Tradammm...

A borító:

Nincs semmi szöveg, az egyik kedvenc fotóm van az elején. Sajnos a fotók minősége nem a legtökéletesebb, de már tervbe van véve egy jobb fényképezőgép vásárlása. Megpróbálom majd pontosan leírni a felhasznált hozzávalókat, remélem sikerül. (Nem jegyzeteltem pontosan a készítésnél...) (Háttérpapír: Lindsayj; fotómaszk: Krisssz.)

Mivel kemény táblás lesz, az első oldal magányos:

Ez már ismerős lehet, Icka oldala liftelve. De, mint minden oldalt a fotókönyvbe, újraalkottam, mivel nem gondoltam arra, hogy valaha fotókönyvet fogok készíteni, így  kihasználva minden kis szegletet és sarkot, alkottam. Viszont a könyvben már figyelembe kell venni a levágódásokat is, így nem maradt más hátra, mint újrázni. Nagyon élveztem... (Háttérpapír: Rasberry Road Desings; vonalas papír: Janka; varrás: Mörjike; tűzőkapocs: Gunhild; szalag: Carola Mondini; pillangó: Butterfly Design.) És a szöveg:

Mikor a pocakomban voltál, apával elhatároztuk, mi aztán majd jól megmutatjuk a világnak hogyan is kell gyereket nevelni: következetesség, rend meg ilyenek. Ez a komoly elhatározás körülbelül fél másodpercig tartott, miután megszülettél. Azóta ha alszol, lábujjhegyen járunk és suttogva beszélünk és a kutyát is leszoktattuk az ugatásról, azóta ha szétpakolsz, szó nélkül összerámolunk, azóta ha nem akarod megenni az ebédet, kapsz mást, azóta ha Rád szólunk valamiért és Te ránk nézel, rögtön tudjuk, nem annyira fontos dolog szót fogadni... Azóta ha éppen ahhoz van kedved, négykézláb mászhatsz a fűben az új nadrágodban, és kavicsozhatsz is. Azóta már tudjuk milyen jól nevelhető szülők vagyunk.

Következik az első dupla oldal:

Ezt már felraktam egyszer, de most ismét megmutatom. (Háttérpapír: Rainbow; keret, cipőcske, szalag: Horváth Veronika.) A szöveg pedig: 2009. július 25-én, reggel 6 órakor, a veszprémi kórházban megszülettem. Súlyom 2950 gramm és pontosan 50 centi hosszú vagyok.

A negyedik-ötödik oldalra négy, még a kórházban készült fénykép került. Gábor már újszülöttként is szeretett az oldalán feküdni (mint én), az első kicsi képen pedig a jellegzetes békababa pózban látható. (Az ötödik oldalon egy templétet használtam Kitty Designs-től a háttérpapír és a mütyörkék Horváth Veronika alkotásai.) Az egész oldalas fotó minősége remélem nem lesz nagyon rossz majd a fotókönyvben. A cím pedig: Az első napok a kórházban.

Egy tesós fényképes következik. Gábor Balival "beszélget". Nagyon szeretem ezt a felvételt, így kicsi maszkolással felkerült a hatodik oldalra. A hetediken a szöveg egy Halász Jutka dalból vett idézet:

"Nem tudom, hogy milyen volt a világ nélkülem,

elhozott egy napsugár, és ide érkeztem.

Megismertem a nagy folyót és a kék eget.

De az a legjobb, hogy megismertem a testvéremet."

Bali majdnem tizennyolc évig volt egyke. Szokatlan helyzet, majdnem felnőttként egy kistesó... De imádja az öccsét és ez nagyon jó. (Háttérpapír: Thaliris, maszk: Krisssz.)

Ez a nyolcadik-kilencedik oldalpár. Csupa alvós képpel. Ezt is mutattam már, de kicsit átszerkesztettem. A történet pedig a kommentből olvasható, idemásolom: Babakocsi, mérleg, Bali ágya, séta után félig levetkőzve, szinte mindegy. Mindenhol és mindenkivel nagyon jókat alszol. Csak akkor azt tudnám miért nem tetszik a rácsos ágy. Utóbbi két szó egyben az oldal címe is lett. (Háttérpapír: Fran; csigacsillag, álommanók: Magyarenn; és ez az oldal is templét alapján készült: Yin.)

Következik a Gábor! Merülés! címet viselő oldalpár. Babaúszásra járunk, és ez a két szó jelzi Gábornak, hogy merülés következik. Sajnos nyáron szünet volt, az őszünk pedig nem úgy alakult ahogy elterveztük. Gábor beteg volt, nem tudtunk menni, aztán az oktatónk ment férjhez, a szervezés miatt maradtak el órák, majd Ő is beteg lett, így szeptember óta még egyszer sem voltunk. De remélem nemsokára újra járhatunk. Az első oldalon még elég kicsi volt (három hónaposan kezdtük el) a másodikon már nagyobbacska. És ide is sikeredett egy klassz komment. Megmondom őszintén, örülök, hogy a lányok nem hagytak békén a kommenteléssel kapcsolatban. Nehéz megnyílni, de nem lehetetlen. És 10-20 év múlva milyen jó lesz olvasgatni... (Háttérpapír: Rainbow; mütyörkék: ShayD; templét: Yin.)

 Kicsivel múltál három hónapos, amikor babaúszásra kezdtünk járni. Először csodálkoztál mi történik Veled, bújtál Apához. De nagyon ügyes voltál, nem sírtál, és a második órán már merültél is. Niki segítségével egyre jobban élvezni kezdted a vizet. Ha háton "úsztok" rendszerint gombócban hajtod végre a távot. Karikán át merülés, szörfözés a szivacson, mind csudajó feladat, de a kedvenc a "járaláb", amiben verhetetlenek vagytok Apával.

Következik egy téli oldalpár. Nagyon sokat voltunk levegőn, a legcsikorgóbb hidegben is babakocsiztunk. Gábor olyan jókat aludt, mint a csuda. Ez az oldalpár a négy fényképpel egy kis történetet mesél el. A komment:

Ezen a télen szerencsére sok hó esett. Jó volt sétálni a csikorgó hidegben. Nagyokat aludtál a babakocsiban. Egyik vasárnap délután jól felöltöztünk apával. Téged is jól bebugyoláltunk, és szinte egész délután kint voltunk. Hóembert is építettünk Neked. Jól tapadt a hó aznap délután, így egy mosolygós, nagy pocakos hóembert gurítottunk az udvaron. Csodálkozva figyelted, mikor felébredtél. Mikor kivittük az udvarra a babakocsid, Kira mindig odaült mellé. Mintha azt mondta volna: - Macskák, ne közelítsetek!

(Háttérpapír: Rainbow; arany hó: (imádom) Krisssz; maszk: Gunhild.)
És találtam helyesírási hibát, úgyhogy javítom. (Ejnye-bejnye!)


A tél után természetesen tavasz következik. Ami egy sümegi kirándulásról készült oldalpárban látható. Az eredeti oldal szóló volt, cewe-kihívásra készült. Aztán a csináljamitakarszésmegvalósítjuk kihíváson dupla lett belőle. De nagyon aprók voltak a képek, nem túl jól látszódtak. Így átalakítottam Yin-templétje segítségével. A komment:

Bali már hosszú ideje készült a sümegi kamarazenei versenyre. Elhatároztuk elkísérjük, így szurkolunk és kirándulunk is. Izgatottan készültünk, mivel még nem mentünk Veled ilyen hosszú útra. Pelenkák, cumisüvegek, ebéd, uzsonna, váltóruha... Apa mikor meglátta a csomagokat megjegyezte: - Azt hittem csak egy napra megyünk... Tényleg jó sok mindent vittünk, még szerencse, hogy minden belefért az autóba. Sümegen sétáltunk, Bali próbált, aztán közösen ebédeltünk egy Scotti nevű vendéglőben, persze Te csak babaételt kaptál. Majd visszamentünk meghallgatni Baliék fellépését. Apával az udvaron maradtatok, de nyitva voltak az ablakok így Ti is hallottátok hogyan szerepelnek. Utána megmásztuk a várat, jó magas, meredek út vezet felfelé, de nagyon szép és a kilátás is gyönyörű volt. Végül visszamentünk az iskolához, megvártuk Balit, aki az eredményhirdetésen vett rész. Ezüst minősítést kaptak, kicsit szontyolodottak voltak. Vigasztaltuk, hogy ne legyen szomorú és fáradtan, de egy jól sikerült nappal a tarsolyunkban elindultunk haza.

 (Háttérpapír: Krisssz; lila út (papír): Mörjike; autó: Lindsayj; cumisüveg: Horváth Veronika.)

És itt is a nyár. Ez egy pancsolós oldalpár, ismerős kommenttel, ami a következő:

Igazi vízimádóként a meleg nyári napokon szinte az egész délutánt a pancsolódban töltötted. Ott aztán lehetett locspocsozni! Mindenféle játékot kivittünk Neked, de Te inkább a füvet tépkedted és szórtad a vízbe. Apa azt mondta, úgy néz ki a pancsoló, mint egy bikaitató. Egyik nap azt vetted a fejedbe, hogy Kirának is a vízben a helye. Próbáltad "szépszóval", aztán ráncigáltad, de csak nem akart beugrani melléd. Így kimásztál a fűre, majd vissza a medencébe, mintha azt mondtad volna: - Látod Kira, így kell ezt csinálni!

 (Háttérpapírok, hullám, kagylók: Rainbow; kerek keret: Lindsayj.)

A következő oldalpár ismerős lehet. Kicsit átírtam a kommentet és pár új kép is került rá. (Háttérpapír: Michelle Colemann; szívecskék, tűzőkapocs: Gunhild; keréknyom: Lindsayj.) Elég hosszú a komment, és az az érdekessége, hogy talán itt írtam először, de ilyen hosszan biztosan.

