Bábszínház, tipegőfarsang és oltás

Leírtam mindent a címben, így be is fejezem... Nem ám... Szóval a nyitunkavilágra-projekt keretében elcipeltem Szabit és Gáborkát a veszprémi Kabóca Bábszínház Ha Dede című babaszínházi előadására. Az eredmény pedig:

Kisfiú azóta előszeretettel visel dobozokat a fején... A bábszínházi történet dióhéjban, húha, nem tudom elmesélni miről szólt, bár közel negyven évesen is érdekesnek találtam az előadást. Idemásolom a "hivatalos" ajánlót:

Mi történik, ha egy kocka gömbökkel barátkozik? Hogyan találkoznak, hogyan ismerik meg egymást? A gömböknek például kerek ajtajú a házuk, de hol lépjen be ezen egy kocka? Sok a nehézség, de a kocka lépésről lépésre beilleszkedik a gömbök közé, és a kockák világa is befogadja a gömböket. A kezdeti különbségek halványodnak, sőt, szinte már észre sem lehet venni, mi volt előbb, a kocka vagy a gömb... (Rendező: Karel Van Ransbeeck, játsszák: Kiss Erzsi, Futó Ákos. A Kabóca Bábszínház és a Theater De Spiegel és közös produkciója.)

Gáboromnak ez volt az első színházi élménye... de nem az utolsó. Az előadásban pedig volt olyan rész, ahol a színészek a fejükre tették a kockákat. Úgy látszik Gáborban ez maradt meg a legjobban. Megyünk még máskor is. A  fent említett projekthez tartozik szorgos látogatásunk a helyi tipegő-klubba. Szerencsénk van a védőnéninkkel: babamasszázst tanít az anyukáknak, tipegő-klubot szervez, fáradhatatlanul próbálja kicsit összetartani - rengeteg munkája mellett, mivel a körzete három faluból áll - az anyukákat. (És mindezt minden díjazás nélkül!) Mi Gáborral eddig szerencsére minden tipegő-klubon részt tudtunk venni. Karácsonykor halk zene és gyertyafény mellett beszélgettünk, most farsangi dáridóra voltunk hivatalosak. Mivel Szabival felváltva járunk - ilyen szuper apuka, még erre is rá tudtam venni - két hete ő volt Gáborral. Hozta a hírt, farsang lesz... Persze engem egyből elkapott a hév, beöltözünk. Családilag. (Lesz majd fotó hármukról is.) Így kapóra jött a heticewe, ahol a feladat tipográfia volt. Krisssz az ajánlóban ötletesebbnél-ötletesebb megoldásokat mutatott és aki PS-t használ, az tanulhatott újat, megint. Én GIMP-ezek, így majd Ányihoz fogok ellátogatni hamarosan, lehet, hogy ezzel a klassz programmal is lehet hasonlót... Mutatom az oldalam, igyekeztem a címet úgy kiemelni, mintha hagyományos szkrepp lenne az oldal, és egyenként lennének kivágva a betűk.

Felhasználtam: papírok: saját (még a pöttyös is...); varrások: Tempus Fugit; gombok: Gunhild; masnik (kicsit átszínezve): Marti Scraps és a kivágósablon: Krisssz

És a harmadik, címbeli dolog: oltás. A héten volt Gábor másfél éves - repül az idő - de e mellé a nagy nap mellé nem torta, hanem kötelező oltás jár. Mondtam neki itthon, hogy megyünk Ágota nénihez és a doktor bácsihoz. Ágota néni nekünk itthon a zene, mindig táncol ha meghallja a nevét. A doktor bácsi viszont, hát, ő is zene, csak éppen üstdob, cintányér és harsonák - legalább három - azért, hogy elnyomják az ordítást... Vígan masíroztunk be a tanácsadóba, ahol Gábor észrevette doktorunkat. A katonaságnál nem csinálják ilyen szabályosan a hátraarcot... De nem úszhatta meg... Amúgy nem tudom tudtátok-e, hogy a világon a legeslegeslegfájdalmasabb orvosi vizsgálat a hát meghallgatása sztetoszkóppal? Ha a doktor bácsi ezt műveli, akkor annyira kell sírni, hogy csak na... Ehhez képest az oltás? Ugyan kérem, bagatell... (Jó keze van a háziorvosunknak, ügyesen adja be mindig...)