor fog bennünket megtalálni. Eddig szerettem az őszt, most kicsit tartok tőle. Bár ha szép napsütéses, száraz  az idő akkor nem lesz gond. De holnap megint jön az eső...

Betti újra

Betti körül szerencsére rendeződtek a dolgok és újult erővel újra a scrap-világában köszönthetjük Őt. Nagyon örültem, mikor olvastam az e-mailt, amit küldött. És máris kész az újabb készlete. Persze még titkos, én is most töltöttem le és ha időm engedi alkotok is a hétvégén.

2010. szeptember 17., péntek

Gombák

Ahogy ígértem - bár tiltakozott - itt vannak a gombák és Szabi. És a saját maszkomat használtam - ugye tényleg használható? - és ráadásul még a saját papírom is. (Elég ronda, de majd még dolgozom rajta, ahogy a maszkon is...) Lesz majd még egy harmadik fotó is, a gombákról, ahogy szépen megszáradtak, csak most sehol sem találom... Lehet, le kell fotóznom a társaságot még egyszer.





Kirát vittük sétálni amúgy, és Szabi zsebrevágott egy OBI-s szatyrot, ki tudja. Milyen jól tette... 

2010. szeptember 16., csütörtök

???

Miért keltem ma úgy fel, hogy nekem feltétlenül maszkot kell gyártanom, azt nem tudom. De egész délelőtt bizseregtem és mikor Gábort letettem aludni nekiláttam. Ányinál találtam a múltkor egy leírást, a maszk-készítésről. (Így egyértelműen Ő az oka annak, hogy a kamra kipakolása helyett maszkot terveztem. Hú de jó, rá tudom fogni :D ) Izgatott nagyon a dolog és mindig gondoltam rá, de nem mertem-tudtam nekilátni. Most azonban, az érkező frontnak köszönhetően igen. (Gábor zümi, délelőtt 1 méter volt az a távolság amit eltávolodhattam Tőle - ha ennél messzebbre kerültem nyávogott, mint egy kismacska. Tehát Ányi mellett Gábor is az oka. :D ) Tudom annyi klasszabbnál-klasszabb maszk van, de azért egész más lesz a sajátomat használni. És persze elkapott a gépszíj, nincs megállás, Rainbow Katánál ingyenesen letölthető ecsetlelőhelyre bukkantam. (Ugye mondanom sem kell, így Ő is hibás lett - már hárman vannak :D ) Le is töltöttem egy csomót. Most majd maszkokat fogok gyártani éjjel 2-3-ig. Mert csak akkor érek rá :D . Felteszem ide az elsőt, mint a nagyok, kukucskálni. Elég kezdetleges, tudom, de használható és úgy örülök neki...


 Ányi leírása alapján elég egyszerű volt. Csak mivel béna vagyok és az ecseteket is utólag töltöttem le, ez most ilyen. Szegény ember azzal főz... ami van a kamrában (ami még mindig nincs kipakolva hihihi). Tiszta jó, gyöngyfűzés, maszk-készítés, mi jöhet még? A végén még festeni is fogok vászonra...

Ősz

Nekünk az ősz nemcsak a zörgő avart és a reggeli ködös párát jelenti. Van egy kicsi kertünk és ilyenkor már javában "takarítunk be". Tegnap éppen a krumplit. Apukám kezdte el, a válogatásnál már anyukám és Szabim is ott volt. És persze én is a kicsivel. Most pakolós korszakát éli, mindent elrak a helyére. Remélem ez a szokása még hosszú-hosszú évekig megmarad. Bóklásztunk mi is a kiszedett krumpli helyén - mivel még nem megy egyedül - egyszercsak odavágtatott a krumpliválogatókhoz és nagy magyarázás között lehajolt és felvett egyet. Sarkon fordult - na, gondoltam, most nem kavicsot cipel, hanem krumplit - de egy kicsit távolabb volt egy üres kosár, odamentünk és belerakta. Aztán megfordult és elment még egyért. Majd még egyért. És ezt csinálta még körülbelül tízszer. Csak bazsalyogtunk, milyen aranyos. Meg persze dicsértük, milyen szorgalmas. Fényképezőgép persze sehol. De azért a múltkor készült róla kép:


Gábor séta közben ismerkedett egy pónival. A tulajdonosának van egy kicsivel fiatalabb fiacskája, mint Gáborunk, így találkozik babával. Ez látszott is rajta, elég kíváncsi volt ő is. Nevettük Szabival, most gondolkodik a lovacska: ilyenből van több is?


