Gáborom mindenhol feláll. De ez hagyján, kifordul - mintha egy kocsmapultnál állna - és az oldalán támaszkodik, közben vigyorog. Nagyon aranyos, de annyira féltem. Mikor felállt elhatároztam, ha törik, ha szakad megtanítom arra, hogyan is kell leülni. Nem odalépni és leültetni, ha már fáradt és nem bírja a kicsi lába, hanem behajlítani a térdét és letérdeltetni, majd ebből a helyzetből már le tud ülni biztonságosan. Klasszul működik is a dolog. Így rögzült: térdel, csücsül, ügyes (ezeket mondogatom mindig Neki). Ha csak simán leültetem, akkor úgy maradt volna meg a fejecskéjében. És ha nincs mögötte senki, akkor nincs segítség, így nincs más alternatívája, mivel úgy szokta meg, hogy rögtön leül. De állásból nem is olyan egyszerű leülni egy babának. A kezével el kell engednie a kapaszkodót, hogy leérjen a feneke és úgy nem biztonságos. Gyakran ezért zuhannak el és ütik meg magukat. Na ennyi gyereknevelési tanács után lássuk a mai termést. Sajnos Geergos készletéből készült oldalam még titkos, de nemsokára mutathatom. De, hogy ne maradjon a blog oldal nélkül ma sem, a Scrapbook.hu-n Kolibri indított egy kihívást. Egy kedvenc dalt kellett oldalba foglalni. Régóta nagyon szeretem a U2-t. Pár évvel ezelőtt pedig felfedeztem a Corrs nevű szintén ír zenekart. Ezt a dalt Bono énekli a Corrs-szal. Ennél jobb már nem is lehetne... Szabival 2008-ban házasodtunk össze és akkoriban éjjel-nappal ezt a számot hallgattam. Ez egy feldolgozás és az eredetije is nagyon tetszik. Az oldalhoz felhasználtam Ányi virágait, és DigitALE papírját, amit még áprilisban vonatoztam össze. Egyszerű kis oldal lett, lássuk:
És itt van a zene, ami inspirálta. Annyit még hozzáteszek, hogy Szabi ahogy néz ezen a fényképen, hát az maga a libabőr... És a szám is a csábításról szól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése