2012. november 10., szombat

Az összedőlt világ

Összedőlt a jól felépített és átgondolt világom. És az a baj, hogy nemcsak az enyém, hanem Szabié is. Sőt, közvetve mindenkié össze fog dőlni, aki közel áll hozzánk és szeret bennünket. Idén tavasszal kértem segítséget a nevelési tanácsadóban, mert Gábornak sok olyan apró dolga volt, ami nem tetszett. Igazából már hat hónapos korától voltak olyan kis jelek, ami aggodalomra adtak okot, de márciusra jutottam el oda, hogy tényleg baj lehet. Nem baj van, mert nem vagyok szakember, hanem baj lehet. Azt reméltem, hogy három találkozás után azt mondják nekünk, hogy érzékeny kisfiú, mi pedig túlféltjük. De nem, jártunk minden héten egy alkalommal, egy órára. Aztán jött a nyári szünet és most szeptemberben megint mentünk. Kiderült, Budapestre kell utaznunk a végső diagnózisért. Asperger-szindróma. Az autizmus egyik formája. Felváltva tartjuk egymásban a lelket Szabival, jelenleg. Nem tudjuk mi előtt állunk még, csak sejtjük. Félünk, szomorúak és elkeseredettek vagyunk, de muszáj újjáépíteni a világunkat. Nem törhetünk össze teljesen, hiszen Gábornak elsősorban ránk van szüksége. Ma olvastuk egy autistákkal foglalkozó blogon: "Tájékozódj, olvass, kezd el megismerni ezt az új világot. Nincs még egy ilyen gyermek, mint a Tiéd..." És ez így is van. Ezért elkezdtük az építkezést, erős, szilárd alapokkal...

2012. augusztus 30., csütörtök

Húhúhú

olyan régen voltam itt nálam, hogy csak néztem, mint a szólásban említett fiatal korú tehén, ha átfestik a kaput... Még barátkoznom kell meg szoknom meg ilyesmik ezt az újdonást felületet. Most is csak pici látogatásra fussa, mert aztán futok az oviba. Mert bizony-bizony elrepült az idő, úgy, mint a csuda és pici Gáboromból nagy ovis lett. Múlt héten már szokott, a héten folytatódik, és remélhetőleg jövő héten be is fejeződik és utána igazi óvódás lesz a fiatalemberből. Jelenleg nagyon élvezi, tegnap már ebédet is kapott, amit jóízűen be is lapátolt. (Persze jutott belőle a pólójára is, biztos, ami biztos, lássák otthon: adtak enni...) Ha a mosdóban vannak és valaki közel megy a törölközőjéhez arra rákiabál, hogy az az ő leje és csak neki szabad törölni a kezét benne. Vicces, ahogy a kerek 99 centijével kiabál a nagycsoportosokra, azok meg elnézően mosolyognak: na egyszer ne legyen itt az anyukád-apukád, majd kiderül ki az úr az oviban... Azért remélem nem páholják el nagyon :) Voltak félelmeim nem is kevesen, de eddig mintaszerűen "szokik". A nagyot szombaton hurcibáljuk vissza az egyetemre, jobban mondva a kollégiumba, már nagyon várja. Azt hiszem a kicsi eléggé fárasztó volt neki a nyáron. Ezt onnan gondolom, hogy körülbelül 16x jelentette ki, míg itthon volt, hogy nem lesz gyereke, az már biztos. Tegnap este is valamit nagyon magyarázott neki Gábor, erre Bali bejelentette, te nekem ne magyarázz, még a derekamig sem érsz... És ez így is van. Úgy tervezzük mind a négyen lemegyünk Pécsre, összekötjük a kellemest a hasznossal és a költöztetéssel együtt kirándulunk is. Készültek oldalak azért, nem teljesen maradt el a szkrepp, de mivel egy fotókönyv alakult belőle, így most nem mutatok egyet sem. Persze nem tudtam-tudok annyit alkotgatni, mint amennyit szeretnék, így is állandóan furdal a lelkiismeretem, hogy nem vagyok annyit a kicsivel, mint amennyit szeretnék, este pedig amikor már alszik nagyon ritkán van még annyi erőm, hogy leüljek a géphez. De majd igyekszem... és próbálok cewézni is kicsit. Az pedig azt jelenti, hogy lesz oldal is, mutatni való.

