Majdnem csütörtök

Mármint majdnem csütörtököt mondtam :) Szóval a torkom borrrzalmas. Ráadásul anyukám is beteg lett, így átmenetileg bezárt a mamabölcsink. De mivel jelenleg egy fél napot sem tudok eljönni a nyomdából, keresni kellett egy másik megoldást. Ez a másikmegoldás pedig Szabi édesanyja lett, a másikmama, azaz Mimi. Két napja hurcibálom Veszprémbe Gábort. Anyósomék kölcsönadták az autójukat, így legalább nem kell Vele a buszon nyomorogni. Igazán viccesek vagyunk reggel - bár csak így utólag visszagondolva - ahogy rohangálok a lakásban, mindent pakolok és közben próbálom lebeszélni Gábort arról, hogy harminc könyvet ugyan ne vigyünk már a Mimihez és a nyolcadik autót sem kéne, a legót meg pláne nem. Azért eddig még sikerült. És be is értem a munkahelyemre mind a két nap. Az autóban meg torka szakadtából kiabál, hogy: "Vigyázzatok autók, jön anya!" Köszi. Nem tudom engem félt-e, vagy inkább a többi autóst, de jól mulatok míg beérünk Veszprémbe. Bár tegnap reggel aggódott, hogy anya fogja vezetni a skodát, de aztán belátta, nincs más megoldás, vagy én vezetek, vagy senki. Visszakanyarodva a csütörtökhöz. Torkom oda, nyelés lassan nem megy, de már csak egy napot kell kibírnom és akkor megjön a nagyobbik kisfiam és örülhetek meg moshatok meg vasalhatok meg főzhetek és süthetek. Mindegy, ez az anyák sorsa, és különben sem kéne már nyivákolnom az én koromban, hihi. Közben pedig jöttek oldalak a cewére, nem is egy és nem is akármilyenek. Szebbnél-szebbek. Írom: Bubuval nyitom a sort, lévén az Ő oldala érkezett elsőnek a még meg nem írtak közül. Bubu oldala Audi oldalához hasonlóan szintén kék. Ahogy Ő fogalmazott, a másik véglet. Ami tényleg igaz, mert nagyon kék lett. Minden, a fotók, papírok, mütyörkék. Krisssz írta a heti bevezetőjében, hogy érdekes lesz megfigyelni az azonos vázlat alapján mennyire más oldalak születnek majd. És igen. Azonos vázlat, azonos szín és cseppet sem hasonlítanak. Bubu kékességes, békességes oldala után Whettu töltötte fel az alkotását. Sötét hátteret választott, az eredmény mégsem komor vagy komoly. Klasszul feldobja a piros papír, aminek a színe megegyezik a fotón látható kislány - aki pedig nem mellesleg Whettu kishúga - pólójának színével. Ismétlődik még a varráson is ez a szín. Szeretem amikor egy oldalon látom, kapcsolat van a felhasznált papírok, elemek között, nemcsak felpakolták őket valahonnan valahová. Ezen az oldalon pedig rendben összekapcsolódnak a dolgok. Rend van. Tetszik. Schaniko első, kihívásra készített oldallal érkezett. Hűűű, de milyen oldallal! A két öregített fotó, a barnás háttér, az újságoldal, a pacák, a papírtépés. Csodálatos lett. És a két soros rövidke komment, olyan csattanó, ami még ütősebbé tette ezt az oldalt. Ugye mondanom sem kell már, hogy ez az oldal is tetszik? Giny jelenleg rendet próbál tenni az évek alatt összegyűlt családi fotók között - elárulom nem fog sikerülni - így akadt rá kislánya babakorában készült fotójára, amiből persze rögtön oldal is született. A babás oldalak amúgy is mindig meghatnak, ezt csak tetézi a szépséges színek használata és a "ceruzás" színezéstől olvadozok rendesen. Imádom. NZsuzsa oldala is először a szép színei miatt tűnt fel, aztán a sok-sok apró, ötletes részletre csodálkoztam rá. Gyönyörűek a papírok, a pacák klasszul vannak elhelyezve és milyen jó ötlet a virágok helyett a hópihe. Elvégre téli örömökről szól az oldal, aminek a kicsi fiúcska láthatóan nagyon örül. Persze hiszen hóember és szánkózás... Kell ennél több? Nem hiszem. Végül mai utolsóm, mindannyiunk Jótündére, Krisssz oldala következik. Saját bevallása szerint nem volt könnyű... De könnyen-nemkönnyen abszolút nem látszik. És gyönyörű lett az oldal, a régi képek imádnivalóak, a papírok nem különben, a háttérpapír mesés, a kommentként funkcionáló Illés-idézet pedig a jobb felső sarokban akkora telitalálat amire már nem találok szavakat. És persze ezt az oldalt is imádom. Nos, mára ennyire futotta, azért örülök, hogy a torkom fáj, nem pedig mondjuk ínhüvelygyulladás van a jobb kezemben, mert akkor biztos sokkal lassabban ment volna a bejegyzés :) Megyek aludni, holnap még cibálom Gábort Mimihez, szóval vigyázzatok autók, jövök...