Második (harmadik) nap

Jelentem születnek-készülnek az oldalak. Én pedig ígéretemhez híven esténként megnézem a Galériát, igyekszem kommentelni, majd szaladok a blogomra és írok-írok-írok. Szerencsére ma is van kiről-miről. Ma - jobban mondva még tegnap, de én hétkor zártam tegnap, tehát nekem már mai oldal - Kisnyúl-Andi töltötte fel először a vázlatom alapján készült oldalát. Szeretem a szép papírokat, ezért is  készült ilyenre a vázlat: lehet használni mindenféle csodálatos papírt. És Kisnyúl válogatott is, gyönyörűségeseket, melyek klasszul kiemelik a kisfiáról készült fotókat, amiken Olivér büszkén mutatja a korcsolya-tanfolyam elvégzéséért kapott emlékérmet. Szép, téli emlék lesz ez az oldal, úgy gondolom. Jociandi Cserebogár című oldal két (tavaly találkozva Jociandival) nem is olyan régi fotót dolgoz fel. (Az egyiken Moncsicsi is szerepel, amúgy.) A nőcis kellékek levettek a lábamról, hajcsavaró, parfüm, csatok... És már magyarázni sem kell ugye, a cserebogár kire vonatkozik? A pöttyös papírtól olvadoztam rendesen, de a mályvás is nagyon bejött nekem. Ez az oldal is nagyon tetszik. Juma oldala került következőként a cewe-galériába. Bevallom Margó a szívemcsücske szkreppes berkekben. Odafigyelése, finomsága, okossága példamutató mai kapkodó, rohanó, semmire nem figyelő, semmit észre nem vevő világunkban. Kisverébangyalos oldala szokás szerint elgondolkodtató. Finom színeivel pedig elvarázsolt, úgy hiszem sokunkat, megint. Köszönöm Margó, hogy játszottál, pedig saját bevallásod szerint, Neked sem volt könnyű betartani a vázlat előírásait. Végül, de persze nem utolsósorban, csak a mai nap utolsónak - legalábbis nekem - feltöltött oldal következik. Audi oldala a szájamtátva kategória: fekete-fehér fotókkal, és csak egy színt használva: kék színű papírok, pöttyösek, négyzethálósak, készült, mégis mozgalmas, színes, nem is tudom megmagyarázni milyen oldal született. És nincs tele mütyörkékkel, sem toronyóra lánccal, sem egyéb huncutság nincs rajta. Imádom. Ment is a kedvenceim közé. A mai napra befejeztem helyzetjelentésemet,  elnézést kicsit rövid voltam, de kezdek kicsi Vuk lenni, csak éppen nem fázom és éhezem, hanem fáradt vagyok és valószínűleg beteg is leszek, bár az, hogy lassan cserbenhagy a hangom, a blogolást nem fogja veszélyeztetni. És aki még nem alkotott, az sürgősen álljon neki, hogy legyen miről írnom, ejnye! Holnap jövök újra.