2012. március 4., vasárnap

Rohammunka

Körszakállas nagyobbik kisfiam eltávozott Pécsre. Ennek a hétvégének megint volt egy jó nagy "tanulsága" számomra. Felteszem a kérdést és aki tud válaszolni, az biztos volt koleszos valamikor élete folyamán:
- Mi a legfontosabb használati tárgy egy egyetemi kollégiumban?
Mivel én soha ki nem találnám (vasaló - ez tilos - vízforraló - ez is - mikrohullámú sütő - ez szerencsére nem) elárulom, mert lehet, hogy nem csak én vagyok ilyen tudatlan. A kupicák. Egyik apartmantársuk március elsején elköltözött és vitte magával a ruhaszárogatóját, az edénycsepegtetőjét és a KUPICÁKAT. Balázs azzal jött haza, hogy sürgősen tenni kell valamit. Mire én mondtam neki, hogy vegyél a Tescoban (Pécsen) egy szárogatót, aztán majd hazahozzuk ha költöztetünk vissza. Edénycsepegtetőt meg oda tudom adni a régit. Erre néz rám, nagy kerek szemekkel: dehogyis, nem ezekkel van a gond, hanem azzal, hogy bögréből igyuk a pálinkát anya? Nem akartam többet tudni... De nem akarom, hogy bögréből kelljen, ezért adtam Neki kupicákat. És megfogadtam, hogy soha, de tényleg SOHA nem fogok előzetes bejelentkezés nélkül CSAKÚGY beállítani. :)
Jelenleg a cewén egy új oldal van, Dereva oldala, aki Gyerekek, Salgótarján, napsütés felkiáltással alkotott. Vidám, igazi tavaszi az oldal. Aztán mikor ránagyítottam, derült ki, hogy a fotók tavaly novemberben készültek. No nem baj, a tavasz jön, az biztos és ha ilyen csodálatosan összerakott oldal várja biztos sietni is fog. Rainbow Kata papírjai egész egyszerűen lenyűgözőek, soha nem nyúl mellé aki onnan választ. Tetszik Dereva oldala is, nagyon.
Végül, valószínűleg utolsónak az én oldalam is felkerült. Ma délelőtt Szabi megkérdezte: És a te oldalad? Hoppá, mondom, az még nincs kész... Úgyhogy össze kellett kapnom magam, elvégre szégyenszemre mégsem maradhatok le a saját magam által kitalált kihívásról. Elkészült, rögtön mutatom is:

Felhasználtam: háttérpapír: Ange;
papírok és keretek: DSD-Bloghop
(ez még valamikor tavaly volt, de szégyenszemre
nem jól mentettem el a neveket, így nem tudom kitől vannak)
pecsét: Beedee; varrás, gomb: Gunhild;
gombkötő: JenRed; glitter: MKDesigns;
virág, masni: Bluebell

És ezzel "őrülthetem" véget ért megint. Igazán majd Krisssz fog értékelni a cewén, de az már biztos, hogy ahány szkreppes, annyiféle stílus, felfogás, megközelítés. És még ilyen kötött feladatnál is mennyire különböző oldalak születtek, az csodálatos. Köszönöm Lányok! Neked Szabi pedig azt, hogy a héten erődön felül sok mindent levettél rólam, hogy esténként meg tudjam írni a bejegyzéseket és mindenkinél tudjak hagyni pár jó szót. Mert az nagyon kell ebben a világban.

