Hipp-hipp-hurrá! Nyeeeerteeeem!

Gondolom már mondanom sem kell, ez még vasárnap.

Nem vagyok egy szerencsés alkat, Fortuna valamiért nem szimpatizál velem. És most mégis nyertem. Bár ez sem Fortunán múlott, hanem Mr. Random keze - vagy milye - van a dologban. Kisorsolt a CEWE heti kihívásán. Annyira-annyira örültem. Szabi a szőnyegen fekve nézte a tv-t, (persze ez nem igaz, mert aludt) mikor elolvastam az e-mailt, amit Krisssz küldött. És nem hittem el és elszaladtam a CEWE-re és tényleg. Az én nevem az első sorban:

 

Ami azt jelenti, hogy nyeeeerteeeem. Még egy iskolai farsangon sem, soha, semmit. Mondom is mindig, "a mi családunknak mindig mindenért keményen meg kell dolgozni". (Ezt már nagyon unja mindenki hallgatni, de belátják, hogy igazam van.) És annyira örültem, hogy (38 évesen) két lábbal ugráltam a szőnyegen és potyogtak a könnyeim és nevettem egyszerre. Futottam is vásárolni rögvest. És a költhető 10 dollárból vettem két annyira klassz készletet. Az egyiket Krisssz ajánlotta, vizes-halas, a másik egy fiús, amit régebben már nézegettem. Most pedig az enyém. Már nem állok neki alkotni, de holnap igen. És nagyon boldog vagyok és még 24 perc a letöltés, amit megvárok persze, mert egyenként fogom megnézni a nyereményemben található elemeket. ÉLJEN-ÉLJEN-ÉLJEN. És köszönöm CEWE és Krisssz és persze nagy Random.

Más: Gyermeknap alkalmából itt nálunk, Márkón átadták a játszóteret. Nagyon régóta vártunk már erre. Bár a nagyobbik már nem, a kicsi pedig még nem érdekelt a témában, azért elmentünk az avatásra. Volt egy kicsi beszéd, de a falu gyerekei nem várták meg a hivatalos átadót, nagyon hamar birtokba vették, átadták maguknak a játékokat beszéd nélkül. Van mászóvár csúzdával, mászófal, hinta, rugós hinta, mérleghinta. Most még csak a játékok vannak, a rávalót pályázaton nyerte el a falu, de saját erőből lesz majd kerítés, padok és növények is. Ja és egy ivókút. Szuper lesz, szerintem. Aztán a rövidke avatóbeszéd elhangzása után elkezdett esni az eső. Úgy futottunk haza. Anyukám tesóm kisebbik lányával egy ernyő alatt, Szabi húgommal egy másik ernyő alatt, húgom férje ernyő nélkül, csuklyában, Gábor babakocsiban, letakarva a lábvédővel teljesen felhúzva a tető, és én nyargaltam vele egy ernyő alatt - mi értünk haza először - és végül egy barna esernyő, ami alatt édes Hannám szedegette a pracliját. Őt szerencsére felvette fogadott bátyám autóval, így ő nem ázott meg annyira, mi annál inkább. Mindegy. A játszótér át van adva és ez a lényeg.