2011. január 29., szombat

Bábszínház, tipegőfarsang és oltás

Leírtam mindent a címben, így be is fejezem... Nem ám... Szóval a nyitunkavilágra-projekt keretében elcipeltem Szabit és Gáborkát a veszprémi Kabóca Bábszínház Ha Dede című babaszínházi előadására. Az eredmény pedig:


Kisfiú azóta előszeretettel visel dobozokat a fején... A bábszínházi történet dióhéjban, húha, nem tudom elmesélni miről szólt, bár közel negyven évesen is érdekesnek találtam az előadást. Idemásolom a "hivatalos" ajánlót:
Mi történik, ha egy kocka gömbökkel barátkozik? Hogyan találkoznak, hogyan ismerik meg egymást? A gömböknek például kerek ajtajú a házuk, de hol lépjen be ezen egy kocka? Sok a nehézség, de a kocka lépésről lépésre beilleszkedik a gömbök közé, és a kockák világa is befogadja a gömböket. A kezdeti különbségek halványodnak, sőt, szinte már észre sem lehet venni, mi volt előbb, a kocka vagy a gömb... (Rendező: Karel Van Ransbeeck, játsszák: Kiss Erzsi, Futó Ákos. A Kabóca Bábszínház és a Theater De Spiegel és közös produkciója.)
Gáboromnak ez volt az első színházi élménye... de nem az utolsó. Az előadásban pedig volt olyan rész, ahol a színészek a fejükre tették a kockákat. Úgy látszik Gáborban ez maradt meg a legjobban. Megyünk még máskor is. A  fent említett projekthez tartozik szorgos látogatásunk a helyi tipegő-klubba. Szerencsénk van a védőnéninkkel: babamasszázst tanít az anyukáknak, tipegő-klubot szervez, fáradhatatlanul próbálja kicsit összetartani - rengeteg munkája mellett, mivel a körzete három faluból áll - az anyukákat. (És mindezt minden díjazás nélkül!) Mi Gáborral eddig szerencsére minden tipegő-klubon részt tudtunk venni. Karácsonykor halk zene és gyertyafény mellett beszélgettünk, most farsangi dáridóra voltunk hivatalosak. Mivel Szabival felváltva járunk - ilyen szuper apuka, még erre is rá tudtam venni - két hete ő volt Gáborral. Hozta a hírt, farsang lesz... Persze engem egyből elkapott a hév, beöltözünk. Családilag. (Lesz majd fotó hármukról is.) Így kapóra jött a heticewe, ahol a feladat tipográfia volt. Krisssz az ajánlóban ötletesebbnél-ötletesebb megoldásokat mutatott és aki PS-t használ, az tanulhatott újat, megint. Én GIMP-ezek, így majd Ányihoz fogok ellátogatni hamarosan, lehet, hogy ezzel a klassz programmal is lehet hasonlót... Mutatom az oldalam, igyekeztem a címet úgy kiemelni, mintha hagyományos szkrepp lenne az oldal, és egyenként lennének kivágva a betűk.

Felhasználtam: papírok: saját (még a pöttyös is...); varrások: Tempus Fugit; gombok: Gunhild; masnik (kicsit átszínezve): Marti Scraps és a kivágósablon: Krisssz

És a harmadik, címbeli dolog: oltás. A héten volt Gábor másfél éves - repül az idő - de e mellé a nagy nap mellé nem torta, hanem kötelező oltás jár. Mondtam neki itthon, hogy megyünk Ágota nénihez és a doktor bácsihoz. Ágota néni nekünk itthon a zene, mindig táncol ha meghallja a nevét. A doktor bácsi viszont, hát, ő is zene, csak éppen üstdob, cintányér és harsonák - legalább három - azért, hogy elnyomják az ordítást... Vígan masíroztunk be a tanácsadóba, ahol Gábor észrevette doktorunkat. A katonaságnál nem csinálják ilyen szabályosan a hátraarcot... De nem úszhatta meg... Amúgy nem tudom tudtátok-e, hogy a világon a legeslegeslegfájdalmasabb orvosi vizsgálat a hát meghallgatása sztetoszkóppal? Ha a doktor bácsi ezt műveli, akkor annyira kell sírni, hogy csak na... Ehhez képest az oltás? Ugyan kérem, bagatell... (Jó keze van a háziorvosunknak, ügyesen adja be mindig...)

2011. január 23., vasárnap

Tárgy: heticewe

Éljen-éljen-éljen! Sikerült elkészülnöm és feltöltenem. Érdekes kihívás volt a cewe-heti. Krisssz most azt találta ki, hogy tárgyról, tárgyakról szóljanak az oldalak. Hű, nekem ez igazi kihívás volt. Eddig mindig szerepelt valami élő az oldalamon. Komolyan vettem a kihívást, sokat gondolkodtam mihez is kezdjek. Aztán úgy döntöttem kihagyom. De azért csak-csak ott motoszkált bennem és lassan körvonalazódott mit is fogok alkotni. Mostanában sokat varrtam, ígérem megmutatom a "késztermékeket" lassan. Gábor gondozási kiskönyvét is bevontam filccel és került rá autó, fák és házak. No meg persze az elmaradhatatlan napocska. Az autó természetesen úton... Jó móka volt és milyen az ember... az egyik ötlet hozza a másikat. Mivel a hagyományos szkrepp, sajnos be kell látnom nem az én világom, viszont a kezem mostanában állandóan viszket: valamit alkotni, készíteni, vágni, varrni, ragasztani, festeni, kitalálni, egy kézzel készített könyvet fogok neki bütykölni. Gábor könyve lesz, róla-neki fog szólni. Már elkezdtem rajzolni - én - egy pár oldal elkészült. Írok majd mesét is, és Gáboros fényképeket fogok beleragasztani. Hogy bírja a gyűrődést, le fogom fóliáztatni és spirálkötést fog kapni. Hajh, ezek a tervek... Komolyan mondom ez a kisfiú kihozta belőlem az alkotót... Szóval heticewe, mert nagyon elkalandoztam. Bár nem is olyan nagyon, hiszen a varrás az oldalamon is megjelenik:


Anyukám sajnos már nem jár a márkói foltvarrókhoz, fáj a keze... de régebben oszlopos tag volt. (Pedig Ő sem valami ügyes, nem ért rá megtanulni kötni-horgolni, Ő focizott fiatal lány korában...) A foltvarróknál egymást bátorították a lányok-asszonyok, jó kis közösség, sajnálom, hogy már nem tud menni. Kicsit foltvarrós lett az oldalam. A varrás választja el a tárgyakat, amik megjelentek az életemből, persze nem fontossági sorrendben és mennyi minden lemaradt, kimaradt. Bika vagyok, és bár nem hiszek az asztrológiában,  sok minden igaz rám a csillagjegyem tulajdonságaiból. Így az is, hogy fontos a környezet, ragaszkodom a tárgyakhoz, amik körülvesznek: a pozitív terhességi teszt, soha annyira boldog nem voltam két kis vonal láttán, a sminkek egy kis hányada, bár túlzásba nem viszem, de nő vagyok, így fontosak. Attila Efije. Ő kísérte mindig ha kórházba ment kezelésre. Balitól és tőlem kapta. Most az első mancsán vannak a jegygyűrűink, ha Balázs nősül megkapja mindkettőt, beleolvasztathatja az övébe... Kedvenc kávéscsészém, ami inkább teás ugyan, de én rengeteg tejjel és tejszínhabbal iszom a kávét, ezért kell a nagyobb bögre. Gábor majma, aki már-már az ötödik családtagunk és az elmaradhatatlan mobiltelefon, amiről pár éve még fogalmam sem volt, hogy  minek is, most pedig lépni sem tudok nélküle... Szabi és az én karikagyűrűm. És persze kávéfőző. Az én reggeli legjobb barátom. Könyvek nem kerültek az oldalra, remélem Krisssz idén is hirdet könyves kihívást... A fagyigép is lemaradt, noha vele is jóban vagyok. Szóval ha el kellene gondolkodnom melyik is a kedvenc tárgyam, őszintén megmondom nem tudnék választani. De szerencsére nem kell. Felhasználtam: papírok: Raspberry RD; Corren Silke D; varrás: MCS; gombostű és cetli: Gunhild.

