Margó

Írtam már régebben van egy kedves CT-szkrepp-blog-társam, Juma. Nagyjából egy időben kezdtük el a szkreppelést, majd a blogolást. Így kicsivel jobban figyelünk egymásra. Érzékeny, a világ dolgain sokat elmélkedő, két fiát rajongva szerető ember Ő. Csak remélni tudom, vannak közös vonásaink. Sokszor megyek Hozzá olvasgatni, elmélkedni. Beengedni a lelkembe azt, amit az életről, családról, és úgy általában a világ dolgairól gondol. És egy érdekes dolog, amire Ő hívta fel a figyelmem. Előfordult, hogy akkor vendégeskedtem Nála, amikor Ő nálam. Érdekes, ugye? Telepátia, mi más? Nála olvastam a múltkor egy érdekes bejegyzést, a gyerekeink iránt érzett szeretetről, az elengedésről. Ami szintén elgondolkodásra késztetett. Tegnap este pedig befejeztem Tracy Hogg és Melinda Blau gyereknevelési kötetét, A suttogó titkai II.-t. Tracy Hogg (aki sajnos 2004-ben meghalt) írja a kötet végén nagypapája példázatát, ami kapcsolódik Margó bejegyzéséhez. Leírom, remélem a kötet kiadója (Európa) nem lövet le...

"Nagyapám, akit türelméért és megértéséért csodáltam, egyszer azt mondta nekem, hogy a család egy szépséges kert, és a gyerekek a virágok benne. Egy kert féltő, szeretetteljes gondozást és türelmet igényel. Fontosak az erős gyökerek, a termékeny talaj, az előrelátó tervezés és a megfelelő elhelyezés is. Miután elvetettük a magot, félreállunk, és figyeljük, hogyan bújnak ki maguktól a rügyek. Nem rángathatjuk őket, hogy gyorsabban kifakadjanak.

De egy kertre azért szakadatlanul figyelnünk is kell. Tápláljuk a talajt, a növényeket öntözzük, szeretettel vesszük körül. A virágok csak akkor nyílnak ki teljes szépségükben, ha mindennap foglalkozunk velük. Ha gyomok jelennek meg mellettük, ha rovarok rágják a leveleiket, azonnal közbelépünk. Egy család hasonló törődést és gondozást igényel, mint egy kert, a gyerekeket ugyanolyan szeretettel kell gondoznunk, mint a ritka rózsafajokat vagy a szépségdíjas dáliákat."

Ugye milyen igaz és szép gondolatok ezek is?