Ez a fotó a Kápolna bejáratánál készült, szintén séta közben. Napközben kinyitják az ajtaját, de kishazánkban olyan a helyzet, hogy a rács marad. Be lehet lesni, de bemenni nem. Gáborom rájött, hogy milyen jól visszhangzik, így mulatott kicsit. Remélem a Magasságos nem haragszik érte.


Ugyanaz a séta. Míg apa gombát keresgélt, Gábor kavicsokkal zenélt. Ez a jó móka ám! Amúgy találtunk is egy csomó csiperkét, holnap majd lesz kép is, Szabi annyit szedett, mint a csuda. Ha nem állítom le, még éjjel is szedte volna. Én meg egy hétig tisztogathattam volna itthon. Lett belőle leves, meg pörkölt, ami ment a fagyasztóba. Télen milyen jó lesz, csak előkapom és ütök rá tojást, paramparam kész az ebéd. És persze szárítottunk is, ha már van aszalóm.



Végül az utolsó. Ez a kezem. És rajta egy karkötő. Amit ÉN fűztem. Írtam már magamról, nem vagyok valami ügyes. Sajnos. De annyira akarok szép dolgokat létrehozni. A múltkor a Meskán bogarásztam és találtam pár karkötőt ami nagyon tetszett. Addig-addig nézegettem, amíg arra gondoltam ezt én is tudnám. Lehet, nem annyira szép, de én fűztem. Memóriadrótra készült - ezt szerintem direkt nekem találták fel :) - olyan, mint egy nagy rugó. Ki lehet húzni, de megtartja a formáját. A fotó nem adja vissza a színét, sajnos. A nagy gyöngyök (kétféle alakú: gömb és ovális) kicsit aranyba hajló, halványlilás-barnás színűek. Van hosszúkás alakú, közepes méretű padlizsán-színű és halványlila, arany, sötétbarna színű kicsi gyöngy benne. Minden koncepció nélkül fűztem egymás után, az volt a lényeg, hogy a csuklómon jól nézzen ki. És jól is néz ki. Őszies hangulatú, tehát most ideális. Fogok még fűzni, és majd jól megmutatom. Sok szeretettel várom a dicséreteket, ne fogjátok vissza magatokat, kell az önbizalomerősítés nagyon.

2010. szeptember 15., szerda

Amikor én még kislány voltam

De nagyon kicsi. Egészen pontosan pár órás kislány. Az oldal a CEWE-kihívásra készült. A héten Erzsocica kihívása került sorra: saját gyermekkorunkat kellett oldalba foglalni. Mire én elkészültem, a galériába már sok oldalt feltöltöttek. Végignéztem mindet, jókat kuncogtam, annyira jó volt nézni, ki hogyan nézett ki anno, 1, 2 vagy éppen 9 évesen. És a történetek az oldalak mellé... Íme az enyém:


Azt ötleteltem ki, hogy utánanézek mik történtek abban az évben amikor születtem. Hát nem volt egy nyugalmas év... Felhasználtam: a cím betűi: Bouille; papír: Gunhild; keret: Jenny; ragacsok: Krisssz; pipacs: Magdesigns. A keretet kicsit öregítettem, és a pipacsot is megpróbáltam. Nem tudom milyen egy pipacs, ha lepréselik, nálam kapott egy kis barnás árnyalatot. Krisssz ragacsáért meg úgy odavagyok, legszívesebben minden oldalamra "felragasztanám". Amúgy a családi hagyományok szerint nem voltam valami szép baba. Keresztanyukám szerint inkább kisbékás voltam, mint kislányos...