2010. szeptember 30., csütörtök

Geergos - Autumn Brown

Geergos újra köztünk és már itt is van új készlete, az Autumn Brown. Mutatom:



Megvásárolhatjátok  Betti új boltjában, a Digi Boutikban, most mindössze 0,5 Euróért. A gyönyörű készletből pedig Hanna segítségével készült az oldalam:


Margó

Írtam már régebben van egy kedves CT-szkrepp-blog-társam, Juma. Nagyjából egy időben kezdtük el a szkreppelést, majd a blogolást. Így kicsivel jobban figyelünk egymásra. Érzékeny, a világ dolgain sokat elmélkedő, két fiát rajongva szerető ember Ő. Csak remélni tudom, vannak közös vonásaink. Sokszor megyek Hozzá olvasgatni, elmélkedni. Beengedni a lelkembe azt, amit az életről, családról, és úgy általában a világ dolgairól gondol. És egy érdekes dolog, amire Ő hívta fel a figyelmem. Előfordult, hogy akkor vendégeskedtem Nála, amikor Ő nálam. Érdekes, ugye? Telepátia, mi más? Nála olvastam a múltkor egy érdekes bejegyzést, a gyerekeink iránt érzett szeretetről, az elengedésről. Ami szintén elgondolkodásra késztetett. Tegnap este pedig befejeztem Tracy Hogg és Melinda Blau gyereknevelési kötetét, A suttogó titkai II.-t. Tracy Hogg (aki sajnos 2004-ben meghalt) írja a kötet végén nagypapája példázatát, ami kapcsolódik Margó bejegyzéséhez. Leírom, remélem a kötet kiadója (Európa) nem lövet le...
"Nagyapám, akit türelméért és megértéséért csodáltam, egyszer azt mondta nekem, hogy a család egy szépséges kert, és a gyerekek a virágok benne. Egy kert féltő, szeretetteljes gondozást és türelmet igényel. Fontosak az erős gyökerek, a termékeny talaj, az előrelátó tervezés és a megfelelő elhelyezés is. Miután elvetettük a magot, félreállunk, és figyeljük, hogyan bújnak ki maguktól a rügyek. Nem rángathatjuk őket, hogy gyorsabban kifakadjanak.
De egy kertre azért szakadatlanul figyelnünk is kell. Tápláljuk a talajt, a növényeket öntözzük, szeretettel vesszük körül. A virágok csak akkor nyílnak ki teljes szépségükben, ha mindennap foglalkozunk velük. Ha gyomok jelennek meg mellettük, ha rovarok rágják a leveleiket, azonnal közbelépünk. Egy család hasonló törődést és gondozást igényel, mint egy kert, a gyerekeket ugyanolyan szeretettel kell gondoznunk, mint a ritka rózsafajokat vagy a szépségdíjas dáliákat."
Ugye milyen igaz és szép gondolatok ezek is?
 

2010. szeptember 29., szerda

CEWE 71.

Ezen a héten nem hagytam az utolsó pillanatra... Gáborom már teljesen meggyógyult, így kicsivel több időm volt-van szkreppelni. A cewe-n a héten tükrözünk. Ez Klári kihívása volt, anno. És azért jó, mert lehet vele trükközni :)  ahogy Klári is tette. Tudniillik a tükrözést sokféleképpen meg lehet valósítani egy digitális oldalon. Tükröződhet a fotó maga, aztán tükröződhet a fotón valaki vagy valami. De nem trükközöm tovább, már magamnak is sok vagyok, inkább idetrük... khmm.. varázsolom az oldalam:


A papírt májusban vonatoztam össze a LetMeScrapbook-tól, a nagyon színes, őszi levelek Krisssztől vannak, az idézet pedig Cseh Tamás Desire megnémul című dalából. Amihez, úgy érzem némi magyarázat szükségeltetik. Íme: a fotó Bakonybélben készült, ahová Cseh Tamás járt indiánozni a barátaival. Így telitalálat ez a kiragadott sor. Én nagyon szeretem ezt a helyet, bár - sajnos - nem vagyok vallásos, de ott mégis van valami a levegőben. Áhitat, csend, remény, bizakodás, nem tudom. Nyugalom árad a fákból, a vízből, a levegőből és a kicsi kápolnából is. Padok vannak a picike tó körül, nem lehet, de nem is kell mást csinálni, csak ülni és hagyni, hogy az a végtelen nyugalom hasson az emberre. Attila már nagyon beteg volt amikor egyszer elmentünk oda. Készült róla kép, ahogy a padon ül. Fizikailag már nagyon fáradt, elgyötört volt, de a szeme csillog. Hiszem, hogy pozitívan hatott rá az a környezet. Ez a fotó is akkor készült, tehát már elég régi, papírkép lett szkennelve, ezért a "minőség". A sok színes levéllel pedig azt akartam, hogy a szemek először a templomocska tükörképére "vezetődjenek" és csak utána magára a kápolnára. (Remélem sikerült elérnem - a fiúkon kipróbáltam, működött.)
 

2010. szeptember 26., vasárnap

CEWE - mi más?

Hááát, nem tudom odaért-e még időben? Mióta cewe-zem ilyen sem volt velem. 17:59-kor töltöttem fel az oldalamat, ami elkészült végül. (A határidő 18 óra.) Szabi mondta vigyáz a kicsire, alkossak nyugodtan. Gábor most már jobban van, de hétvégén volt ablakbanlógás. Betekertem egy paplanba, ráadtam a sapiját és üldögéltünk a teraszajtó előtt. Még szerencse, jó friss volt a levegő. Hamar segített, kúp így nem kellett. Csak még én vagyok gyakorlatlan szülő, Őt jól bebugyoláltam, én meg egyszál pólóban... Amúgy kezd múlni a náthája, ami nem is volt vészes. Máskor ilyet fel sem vett. És most a nagy bezártságban - szakad az eső, már megint - megtette az első három önálló lépését itt a nappaliban. Szépen sétál már, igazából nem is fogjuk a kezét, csak Ő kapaszkodik kicsit, úgy látszik még a fejében nem jutott el oda, hogy is megy ez... De ez már haladás. 14 hónapos, nincs még elkésve, amúgy is mindent megfontol. Csak nekem furcsa, Bali 10 hónaposan az udvaron mászkált, egyedül... Mutatom az oldalam:


A héten a "Csinálj amit akarsz"on Fahéjasalma került Mr Random kegyébe. Ő egy vizes oldalt alkotott, anno. Szép, letisztult oldala a Balatonról szól. Nálam Hanna ugrál a fotón, egy jó kis pocsolyában. Ezt szerintem egy gyerek sem hagyhatja ki... Én már alig várom, hogy Gáborom is pocsolyázzon. Persze nekem is lesz gumicsizmám, egyedül mégsem engedhetem be a naaagy és kiszámíthatatlan vizekbe :D Felhasználtam JMay' papírjait és Krisssz gyönyörű levéldíszét (amire már tavaly óta fentem a fogam, csak a téli-tavaszi-nyári oldalakhoz nem megy).

2010. szeptember 24., péntek

Gábor

Jó régen jelentkeztem. És oldalam sem készült. Mentségemre szolgáljon Gáborom beteg lett. Sajnos. Annyira utálom ha egy kicsi beteg. Olyan kis gyengék, elesettek tudnak lenni. Gábornál a múlt héten kezdődött. Kicsi köhögés, kicsi orrfolyás. Aztán péntek éjjel a frászt hozta rám. Száraz, kutyaugatás-köhögés: krupp. Mivel valószínűleg apukája is kruppos volt kicsi gyerekkorában, bár asztmával kezelték, rögtön tudtam mivel állunk szemben. Nem kívánom senkinek azt az érzést... Jó lett volna ha elkerül bennünket. Tudom sajnos nagyon sok kicsivel előfordul, így sok anyuka és apuka jól tudja milyen tehetetlennek érzi magát az ember. Szóval szombat délelőtt ügyelet. Az ügyeletes doktornő nagyon kedves volt, részletesen elmagyarázta a teendőinket. És végül egy jó hír, a rossz után. 4-5-6 éves korban egész egyszerűen meg fognak szűnni a tünetek. Megnőnek és a garat-gége rész is, így már nem okoz akkora problémát a gyulladás. Addig pedig remélem nem sokszor fog bennünket megtalálni. Eddig szerettem az őszt, most kicsit tartok tőle. Bár ha szép napsütéses, száraz  az idő akkor nem lesz gond. De holnap megint jön az eső...

Betti újra

Betti körül szerencsére rendeződtek a dolgok és újult erővel újra a scrap-világában köszönthetjük Őt. Nagyon örültem, mikor olvastam az e-mailt, amit küldött. És máris kész az újabb készlete. Persze még titkos, én is most töltöttem le és ha időm engedi alkotok is a hétvégén.

2010. szeptember 17., péntek

Gombák

Ahogy ígértem - bár tiltakozott - itt vannak a gombák és Szabi. És a saját maszkomat használtam - ugye tényleg használható? - és ráadásul még a saját papírom is. (Elég ronda, de majd még dolgozom rajta, ahogy a maszkon is...) Lesz majd még egy harmadik fotó is, a gombákról, ahogy szépen megszáradtak, csak most sehol sem találom... Lehet, le kell fotóznom a társaságot még egyszer.





