Jelentem születnek-készülnek az oldalak. Én pedig ígéretemhez híven esténként megnézem a Galériát, igyekszem kommentelni, majd szaladok a blogomra és írok-írok-írok. Szerencsére ma is van kiről-miről. Ma - jobban mondva még tegnap, de én hétkor zártam tegnap, tehát nekem már mai oldal - Kisnyúl-Andi töltötte fel először a vázlatom alapján készült oldalát. Szeretem a szép papírokat, ezért is készült ilyenre a vázlat: lehet használni mindenféle csodálatos papírt. És Kisnyúl válogatott is, gyönyörűségeseket, melyek klasszul kiemelik a kisfiáról készült fotókat, amiken Olivér büszkén mutatja a korcsolya-tanfolyam elvégzéséért kapott emlékérmet. Szép, téli emlék lesz ez az oldal, úgy gondolom. Jociandi Cserebogár című oldal két (tavaly találkozva Jociandival) nem is olyan régi fotót dolgoz fel. (Az egyiken Moncsicsi is szerepel, amúgy.) A nőcis kellékek levettek a lábamról, hajcsavaró, parfüm, csatok... És már magyarázni sem kell ugye, a cserebogár kire vonatkozik? A pöttyös papírtól olvadoztam rendesen, de a mályvás is nagyon bejött nekem. Ez az oldal is nagyon tetszik. Juma oldala került következőként a cewe-galériába. Bevallom Margó a szívemcsücske szkreppes berkekben. Odafigyelése, finomsága, okossága példamutató mai kapkodó, rohanó, semmire nem figyelő, semmit észre nem vevő világunkban. Kisverébangyalos oldala szokás szerint elgondolkodtató. Finom színeivel pedig elvarázsolt, úgy hiszem sokunkat, megint. Köszönöm Margó, hogy játszottál, pedig saját bevallásod szerint, Neked sem volt könnyű betartani a vázlat előírásait. Végül, de persze nem utolsósorban, csak a mai nap utolsónak - legalábbis nekem - feltöltött oldal következik. Audi oldala a szájamtátva kategória: fekete-fehér fotókkal, és csak egy színt használva: kék színű papírok, pöttyösek, négyzethálósak, készült, mégis mozgalmas, színes, nem is tudom megmagyarázni milyen oldal született. És nincs tele mütyörkékkel, sem toronyóra lánccal, sem egyéb huncutság nincs rajta. Imádom. Ment is a kedvenceim közé. A mai napra befejeztem helyzetjelentésemet, elnézést kicsit rövid voltam, de kezdek kicsi Vuk lenni, csak éppen nem fázom és éhezem, hanem fáradt vagyok és valószínűleg beteg is leszek, bár az, hogy lassan cserbenhagy a hangom, a blogolást nem fogja veszélyeztetni. És aki még nem alkotott, az sürgősen álljon neki, hogy legyen miről írnom, ejnye! Holnap jövök újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése