Köszönöm Pufiindián!

Díjat kaptam! És nagyon meghatódtam, köszönöm Pufiindián a kedves szavakat is a díj mellé. Hogy eleget tegyek a "szabályoknak", rögtön folytatom is:

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.

1. Köszönöm Pufiindián!

2. Kitettem.

3. http://pufiindian.blogspot.com/

4. Hűha, még gondolkodom... (de nem azért, mert nem tudok  hét blogost, hanem azért, mert hetvenhetet tudok akinek továbbadnám...)

5. Ha meglesznek, ígérem linkelem...

6. Ezt is megteszem...

7. Első: A nick-nevem húgom nagyobbik kislányától, szívemcsücske Hannától való, aki nem tudta kimondani a Zsuzsit, Puzsi lett belőle. Tehát Ő a második keresztanyám...

Második: 38 és fél éves vagyok...

Harmadik: igyekszem mindig pozitívan szemlélni a dolgokat, de könnyen elbizonytalanodom...

Negyedik: nagyon szeretek Márkón élni.

Ötödik: Néha jól esik kicsit egyedül lennem.

Hatodik: Még sohasem voltam a tengernél, szeretném látni.

Hetedik: Imádom a családom. Kicsit, nagyot és a közepeseket is, egyaránt.

Nem tudom ki tervezte ezt a díjat, most nézegettem, ahogy írtam a bejegyzést és nagyon tetszik amit kifejez. A két ember, ahogy a monitorból kihajolva kezet fog. Mi is így fogunk kezet, sok-sok blog- és szkrepp-társammal, sőt előfordul, hogy nem is kezet fogunk,  hanem megöleljük egymást. Sokan egyáltalán nem tudnánk a másikról, ha nem írnánk a blogokat. Így viszont - ha virtuálisan is - találkozhatunk, kicsit megismerhetjük egymást. Ismeretlen ismerősök.