Csodálatos hét

vár rám, úgy gondolom. A tegnapi bejegyzésemben már említettem én lettem a hét cewe-lánya. Vagyis az én csináljamitakarsz kíhívásra készített vázlatos feladatom alapján készítenek oldalt a bátrak. Krisssz kért tőlem egy új vázlatot, persze, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem, kidobtam. Majd gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem és kidobtam. Aztán gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem megint kidobtam. És ezt csináltam még párszor, és amikor már teljesen kétségbe voltam esve, hogy jajmostaztánmármileszvelemegynormálisvázlatotsemtudokrajzolnibrühühü... sikerült. Nem akartam nagyon nehezet, de nagyon könnyűt sem. Krisssz is azt mondta, hogy a kihívás attól kihívás, hogy nem egyszerű. (Megint ujjal mutogatok másra, bocs Krisssz.) De azért megvalósítható, bizonyítja a jelenleg (kedd 19 óra) hat induló. Sorolom a leggyorsabbakat és köszönöm, hogy nem hagytak cserben. (Tavaly nem aggódtam ennyire az Icka-lift miatt, érdekes.) Az első oldalt Krisz 1972 töltötte fel. Krisz szíves képeket választott az oldalához, jobban mondva egy csipkéből készült szalagos szívről készült fotót. Nagyon szép meleg színeket használt és ami külön tetszik a szív, mint motívum visszaköszön az oldalon: a vázlaton a kicsi pöttyök helyén, mintha hagyományos pecsételővel készültek volna a szívek, és az egyik kicsi papíron is szív alakú lyuk van. Imádom, olyan hagyományos... Következő bátram egy igazi SzabadonSzárnyaló, aki mit ne mondjak nagyon meglepett, hogy jelentkezett egy oldallal. A csokoládékra szokták ráírni, hogy nyomokban mogyorót is tartalmazhat, hát itt is éppen ez a helyzet. Nyomokban felismerhető a vázlat, de csak annak aki nagyon mereszti a szemét. Én meresztettem és felismertem, bizony ám! Szóval Kovaxka mivel tudom, hogy nem könnyű vázlat szerint dolgozni egy olyan alkotónak, mint Te vagy, így tripla gratuláció jár Neked. Egyedi, már messziről felismerhető oldaladon található tervek remélem valóra válnak. Ehhez pedig jó szelet kívánok, mi mást is? Evus a nem létező gyorsasági dobogó harmadik és negyedik fokára léphet fel. És Neki is kijár a sok-sok gratuláció, mivel nem ilyen stílusban alkot. Ezért minden tiszteletem, hogy Ő is vállalta a kihívást. Kisfiáról és kislányáról készültek a fotók, amikhez a múltkori Give Five csodaszép készleteiből válogatott kiegészítve Krisssz "selyemcukorkáival". És azért a két lépcsőfok, mert addig-addig simogatta az oldalát, amíg kicserélte a hátteret egy másikra. Nekem mind a két megoldás nagyon tetszik és érdekes látni, hogy egyetlen-egy dolog milyen nagyot változtat egy oldalon. Minyu szürkés árnyalatú oldallal érkezett, viszont csöppet sem lett szürkés az oldal. Ezen az oldalon viszont az ötlik szembe azonnal, hogy egy aránylag semleges színekkel dolgozó oldalból az élénk színű, jelen esetben piros, uralkodó színű fotó mennyire ki tud ugrani, rögtön odavonzza a tekintetet. Bár ez nemcsak a figyelemfelkeltő színnek köszönhető, hiszen két kisfia tűzoltóként és ördögként is nagyon aranyos. Rubin oldalai is mindig nagyon Rubinosak, felismerhetőek. Ő két tavaly ősszel készült fotót helyezett a középpontba. Kisfia egy éves születésnapján készültek a felvételek, amire biztos sokan felsóhajtottunk, hiszen nemrég még pocakban volt a kisember és máris elmúlt egy éves. Szalad az idő. És nemcsak az idő szalad, hanem Rubin fantáziája is, hiszen úgy gondolta az amúgy sem unalmas oldalát kiegészíti még eggyel, így dupla oldal született, komolyan mondom fotókönyvbe való. Izgalmas, mozgalmas, amolyan összegző oldal. 19 óráig még Éva jelentkezett egy oldallal és egy megjegyzéssel, ami megnyugtatott, köszönöm. Éva állatszeretetének láthatjuk újabb bizonyítékát, egy, a budapesti állatkertben készült felvételt foglalt oldalba. Az én monitoromon kicsit paszteles rózsaszínbe hajló szürke háttéren üde színek, zöld és rózsaszín. Eszembe nem jutott soha még ezt a két színt így használni, a végeredménytől viszont leesett az állam, annyira jó lett. Biztos, hogy ki fogom próbálni, lévén közeleg a tavasz, bár nálunk egész nap szakadt a hó :) Tetszenek a virágok és a bordó csipke is. Hogy a pacákról már ne is beszéljek, azokat rögtön a szívembe zártam. Meg úgy az egészet is, általában. Végül mit mondhatnék még? Kérlek gyertek minél többen, hiszen a lányok már bizonyították használható a vázlatom... Holnap jelentkezem.

