Ősz

Nekünk az ősz nemcsak a zörgő avart és a reggeli ködös párát jelenti. Van egy kicsi kertünk és ilyenkor már javában "takarítunk be". Tegnap éppen a krumplit. Apukám kezdte el, a válogatásnál már anyukám és Szabim is ott volt. És persze én is a kicsivel. Most pakolós korszakát éli, mindent elrak a helyére. Remélem ez a szokása még hosszú-hosszú évekig megmarad. Bóklásztunk mi is a kiszedett krumpli helyén - mivel még nem megy egyedül - egyszercsak odavágtatott a krumpliválogatókhoz és nagy magyarázás között lehajolt és felvett egyet. Sarkon fordult - na, gondoltam, most nem kavicsot cipel, hanem krumplit - de egy kicsit távolabb volt egy üres kosár, odamentünk és belerakta. Aztán megfordult és elment még egyért. Majd még egyért. És ezt csinálta még körülbelül tízszer. Csak bazsalyogtunk, milyen aranyos. Meg persze dicsértük, milyen szorgalmas. Fényképezőgép persze sehol. De azért a múltkor készült róla kép:

Gábor séta közben ismerkedett egy pónival. A tulajdonosának van egy kicsivel fiatalabb fiacskája, mint Gáborunk, így találkozik babával. Ez látszott is rajta, elég kíváncsi volt ő is. Nevettük Szabival, most gondolkodik a lovacska: ilyenből van több is?

Ez a fotó a Kápolna bejáratánál készült, szintén séta közben. Napközben kinyitják az ajtaját, de kishazánkban olyan a helyzet, hogy a rács marad. Be lehet lesni, de bemenni nem. Gáborom rájött, hogy milyen jól visszhangzik, így mulatott kicsit. Remélem a Magasságos nem haragszik érte.

Ugyanaz a séta. Míg apa gombát keresgélt, Gábor kavicsokkal zenélt. Ez a jó móka ám! Amúgy találtunk is egy csomó csiperkét, holnap majd lesz kép is, Szabi annyit szedett, mint a csuda. Ha nem állítom le, még éjjel is szedte volna. Én meg egy hétig tisztogathattam volna itthon. Lett belőle leves, meg pörkölt, ami ment a fagyasztóba. Télen milyen jó lesz, csak előkapom és ütök rá tojást, paramparam kész az ebéd. És persze szárítottunk is, ha már van aszalóm.

Végül az utolsó. Ez a kezem. És rajta egy karkötő. Amit ÉN fűztem. Írtam már magamról, nem vagyok valami ügyes. Sajnos. De annyira akarok szép dolgokat létrehozni. A múltkor a Meskán bogarásztam és találtam pár karkötőt ami nagyon tetszett. Addig-addig nézegettem, amíg arra gondoltam ezt én is tudnám. Lehet, nem annyira szép, de én fűztem. Memóriadrótra készült - ezt szerintem direkt nekem találták fel :) - olyan, mint egy nagy rugó. Ki lehet húzni, de megtartja a formáját. A fotó nem adja vissza a színét, sajnos. A nagy gyöngyök (kétféle alakú: gömb és ovális) kicsit aranyba hajló, halványlilás-barnás színűek. Van hosszúkás alakú, közepes méretű padlizsán-színű és halványlila, arany, sötétbarna színű kicsi gyöngy benne. Minden koncepció nélkül fűztem egymás után, az volt a lényeg, hogy a csuklómon jól nézzen ki. És jól is néz ki. Őszies hangulatú, tehát most ideális. Fogok még fűzni, és majd jól megmutatom. Sok szeretettel várom a dicséreteket, ne fogjátok vissza magatokat, kell az önbizalomerősítés nagyon.