Kirát vittük sétálni amúgy, és Szabi zsebrevágott egy OBI-s szatyrot, ki tudja. Milyen jól tette... 

2010. szeptember 16., csütörtök

???

Miért keltem ma úgy fel, hogy nekem feltétlenül maszkot kell gyártanom, azt nem tudom. De egész délelőtt bizseregtem és mikor Gábort letettem aludni nekiláttam. Ányinál találtam a múltkor egy leírást, a maszk-készítésről. (Így egyértelműen Ő az oka annak, hogy a kamra kipakolása helyett maszkot terveztem. Hú de jó, rá tudom fogni :D ) Izgatott nagyon a dolog és mindig gondoltam rá, de nem mertem-tudtam nekilátni. Most azonban, az érkező frontnak köszönhetően igen. (Gábor zümi, délelőtt 1 méter volt az a távolság amit eltávolodhattam Tőle - ha ennél messzebbre kerültem nyávogott, mint egy kismacska. Tehát Ányi mellett Gábor is az oka. :D ) Tudom annyi klasszabbnál-klasszabb maszk van, de azért egész más lesz a sajátomat használni. És persze elkapott a gépszíj, nincs megállás, Rainbow Katánál ingyenesen letölthető ecsetlelőhelyre bukkantam. (Ugye mondanom sem kell, így Ő is hibás lett - már hárman vannak :D ) Le is töltöttem egy csomót. Most majd maszkokat fogok gyártani éjjel 2-3-ig. Mert csak akkor érek rá :D . Felteszem ide az elsőt, mint a nagyok, kukucskálni. Elég kezdetleges, tudom, de használható és úgy örülök neki...


 Ányi leírása alapján elég egyszerű volt. Csak mivel béna vagyok és az ecseteket is utólag töltöttem le, ez most ilyen. Szegény ember azzal főz... ami van a kamrában (ami még mindig nincs kipakolva hihihi). Tiszta jó, gyöngyfűzés, maszk-készítés, mi jöhet még? A végén még festeni is fogok vászonra...

Ősz

Nekünk az ősz nemcsak a zörgő avart és a reggeli ködös párát jelenti. Van egy kicsi kertünk és ilyenkor már javában "takarítunk be". Tegnap éppen a krumplit. Apukám kezdte el, a válogatásnál már anyukám és Szabim is ott volt. És persze én is a kicsivel. Most pakolós korszakát éli, mindent elrak a helyére. Remélem ez a szokása még hosszú-hosszú évekig megmarad. Bóklásztunk mi is a kiszedett krumpli helyén - mivel még nem megy egyedül - egyszercsak odavágtatott a krumpliválogatókhoz és nagy magyarázás között lehajolt és felvett egyet. Sarkon fordult - na, gondoltam, most nem kavicsot cipel, hanem krumplit - de egy kicsit távolabb volt egy üres kosár, odamentünk és belerakta. Aztán megfordult és elment még egyért. Majd még egyért. És ezt csinálta még körülbelül tízszer. Csak bazsalyogtunk, milyen aranyos. Meg persze dicsértük, milyen szorgalmas. Fényképezőgép persze sehol. De azért a múltkor készült róla kép:


Gábor séta közben ismerkedett egy pónival. A tulajdonosának van egy kicsivel fiatalabb fiacskája, mint Gáborunk, így találkozik babával. Ez látszott is rajta, elég kíváncsi volt ő is. Nevettük Szabival, most gondolkodik a lovacska: ilyenből van több is?


Ez a fotó a Kápolna bejáratánál készült, szintén séta közben. Napközben kinyitják az ajtaját, de kishazánkban olyan a helyzet, hogy a rács marad. Be lehet lesni, de bemenni nem. Gáborom rájött, hogy milyen jól visszhangzik, így mulatott kicsit. Remélem a Magasságos nem haragszik érte.


Ugyanaz a séta. Míg apa gombát keresgélt, Gábor kavicsokkal zenélt. Ez a jó móka ám! Amúgy találtunk is egy csomó csiperkét, holnap majd lesz kép is, Szabi annyit szedett, mint a csuda. Ha nem állítom le, még éjjel is szedte volna. Én meg egy hétig tisztogathattam volna itthon. Lett belőle leves, meg pörkölt, ami ment a fagyasztóba. Télen milyen jó lesz, csak előkapom és ütök rá tojást, paramparam kész az ebéd. És persze szárítottunk is, ha már van aszalóm.