A helyzet

A helyzet pedig az, hogy ma is érkeztek oldalak, úgyhogy feleslegesen aggódtam. A mai bejegyzésemet Secima Romance című oldalával kezdem. Szépséges, romantikus oldal született, aminek főszereplője két szerelmetes mackó és kukkoló Kupidó, akit KakasMici személyesít meg. Ezen a néven jót derültem, aztán eszembe jutott, hogy más fiút is hívnak Micinek (lsd: Micimackó). A romantikus oldalhoz pedig gyönyörű papírokat választott az alkotó, ami még meg van fejelve a tökéletes kiegészítőkkel, úgymint masnik, szívecskék, virágok, lakat és a csipke. Az apró kis megoldások - gondolok itt például a papír a papíron megoldásnál, mindkét papír széle le van kerekítve - egészen egyszerűen tökéletessé teszik az egészet. A következő oldalt Pufiindián töltötte fel, akinek az oldaláról egyből az jutott eszembe, hogy milyen különleges. Fekete-rózsaszín az uralkodó színpár és látszólagos feltűnőségük ellenére az oldal mégsem harsány vagy hivalkodó. A fotómanipuláció pedig ájulat. Összességében feltűnő és finom oldal született. Rzoe1978 pedig depütált. Az én vázlatommal készítette el első PS-oldalát, amiért csillagos pirospontot kap tőlem, lévén számomra a PS-t valahogy kínaiul írták. Vagy japánul, de a lényeget tekintve a helyzet nem változik... Szeretem az oldalát, a huncut, vigyorgós fotók és a klassz papírválasztás miatt. A kicsi, szuperül az oldalbaillő kiegészítők, gombok, szívecskék pedig csak még szerethetőbbé teszik számomra. A következő oldal képeiről szintén egy gyönyörű kislány néz ránk. Ritacica30 bevallása szerint most nem okozott számára nagy gondot a vázlatom használata (ezt dicséretnek veszem). A glitteres szívecskék, a "festékszóró", a varrások nagyon-nagyon tetszenek. És az oldal simán elmehetne hagyományos oldalnak is. Ez pedig tőlem a dicséretek csúcsa. Skippy oldal a vintage-stílust jutatta eszembe, Kirevához hasonlóan. Aztán persze mikor a címét elolvastam már mosolyogtam, mivel az alkotónak is ez volt a szándéka. Kellemes színek, gondosan megválasztott elemek (pl. két virág és egy pillangó), teljesen jól illenek a fotók témájához, amik amúgy nem harsányak, belesimulnak az oldalba. És ugye már írnom sem kell, hogy ez az oldal is tetszik nekem? Ahogy Mobil oldala is. Ő egy hűhúha de jó kis pasis oldallal érkezett. Szerencsére már elég sok fiús-férfias készlethez lehet hozzájutni, így van miből válogatni. Nagyon tetszik, hogy a virágok helyére egy klassz paca került, a szalagot pedig a BOY-felirat helyettesíti. A papírok szuperül vannak összeválogatva. Engem lenyűgözött, mindenesetre. Kireva egyik kedvenc helyemet, a zirci arborétumot foglalta oldalba. Nagyon tetszik a színválasztás, a kellemes drappok, barnák, a kellemes színű zölddel megnyugtató a szemnek. És a léleknek is. Léleknyugtató oldal. Rainbow Kata papírjaiból ügyesen válogatott az alkotó. Szépséges lett! Hát részemről mára ennyi. Holnap pedig jövök a "hétértékelő" beszédemmel. Vagyis írásommal. És ha most kicsit zagyva voltam, bocs. Fáradt vagyok. Meg álmos is. És beteg...

2012. március 2., péntek

Kicsit megijedtem

ma, mivel nem lesz sok dolgom a bejegyzésemmel. Hol vagytok alkotók? Gyertek, gyertek... Bjud Terrarium oldala olyan oldal amiért érdemes volt ezt a vázlatot megrajzolni. Egészen egyszerűen leesett az állam. A főszereplő gyík átlóg egyik képből a másikba ami tulajdonképpen egy kép, csak a vázlat szerint meg van vágva. És a gyík még a vázlaton szereplő szalagként is funkcionál. Az pedig már csak fokozza a látványt, hogy a gyík olyan zöld mind a csuda és pompásan kiemeli a választott papírok barnasága. Ááá fantasztikus oldal lett! Bjud lenyűgöző oldala után Aida86 oldala következik. (Azért borzongató belegondolni, hogy a nicknevében szereplő 86 valószínűleg a születési éve... majdnem, mint a nagyfiam... Hová rohansz idő?) Ő a bevezető kommentjében hiányolta a meleg, tavaszias színek használatát az oldalán. Szerintem meg nem is lehetett volna más színeket használni a választott fotókhoz, ahol egy kicsi lány próbálgatja a lehetőségeit. Barátságos, kedves oldal készült, nekem tetszik. Gólya két tavaly készült fotót választott az oldalához, amiket édesapja fotózott. Ja kérem így könnyű...  profi fotóssal... De félre az irigységgel. Tavaly még négyen szerepeltek a fotókon, Gólya, kisfia (aki nemsokára a nagyobbik kisfiú lesz) és kettő maci. Ötletes lett az oldal címe is: Macimánok és igazán jól sikerültek a varrások. Az pedig, ahogy a kis kommentcetlik odavarródtak az oldalra és lebeg a levarratlan felük szuperjó ötlet! Biztos, hogy lenyúlom...  Hát mára csak ennyire futotta, én is megyek aludni, mivel voltam már jobban is. Ja igen, Bali hazaért, örülök. Szakállt növesztett, olyan kis körszakállt. Atyaég, szakállas a gyerekem. Nemá, nem akarok ennyire öreg lenni...

