Hűha

Hűha 1.) Elkészültem egy csakúgy oldallal, mert olyan kedvem volt, hogy Valentin-nap ide, Valentin-nap oda nekem oldalt kell a kisebbik fiamról, háztartásom gondos felügyelőjéről, aki mindig segít - még akkor is ha nem kell. Mai mosolygós: mindent pakolunk, úgy hogy ne érje el, mert mindent lerámol és ha értéktelennek tartja akkor gyűri és dobja a szemetesbe... Ma megjött Balázsom árvaellátása. Felhoztam és gondosan a konyhaasztal közepére tettem, Gábor még véletlenül se érje el. Aztán elmentem mosogatni. Oda szokott jönni és magyaráz, most is így tette. Lenéztem, kisfiam kezében egy tízezres mosolyog rám... Hoppá mondom, összespórolta a zsebpénzét :) és kifizet a szorgoskodásomért? Persze egyből töröltem a kezem, koboztam el a zsákmányt és mentem a konyhaasztalhoz. Ahol a többi bankjegynek kellett volna lennie. De csak kellett volna lennie... mert egy sem volt ott. Egy pillanatra megállt bennem az ütő... Elkezdtem keresni, mert a hová tetted a többit, azonnal adod oda meg ilyesmik egyáltalán nem hatottak (másfél éves). Mindent átkutattam, háztartási szemetest, pelenkás szemetest, nappalit, szobákat, fürdőt, benéztem a WC-be. Sehol sem volt. Utolsó kétségbeesésemmel benéztem az utcai cipőmbe, hát ott figyelt mind a 23000 Ft. Jaj, mondom de rendes ez a Mikulás, és milyen szerencsém van, kicsit gyűrötten ugyan, de előkerültek a bankók, így nem kell a világnak mennem. Ezért született ez az oldal. Mert ugye egész nap móka és kacagás, de azért nem árt egy kis csend sem...

Felhasználtam: papír: Blue Bell; betűk, szívecskék, manók: Miss Tina;

keret: Natasha Nat; szalag: Horváth Veronika

Hűha 2.) Dobogós lettem a Cewe-n, mert Ilyen Már Régen Volt: Harmadiknak Töltöttem Fel, Bizony Ám! Krisssz a múlt heti nagyonnehéz feladat után egy nagyonkönnyűt talált ki. Persze csak első olvasatra tűnt annak... Mert a Valentin-naphoz kapcsolódó kihívásban élő ember, állat vagy ilyesmi nem szerepelhetett. És olyan vicces bevezetőt írt, egész délután mosolyogtam, ha eszembe jutott. Ja meg gondolkodtam ha élőt nem lehet, akkor most mit szeressek? A telefonomat? A fagyigépemet? A könyveimet? A lakásomat? Aztán beugrott mit fogok szeretni, és még csak nem is szépítek, mert tényleg szeretek itt lakni:

Felhasználtam: papír: Corren Silke; filmcsík: Krisssz;

narancsos virág: MScraps; kék virág: Bellisae D;

könyv: Natasha Nat; a cím betűi: Bouille

 

És mióta elkészült azóta egyfolytában veregetem vállon magam, mert a felső nagy képen és a filmcsíkban található utolsón a kék eget én festettem ilyenre. Ez volt az első értékelhető fotómanipulációm. Nagyon halovány volt az ég, ugyebár az én kicsi gépemmel elég nehéz minőségi fotókat készíteni. Hát a nagyon halovány az túlzás, momentán egyáltalán nem volt ég. Először leradíroztam, de bután nézett ki, így a Krisssz által a múltkor ajánlott oldalakon nézegettem körbe. Találtam egy egyszerű leírást (tavaly még biztos nem ezt mondtam volna) ami alapján sikerült megcsinálnom és most örülök.

Tél, tél, tél

Bár szerintem már mindenki a tavaszt várja, de Kata gondoskodik róla, hogy a télen készült felvételek se kerülhessenek még a sarokba...  Tehát ha nyerni szeretnél egy klassz, téli készletet, itt a lehetőség -> próbáld meg!

És mivel tél; Valentin-nap. Én nem tartom ezt az ünnepet, de már elég jól begyűrűzött hozzánk és a fiatalok körében elég népszerű. Így nagy fiam és szerelme is ünnepli. (Remélem Balázs nem fogja elfelejteni...) Mindenesetre én készültem nekik egy oldallal:

Mörjike új készletét használtam, a maszk pedig Moani munkája.

