Cewe - nehéz

Én ezt a kihívást csak úgy hívom nehéz... - sóhaj - nagyon nehéz kihívás. Krisssz és Kisnyúl a felelős érte, de tényleg. Krisssz talált FB-on egy oldalt, ami gyönyörűséges és emellett még egy nagyon érdekes technikai megoldást is tartalmaz. A kép készítője összemosta a régit az újjal. Kisnyúl meg egyből felajánlotta, hogy talán legyen ez a heti feladat. Szóval, ha a múlt hetin sírtam, hogy milyen nehéz, jaj-jaj-jaj, azt most mindenki felejtse el. A nehéz feladat ez! De a kihívás az kihívás és a kihívásoknak meg kell felelni. Vagy legalábbis meg kell próbálni megfelelni. Én az eredetihez képest fordítottam, ott a régi fotó volt az alap. Hát nem tudom, ennyire futotta:

Felhasználtam: papír, cetli: Rainbow;

filmcsík, maszk: Krisssz;

keret, miltonok: Lindsayj

És ennek az oldalnak köszönhetően most azt gondolják rólam a falumban, hogy nem vagyok normális. Tudniillik két napig fotóztam a kápolnát, hogy megtaláljam a tökéletes szöget, távolságot, miegymást... Kőre álltam, fára másztam, ugráltam, stb. Nem teljesen lett jó, némi eltérés van még, a hatvanas években készült régi kép és az enyém között. De attól féltem ha még egy nap kimegyünk, már kényszerzubbonnyal fognak várni... (Jó volt ám, tegnap húgom kislányaival mentünk + Szabi + Kira, ma csak én Gáborral, de mind a két nap roppant jól szórakoztunk. Szóval elárulom élveztem. És még azt is, ahogy összeillesztgettem a két képet, és ez csak műnyafi nálam, hogy a fent említett érintetteknek lelkiismeretfurdalásuk legyen :) ) A verset idemásolom, mert apró és nem jól olvasható:

Gyurkovics Tibor
TANKODROM

Van egy falu, hol minden véget ér.
Porok, utcák, havak.
Kőstációk vezetnek kis dómhoz - elhagyatva -
hepehupás bakonyi földeken.
Rezgő vashíd alatt vonat egypályás sínen elrepül.
Marad a domb.
Marad az alkonyat.
Néha földübörögnek testvéri tankok,
s próbalövésekkel forgácsolják a kis falusi
dómocskát.


Játszanak.
Lőnek.
Foszlik a falusi templom - játékszer -
keresztül lyuggatva próbalövedékkel.
KRIM - krimi; krimi-krimi.
Ez a felirat vékony kátránycsíkkal:
Kurszkból - Misa.
Üzenet a túlélőknek, az emlékezőknek,
a szerelmeseknek, a nemzetféltőknek.
Kurszkból - Misa.
Tányérsapkája alól mosolyog - kilő egy lövedéket,
nevet, dalol; ungarszka templomocska -
foszlik, törik, hányódik, szerteröpül.
Csupa hernyó a föld. Sárkányfogak betépve
a Bakony bordaközepéig.
Micsoda béke van!
Aranyeső robbantja sárga kézigránátjait
a felhőtlen égbe,
mely elnézi mindig az emberi kálváriát.
Közben - röppen a templomocska, magyarszka,
fröccsen, szikrázik, reped, mállva száll,
játék csupán, játék és lőadat.
Marad a domb.
Marad az alkonyat.


A kék köd mögött Kis Kreml-imitáció.
Ez az utolsó stáció.

Amikor még gyerekek voltunk a Kápolna szigorúan tiltott terület volt számunkra - omlásveszély föntről, beszakadásveszély lentről. Persze a gyereknek mi a legédesebb? Hát amit tiltanak. Sokat nem játszottunk azért itt, kényelmetlen volt a nagy köveken ugrálni. Aztán jött a rendszerváltás és a lehetőség a felújításra. Egy igazán elhivatott plébános, Márton Antal vette kézbe az ügyet. És elkészült, sok-sok összefogással. (Az ablakra a rács csak pár évvel később került. Miért nem vigyázunk értékeinkre, miért nem óvjuk, védjük, nem tudom.) A vers keletkezéséről még annyit tud a falusi emlékezet, hogy költője, Gyurkovics Tibor a Kápolna alatt haladó vonat ablakából látta meg a szétlőtt Kápolnát, ami így lett ihletője. Ja igen: tényleg nagyon közel van a Kápolna a faluhoz, és tényleg itt lődöztek. Egész gyerekkoromban. Tisztára, mint egy háború...