2012. március 1., csütörtök

Majdnem csütörtök

Mármint majdnem csütörtököt mondtam :) Szóval a torkom borrrzalmas. Ráadásul anyukám is beteg lett, így átmenetileg bezárt a mamabölcsink. De mivel jelenleg egy fél napot sem tudok eljönni a nyomdából, keresni kellett egy másik megoldást. Ez a másikmegoldás pedig Szabi édesanyja lett, a másikmama, azaz Mimi. Két napja hurcibálom Veszprémbe Gábort. Anyósomék kölcsönadták az autójukat, így legalább nem kell Vele a buszon nyomorogni. Igazán viccesek vagyunk reggel - bár csak így utólag visszagondolva - ahogy rohangálok a lakásban, mindent pakolok és közben próbálom lebeszélni Gábort arról, hogy harminc könyvet ugyan ne vigyünk már a Mimihez és a nyolcadik autót sem kéne, a legót meg pláne nem. Azért eddig még sikerült. És be is értem a munkahelyemre mind a két nap. Az autóban meg torka szakadtából kiabál, hogy: "Vigyázzatok autók, jön anya!" Köszi. Nem tudom engem félt-e, vagy inkább a többi autóst, de jól mulatok míg beérünk Veszprémbe. Bár tegnap reggel aggódott, hogy anya fogja vezetni a skodát, de aztán belátta, nincs más megoldás, vagy én vezetek, vagy senki. Visszakanyarodva a csütörtökhöz. Torkom oda, nyelés lassan nem megy, de már csak egy napot kell kibírnom és akkor megjön a nagyobbik kisfiam és örülhetek meg moshatok meg vasalhatok meg főzhetek és süthetek. Mindegy, ez az anyák sorsa, és különben sem kéne már nyivákolnom az én koromban, hihi. Közben pedig jöttek oldalak a cewére, nem is egy és nem is akármilyenek. Szebbnél-szebbek. Írom: Bubuval nyitom a sort, lévén az Ő oldala érkezett elsőnek a még meg nem írtak közül. Bubu oldala Audi oldalához hasonlóan szintén kék. Ahogy Ő fogalmazott, a másik véglet. Ami tényleg igaz, mert nagyon kék lett. Minden, a fotók, papírok, mütyörkék. Krisssz írta a heti bevezetőjében, hogy érdekes lesz megfigyelni az azonos vázlat alapján mennyire más oldalak születnek majd. És igen. Azonos vázlat, azonos szín és cseppet sem hasonlítanak. Bubu kékességes, békességes oldala után Whettu töltötte fel az alkotását. Sötét hátteret választott, az eredmény mégsem komor vagy komoly. Klasszul feldobja a piros papír, aminek a színe megegyezik a fotón látható kislány - aki pedig nem mellesleg Whettu kishúga - pólójának színével. Ismétlődik még a varráson is ez a szín. Szeretem amikor egy oldalon látom, kapcsolat van a felhasznált papírok, elemek között, nemcsak felpakolták őket valahonnan valahová. Ezen az oldalon pedig rendben összekapcsolódnak a dolgok. Rend van. Tetszik. Schaniko első, kihívásra készített oldallal érkezett. Hűűű, de milyen oldallal! A két öregített fotó, a barnás háttér, az újságoldal, a pacák, a papírtépés. Csodálatos lett. És a két soros rövidke komment, olyan csattanó, ami még ütősebbé tette ezt az oldalt. Ugye mondanom sem kell már, hogy ez az oldal is tetszik? Giny jelenleg rendet próbál tenni az évek alatt összegyűlt családi fotók között - elárulom nem fog sikerülni - így akadt rá kislánya babakorában készült fotójára, amiből persze rögtön oldal is született. A babás oldalak amúgy is mindig meghatnak, ezt csak tetézi a szépséges színek használata és a "ceruzás" színezéstől olvadozok rendesen. Imádom. NZsuzsa oldala is először a szép színei miatt tűnt fel, aztán a sok-sok apró, ötletes részletre csodálkoztam rá. Gyönyörűek a papírok, a pacák klasszul vannak elhelyezve és milyen jó ötlet a virágok helyett a hópihe. Elvégre téli örömökről szól az oldal, aminek a kicsi fiúcska láthatóan nagyon örül. Persze hiszen hóember és szánkózás... Kell ennél több? Nem hiszem. Végül mai utolsóm, mindannyiunk Jótündére, Krisssz oldala következik. Saját bevallása szerint nem volt könnyű... De könnyen-nemkönnyen abszolút nem látszik. És gyönyörű lett az oldal, a régi képek imádnivalóak, a papírok nem különben, a háttérpapír mesés, a kommentként funkcionáló Illés-idézet pedig a jobb felső sarokban akkora telitalálat amire már nem találok szavakat. És persze ezt az oldalt is imádom. Nos, mára ennyire futotta, azért örülök, hogy a torkom fáj, nem pedig mondjuk ínhüvelygyulladás van a jobb kezemben, mert akkor biztos sokkal lassabban ment volna a bejegyzés :) Megyek aludni, holnap még cibálom Gábort Mimihez, szóval vigyázzatok autók, jövök... 