Sorra kerültem...

Ezért megkérek mindenkit aki erre jár, és azokat is akik nem :) készítsetek oldalt a Cewés heti kihívásra. A vázlat nem annyira nehéz, jó sok szépséges papírt lehet használni, meg szalagot, meg virágokat, meg strasszokat. Én meg megpróbálok mindenkinél kommentelni és itt is beszámolni a dolgok állásáról... Könyörgöm játszatok... Íme a vázlat:

A fotót nem kell magyarázni, a P az papírt jelent, a fekete paca az valamilyen paca, a kicsi pöttyök pedig strasszok, vagy ilyesmik. A gomb az gomb, ahogy a szalag szalag, a virágok pedig virágok. A szaggatott vonal varrás akart lenni... Ez pedig egy értelmes bejegyzés, ami nem nagyon jött össze. Na majd legközelebb :)

Azért

rá kell jönnöm mindig, hogy lehet szkrepp nélkül élni, de minek? Bár lassan a blúzomra kerül a munka érdemrendjének arany fokozatának piros csillaga, oh azok a régi szép idők (és csak zárójelben jegyzem meg ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja)... Nem tudom a narancssárga párt ámokfutásának emléknapja mikor lesz pontosan, ezt is csak zárójelben jegyzem meg, de zárójel nélkül. Nadefélreapolitikával... Szóval szkrepp. Jó régen jelentkeztem, majdnem két hónapja, de élek ám, ha nem is virulok. Tegnap szabadságon voltam, Gáborral csináltam anya-gyerek programot, elmentünk a szemészetre mindketten vizsgálatra. Jól felpakoltam Boribonokkal (mostani kedvenc), de vittünk magunkkal egy fázós királyt is, hátha sokat kell várakozni és Annipanni meg az ő medvéje nem lesz elég. Meg egy kukásautót, meg csereruhát, mindenből, tudniillik kisfiú tavaly decemberben elhatározta, hogy félre a pelenkával, így nappalra már nem használja zárójel: miért nem nyáron jött a nagy elhatározás? zárójel bezár. De biztos, ami biztos, mindenből hurcibálok cserét, hátha "baleset" történik. Bár inkább még két Boribont kellett volna vinni, mert nem történt, ellenben a könyv kevés volt. Néztek is a népek, sőt pár idős közelebb is ült hozzánk, hogy jobban hallja. Nem tudom, manapság nem olvasnak nyilvánosan az anyukák a gyereküknek, mert úgy néztek ránk, mint egy, jobban mondva kettő fehér hollóra. Anyuka (én) olvas, gyerek (Gábor) tágra nyílt szemmel hallgat, pedig akár el is mondhatná kívülről az összeset, mert tudja. A "Mesélj gyermekednek mindennap" nagyon jó felhívás, bár továbbra sem értem miért kell erre felhívni a szülők figyelmét, nálunk úgy módosul, hogy "Mesélj gyermekednek állandóan". De ez így van jól. Vicces ahogy beszél (egész nap, azért anyukámnak délutánra már eléggé fáj a feje a folyamatos csiripeléstől :) ) és néha idéz valamit valahonnan. Szóval szabadság. Este ránéztem a Cewére, mert azért néha ránézek, ha hűtlenkutya is lettem, vagyok. És mivel Bubu Give Five kihívása eszméletlen jó ötlet és annyira klassz készletek készültek és már annyira bizsergett az ujjam, meg az agyam is, hogy kész lett egy oldal. Még gondolkodom, hogy merjek-e kopogtani régi otthonomban, de bevallom az szól az igen mellett 99%-osan, hogy nem lett új. Így valószínűleg, ha félve is, meg halkan is, de jelentkezem majd. Addig is, mutatom:

Az oldalhoz Giny szépséges minikéjét használtam, és Beedee minijéből csipegettem hozzá. Köszönöm. A fotón pedig húgom kislánya, Márta látható, Pillangókisasszonnyá válása egyik állomásán.