Gyerekmunka

Az utóbbi időben Gábor annyit "dolgozik" itthon, csak lesek. Mindig talál magának valami sürgős elintéznivalót. Reggel minden vizes játékot bedobál a fürdőkádba. Ezzel kezdi a napot. Aztán sürög-forog a konyhában, krumplit hámoz fakanállal, aztán megkevergeti a krumplikat a kosárban ugyanazzal a fakanállal. Pakol, rakodik, rendezkedik, határozott elgondolása van arról hogyan kell egy háztartást vezetni, vagy éppen rendet tartani. Persze vicces, egész nap móka, kacagás. Roppant akaratos egyébként, kitől örökölte vajon? (Apukájától...) A heti megtanult új tudás a hiszti. Még elég kezdő a témában, elég hamar ki lehet zökkenteni belőle, de biztos magasabb szinten fogja űzni... persze nincs csucsujgatás, ha hisztizik, hát tegye, maximum kinevetjük, vagy megvárjuk, míg elfogy a lendület. De honnan tudja hogyan kell? A legújabb sürgős munka a hagymák megtisztítása a zörgős héjtól. Nekem elég kicsik a pakolási lehetőségeim, bár nagy álmom egy olyan kamra ahol a polcon illatozik a téli alma, a krumpli pedig a stelázsi (igen, olyat is akarnék) alján egy berácsozott "katrocban" van, aminek krumplinyi nyílásán lehet alul kiszedni a szükséges mennyiséget. Álmok, álmok... (Ehhez képest pár darabot tartok itt fenn, a többi pedig lent van anyukámnál a kamrában...) Egy pici kosárban a krumplik, egy másik kosárban a hagymák. Előbbiek, miután "megfőzték" őket, szorgalmasan kevergetve a társaságot, repülnek a járólapra és kezdődik a fontosfeladat. Az üres kosárba át kell válogatni a hagymákat, úgy, hogy a külső, száraz héjakat le kell szedegetni róluk. Közben vigyázni ám, ne kerüljön mindenfelé hagymahéj, csak a kosárba - így is tele lesz a lakás... És közben magyarázni babanyelven egyfolytában... Valami ilyesmit: "Anya én ennyit dolgozok itthon, pedig úgy tudom Magyarországon tiltott a gyerekeket dolgoztatni, ám én keményen megteszem amit csak tudok, hogy rend legyen a hagymák között is, ne csak úgy oda legyenek dobálva, hanem ragyogjanak, mint a nap." Meg ilyenek.

És akkor a megszokott kihívás a Cewe-n. A hétre Krissz egy idézetet választott, Szent-Györgyi Alberttől és azzal kellett oldalt alkotni. Mindegy miről szól az oldal, a lényeg, hogy az idézetnek szerepelnie kell. Megint nagyon klassz oldalak születtek, bár szerintem nem könnyű a feladat. Én például sokat gondolkodtam, mire arra az elhatározásra jutottam, rendhagyó módon fogom az idézetet felhasználni. Az ötletet az adta, hogy a blogomra feltöltött képek alá így írom a képaláírást. Ez volt a kiindulás. A másik pedig nélkülözhetetlen segítőtársam, háztartásom rendíthetetlen felügyelője, Gábor. Aki olyan, mint egy úttörő. Mindig résen és mindig segít. Vagy ezek a cserkészek? Na mindegy, itt az oldal, mutatom:

Felhasználtam: papír: Jen Yurko, keretek, nyilak: Cali,

gombostűk: Gunhild

Na szóval...

Újabb oldal, csakúgy... Megtáltosodtam, vagy mi. Bali szalagavatóján igazi fotós fotózta az avatottakat, ez nagyon jó megoldás volt, nem ugrált 350 szülő a gyerekek (majdnemfelnőttek) körül. Csak így némi Ft ellenében lehet hozzájutni a felvételekhez. (Egy kép = 300 Ft) Rendeltünk párat, és hogy itthon én is tudjak velük valamit kezdeni, beszkenneltettük. (A mi gépünk úgy dolgozik, hogy két csíkot húz a fotóra, ötletek? Poros lehet belül?) Az egyik képből rögtön készült is oldal. Szerintem elég nehéz féligfelnőttfiúról oldalt alkotni, úgy, hogy az az érintettnek is tessék. Hát így sikerült, remélem nem kap tőle sok kritikát:

 

Felhasználtam: sötét háttérpapír: Fran; gyűrt papírszél: Gunhild;

gyűrött, barnás papír, papírvirágok, nyilak, kommentcimke, bíbor virág: Icka.