2012. február 29., szerda

Második (harmadik) nap

Jelentem születnek-készülnek az oldalak. Én pedig ígéretemhez híven esténként megnézem a Galériát, igyekszem kommentelni, majd szaladok a blogomra és írok-írok-írok. Szerencsére ma is van kiről-miről. Ma - jobban mondva még tegnap, de én hétkor zártam tegnap, tehát nekem már mai oldal - Kisnyúl-Andi töltötte fel először a vázlatom alapján készült oldalát. Szeretem a szép papírokat, ezért is  készült ilyenre a vázlat: lehet használni mindenféle csodálatos papírt. És Kisnyúl válogatott is, gyönyörűségeseket, melyek klasszul kiemelik a kisfiáról készült fotókat, amiken Olivér büszkén mutatja a korcsolya-tanfolyam elvégzéséért kapott emlékérmet. Szép, téli emlék lesz ez az oldal, úgy gondolom. Jociandi Cserebogár című oldal két (tavaly találkozva Jociandival) nem is olyan régi fotót dolgoz fel. (Az egyiken Moncsicsi is szerepel, amúgy.) A nőcis kellékek levettek a lábamról, hajcsavaró, parfüm, csatok... És már magyarázni sem kell ugye, a cserebogár kire vonatkozik? A pöttyös papírtól olvadoztam rendesen, de a mályvás is nagyon bejött nekem. Ez az oldal is nagyon tetszik. Juma oldala került következőként a cewe-galériába. Bevallom Margó a szívemcsücske szkreppes berkekben. Odafigyelése, finomsága, okossága példamutató mai kapkodó, rohanó, semmire nem figyelő, semmit észre nem vevő világunkban. Kisverébangyalos oldala szokás szerint elgondolkodtató. Finom színeivel pedig elvarázsolt, úgy hiszem sokunkat, megint. Köszönöm Margó, hogy játszottál, pedig saját bevallásod szerint, Neked sem volt könnyű betartani a vázlat előírásait. Végül, de persze nem utolsósorban, csak a mai nap utolsónak - legalábbis nekem - feltöltött oldal következik. Audi oldala a szájamtátva kategória: fekete-fehér fotókkal, és csak egy színt használva: kék színű papírok, pöttyösek, négyzethálósak, készült, mégis mozgalmas, színes, nem is tudom megmagyarázni milyen oldal született. És nincs tele mütyörkékkel, sem toronyóra lánccal, sem egyéb huncutság nincs rajta. Imádom. Ment is a kedvenceim közé. A mai napra befejeztem helyzetjelentésemet,  elnézést kicsit rövid voltam, de kezdek kicsi Vuk lenni, csak éppen nem fázom és éhezem, hanem fáradt vagyok és valószínűleg beteg is leszek, bár az, hogy lassan cserbenhagy a hangom, a blogolást nem fogja veszélyeztetni. És aki még nem alkotott, az sürgősen álljon neki, hogy legyen miről írnom, ejnye! Holnap jövök újra.