Meglettem...

bár lehet, hogy csak ideiglenesen. Szabadságon vagyok itthon az ünnepek alatt és végre volt időm szkreppelni. Hiányzott, no. Készült három oldal is, mutatom mindhármat:

Felhasználtam: papírrózsa, karika, papírok, cetli: Kimeric Kreations;

zsírkréta, fémhuzal: Ányi; keret: Karen; színes szalag, sárga virág: Chouk77;

gomb: Krisssz; szalag: Carola; sárga szalag: Ysk Designs;

sárga keret: Icka; varrás: Gunhild

A fotó Bándon készült, ahol közös tökfaragást szerveznek minden évben. Mindenki választhat egy tököt, kedve szerint megfaragja, majd a helyi kultúrház előtt kiállítják a díszes kompániát. Idén mi is átmentünk és Gábor élénk érdeklődése mellett faragtunk. Kettőt. Vittünk egyet itthonról is, amit megfaragva vissza is hoztunk. Az ott hagyott tökfejünknek jó mérges lett az arca, amit hazahoztunk, annak csillagszeme és mosolygós szája készült. Majdnem egy hónapig szorgalmasan gyújtogattuk benne a mécseseket esténként. Jó móka volt, megyünk jövőre is. Következő oldalam Gábor első találkozását örökíti meg Mikulással. Jobban mondva az előkészületeket... Tavaly lemaradt az ünnepségről, beteg lett, így nem mentünk. Idén is kapott személyre szóló meghívót, ki nem hagytuk volna. Bár a falu összes gyereke kabátban, sapkában ülte végig az ünnepséget, mivel a kultúrházként működő épületben sajnos hiányos a fűtés, momentán nincs, így nem igazán tudtuk eldönteni hol van hidegebb, kint vagy bent. Aztán megbeszéltük Szabival, ennek is meg van az előnye, legalább nem kell a kabátokra vigyázni :) Na mindegy a Mikulás egészen lenyűgözte kicsi fiamat, tágra nyílt szemmel bámulta, míg osztogatta a csomagokat. Kérdeztem Gábortól odamegy-e egyedül és nagyon bátran két lépés távolságra meg is közelítette, aztán kinyújtotta a kezét a csomagért, biztos, ami biztos, közelebb nem megyek, gondolta, nehogy valami bántódásom essen...

Felhasználtam: papírok: Kimeric Kreations; ragacs: Krisssz;

fenyőfa, hóember, hópihék: LDD; varrás: Michelle Colemann;

kicsi papírok: Horváth Veronika; masni: SahlinStudio; keret: Jenny;

glitter: Icka; csipke: Raspberry RD; csillag: Osli; pecsét: Fran

Az oldal egy LDD-QP liftelése.

 A harmadik oldal pedig annyira friss, hogy még meleg. Természetesen karácsonykor készült a fotó. Nagyon aranyos volt Gábor, szokás szerint. Bár a díszítők jól lebuktak... Korábban kelt a kisfiú, mint vártuk, így még javában ment az öltöztetés, mikor kidülöngélt a nappaliba. Mivel nem aludta ki magát, rosszkedvűen, persze. Mit ne mondjak, vágni lehetett a rémült csendet nálunk. De minden jó, ha a vége jó, tágra nyílt szemekkel csodálkozott rá a fára, Bali pedig frappánsan megoldotta a dolgot azzal, hogy az angyalkáknak sietniük kellett, azért kaptuk félkészen a fát. Már tavaly is meglepően gyengéd volt a díszekhez, finoman hintáztatta őket, simogatta a tüskéket. Ez idén is így volt, annyi különbséggel, hogy a kis sámliját odacipelte a fa mellé, leült és onnan gyönyörködött a karácsonyfában, a következő megjegyzésekkel, milyen pompás fa, milyen csodálatos fa... Persze olvadoztunk, rendesen. Annyira lenyűgözte, hogy ha nem kap semmilyen ajándékot, akkor sem történt volna tragédia. De persze a meglepetések gondosan elrejtve már várták kicsi gazdájukat. Bevallom őszintén nem csinálunk nagy faxnit az ajándékokból, nem kap toronyórát sem lánc nélkül, sem lánccal, amúgy is rengeteg játéka van. Noddyt kapott, egy reptér kíséretében, öltöztethető macikat és persze az elmaradhatatlan könyveket. Jelenleg Boribon és Annipanni nálunk a favorit.

Felhasználtam: papírok, ezüst kacs, mézeskalács: Kimeric Kreations;

pepita szalag, papírtépés: Gunhild; masni, fehér poppy: Fanette;

szalag: Noshay; fehér dombor: Horváth Veronika;

maszk, pecsét, felhős firka: Fran;

varrás: Rucola Design; kék virág: Laurence Designs

A végén egy kis vicces dolog, gyerekszáj, mindjárt kettő is. Üldögélnek a gerlék a villanydróton előttünk. Gábor kinéz az ablakon és azt mondja, beszélgetnek. Apja kérdezi, miről beszélgetnek? A kisfiú válasza: - Almát kéne enni. Pár nap múlva gerlék megint üldögélnek, majd elrepülnek. Gábor megjegyzi: - Boltba mentek. Kérdés tőlünk: miért mentek boltba? Rögtön jön a válasz: - Almát venni.

Fiúk az életemből

Időm továbbra is semmi... de jelenleg jól megérdemelt szabadságomat töltöm itthon - hihihi: járólapozzuk a lépcsőházat, jobban írva járólapoztatjuk és nemannyira hihihi ma leadtuk egy bontóban matuzsálemi kort megél(r)t autónkat. Élt 26 évet... Kicsit nem, ellenben nagyon bőgtem, a vasazásból élő és éppen sorban álló emberek pedig bámultak, nadehülyeegyhisztérika... Mindegy, majd túl leszek rajta. Első autóm volt, sokat szolgált bennünket, de hiába vigyáztunk rá, cipeltük orvoshoz és kozmetikushoz már nem érte meg tovább költeni rá. Szóval a fiúk: jelentem nagyobbik nagyon jól érzi magát Pécsen. Végül szakított barátnőjével, azaz barátnője szakított vele, (már túl van rajta, szerencsére) így koleszba költözött. Vadiúj kollégiumba, 2 ágyas szobába, minikonyhával és külön vizesblokkal felszerelt 2 szobás apartmanba. Nincs is messze az egyetem, lecuccolta a biciklijét, így most azzal jár. És jól boldogul egyedül, mitől is tartottam? Bár a hétvégéim mosással-vasalással-főzéssel telnek, hogy mire vasárnap kora délután indul vissza minden meglegyen, de nem bánom, mivel így hazajön és láthatom. Hiányzik, no. Túl van első zh-ján, persze hibátlanul sikerült, ezen már nem is csodálkozom. Az a szerencséje, hogy apukájára ütött eszileg :) bár a szorgalmát örökölhette volna tőlem. De ne legyünk telhetetlenek. Kisebbik fiacskám pedig jól elvan a mamabölcsiben. Nem sír utánam reggelente, addig integet, amíg lát. Én pedig jóanyához illően hol ugrálok, hol leguggolok az utcánkban, hogy jól lásson a lomboktól. És persze lelkesen integetek. Kaptam egy karórát Szabitól, mivel az egy dolgozónőnek nagyon fontos kellék. Gábor viszont irigykedik, hogy anyának milyen szép ójája van és Gábónak is kell. Tegnap délután a játékai közül kiszedett egy ébresztőórát, akkora kb. mint egy kávéscsésze, igazi, de már nem jó, felemelte a karját, a másik kezével pedig tartotta a csuklóján és esküszöm húsz percen keresztül roppant komoly ábrázattal sétált fel és alá a lakásban, azt hajtogatva: Gábónak is van szép ójája, nagyon szép, tik-tak. Ezért úgy döntöttem beruházok egy játékórába (290 Ft). Ma, miután végeztünk a bontóban (a város hozzánk közel eső széle), elrohantuk egy játékboltba (város közepe) vettünk egy műanyag játékórát. Mire hazaértünk Gábor már felkelt. Felcsatoltam a kezére, hát ilyen ronda órának ennyire örülni. Azt hiszem ez a boldogság: a gyerekeimet boldognak látni... A végére pedig egy újabb gyerekszáj: üldögélünk egymás mellett a kanapén vasárnap délután, Gábor megrángatja a nadrágomat és így szól: - Milyen pompás gatya! - mert ugye az ember lányának a fia 26 hónaposan csak úgy lazán használja a pompás szót, ráadásul a helyén és helyesen...

A köd és a szürke szamár

esete van velem. Olyan jól eltűntem, tudniillik. Mint említettem volt, szeptember elsejétől én is a dolgozó nők életét élem újra. Aminek tulajdonképpen örülök, hiszen sokáig úgy volt, nem tudok visszamenni a munkahelyemre, állást pedig ugyebár nem könnyű találni, egy kicsi gyerekkel pláne nem. És ha még hozzáteszem, hogy szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre eddig egyetlen munkahelyem volt, tehát még jóindulattal sem tarthatom magam rutinos álláskeresőnek, hááát... A régi helyemre nem vettek vissza, viszont OV-nak köszönhetően három kolléganő is elmehet 40 év munkaviszony után nyugdíjba, így egyikőjük helyett leszek én. Most tanulókorszakomat élem újra, hiszen hiába töltöttem életem jóval több, mint felét a nyomdában, ez a része teljesen ismeretlen számomra. Számlázás, ajánlat-adás, tehát tiszta adminisztráció. A számok világa nem az én világom, sajnos, így bruttó, nettó, jól el tudok veszni. De nem adom ám magam könnyen, így fogcsikorgatva csakazértis megtanulom! A nyomdai része, a kalkuláció az már könnyebben megy, hiszen nyomdaagyam van, így látom magam előtt a munkafolyamatokat. És majd ez után jön az értékesítés... na az újra kemény dió lesz számomra. Úgyhogy ha valaki nyomdát keres valamilyen kiadványa számára :) gondoljon rám, és keressen engem. A héten most ülök először itthon a gép előtt. Sajnos szkreppelni sem volt időm-erőm. A meglepetés-fotókönyvem is félben, de azt mindenképpen szeretném még a hónap vége előtt befejezni. A cewén is olyan régen jártam már, bele is szakad a szívem, hiányoznak a lányok, na, blogokat pedig húúú, be sem merem vallani mikor vendégeskedtem utoljára. Abban bízom, hogy majd lassan-lassan belerázódom és lesz időm újra kicsit több. Mert nálam ez a legfőbb probléma, képtelen vagyok normálisan beosztani az időmet, hogy mindenre elegendő jusson: család, háztartás, munka, szórakozás. Bár megfordult a fejemben, hogy nem bennem van a hiba, hanem egész egyszerűen kevés az a 24 óra. Este 20,30-ra már olyan fáradt vagyok mint egy bányaló, és még akkor vár a mosogatás, rendrakás. Nosztalgiával gondolok a pár hónappal ezelőtti időszakra, amikor vígan és lazán üldögéltem hajnalig a számítógépnél, ha megszállt az ihlet. Na mindegy, remélem azért télen lesz kicsit több lehetőségem az alkotásra... Addig is:

Sajnos a hozzávalókat egész egyszerűen képtelen vagyok felsorolni :(