A keret pedig Icka papírjával, Janet BD egyik keretét sablonnak használva készült. 

A fotót kicsit javítottam, mivel a szkennelés azért sokat rontott a minőségén, bár még így sem tökéletes. És most kicsit - de tényleg csak kicsit - dicsekedni fogok. Az előző bejegyzésemben megmutattam az oldalt, ami a Scrap.hu február havi vázlat-kihívására készült. Eléggé elégedett vagyok vele, és hogy nem elfogultságból, azt mutatja az is, hogy rövid idő alatt négy bejegyzést kapott már. És mivel számomra a kéziszkrepp az olyan dolog, ami előtt térdet és fejet hajtok, nemkülönben az így alkotók előtt, hát az, hogy a négyből ketten is azt írták, olyan mintha hagyományos lenne... Mit ne mondjak olvadozok azóta is... És köszönöm. Az egyik hozzászólóm, Krisztina13 kérdezte hogyan készült a darabolt kép. Így most következzen egy kis leírás, megpróbálom érthetően elmagyarázni, remélem sikerül...

Én GIMP-et használok, és így készül: A kiválasztott képre legyártom a kereteket. Bármilyen lehet, lényeg az, hogy minél egyszerűbb legyen.  (Én most Yin egyik templétjéből kértem kölcsön hármat, a papír pedig Bonnie Blou Design-től jött.) Eldöntöm, hogy hány darabra akarom a képet darabolni és értelemszerűen annyit fogok készíteni. A képkeretek belsejébe pedig "szabok" egy papírt, mindegy milyet, itt most már ott a beszabott papír (a fekete).
 

Miután ez megvan elkezdem őket forgatni, majd a képre  úgy rátenni, hogy jól nézzen ki, mondjuk így jó lesz:

Ha tetszik az elhelyezés akkor a fotót annyiszor megduplázom, amennyi keretem van. (Ilyenkor én kikapcsolom a láthatóságot, csak azt hagyom, amivel dolgozom.)

(És mivel nagybátran nyomogattam mindenféle gombokat, rájöttem hogyan kell a képernyőt lefotózni, innentől így mutatom. Hurrá-hurrá!)

A keretbe beszabott papírt sablonnak használva invertálom a képet:

Majd a következő keretbe szabott papír jön, és így tovább, míg tart a keret. Ha vége, elfogyott a keret, a sablonként használt papírokat ki is lehet hajítani a szemetesbe, nincs már jelentőségük. Mindent visszakapcsolok láthatóra és elégedetten szemlélem az eredményt. (Átszíneztem a keretet, hogy jobban látszódjon.)

Az a fontos, hogy ha beállítottam a képet és a kereteket már egyiket sem szabad mozgatni, mert a fotó elcsúszik. Egyszerű megoldás és látványos. A Cewe-oldalán pedig Krisssz a PS-hez ad nagyon jó leírásokat: szeletelés és darabolás. Remélem érthető voltam :)

Kihívás - vázlatra

Amikor elkezdődött szkreppes-életem, sokat nézelődtem mindenfelé, hogyan alkotnak a nagyok. Így regisztráltam a Scrap.hu-ra is és indultam pár vázlat-kihíváson, tanulásképpen. Ezt a kihívást minden hónapban Mónika hirdeti meg. Hagyományos és digitális oldalakkal is lehet indulni, ami nekem nagyon klassz, mert a hagyományos alkotóktól rengeteg mindent el lehet lesni. És mivel mindenki "egykaptafára' készíti az oldalt annyira érdekes látni kinek mi jutott eszébe egy-egy vázlat alapján. Arra az idők folyamán már rájöttem nem vagyok a sok képes és sok mütyörkés alkotó. De a megadott tervet pontosan betartom, így muszáj sok képet és sok mütyörkét rápakolni az oldalra, ha olyan a vázlat. Bevallom nem mindig vagyok elégedett az eredménnyel... A mostani oldalt viszont nagyon szeretem. (Bár lehet, hogy két hónap múlva már egészen máshogy oldanám meg a feladatot.) Tehát a vázlat:

Az oldalam pedig:

Minden papír és elem Rainbowtól van,

kivéve a kapcsokat amiket Gunhildtől kértem kölcsön,

a komment-megoldást pedig Oslitól lestem el.