2012. február 28., kedd

Csodálatos hét

vár rám, úgy gondolom. A tegnapi bejegyzésemben már említettem én lettem a hét cewe-lánya. Vagyis az én csináljamitakarsz kíhívásra készített vázlatos feladatom alapján készítenek oldalt a bátrak. Krisssz kért tőlem egy új vázlatot, persze, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem, kidobtam. Majd gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem és kidobtam. Aztán gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem megint kidobtam. És ezt csináltam még párszor, és amikor már teljesen kétségbe voltam esve, hogy jajmostaztánmármileszvelemegynormálisvázlatotsemtudokrajzolnibrühühü... sikerült. Nem akartam nagyon nehezet, de nagyon könnyűt sem. Krisssz is azt mondta, hogy a kihívás attól kihívás, hogy nem egyszerű. (Megint ujjal mutogatok másra, bocs Krisssz.) De azért megvalósítható, bizonyítja a jelenleg (kedd 19 óra) hat induló. Sorolom a leggyorsabbakat és köszönöm, hogy nem hagytak cserben. (Tavaly nem aggódtam ennyire az Icka-lift miatt, érdekes.) Az első oldalt Krisz 1972 töltötte fel. Krisz szíves képeket választott az oldalához, jobban mondva egy csipkéből készült szalagos szívről készült fotót. Nagyon szép meleg színeket használt és ami külön tetszik a szív, mint motívum visszaköszön az oldalon: a vázlaton a kicsi pöttyök helyén, mintha hagyományos pecsételővel készültek volna a szívek, és az egyik kicsi papíron is szív alakú lyuk van. Imádom, olyan hagyományos... Következő bátram egy igazi SzabadonSzárnyaló, aki mit ne mondjak nagyon meglepett, hogy jelentkezett egy oldallal. A csokoládékra szokták ráírni, hogy nyomokban mogyorót is tartalmazhat, hát itt is éppen ez a helyzet. Nyomokban felismerhető a vázlat, de csak annak aki nagyon mereszti a szemét. Én meresztettem és felismertem, bizony ám! Szóval Kovaxka mivel tudom, hogy nem könnyű vázlat szerint dolgozni egy olyan alkotónak, mint Te vagy, így tripla gratuláció jár Neked. Egyedi, már messziről felismerhető oldaladon található tervek remélem valóra válnak. Ehhez pedig jó szelet kívánok, mi mást is? Evus a nem létező gyorsasági dobogó harmadik és negyedik fokára léphet fel. És Neki is kijár a sok-sok gratuláció, mivel nem ilyen stílusban alkot. Ezért minden tiszteletem, hogy Ő is vállalta a kihívást. Kisfiáról és kislányáról készültek a fotók, amikhez a múltkori Give Five csodaszép készleteiből válogatott kiegészítve Krisssz "selyemcukorkáival". És azért a két lépcsőfok, mert addig-addig simogatta az oldalát, amíg kicserélte a hátteret egy másikra. Nekem mind a két megoldás nagyon tetszik és érdekes látni, hogy egyetlen-egy dolog milyen nagyot változtat egy oldalon. Minyu szürkés árnyalatú oldallal érkezett, viszont csöppet sem lett szürkés az oldal. Ezen az oldalon viszont az ötlik szembe azonnal, hogy egy aránylag semleges színekkel dolgozó oldalból az élénk színű, jelen esetben piros, uralkodó színű fotó mennyire ki tud ugrani, rögtön odavonzza a tekintetet. Bár ez nemcsak a figyelemfelkeltő színnek köszönhető, hiszen két kisfia tűzoltóként és ördögként is nagyon aranyos. Rubin oldalai is mindig nagyon Rubinosak, felismerhetőek. Ő két tavaly ősszel készült fotót helyezett a középpontba. Kisfia egy éves születésnapján készültek a felvételek, amire biztos sokan felsóhajtottunk, hiszen nemrég még pocakban volt a kisember és máris elmúlt egy éves. Szalad az idő. És nemcsak az idő szalad, hanem Rubin fantáziája is, hiszen úgy gondolta az amúgy sem unalmas oldalát kiegészíti még eggyel, így dupla oldal született, komolyan mondom fotókönyvbe való. Izgalmas, mozgalmas, amolyan összegző oldal. 19 óráig még Éva jelentkezett egy oldallal és egy megjegyzéssel, ami megnyugtatott, köszönöm. Éva állatszeretetének láthatjuk újabb bizonyítékát, egy, a budapesti állatkertben készült felvételt foglalt oldalba. Az én monitoromon kicsit paszteles rózsaszínbe hajló szürke háttéren üde színek, zöld és rózsaszín. Eszembe nem jutott soha még ezt a két színt így használni, a végeredménytől viszont leesett az állam, annyira jó lett. Biztos, hogy ki fogom próbálni, lévén közeleg a tavasz, bár nálunk egész nap szakadt a hó :) Tetszenek a virágok és a bordó csipke is. Hogy a pacákról már ne is beszéljek, azokat rögtön a szívembe zártam. Meg úgy az egészet is, általában. Végül mit mondhatnék még? Kérlek gyertek minél többen, hiszen a lányok már bizonyították használható a vázlatom... Holnap jelentkezem.