Végül az utolsó. Ez a kezem. És rajta egy karkötő. Amit ÉN fűztem. Írtam már magamról, nem vagyok valami ügyes. Sajnos. De annyira akarok szép dolgokat létrehozni. A múltkor a Meskán bogarásztam és találtam pár karkötőt ami nagyon tetszett. Addig-addig nézegettem, amíg arra gondoltam ezt én is tudnám. Lehet, nem annyira szép, de én fűztem. Memóriadrótra készült - ezt szerintem direkt nekem találták fel :) - olyan, mint egy nagy rugó. Ki lehet húzni, de megtartja a formáját. A fotó nem adja vissza a színét, sajnos. A nagy gyöngyök (kétféle alakú: gömb és ovális) kicsit aranyba hajló, halványlilás-barnás színűek. Van hosszúkás alakú, közepes méretű padlizsán-színű és halványlila, arany, sötétbarna színű kicsi gyöngy benne. Minden koncepció nélkül fűztem egymás után, az volt a lényeg, hogy a csuklómon jól nézzen ki. És jól is néz ki. Őszies hangulatú, tehát most ideális. Fogok még fűzni, és majd jól megmutatom. Sok szeretettel várom a dicséreteket, ne fogjátok vissza magatokat, kell az önbizalomerősítés nagyon.

2010. szeptember 15., szerda

Amikor én még kislány voltam

De nagyon kicsi. Egészen pontosan pár órás kislány. Az oldal a CEWE-kihívásra készült. A héten Erzsocica kihívása került sorra: saját gyermekkorunkat kellett oldalba foglalni. Mire én elkészültem, a galériába már sok oldalt feltöltöttek. Végignéztem mindet, jókat kuncogtam, annyira jó volt nézni, ki hogyan nézett ki anno, 1, 2 vagy éppen 9 évesen. És a történetek az oldalak mellé... Íme az enyém:


Azt ötleteltem ki, hogy utánanézek mik történtek abban az évben amikor születtem. Hát nem volt egy nyugalmas év... Felhasználtam: a cím betűi: Bouille; papír: Gunhild; keret: Jenny; ragacsok: Krisssz; pipacs: Magdesigns. A keretet kicsit öregítettem, és a pipacsot is megpróbáltam. Nem tudom milyen egy pipacs, ha lepréselik, nálam kapott egy kis barnás árnyalatot. Krisssz ragacsáért meg úgy odavagyok, legszívesebben minden oldalamra "felragasztanám". Amúgy a családi hagyományok szerint nem voltam valami szép baba. Keresztanyukám szerint inkább kisbékás voltam, mint kislányos...
 

2010. szeptember 13., hétfő

Mystery C

Hiába fogadtam meg, hogy nem bénázok tovább, csak nem hagy nyugodni a Mystery. Elkészült a C változat is. Eddig ez tetszik a legjobban. Nem töltöm fel, mert annyira tökéletes oldalak készültek erre a kihívásra, az enyém pedig még mindig messze nem az. De ide, a blogomra felrakom. Mörjike papírján van a fotó. (A papír átszínezve.) A fotó pedig 3 rétegű lett. Az első kettő fakítással, a harmadik pedig összegzéssel. Michelle Colemann csillagocskáit használtam szintén átszínezve. A cím maradt, csak az is kapott egy aranysárga színt. És minden árnyékot, úgy, hogy ragyogjon. Most ilyen:



És nem mondom, hogy nem lesz még belőle.

2010. szeptember 10., péntek

Búcsú Bettitől

Betti utolsó készlete már nem került a boltokba. Sajnálom, nekem nagyon tetszett. Két oldalam készült belőle. A főszereplő persze ki más, mint Gáborom:




Bettinek pedig még egyszer kívánok erőt a továbbiakhoz és nyugodt életet. Kívánom, hogy találja meg újra a boldogságot. Köszönöm Betti, hogy a csapatod tagja lehettem.

CEWE

A héten Agravatizt választotta régi barátom Mr Random. Az Ő kihívása egy nyári pillanat oldalba foglalása volt. Vagy több, emlékezetes nyári pillanaté. Nekem az egész nyár egy emlékezetes pillanat volt. Egyrészt mert annyira hamar eltelt, hogy mire észbekaptam már itt volt a nyakamon a szeptember. Másrészt Gábor miatt. Vele az élet... minden csak nem unalmas. Ha jó idő volt akkor azért, ha jöttek-mentek a frontok akkor pedig azért... Így egy fotókönyvet megtölthettem volna emlékezetes nyári pillanatokkal, most csak egy oldalra futotta.




Írtam kommentet is. Gyakorolnom kell, de mivel tényleg tervezek egy fotókönyvet ez fontos. Felhasználtam: papírok, textilhullám: Rainbow; gomb, keretek: Altalena; szöveg alatti festés: Mörjike.

Amúgy a Mystery-oldalam fuccs. Majd 100 év múlva előveszem. Vagy inkább a következő életemben... Nőnöm kell még hozzá. És kicsit a kedvem is elment... de már visszajött.

2010. szeptember 8., szerda

Mystery B változat

Csak szerencsétlenkedem ezzel az oldallal. Feltettem a CEWE-re, Krisssz javasolta, hogy tegyem fel a segítségkérőbe. Most ezt teszem, de azért ide is feltöltöm. Papír, maszk maradt, a csillagocskák Michelle Colemanntól vannak.



(Ilyenkor azért elgondolkodom a miérteken és a hogyantovábbokon...)

Mystery

Ma délután nem tudtunk kimenni az udvarra Gáborral, mert kicsit náthás és az eső is esett eléggé. Így beszorultunk a nappaliba. Játszottunk építőset-rombolósat. Ami úgy néz ki, hogy amit én építek, azt Ő csillogó szemmel ledönti. Próbálgatja már egymásra rakni a kockákat, de nem sikerül még, így marad a rombolás. Aztán énekeltünk (én) és táncoltunk (mindketten) Halász Jutkát hallgatva. Úgy ropja, tekeri a kis pelenkás fenekét, mint a csuda. Balázs nem volt ilyen táncolós, anno. Most meg minden évben táncikál a szalagavatókon, kisegítve a lányosztályokat. Idén viszont őt szalagozza fel az osztályfőnöke. Decemberben lesz majd a bál, én már most izgulok... Szóval rossz idő esetén az ember lánya kicsit többet tud foglalkozni egyéb dolgaival is. A blogokat olvasgatva Elinnorinál találtam egy kihívást, ami felkeltette a figyelmemet. (Remélem nem haragszik, hogy idelinkeltem.) El is készült az oldalam, de még gondolkodom a feltöltésen. Ide viszont felteszem, szívesen veszek bármilyen megjegyzést, kritikát, észrevételt.


A képen Balázsom szerelme Noémi látható. Vagyis nem látható, csak sejthető. Semmi fotómanipuláció nincs a fotón, egy pici élesítés csak. Alatta Krisssz maszkja, a papír Rainbowtól van, kicsit átszínezve, sötétítve. A virág és a leveles ág Grandmas munkája.

2010. szeptember 7., kedd

Sajnos vége...

Vasárnap kaptam Geergostól egy üzenetet. Abbahagyja a munkát és így nincs több készlete. (Remélem csak egyenlőre.) Ezzel az első és egyetlen CT-tagságomnak vége. Ezúton köszönöm Bettinek, hogy fantáziát látott bennem és megtisztelt azzal, hogy felkért a CT-tagságra. Jó kis csapatot sikerült maga köré gyűjtenie,  jó volt a lányokkal együtt  örömködni a fórumon.  De számomra nem zárul le véglegesen ez a dolog, hiszen továbbra is figyelemmel fogom kísérni CT-társaim munkáit a blogjukon keresztül. Bettinek pedig kitartást és minden jót az életben! Megérdemli.

2010. szeptember 1., szerda

A heti szokásos...

A  múltkori cewe-oldalammal két órát szöszmötöltem, most elárulom, hogy nem árulom el mennyit :D Sokat-sokat! De megérte, úgy érzem. A héten Kisnyul kihívása került sorra, Ő duplaoldalt készített, anno. Én szívemegyikcsücske Gáboromról készítettem egy olyan összegzésfélét. És nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy majd fotókönyv lesz belőle. Persze kicsi átalakítással a szélek levágódása miatt. Felhasználtam: háttérpapír: Bastelgalaxy; keretek, kapocs, papírgyűrődés: Gunhild; keréknyom: Lindsayj; jegyzetlap: Fran. Mutatom:



Az első része:



És a második:


Nem nagyon vagyok kommentírós, sajnos. Ebben (is) példaképem Beszteri, Juma és Dorsi, akik annyira lényegretörően, pontosan és mégis meghatóan tudnak írni. Most ezt tűztem ki célnak magam elé. Megpróbálok néhány gondolatot minden oldalamhoz hozzátenni. Evadraga múlt heti megjegyzése, amit a Cewe adott fotós kihívásához írt, indított erre az elhatározásra. Beláttam, igaza van, sokkal maradandóbb akár egy rövidke szöveggel az oldal. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle...