Nézegettem-olvasgattam blogokat tegnap. Rainbow-Katánál akadtam egy játékra, ami felkeltette az érdeklődésemet. Oldalt kell készíteni egy, Őáltala készített template alapján-segítségével. Szerintem ez nem könnyű feladat. Bár adott az oldal "külleme, kinézete" de a képeket jól kell összeválogatni és mivel sablon alapján kell dolgozni, személy szerint én nem pakolok rá nagyon semmit. Kiválasztottam egy templatet, még pénteken. És elgondoltam milyen képeket fogok felhasználni és kerestem idézetet is. Képek természetesen "mesélőszemű" kisebbik fiamról, idézetet pedig nem találtam igazán ideillőt, ezért Lelkes Miklós Kisfiam szemében című versét használtam, ömlesztve. Amikor templattel dolgozom "alkotok" érzem mindig mennyi-mennyi minden hiányosságom van, mennyi-mennyi mindent kell még tanulnom. De lelkes vagyok, bár jó lenne a 24 órához még valahogy keresni 8-at, hogy mindenre jusson elegendő idő. Szeretem nézegetni a nagyok munkáit, rengeteget lehet így tanulni, fejlődni, ellesni, ellopni, átvenni és megpróbálni. Mivel nagyon kezdőnek tartom magam, én még a pakolászós korszakot élem scrap-ben. De igyekszem kordában tartani magam. Az igazi minimál-stílus sem az én világom, azt hiszem a helyem valahol a kettő között van, az arany középúton. (Tudod, mindig maradj a sárga úton.) Hát ez kerekedett belőle:
A papír Krisssz munkája, a fényképszél pedig Gundhild-től van.
Más. Sokat gondolkodtam leírjam-e vagy ne, de végül is miért vagyunk itt, ha nem az őszinte megnyilvánulásokért. Megtaláltam - a scrap-nek köszönhetően - a lelki nővérem. Jumának hívják és nagyon érzékeny, jóakaratú, barátságos embernek tartom. Juma, ha olvasod kérlek ne vond össze a szemöldököd erre a bejegyzésre. Bár azt hiszem Te képtelen lennél ilyesmire...
Nagyon szép! Köszönöm, hogy játszottál! :) Az idővel én is így vagyok...de szerintem, ha 48 óra lenne egy nap úgysem volna elég...
VálaszTörlés