Csodálatos hét

vár rám, úgy gondolom. A tegnapi bejegyzésemben már említettem én lettem a hét cewe-lánya. Vagyis az én csináljamitakarsz kíhívásra készített vázlatos feladatom alapján készítenek oldalt a bátrak. Krisssz kért tőlem egy új vázlatot, persze, hogy ne legyen egyszerű a dolog. Gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem, kidobtam. Majd gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem és kidobtam. Aztán gondolkodtam, rajzoltam, színeztem, összegyűrtem megint kidobtam. És ezt csináltam még párszor, és amikor már teljesen kétségbe voltam esve, hogy jajmostaztánmármileszvelemegynormálisvázlatotsemtudokrajzolnibrühühü... sikerült. Nem akartam nagyon nehezet, de nagyon könnyűt sem. Krisssz is azt mondta, hogy a kihívás attól kihívás, hogy nem egyszerű. (Megint ujjal mutogatok másra, bocs Krisssz.) De azért megvalósítható, bizonyítja a jelenleg (kedd 19 óra) hat induló. Sorolom a leggyorsabbakat és köszönöm, hogy nem hagytak cserben. (Tavaly nem aggódtam ennyire az Icka-lift miatt, érdekes.) Az első oldalt Krisz 1972 töltötte fel. Krisz szíves képeket választott az oldalához, jobban mondva egy csipkéből készült szalagos szívről készült fotót. Nagyon szép meleg színeket használt és ami külön tetszik a szív, mint motívum visszaköszön az oldalon: a vázlaton a kicsi pöttyök helyén, mintha hagyományos pecsételővel készültek volna a szívek, és az egyik kicsi papíron is szív alakú lyuk van. Imádom, olyan hagyományos... Következő bátram egy igazi SzabadonSzárnyaló, aki mit ne mondjak nagyon meglepett, hogy jelentkezett egy oldallal. A csokoládékra szokták ráírni, hogy nyomokban mogyorót is tartalmazhat, hát itt is éppen ez a helyzet. Nyomokban felismerhető a vázlat, de csak annak aki nagyon mereszti a szemét. Én meresztettem és felismertem, bizony ám! Szóval Kovaxka mivel tudom, hogy nem könnyű vázlat szerint dolgozni egy olyan alkotónak, mint Te vagy, így tripla gratuláció jár Neked. Egyedi, már messziről felismerhető oldaladon található tervek remélem valóra válnak. Ehhez pedig jó szelet kívánok, mi mást is? Evus a nem létező gyorsasági dobogó harmadik és negyedik fokára léphet fel. És Neki is kijár a sok-sok gratuláció, mivel nem ilyen stílusban alkot. Ezért minden tiszteletem, hogy Ő is vállalta a kihívást. Kisfiáról és kislányáról készültek a fotók, amikhez a múltkori Give Five csodaszép készleteiből válogatott kiegészítve Krisssz "selyemcukorkáival". És azért a két lépcsőfok, mert addig-addig simogatta az oldalát, amíg kicserélte a hátteret egy másikra. Nekem mind a két megoldás nagyon tetszik és érdekes látni, hogy egyetlen-egy dolog milyen nagyot változtat egy oldalon. Minyu szürkés árnyalatú oldallal érkezett, viszont csöppet sem lett szürkés az oldal. Ezen az oldalon viszont az ötlik szembe azonnal, hogy egy aránylag semleges színekkel dolgozó oldalból az élénk színű, jelen esetben piros, uralkodó színű fotó mennyire ki tud ugrani, rögtön odavonzza a tekintetet. Bár ez nemcsak a figyelemfelkeltő színnek köszönhető, hiszen két kisfia tűzoltóként és ördögként is nagyon aranyos. Rubin oldalai is mindig nagyon Rubinosak, felismerhetőek. Ő két tavaly ősszel készült fotót helyezett a középpontba. Kisfia egy éves születésnapján készültek a felvételek, amire biztos sokan felsóhajtottunk, hiszen nemrég még pocakban volt a kisember és máris elmúlt egy éves. Szalad az idő. És nemcsak az idő szalad, hanem Rubin fantáziája is, hiszen úgy gondolta az amúgy sem unalmas oldalát kiegészíti még eggyel, így dupla oldal született, komolyan mondom fotókönyvbe való. Izgalmas, mozgalmas, amolyan összegző oldal. 19 óráig még Éva jelentkezett egy oldallal és egy megjegyzéssel, ami megnyugtatott, köszönöm. Éva állatszeretetének láthatjuk újabb bizonyítékát, egy, a budapesti állatkertben készült felvételt foglalt oldalba. Az én monitoromon kicsit paszteles rózsaszínbe hajló szürke háttéren üde színek, zöld és rózsaszín. Eszembe nem jutott soha még ezt a két színt így használni, a végeredménytől viszont leesett az állam, annyira jó lett. Biztos, hogy ki fogom próbálni, lévén közeleg a tavasz, bár nálunk egész nap szakadt a hó :) Tetszenek a virágok és a bordó csipke is. Hogy a pacákról már ne is beszéljek, azokat rögtön a szívembe zártam. Meg úgy az egészet is, általában. Végül mit mondhatnék még? Kérlek gyertek minél többen, hiszen a lányok már bizonyították használható a vázlatom... Holnap jelentkezem.