2012. február 27., hétfő

Sorra kerültem...

Ezért megkérek mindenkit aki erre jár, és azokat is akik nem :) készítsetek oldalt a Cewés heti kihívásra. A vázlat nem annyira nehéz, jó sok szépséges papírt lehet használni, meg szalagot, meg virágokat, meg strasszokat. Én meg megpróbálok mindenkinél kommentelni és itt is beszámolni a dolgok állásáról... Könyörgöm játszatok... Íme a vázlat:


A fotót nem kell magyarázni, a P az papírt jelent, a fekete paca az valamilyen paca, a kicsi pöttyök pedig strasszok, vagy ilyesmik. A gomb az gomb, ahogy a szalag szalag, a virágok pedig virágok. A szaggatott vonal varrás akart lenni... Ez pedig egy értelmes bejegyzés, ami nem nagyon jött össze. Na majd legközelebb :)

2012. február 25., szombat

Azért

rá kell jönnöm mindig, hogy lehet szkrepp nélkül élni, de minek? Bár lassan a blúzomra kerül a munka érdemrendjének arany fokozatának piros csillaga, oh azok a régi szép idők (és csak zárójelben jegyzem meg ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja)... Nem tudom a narancssárga párt ámokfutásának emléknapja mikor lesz pontosan, ezt is csak zárójelben jegyzem meg, de zárójel nélkül. Nadefélreapolitikával... Szóval szkrepp. Jó régen jelentkeztem, majdnem két hónapja, de élek ám, ha nem is virulok. Tegnap szabadságon voltam, Gáborral csináltam anya-gyerek programot, elmentünk a szemészetre mindketten vizsgálatra. Jól felpakoltam Boribonokkal (mostani kedvenc), de vittünk magunkkal egy fázós királyt is, hátha sokat kell várakozni és Annipanni meg az ő medvéje nem lesz elég. Meg egy kukásautót, meg csereruhát, mindenből, tudniillik kisfiú tavaly decemberben elhatározta, hogy félre a pelenkával, így nappalra már nem használja zárójel: miért nem nyáron jött a nagy elhatározás? zárójel bezár. De biztos, ami biztos, mindenből hurcibálok cserét, hátha "baleset" történik. Bár inkább még két Boribont kellett volna vinni, mert nem történt, ellenben a könyv kevés volt. Néztek is a népek, sőt pár idős közelebb is ült hozzánk, hogy jobban hallja. Nem tudom, manapság nem olvasnak nyilvánosan az anyukák a gyereküknek, mert úgy néztek ránk, mint egy, jobban mondva kettő fehér hollóra. Anyuka (én) olvas, gyerek (Gábor) tágra nyílt szemmel hallgat, pedig akár el is mondhatná kívülről az összeset, mert tudja. A "Mesélj gyermekednek mindennap" nagyon jó felhívás, bár továbbra sem értem miért kell erre felhívni a szülők figyelmét, nálunk úgy módosul, hogy "Mesélj gyermekednek állandóan". De ez így van jól. Vicces ahogy beszél (egész nap, azért anyukámnak délutánra már eléggé fáj a feje a folyamatos csiripeléstől :) ) és néha idéz valamit valahonnan. Szóval szabadság. Este ránéztem a Cewére, mert azért néha ránézek, ha hűtlenkutya is lettem, vagyok. És mivel Bubu Give Five kihívása eszméletlen jó ötlet és annyira klassz készletek készültek és már annyira bizsergett az ujjam, meg az agyam is, hogy kész lett egy oldal. Még gondolkodom, hogy merjek-e kopogtani régi otthonomban, de bevallom az szól az igen mellett 99%-osan, hogy nem lett új. Így valószínűleg, ha félve is, meg halkan is, de jelentkezem majd. Addig is, mutatom:


Az oldalhoz Giny szépséges minikéjét használtam, és Beedee minijéből csipegettem hozzá. Köszönöm. A fotón pedig húgom kislánya, Márta látható, Pillangókisasszonnyá válása egyik állomásán.