2011. január 13., csütörtök

ATC vagy mi a szösz

Múlt héten nem sikerült heticewéznem. Még szerencse, hogy nem vagyok újévkormindentjólmegfogadokazújévre... Mert azt biztos megfogadtam volna, hogy részt veszek minden kihíváson és ezt rögtön az első héten buktam volna... Bár igazoltan lettem volna távol, mert Gáboromnak jönnek a fogai. Biztos olvasta valahol :) hogy másfél évesen (25-én lesz ez a jeles nap) már 12 fogacskának illik lennie, így nehogy már lemaradjon, gyorsan nekiállt növeszteni a hiányzó négyet. Egyszerre. És mivel egyetlen fogacska kibújása sem egyszerű nála... most négy. Előke van állandóan a nyaka előtt, bár már azon gondolkodtam, valahogy egy lavórt kéne a nyakába akasztani... Szerencsére pelenkabajok és sebes áll most elmaradt. (Hogy a borostyánláncnak köszönhető-e, nem tudom, mindenesetre Szabi rám parancsolt, hogy ha már megvettük viselje is ez a kisfiú, ártani nem árt.) De örömmel írom a négyből három fogacska már jól látható, egy pedig igyekszik a többiek után, tehát szenvedésünknek lassan-lassan vége lesz. Balázs aranyos volt, bejelentette teljesen át tudja érezni az öccse gondját -> Ő is fogzik... jön a bölcsességfoga, mondjuk pont jókor, érettségi előtt, amikor a bölcsesség nem fog ártani :) jó testvér :D Tegnap Pápára látogattunk, fürödtünk egyet. Vittük anyukámat és húgom kisebbik lányát. Gábor júliusban volt utoljára bébiúszáson, valószínűleg nem is fogunk már járni, és Szabi kicsit reszkető kézzel ugyan, de nagybátran kipróbálta vele a merülést. És semmi bőgés, vagy félelem, vigyorogva jött fel a víz alól. Örültünk, hogy még emlékszik, mivel elég régen volt július, és a búvárreflexe is a múlté már. Elhatároztuk kicsit aktívabbak leszünk idén, programokat fogunk kitalálni, mert eléggé bátortalan kisfiú. Szokja egy kicsit a nagyvilágot... Nos atc, vagyis inkább névjegykártya. Ez a heti cewe megoldandó. Evadraga jól észrevette, mostanság gyengém a lila, így ez is lilás lett. Megnézegettem az ajánlott blogokat, érdekes dolog ez a kis kártya. Pici, mégis annyi minden ráfér... Próbáltam kicsit atc-s és kicsit névjegykártyás is lenni. Még nem volt névjegykártyám, és persze most sem az volt a cél, hogy "igazi" névjegykártya legyen. Amúgy szerettem vele "dolgozni", hétfő óta minden este "bütyköltem" rajta valamit. Csak a hátoldalon gondolkodtam, de ma délután találtam ki, hogy a nagymamám fotóját fogom felhasználni. Nagyon oda illik. Felhasználtam: sötétlila papír: Charm City Scraps; halványlila papír: én :D virágos huzal: Osli; csipke: Jen Yurko; pillangó: PST Designs.



Szalagavató

Nagyobbik fiamnak, Balázsnak tavaly decemberében volt a szalagavatója. Megható esemény ez egy végzős diák életében. Meg persze a szülőkében is. Valami végét jelzi az a kis szalag. Persze nem búslakodom - Ő sem - hiszen minden befejezés után jön valami új, valami más. És ez így van jól. Nemsokára érettségi, aztán drukk az egyetem miatt... Furcsa, nemrég még az oviból ballagott, sőt az oviba ballagott be, most meg a középiskolának is vége lesz. Hova rohan az idő? Reménykedem a jó - nagyon jó - eredményben és persze nagyon szurkolok. Sikerüljön valóra váltania az álmait, terveit. A szalagavatós képek nem túlzottan jól sikerültek, nem is szeretem az ilyen beállított felvételeket. Plusz Gábor beteg volt, halálra izgultam magam miatta, minden rendben legyen vele, így nem is voltam túl jól, momentán úgy nézek ki a képeken mint egy vámpír - fehér voltam nagyon (ezen még a púder sem segített). Azért készült oldal. A padlizsán színű szoknyámhoz...




Felhasználtam: papírok: MCScraps és Mörjike. Mörjikétől van a virág, a kapcsos-zárójel és a keretek is.

2011. január 3., hétfő

CT

Az ok amiért ez a blog létrejött az volt - hű már tavaly - hogy Geergos megkérdezte akarok-e a csapatában alkotni. Bevallom azt sem tudtam eszik-e a CT-tagságot... Gondoltam valami csuda lehet, mert mindenki mindig nagyon boldog volt ha bekerült egy csapatba. Aztán utánanéztem és úgy gondoltam miért ne, és belevágtam. Betti stílusa elég távol áll(t) tőlem, de mivel mindig irigykedve nézegettem a pakolászós oldalakat, így szerettem a csapatában alkotni, bár a bőrömből nem tudtam kibújni... Volt már egy rövidebb szünet nála, jelenleg pedig elég régóta Ő alszik Csipkerózsika helyett. Nem tudok róla semmit és ahogy a többi CT-tagot elnézem Ők sem. Így fájó szívvel levettem a blinkijét és újra csak simán alkotó szkreppes lettem. Van azonban még egy oldalam amit nem töltöttem fel. Igazából nem tudom azt sem lehet-e, de úgy döntöttem megmutatom. Kicsit más mint amit szoktam (enyhén pakolászós) de mivel a fotón két szivemcsücske is van, szeretem. Itt az oldal, a fotón imádott, nagyonügyeskezű unokahúgom festi húgom kisebbik lányát, Mártát. A címe pedig: A pillangó születése. Magyaráznom sem kell ugye? (Jobban szeretem a magyar címeket, de mivel CT-munka volt ezért az angol...) Minden Geergostól van.



2011. január 2., vasárnap

Csipkerózsika

felébredt. És újra alkot és írogat és remélem vendégségbe is tud majd járni. Szóval nem tűntem el véglegesen, csak kicsit. Igazából több oka is van-volt a hiányomnak. Kezdődött azzal, hogy Gábor megint beteg lett december elején - de annyira, hogy a rettegett fuldoklás eredményeként már a kúphoz kellett nyúlnunk. Volt nagy ijedelem. Szerencsére előbb cselekszem és csak utána kezdek el pánikolni... Balázs szalagavatója is erre az időre esett, így a bálon nem is maradtunk, vacsora után rögtön autóztunk haza. Gáborral már szeptember óta gyakoroltunk, mivel senkivel sem maradt el. Természetesen teljesen tudományos alapon: nem volt szökés, vagy cserbenhagyás. Kicsit elhúzódott nála a szeparációs félelem... Addig nem volt gond, amíg látott engem, gyönyörűen eljátszott bárkivel, bárhol. Kitartóak voltunk és november végére elértünk oda, hogy elmaradt anyukámmal, így el tudtunk menni a szalagavatóra. (Amúgy nem volt vele semmi gond aznap este, azt leszámítva, hogy nem volt hajlandó elfogadni a vacsorát tőle, pedig egy haspók...) Aztán felfedeztem, nem vagyok annyira béna, mint gondoltam. És igyekeztem mindenkinek valami személyes, általam készített ajándékot is adni. (Persze volt ami nem készült el időre, de semmi baj, idén is lesz karácsony, addigra befejezem...) Ez pedig rengeteg időmet elvette, de annyira élveztem és jó érzés, hogy örültek az ajándékozottak. És már idenekemazoroszlántis lett és Gábornak hűtőmágnest varrtam filcből. (Ez a projekt még tartani fog egy darabig.) Nagyon szeret a hűtőre pakolászni, de azok a mágnesek amikkel játszhat nem nagyon bírták a gyűrődést. Így kitaláltam, hogy varrok filcből. Pelenkaöltéssel készültek, kicsi vattával béleltem és mágnest tettem bele. Kész van egy labda, két autó, egy napocska (sugarakkal ám, nemcsak egy kör), egy lombos fa. Húgom kislányainak pedig egy eper (Hanna jele az oviban) és egy gomba (Márta jele lesz majd) készült el. Most pedig egy traktort és egy buszt fogok készíteni. És mivel nem bírtok magammal a fotókönyvek elkészülte óta, elkezdtem még egyet. Ez arról a csodálatos időszakról fog szólni, amikor híztam 13 kilót és még örültem is neki... Szóval volt elfoglaltságom. És ha jó idő volt és nem ködös-párás-szmogos akkor spuri ki az udvarra, utcára, mezőre. És végül bevallom, sokat járkáltam mindenféle galériában, aminek azt lett az eredménye, hogy annyira elbizonytalanodtam, mint a csuda. Gyönyörűbbnél-gyönyörűbb oldalak... Ezért úgy döntöttem leteszem a lantot... jobban mondva az egeret. De Szabi nem hagyott ám békén. Állandóan rágta a fülem, mikor lesz új oldal. A végén már meg is fenyegetett :) És hiányzott is...
Van elmaradásom, mutatom:


Cewe-kihívásra, még novemberben. Nem megszokott perspektívából készült fotót kellett használni. Én egy Hannáról készült fagyis képet választottam. A történet pedig hozzá: velünk kirándult és feltettük a rossz kérdést, amire jó választ kaptunk. Felhasználtam: papírok: Rachel Dickson; varrás, maszk: Krisssz; kapocs: Pavelancsika; kicsi papírok: Mörjike; fagyi: Lisa Warren; csipke: Corren Silke. A színválasztás pedig segítséggel történt.

Az ünnepek miatt most két oldallal lehetett indulni a heticewén.  Az egyik az ünnepi sütés-főzés, a másik pedig az ünnep. Ez a két oldal készült:


Hanna és Márta segít pogácsát szaggatni a mamánál. Ugye milyen lelkesek? És mivel az fontos szabály, hogy inkább három, mint kettő, a sarokba belibbent a harmadik angyalka... Felhasználtam: papír - RDickson; felhő (ami tulajdonképpen havas bokor), angyal, csillag - Fran; maszk - Krisssz.


A komment szövege: Mikor 24-én a délutáni alvásból felébredtél és kócosan kijöttél a nappaliba, olyan csodálatos dolgot pillantottál meg, hogy a szemed még kerekebbre nyílott. Pár percig csak az ajtóból nézegetted, aztán közelebb merészkedtél és megsimogattad a tüskéket, majd óvatosan meghintáztattál egy díszt. De ez a délután még tartogatott számodra meglepetéseket. Miután besötétedett, apával nézelődtetek a háló ablakában, mikor a nappali felől elröppent egy angyal, majd még egy, és még egy. Kisvártatva  megszólalt egy csengettyű... futottál Balihoz és hozzám, apával a nyomodban. Aztán izgatottan bontogattál és játszottál. Szeretném ha sokáig hinnél a csodákban...
Csodálatos volt az idei karácsony. A rácsodálkozás a karácsonyfára, az öröm az ajándékoknak, leírhatatlan. Erősíteni fogom ezt Gáborban, amíg csak tudom. Nem vagyunk vallásosak, sajnos, de ez kell úgy érzem. A tiszta lelkének, ami remélem sokáig az marad. Napközben sokszor odamegy a fához és díszt hintáztat, tüskét simogat, vagy énekelget... Imádom... Az "angyalok" amúgy Bali volt és én. Kihajoltunk a nappali ablakán és a háló ablaka elé dobáltuk a szikrázó csillagszórókat. Szabi mesélte később, annyira megható volt, ahogy tágra nyílt szemekkel követte őket. Jövőre ő dobál, mert én is látni akarom...
Az oldal egy LDD-QP liftelése. Felhasználtam: papírok - MCO, RDickson, Fran; maszk: Krisssz; virág, kacs, glitter: Icka; komentpapír: sk; karácsonyfák: LDDesigns