És bevallom elforgattam a vázlatot 90 fokkal. De csak azért, hogy a két fiatalt így tudjam darabolni... Remélem így is jó lesz.

Lovesoul - Mörjike

Mörjike romantikus hangulatba került. Szerencsénkre. Mert egy annyira gyönyörűséges készlet készült ebben a hangulatban mint a csoda. Hozzájuthatsz, ha szeretnéd, részletek itt. Hírlevél-olvasó vagyok, így én már letöltöttem., kicsomagoltam és megnéztem. Na, ez az amit nem kellett volna... Az ebéd ma sóskamártás, tojással és főtt krumplival. Ez amolyan ripsz-ropsz ebéd, és míg alkottam az oldalt csak a krumpli futott ki... De egész egyszerűen azonnal, rögtön és izibe oldalt kellett. Mert én is romantikus hangulatba kerültem. És nem ám a sóskamártás főtt krumplival-tól...

Mörjike: Lovesoul

Egyik esküvői fotónk, mi más? A nagy fotót háttérbe mostam, körberadíroztam. A kicsi képet beleraktam a keretbe és megkapta az Ányi-féle krémes karamell árnyalatot, mivel színesnek túl sok volt. A szöveg az esküvői idézetünk, imádom. Alatta van egy virág, ez az egyik kommentcimke, körberadírozva és szintén a háttérbe mosva. A szívecskés pecsétet pedig elforgattam, ide jobb így. Nekem nagyon tetszik. És mivel jelenleg szerelmes vagyok ebbe a készletbe, biztos, hogy nem fogom elhagyni és készül még oldal. Ajaj, csak nehogy esküvői fotókönyv legyen belőle... (már van egy...)

Újévi fogadalom

vagyis a hiánya, ami most kapóra jött... Tudniillik régebben mindig elhatároztam valamit az új esztendőre. Fogyókúra, rendszeres testmozgás, mindig visszaviszem a könyvtári könyveket időben és hasonlók. Persze 1 vagy éppen 3 hét alatt szépen el is felejtődött, csokit ettem nutellával és a könyvtártól is rendszeresen kaptam a felszólító lapokat. Így csak a lelkiismeret-furdalás maradt... Ezért pár éve megfogadtam, hogy soha többet nem fogadok meg semmit. És ezt az egy fogadalmamat nagyon szépen tartom azóta is. Szóval ha elgondolkodom azon, hogy mit is fogadtam volna meg... biztos szerepelt volna a fogadalmaim között a kommentelés. Tudom már írtam erről, de azt is tudom milyen jól esik a visszajelzés. Tudom, mert nekem is fontos, hogy olvasnak és szólnak hozzám. Igyekszem is, de nem mindig sikerül. Aztán a Cewe-galéria. Ahol szintén kéne pár jó szót klimpírozni... Az is a fogadalmaim között lett volna, hogy több csakúgy oldalt fogok alkotni. Mert jó, csak úgy a magam örömére kitalálni valamit, vagy egy fotó kapcsán elgondolkodni mit is lehetne kihozni belőle. Hát most sikerült, csakúgy...

Felhasználtam: papírok: Raspberry Road Designs; varrás: Corren Silke; gomb: AW-Design; korona: Moncsi; és Rainbow egy szalagja, ami most vágósablonként mutatkozott be.

Gáborom mindig "koldul" ha eszünk. Régebben ez nem volt egyszerű, mivel nem rágott semmit, csak nyelt. Mostanra (másfél éves) jutottunk el odáig, hogy darabosat is kaphat, nem fullad meg azonnal, bár állandóan rá kell szólni, hogy rágni, rágni, rágni. (Mondtam is Szabinak, majd az oviba is be kell rohangálnunk a botmixerrel...) A múltkor palacsintát sütöttem és délután mikor falatoztam, persze odajött cuppogni - mivel egy haspók. Tetszett neki, hogy anya így kínálta, egyből rájött mit akarok. Szabi meg jól lefotózott bennünket. Én persze azonnal tudtam ebből a fotóból oldal lesz. És lett is...