2010. november 6., szombat

Itt van a kezemben!

Miután nyolcszázszor átnéztem, átolvastam, végül is feltöltöttem. De reszketett a kezem... Ésigenigenigen. Elkészült Gábor fotókönyve! A boltban, ahol átvettem egy fiatalember volt a pultnál és a pulton kettő csomag. Mind a kettő az enyém, mivel a második naptáram is kész lett, így egyszerre hoztuk el. Szóval fiatalember. A cetlimet amire a rendelés számát írtam fel, persze megint itthon felejtettem, és a naptáron nem látszott a nevem. Mondtam nyugodtan bontsa ki és nézzük meg, de már annyira reszkettem a könyvért. A könyvön sem látszott rendesen a nevem, de a kicsi képen Gábor volt látható - a borítón, így a fiatalembert meggyőztem, hogy az is az enyém. Elhitte, szerencsére. Fizetésnél megkérdezte, a három forintot ugye már felfele kerekítjük? Persze-persze felfele, de gyorsan ám - itt már reszketett a térdem is. Aztán végre az enyém lett. Futottam ki és a bolt előtt hahóztam Szabinak, aki Gáborral sétált, hogy jöjjön gyorsan és nézze meg, mert én nem bírom. Közben végig az arcát figyeltem. Tetszett neki, erre elkezdtem kérdezgetni: milyen, milyen? Mondta szép. Akkor kérem, én is megnézem. És tényleg szép. Annyit "dolgoztam" vele, de megérte. Jó a kezemben tartani. Most már megértem az írókat, amikor annyira lelkesen forgatják a könyveket, amiket írtak. Pedig hol vagyok én attól... De akkor is. Öröm. Annak ellenére, hogy miután "nagyítóval" is megnéztem, azért kettő hibát felfedeztem. És csapkodhatom a kezem, és verhetem a fejem a falba, mind a kettő az én figyelmetlenségem. Pedig olyan gondos voltam. Mégis maradt benne hiba. (Ezért kellenek a korrektorok és a revizorok a nyomdákban.) Lehet már annyiszor átnéztem, kívülről tudtam és így átsiklottam felette. Az egyik ékezethiba egy kommentben. A másik pedig: újraírtam egy kommentet és elfelejtettem kicserélni a szerkesztőprogramban. Annyira nem vészes egyik sem. Csak legközelebb még gondosabban kell odafigyelnem. De most trallalla-trallalla örülök! És megyek aludni!

5 megjegyzés:

  1. Dejódejó! Azért felrakhattál volna róla egy képet, hiába ismerjük, IGAZIBA mégis más!
    És igen, ismerem az érzést, a szívdobogást, térdremegést ... apósom könyve kész, de dec.8-ig titok, így magamba lapozgatom. Ja és örülj hogy csak 2 hibát látsz a tieden! Én minden lapnál látok valamit, amit ha most csinálhatnám másként csinálnám.

    VálaszTörlés
  2. Ez egy csodás-remegős-izgulós érzés, tudom! S ha másnak is tetszik, az az igazi. Remélem, ez az érzés sokáig kitart Benned, joggal lehetsz büszke a "munkádra"!

    VálaszTörlés
  3. Ezt az élményt én is átéltem ebben a hónapban kétszer is. Tesómnak 2 hete adtam át szülinapjára egy nagy könyvet, ezen a héten pedig elkészült anyukámék házassági évfordulójára egy 21x21-es. Most én lapozgatom, remélem majd Nekik is tetszik.
    Nézegessétek Ti is sokat a szépséges alkotásodat!!

    VálaszTörlés
  4. Drága Puzsi! Ahogy olvastalak olyan kis émelygés félét éreztem a gyomromban, annyira együtt éreztem Veled! .. és nagyon boldog vagyok ... és szeretettel gratulálok ... és hidd el én olyan sok-sok "nagy" könyvben találok hibát, amit írtál az nem is az!!!! LEGYEN NAGYON SOK-SOK ÖRÖMÖD EBBEN ÉS A TOVÁBBIAKBAN IS:-))) Szeretettel: Margó

    VálaszTörlés