Tegnap este a Múzeumokkal éjszakáztunk. Jobban mondva egy múzeummal, ami igazából nem is múzeum. Balázs vállalta a kicsi felügyeletét, így miután lefektettük aludni és gyorsan megvacsoráztunk, átugrottunk Herendre, a porcelánmanufaktúrába, ami nem más, mint maga a gyár, csak miniben. Ugyanúgy készítik a porcelánt, csak egy-egy munkafolyamatot meg lehet tekinteni, míg maga a gyár zárt terület. A bemutató egy filmvetítéssel kezdődik. Itt a látogató ráhangolódhat az elkövetkezendő látványra, megismerkedhet a gyár múltjával, jelenével. A filmben Freund István - Steffi bácsi - meséli el a porcelángyártás titkait. Steffi bácsi élete teljesen összefonódott a gyárral. 1909-ben született, édesapja is festő volt. Steffi bácsi 1923-ban lett tanonc a gyárban, majd nyugdíjasként 1993-ig dolgozott, összesen 70 (!) évet töltött el a manufaktúrában. Sajnos pár évvel ezelőtt elhunyt. Miután a film véget ért, elindultunk a gyártási folyamatot megnézni. Kíváncsian hallgattuk a fiatal idegenvezető lány magyarázatát a porcelánkészítésről. A porcelán legfontosabb alapanyaga a kaolin, földpát és a kvarc Franciaországból érkezik. Ahhoz, hogy porcelán legyen belőle vizet adnak hozzá. Ha kevesebbet, akkor formázómasszát kapnak, ebből készülnek például a tányérok, ha több vizet, akkor öntőmasszát, ebből pedig többek között a csészék készülnek. Kosarat is fonnak a manufaktúrában, a szálanként sodort és illesztett masszaszálak adják meg a kosárka formáját. Egy kosárkához 6 méternyi szálat használnak fel. Az összes virágot is egyenként formázzák. (Lehetőség van ennek elsajátítására is, némi Ft befizetésével 30 percben.) A híres herendi figurákat több darabból illesztik össze, megnézhettük ezt a munkafolyamatot is. Belül üregesek, így az égetésnél a forró levegő jobban átjárja. Számomra a leglenyűgözőbb folyamat az áttörés volt. Ez speciális késsel történik. Hibázás esetén az egész munkadarab megy a kukába és kezdődik előről az egész, javítani nem lehet. Az a váza, amin akkor dolgozott a csillagszemű hölgy, 8 (!) óra munka. És ez csak az áttörés! Így már érthető a horribilis ár, ugye? Ezután égetés, mázazás, majd mázas égetés következik és egy újabb csodavilág a festőműhely. Hát erről is csak a tisztelet legnagyobb szintjén lehet beszélni. Többféle festés létezik, manapság már egy festő csak egyféle formát fest. Nem egy mintát, egy formát. Tehát vagy tányért, vagy figurát. Mindegyik különböző előkészületeket igényel. Például pauszpapírra rajzolják elő a mintát, kilyukasztják és szénporral besimítják. Így a tányéron megjelenik a minta körvonala és kezdődhet is a festés. A bemutatott epres tányér festési ideje például 8 óra, de a keleti mintásé már 16 óra, azaz két napi műszak. Nem semmi, ugye? Megnézhettük Esmeraldát is. Ő egy 20 kg-ot nyomó hölgy, a világon csak 10 darab van belőle és 4 millió forintot ér. Jelenleg festés alatt áll, két hónap a festési ideje, és csak megrendelésre készül. Amúgy a festékport terpentinnel keverik, és teszik kenhetővé. Ez sok látogatónak bántotta az orrát, meg is kérdezték a festőhölgyeket, de azt a választ kapták, ők már megszokták. Engem nem zavart, pedig elég érzékeny az orrom. És még egy érdekesség: balkezes festő nincs. Az asztalok jobbkezeseknek vannak kialakítva, így egy balkezes nem tudna dolgozni. De a lehetőség egy balkezes előtt is nyitva áll, hogy a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrájában dolgozzon, csak nem festőként. Hát ennyi információt tudtam átadni erről a csodavilágról. Ha Gábor nagyobb lesz, biztos elviszem majd ide, hiszen méltán lehetünk büszkék a világ 60 országában jelenlévő "herendire".
Icka blogjában láttam a múltkor ezt a megoldást. A képeket nem egyszerűen közzéteszi, hanem mindegyiknek ad egy keretet. Nagyon tetszett, így én is így fogom ezentúl megmutatni a képeimet.
Mi ősszel jártunk Herenden, de csak a Múzeumba tudtunk bemenni, a manufaktúra részbe nem. Viszont pont egy mese kiállítás volt. S az egész nagyon tetszett nekem. Jó volt olvasni a részletes beszámolódat. Köszi.
VálaszTörlés