Komolyan gondolkodom

azon, hogy a Puzsi pillanatai más néven fog futni :) Találóbb lenne a Puzsi hetei vagy még inkább a Puzsi hónapjai... Próbálok mindenhol maximálisan megfelelni, nem megy. Valami mindig elmarad-kimarad. És úgy gondolom inkább a blogolás szenvedjen hátrányt mint Gábor. Gyönyörű idő van, így sokat vagyunk az udvaron. Persze hiányoznak a blogok, amik követésére feliratkoztam. Nagyon szeretem olvasni a többiek milyen szép-megható-érdekes-elgondolkodtató vagy éppen vicces dolgokról számolnak be. El is határoztam azt fogom tenni, hetente kijelölök egy napot és akkor sorra látogatok mindenkit. És persze próbálok majd kommentelni is. Szóval nem vesztem el, csak az idő... (És még nem is dolgozom. Jelenleg elképzelni sem tudom mi lesz, ha újra munkába kell járnom...) Készülget Gábor fotókönyve, sőt nem csak készülget, lassan kész lesz. Hurrá-hurrá! Mutatok két oldalt:

Az első oldalpáron található két fotó még a kórházban készült Gáboromról. Aranyosan megtalálta az ujját és cuppogva szopizta. A másodikon pedig az oldalán fekszik. Gyakran alszik így még most is. Készült egy alvós oldalpár is. Yin-templétjét használtam kicsi módosítással. Jó sok alvós fotónk van a kezdeti időszakról, mivel állandóan fényképeztük mind a hárman... A szöveg pedig: Babakocsi, mérleg, Bali ágya, séta után félig levetkezőve, szinte mindegy... Mindenhol és mindenkivel nagyon jókat alszol... Csak tudnám, hogy akkor mi a baj a rácsosággyal? És az a története, hogy Gábor tényleg mindenhol szuperul aludt, a rácsos ágyát leszámítva. Már arra gondoltam káros vízér lehet alatta...

Felhasználtam: az első oldalpárhoz Horváth Veronika papírját, mütyörkéit és a keretet. A második oldalpárhoz a papír Frantól való, a kedves álommanók és a csigacsillag Magyarenn munkája. Ennél az oldalpárnál Yin-templétjét használtam kissé átalakítva.