Hát igen. Jó régen szaladtam be ide, magamhoz. Dehátugye Gábor meg dolgozom. És miután kiderült Gábor autizmusa szülőcsoportba kezdtünk járni, hogy a többi szülő segítsen újjáépíteni az összedőlt életünket. (Most már kb. a 103. emeletnél tartunk :) olyan jól halad az építkezés.) A szülőcsoportból egyesület lett, ami fantasztikus eredményeket ér(t) el szűkebb hazánkban. Április másodikán volt az autizmus világnapja. Lehet szeretni, lehet nem szeretni ezt a napot, az autista gyerekeket nevelő szülőknek, vagy autizmusban érintett felnőtteknek az év minden napja az autizmus világnapja. Arra viszont jó, hogy mivel a figyelem ezen a napon fokozottabban fordul az autizmus felé, beszéljünk róla. Egyesületünk - aminek nem régóta alelnöke lettem, bibi -> bár lehet, hogy nem is bibi, mert olyan, mint a szülői munkaközösség óvodában, iskolában: sok munka, kevés köszönet :) - beszél is. Nagyon sok programunk van ilyenkor, így nálunk a világnap, az inkább egy hét. Volt mise az autizmussal élőkért. Aztán kéksüti a Mackó cukrászdában. A kék süti árusításának felét egyesületünk kapja meg. Hétfőn folytattuk egy kiállítás megnyitásával. A kiállításon a mi gyerekeink rajzai szerepelnek. Jobban mondva a lapok egyik felén a mi gyerekeink rajzai, a lapok másik felén pedig felkért híres emberek alkotásai. A teljesség igénye nélkül, elfogadta felkérésünket Farkas Bertalan, Bartos Erika, Vereckei Ákos, Polgár Judit, Cseh László, Levente Péter, Kovács Koko István, Benedek Tibor, Eszenyi Enikő, az MKB-MVM Veszprém kézilabda csapata, Gyurta Dániel, Hegyi Barbara, Döbrentey Ildikó, Gryllus Vilmos, Presser Gábor, helyi művészek és persze az autizmus nagyköveteként Kulka János. A veszprémi városházán kerültek kiállításra a művek, a kiállítást pedig Porga Gyula polgármester úr nyitotta meg. Kedden szünet volt, aztán szerdán belecsaptunk a lecsóba, jobban mondva nem mi, hanem egy szintén nagyon illusztris társaság. Orosz Zoltán és barátai tartottak egyesületünknek jótékonysági koncertet, aminek a teljes bevételét mi kaptuk meg. Hű meg ha, bizony. Majdnem teltházas koncert volt a Petőfi Színházban. Mi pedig vörösre tapsoltuk a tenyerünket. Csütörtök volt másodika, igazából a NAP. Hát nap az nem volt, helyette szélvihar, eső, így a programok elmaradtak. A kéklufis felvonulás viszont nem. Hoztam egy képet, onnan, mutatom.
Gábor boldog a lufijaival, éppen. Írtunk levelet, elküldtük a lufinkkal, remélem lesz visszajelzés. A veszprémi sétálóutcán vonultunk és a Városházáig mentünk. A viharos időjárás miatt belül(!) világították meg nekünk a hivatalt. Ezért köszönet itt is Veszprém Megyei Jogú Városnak, polgármester úrnak és a világítást kezelő technikai stábnak. (Adtam egy két mondatos interjút és csak kétszer őztem (sic). Szoknom kell még a szereplést, hasznos tanácsokat elfogadok, ez ügyben. Péntekre maradt egy színvonalas előadás. Dr. Stefanik Krisztina és Oravecz Lizanka - Fekete Gy. Viktor tartott élvezetes, színvonalas előadást, Tévhitek az autizmusról címmel. Itt is sokan voltak érdeklődők, aminek nagyon örültünk. Oravecz Lizanka és Fekete Gy. Viktor asperger-szindrómás fiatalok, olyan fantasztikus előadást tartottak, hogy le a kalappal. Dr. Stefanik Krisztina pedig... Hát a doktornőről nem tudok máshogy szólni csak a mélységes tisztelet és elismerés hangján. Még akkor is ha ez egy blog és nem hallatszik. Ő mondta zárásként az a mondatot, amitől kijött a könnyem, mert én soha nem tudtam megfogalmazni ezt így (el is loptam címnek). Bár, mint bevallotta ő is idézte egy érintett kislány anyukájától. Szóval: minden gyermek ajándék, de az autista gyermeken masni is van. Én annyival egészíteném ki, hogy talán minden fogyatékkal élő gyermeken van egy masni. Hát ennyi. Megpróbálok gyakrabban jönni, mert írni jó, blogolni jó, szkreppelni jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése