2011. március 25., péntek

Lift

A heticewén nem könnyű a heti feladat. Liftelés. Ami ugye nagyon jó gyakorlásnak, fejlődésnek, meg minden. De vannak oldalak amiket nem lehet, egész egyszerűen nem lehet. Láttam ezt én, mikor elolvastam Krisssz mit talált ki a hetinek. Aztán teltek-múltak a napok, gondoltam ugyan már, nem hagyhatom ki. És persze mivel motoszkált a fejemben, nem hagyott békén és megszületett az oldal. Ez alapján:


készült ez:

(Felhasználtam: papír: Corina Nielsen;
szalag, ric-rac, kék gyöngyök: Kimerik Kreation;
kivágós szív: Fran; papírszív: LetMeScrap;
csipke: Mye De Leon; virágok: Grandma's; keret: Lien)

Nem volt könnyű dolog, hiszen egy csodálatos, technikai dolgokkal teli oldalt kellett a magunkévá tenni. A Cewe-Galéria telis-teli van szebbnél-szebb oldalakkal. Az enyémen Szabi nagyszülei láthatók a fotón, Gáborral, aki kicsivel több, mint egy hetes. Vissza kellett járnunk egy jó darabig a kórházba, ellenőrzésre. Az első ilyen alkalommal látogattuk meg Dédiéket, akik akkor látták először hatodik dédunokájukat. Leírhatatlan pillanat, de azért megpróbálom. Dédimamája nagyon beteg és mivel már nem fiatal, remény sincs arra, hogy állapotában javulás álljon be. (Őszintén megmondom én annak idején egy lyukas garast sem adtam volna az életéért, de erős asszony, úgy-ahogy felépült, rendbe jött. Jelenleg a legnagyobb szívfájdalma, hogy ha nem történik vele AZ, akkor mennyit tudna segíteni az unokáknak.) Csak távolról szerette volna csodálni a kicsit, de úgy gondoltuk Szabival legyen már meg a fizikai kontaktus közöttük és ha nem tudja a karjába venni, tegyük az ölébe. Először tiltakozott, de aztán hosszú-hosszú percekig simogatta, becézgette az alvó kisbabát, egyetlen fiú unokájának egyetlen kisfiát. Csodálatos, megható, könnyes pillanat. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy Dédipapa óvja a kicsi fejét, mind a két tenyerét alátéve, mert Dédimama nem tudja tartani. Végezetül még annyit, a múltkori közös videós-fórumos szkreppelés után gondolkodtam el, azt hiszem írtam is, és persze ez most is igaz; milyen érdekes, egy adott téma, vagy adott hozzávalók, vagy adott  oldal alapján nem készül két ugyanolyan oldal. De még hasonló sem. Mindegyik szép, tetszik, és mindegyik más.

4 megjegyzés:

  1. Már megint rivok nálad! ahogy az a két idős, sokat megélt kéz simul az édes kis életkezdőre... Ha nem írtál volna semmit, ez akkor is üzenet lett volna! Köszi Puzsi!

    VálaszTörlés
  2. Igazán beszédes oldal.Jó lett.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a szép oldalt és a megható pillanatot!

    VálaszTörlés
  4. Csodás az oldalad. A leírás nélkül is. Ezzel együtt pedig igazán megható és teljes lett a bejegyzésed.

    VálaszTörlés