Milyen gyorsan nagy fiú lettél! Szeretem, ahogy nevetsz és ahogy kivillan a hat fogad. Szeretem amikor elmélyülten játszol, és boldogan pancsolsz, mindenhol, ahol vizet találsz. Szeretem a gyönyörű, mesélő szemed, szeretem rácsodálkozásod a világ dolgaira. Szeretem amikor a tekinteteddel követed a madarak reptét. Szeretem, hogyha sírsz és felveszlek, megnyugszol és odabújsz hozzám. Szeretem ahogy huncutkodsz és szeretem ha komoly vagy. Szeretem, hogy amikor énekelek vagy mesélek Neked, mosolyogva hallgatod.  Szeretem ahogy babanyelven magyarázol, és ha viccesnek találsz valamit akkor gurgulázva kacagsz. Szeretem ha nyűgös vagy és ki kell találnom mi a baj. (Na jó, ezt nem annyira szeretem.) Szeretem minden mozdulatod, fintorod, gesztusod. Szeretem, hogy vagy.

 És itt az oldal is:

A 20-21-es oldal megint egy nyári oldalpár. Balatonfüreden voltunk augusztus végén. Ott készültek fotók. Mivel automata fényképezőgépünk van, így sok lehetőségünk nincs a korrigálásra. Persze igyekszünk jó képeket készíteni, nem mindig sikerül... (Háttérpapír és kartonszívek: Carola Mondini; maszk: Krisssz; cetli: Janka; gyűrt papírszél: Gunhild.) A komment pedig a következő:

Egy meleg, augusztusi vasárnap délután Balatonfüredre kirándultunk. Igazándiból fuvarszolgálatot teljesítettünk, Baliék másnap hajnalban indultak Horvátországba, a csomagjait vittük le, hogy ne kelljen cipelnie. De ha már végre lejutottunk a "Balcsira", kihasználtuk, sétáltunk egyet a mólón és a Tagorén. Nagyon tetszett Neked a "nagy víz". Érdeklődve figyelted a récéket és a hattyúkat, de legjobban a vitorlásoknak örültél. Apának közel is kellett mennie Veled, egészen a móló széléig. Én persze aggódtam és állandóan mondogattam: - Ugye jól fogod a kezét? Ugye nagyon fogod a kezét? Nem hagyhattuk ki a pancsolást, és a fagyizás sem maradhatott el.

Viselt dolgaid a következő oldalpár címe:

Szerintem ez hasonlít legjobban egy hagyományos szkreppes oldalra, persze kicsit minimál stílusban. Gyönyörű papírokat találtam LetMeScrapbook-nál, a gombokra Gunhildnál leltem, a gombvarrást Brendamascari, a varrást pedig Ányi alkotta. A szöveg pedig:

Szobanövény? Csipesztartó? Reklámújság? Postai boríték? Kocsitáska? Könyvek a könyvespolcon? Anya féltve vigyázott receptjei? Reszkessetek!  Semmi sincs biztonságban! Jön Gáborka, a nyolcvan centis rombolópakolótépkedő. Anya szerint rend a lelke mindennek. Gábor szerint a káosz az igazi...

És a változatosság kedvéért itt is észrevettem egy helyesírási hibát. Természetesen javítom, még időben. Bár körülbelül tízszer olvastam el minden szöveget, ne maradjon benne hiba...

Az utolsó előtti oldalpár szép zöld színű háttérpapírját Srappy Katnél vonatoztam még júniusban. A varrott szív és a papír amire rávarrtam Michelle Collemanntól van. A gyűrt papír, a hármas keret és a tűzőkapcsok pedig Gundhild munkái. Ide ezt írtam:

A nyuszitól a sok-sok csokoládén túl egy csudajó ajándékot is kaptál. Egy zöld színű hintát. Mikor először beleültettünk még tanácstalanul nézegettél, miközben mi óvatosan hintáztattunk. De aztán... Úgy belejöttél a hintapalintába, szinte nem telik el nap, hogy nem hintázunk. Apa még a kocsibeállóba is csavarozott két kampót, ha esik az eső, akkor is tudjunk mókázni. Ha lesétálunk a játszóra, ott is rögtön a hintákhoz igyekszel. Mi pedig csak mondogatjuk Neked: "Hinta-palinta, hintázik a Gáborka, hinta-palinta szépen szóló pacsirta, lökd meg Gábor a hintát, érjed el a pacsirtát..."

Az utolsó oldal szintén szóló. És a két szülinapost ábrázoló fénykép került rá. (Háttérpapír, kicsi papír, fotómaszk: Krisssz; milton, csillagok, szalag: Lindsayj.)

Szerettem alkotni ezeket az oldalakat. Jókat nevettem a fényképek válogatásakor, a kommentek írásakor, amiket igyekeztem úgy megírni, ha a főszereplő majd olvassa, Ő is derüljön kicsit. Remélem érzi majd a távoli jövőben mennyi szeretettel készítette anyukája. Nem használtam sok elemet, de szerintem nem is kell több. A szokásos módon megnyitottam egy csomót, ideraktam-odaraktam, végül kidobtam. Viszont a végeredménnyel elégedett vagyok. És ami a legjobb: már készülök a következőre...