Az összedőlt világ

Összedőlt a jól felépített és átgondolt világom. És az a baj, hogy nemcsak az enyém, hanem Szabié is. Sőt, közvetve mindenkié össze fog dőlni, aki közel áll hozzánk és szeret bennünket. Idén tavasszal kértem segítséget a nevelési tanácsadóban, mert Gábornak sok olyan apró dolga volt, ami nem tetszett. Igazából már hat hónapos korától voltak olyan kis jelek, ami aggodalomra adtak okot, de márciusra jutottam el oda, hogy tényleg baj lehet. Nem baj van, mert nem vagyok szakember, hanem baj lehet. Azt reméltem, hogy három találkozás után azt mondják nekünk, hogy érzékeny kisfiú, mi pedig túlféltjük. De nem, jártunk minden héten egy alkalommal, egy órára. Aztán jött a nyári szünet és most szeptemberben megint mentünk. Kiderült, Budapestre kell utaznunk a végső diagnózisért. Asperger-szindróma. Az autizmus egyik formája. Felváltva tartjuk egymásban a lelket Szabival, jelenleg. Nem tudjuk mi előtt állunk még, csak sejtjük. Félünk, szomorúak és elkeseredettek vagyunk, de muszáj újjáépíteni a világunkat. Nem törhetünk össze teljesen, hiszen Gábornak elsősorban ránk van szüksége. Ma olvastuk egy autistákkal foglalkozó blogon: "Tájékozódj, olvass, kezd el megismerni ezt az új világot. Nincs még egy ilyen gyermek, mint a Tiéd..." És ez így is van. Ezért elkezdtük az építkezést, erős, szilárd alapokkal...

Húhúhú

olyan régen voltam itt nálam, hogy csak néztem, mint a szólásban említett fiatal korú tehén, ha átfestik a kaput... Még barátkoznom kell meg szoknom meg ilyesmik ezt az újdonást felületet. Most is csak pici látogatásra fussa, mert aztán futok az oviba. Mert bizony-bizony elrepült az idő, úgy, mint a csuda és pici Gáboromból nagy ovis lett. Múlt héten már szokott, a héten folytatódik, és remélhetőleg jövő héten be is fejeződik és utána igazi óvódás lesz a fiatalemberből. Jelenleg nagyon élvezi, tegnap már ebédet is kapott, amit jóízűen be is lapátolt. (Persze jutott belőle a pólójára is, biztos, ami biztos, lássák otthon: adtak enni...) Ha a mosdóban vannak és valaki közel megy a törölközőjéhez arra rákiabál, hogy az az ő leje és csak neki szabad törölni a kezét benne. Vicces, ahogy a kerek 99 centijével kiabál a nagycsoportosokra, azok meg elnézően mosolyognak: na egyszer ne legyen itt az anyukád-apukád, majd kiderül ki az úr az oviban... Azért remélem nem páholják el nagyon :) Voltak félelmeim nem is kevesen, de eddig mintaszerűen "szokik". A nagyot szombaton hurcibáljuk vissza az egyetemre, jobban mondva a kollégiumba, már nagyon várja. Azt hiszem a kicsi eléggé fárasztó volt neki a nyáron. Ezt onnan gondolom, hogy körülbelül 16x jelentette ki, míg itthon volt, hogy nem lesz gyereke, az már biztos. Tegnap este is valamit nagyon magyarázott neki Gábor, erre Bali bejelentette, te nekem ne magyarázz, még a derekamig sem érsz... És ez így is van. Úgy tervezzük mind a négyen lemegyünk Pécsre, összekötjük a kellemest a hasznossal és a költöztetéssel együtt kirándulunk is. Készültek oldalak azért, nem teljesen maradt el a szkrepp, de mivel egy fotókönyv alakult belőle, így most nem mutatok egyet sem. Persze nem tudtam-tudok annyit alkotgatni, mint amennyit szeretnék, így is állandóan furdal a lelkiismeretem, hogy nem vagyok annyit a kicsivel, mint amennyit szeretnék, este pedig amikor már alszik nagyon ritkán van még annyi erőm, hogy leüljek a géphez. De majd igyekszem... és próbálok cewézni is kicsit. Az pedig azt jelenti, hogy lesz oldal is, mutatni való.

Rohammunka

Körszakállas nagyobbik kisfiam eltávozott Pécsre. Ennek a hétvégének megint volt egy jó nagy "tanulsága" számomra. Felteszem a kérdést és aki tud válaszolni, az biztos volt koleszos valamikor élete folyamán:

- Mi a legfontosabb használati tárgy egy egyetemi kollégiumban?

Mivel én soha ki nem találnám (vasaló - ez tilos - vízforraló - ez is - mikrohullámú sütő - ez szerencsére nem) elárulom, mert lehet, hogy nem csak én vagyok ilyen tudatlan. A kupicák. Egyik apartmantársuk március elsején elköltözött és vitte magával a ruhaszárogatóját, az edénycsepegtetőjét és a KUPICÁKAT. Balázs azzal jött haza, hogy sürgősen tenni kell valamit. Mire én mondtam neki, hogy vegyél a Tescoban (Pécsen) egy szárogatót, aztán majd hazahozzuk ha költöztetünk vissza. Edénycsepegtetőt meg oda tudom adni a régit. Erre néz rám, nagy kerek szemekkel: dehogyis, nem ezekkel van a gond, hanem azzal, hogy bögréből igyuk a pálinkát anya? Nem akartam többet tudni... De nem akarom, hogy bögréből kelljen, ezért adtam Neki kupicákat. És megfogadtam, hogy soha, de tényleg SOHA nem fogok előzetes bejelentkezés nélkül CSAKÚGY beállítani. :)

Jelenleg a cewén egy új oldal van, Dereva oldala, aki Gyerekek, Salgótarján, napsütés felkiáltással alkotott. Vidám, igazi tavaszi az oldal. Aztán mikor ránagyítottam, derült ki, hogy a fotók tavaly novemberben készültek. No nem baj, a tavasz jön, az biztos és ha ilyen csodálatosan összerakott oldal várja biztos sietni is fog. Rainbow Kata papírjai egész egyszerűen lenyűgözőek, soha nem nyúl mellé aki onnan választ. Tetszik Dereva oldala is, nagyon.

Végül, valószínűleg utolsónak az én oldalam is felkerült. Ma délelőtt Szabi megkérdezte: És a te oldalad? Hoppá, mondom, az még nincs kész... Úgyhogy össze kellett kapnom magam, elvégre szégyenszemre mégsem maradhatok le a saját magam által kitalált kihívásról. Elkészült, rögtön mutatom is:

Felhasználtam: háttérpapír: Ange;

papírok és keretek: DSD-Bloghop

(ez még valamikor tavaly volt, de szégyenszemre

nem jól mentettem el a neveket, így nem tudom kitől vannak)

pecsét: Beedee; varrás, gomb: Gunhild;

gombkötő: JenRed; glitter: MKDesigns;

virág, masni: Bluebell

És ezzel "őrülthetem" véget ért megint. Igazán majd Krisssz fog értékelni a cewén, de az már biztos, hogy ahány szkreppes, annyiféle stílus, felfogás, megközelítés. És még ilyen kötött feladatnál is mennyire különböző oldalak születtek, az csodálatos. Köszönöm Lányok! Neked Szabi pedig azt, hogy a héten erődön felül sok mindent levettél rólam, hogy esténként meg tudjam írni a bejegyzéseket és mindenkinél tudjak hagyni pár jó szót. Mert az nagyon kell ebben a világban.

A helyzet

A helyzet pedig az, hogy ma is érkeztek oldalak, úgyhogy feleslegesen aggódtam. A mai bejegyzésemet Secima Romance című oldalával kezdem. Szépséges, romantikus oldal született, aminek főszereplője két szerelmetes mackó és kukkoló Kupidó, akit KakasMici személyesít meg. Ezen a néven jót derültem, aztán eszembe jutott, hogy más fiút is hívnak Micinek (lsd: Micimackó). A romantikus oldalhoz pedig gyönyörű papírokat választott az alkotó, ami még meg van fejelve a tökéletes kiegészítőkkel, úgymint masnik, szívecskék, virágok, lakat és a csipke. Az apró kis megoldások - gondolok itt például a papír a papíron megoldásnál, mindkét papír széle le van kerekítve - egészen egyszerűen tökéletessé teszik az egészet. A következő oldalt Pufiindián töltötte fel, akinek az oldaláról egyből az jutott eszembe, hogy milyen különleges. Fekete-rózsaszín az uralkodó színpár és látszólagos feltűnőségük ellenére az oldal mégsem harsány vagy hivalkodó. A fotómanipuláció pedig ájulat. Összességében feltűnő és finom oldal született. Rzoe1978 pedig depütált. Az én vázlatommal készítette el első PS-oldalát, amiért csillagos pirospontot kap tőlem, lévén számomra a PS-t valahogy kínaiul írták. Vagy japánul, de a lényeget tekintve a helyzet nem változik... Szeretem az oldalát, a huncut, vigyorgós fotók és a klassz papírválasztás miatt. A kicsi, szuperül az oldalbaillő kiegészítők, gombok, szívecskék pedig csak még szerethetőbbé teszik számomra. A következő oldal képeiről szintén egy gyönyörű kislány néz ránk. Ritacica30 bevallása szerint most nem okozott számára nagy gondot a vázlatom használata (ezt dicséretnek veszem). A glitteres szívecskék, a "festékszóró", a varrások nagyon-nagyon tetszenek. És az oldal simán elmehetne hagyományos oldalnak is. Ez pedig tőlem a dicséretek csúcsa. Skippy oldal a vintage-stílust jutatta eszembe, Kirevához hasonlóan. Aztán persze mikor a címét elolvastam már mosolyogtam, mivel az alkotónak is ez volt a szándéka. Kellemes színek, gondosan megválasztott elemek (pl. két virág és egy pillangó), teljesen jól illenek a fotók témájához, amik amúgy nem harsányak, belesimulnak az oldalba. És ugye már írnom sem kell, hogy ez az oldal is tetszik nekem? Ahogy Mobil oldala is. Ő egy hűhúha de jó kis pasis oldallal érkezett. Szerencsére már elég sok fiús-férfias készlethez lehet hozzájutni, így van miből válogatni. Nagyon tetszik, hogy a virágok helyére egy klassz paca került, a szalagot pedig a BOY-felirat helyettesíti. A papírok szuperül vannak összeválogatva. Engem lenyűgözött, mindenesetre. Kireva egyik kedvenc helyemet, a zirci arborétumot foglalta oldalba. Nagyon tetszik a színválasztás, a kellemes drappok, barnák, a kellemes színű zölddel megnyugtató a szemnek. És a léleknek is. Léleknyugtató oldal. Rainbow Kata papírjaiból ügyesen válogatott az alkotó. Szépséges lett! Hát részemről mára ennyi. Holnap pedig jövök a "hétértékelő" beszédemmel. Vagyis írásommal. És ha most kicsit zagyva voltam, bocs. Fáradt vagyok. Meg álmos is. És beteg...

Kicsit megijedtem

ma, mivel nem lesz sok dolgom a bejegyzésemmel. Hol vagytok alkotók? Gyertek, gyertek... Bjud Terrarium oldala olyan oldal amiért érdemes volt ezt a vázlatot megrajzolni. Egészen egyszerűen leesett az állam. A főszereplő gyík átlóg egyik képből a másikba ami tulajdonképpen egy kép, csak a vázlat szerint meg van vágva. És a gyík még a vázlaton szereplő szalagként is funkcionál. Az pedig már csak fokozza a látványt, hogy a gyík olyan zöld mind a csuda és pompásan kiemeli a választott papírok barnasága. Ááá fantasztikus oldal lett! Bjud lenyűgöző oldala után Aida86 oldala következik. (Azért borzongató belegondolni, hogy a nicknevében szereplő 86 valószínűleg a születési éve... majdnem, mint a nagyfiam... Hová rohansz idő?) Ő a bevezető kommentjében hiányolta a meleg, tavaszias színek használatát az oldalán. Szerintem meg nem is lehetett volna más színeket használni a választott fotókhoz, ahol egy kicsi lány próbálgatja a lehetőségeit. Barátságos, kedves oldal készült, nekem tetszik. Gólya két tavaly készült fotót választott az oldalához, amiket édesapja fotózott. Ja kérem így könnyű...  profi fotóssal... De félre az irigységgel. Tavaly még négyen szerepeltek a fotókon, Gólya, kisfia (aki nemsokára a nagyobbik kisfiú lesz) és kettő maci. Ötletes lett az oldal címe is: Macimánok és igazán jól sikerültek a varrások. Az pedig, ahogy a kis kommentcetlik odavarródtak az oldalra és lebeg a levarratlan felük szuperjó ötlet! Biztos, hogy lenyúlom...  Hát mára csak ennyire futotta, én is megyek aludni, mivel voltam már jobban is. Ja igen, Bali hazaért, örülök. Szakállt növesztett, olyan kis körszakállt. Atyaég, szakállas a gyerekem. Nemá, nem akarok ennyire öreg lenni...

Majdnem csütörtök

Mármint majdnem csütörtököt mondtam :) Szóval a torkom borrrzalmas. Ráadásul anyukám is beteg lett, így átmenetileg bezárt a mamabölcsink. De mivel jelenleg egy fél napot sem tudok eljönni a nyomdából, keresni kellett egy másik megoldást. Ez a másikmegoldás pedig Szabi édesanyja lett, a másikmama, azaz Mimi. Két napja hurcibálom Veszprémbe Gábort. Anyósomék kölcsönadták az autójukat, így legalább nem kell Vele a buszon nyomorogni. Igazán viccesek vagyunk reggel - bár csak így utólag visszagondolva - ahogy rohangálok a lakásban, mindent pakolok és közben próbálom lebeszélni Gábort arról, hogy harminc könyvet ugyan ne vigyünk már a Mimihez és a nyolcadik autót sem kéne, a legót meg pláne nem. Azért eddig még sikerült. És be is értem a munkahelyemre mind a két nap. Az autóban meg torka szakadtából kiabál, hogy: "Vigyázzatok autók, jön anya!" Köszi. Nem tudom engem félt-e, vagy inkább a többi autóst, de jól mulatok míg beérünk Veszprémbe. Bár tegnap reggel aggódott, hogy anya fogja vezetni a skodát, de aztán belátta, nincs más megoldás, vagy én vezetek, vagy senki. Visszakanyarodva a csütörtökhöz. Torkom oda, nyelés lassan nem megy, de már csak egy napot kell kibírnom és akkor megjön a nagyobbik kisfiam és örülhetek meg moshatok meg vasalhatok meg főzhetek és süthetek. Mindegy, ez az anyák sorsa, és különben sem kéne már nyivákolnom az én koromban, hihi. Közben pedig jöttek oldalak a cewére, nem is egy és nem is akármilyenek. Szebbnél-szebbek. Írom: Bubuval nyitom a sort, lévén az Ő oldala érkezett elsőnek a még meg nem írtak közül. Bubu oldala Audi oldalához hasonlóan szintén kék. Ahogy Ő fogalmazott, a másik véglet. Ami tényleg igaz, mert nagyon kék lett. Minden, a fotók, papírok, mütyörkék. Krisssz írta a heti bevezetőjében, hogy érdekes lesz megfigyelni az azonos vázlat alapján mennyire más oldalak születnek majd. És igen. Azonos vázlat, azonos szín és cseppet sem hasonlítanak. Bubu kékességes, békességes oldala után Whettu töltötte fel az alkotását. Sötét hátteret választott, az eredmény mégsem komor vagy komoly. Klasszul feldobja a piros papír, aminek a színe megegyezik a fotón látható kislány - aki pedig nem mellesleg Whettu kishúga - pólójának színével. Ismétlődik még a varráson is ez a szín. Szeretem amikor egy oldalon látom, kapcsolat van a felhasznált papírok, elemek között, nemcsak felpakolták őket valahonnan valahová. Ezen az oldalon pedig rendben összekapcsolódnak a dolgok. Rend van. Tetszik. Schaniko első, kihívásra készített oldallal érkezett. Hűűű, de milyen oldallal! A két öregített fotó, a barnás háttér, az újságoldal, a pacák, a papírtépés. Csodálatos lett. És a két soros rövidke komment, olyan csattanó, ami még ütősebbé tette ezt az oldalt. Ugye mondanom sem kell már, hogy ez az oldal is tetszik? Giny jelenleg rendet próbál tenni az évek alatt összegyűlt családi fotók között - elárulom nem fog sikerülni - így akadt rá kislánya babakorában készült fotójára, amiből persze rögtön oldal is született. A babás oldalak amúgy is mindig meghatnak, ezt csak tetézi a szépséges színek használata és a "ceruzás" színezéstől olvadozok rendesen. Imádom. NZsuzsa oldala is először a szép színei miatt tűnt fel, aztán a sok-sok apró, ötletes részletre csodálkoztam rá. Gyönyörűek a papírok, a pacák klasszul vannak elhelyezve és milyen jó ötlet a virágok helyett a hópihe. Elvégre téli örömökről szól az oldal, aminek a kicsi fiúcska láthatóan nagyon örül. Persze hiszen hóember és szánkózás... Kell ennél több? Nem hiszem. Végül mai utolsóm, mindannyiunk Jótündére, Krisssz oldala következik. Saját bevallása szerint nem volt könnyű... De könnyen-nemkönnyen abszolút nem látszik. És gyönyörű lett az oldal, a régi képek imádnivalóak, a papírok nem különben, a háttérpapír mesés, a kommentként funkcionáló Illés-idézet pedig a jobb felső sarokban akkora telitalálat amire már nem találok szavakat. És persze ezt az oldalt is imádom. Nos, mára ennyire futotta, azért örülök, hogy a torkom fáj, nem pedig mondjuk ínhüvelygyulladás van a jobb kezemben, mert akkor biztos sokkal lassabban ment volna a bejegyzés :) Megyek aludni, holnap még cibálom Gábort Mimihez, szóval vigyázzatok autók, jövök... 

Második (harmadik) nap

Jelentem születnek-készülnek az oldalak. Én pedig ígéretemhez híven esténként megnézem a Galériát, igyekszem kommentelni, majd szaladok a blogomra és írok-írok-írok. Szerencsére ma is van kiről-miről. Ma - jobban mondva még tegnap, de én hétkor zártam tegnap, tehát nekem már mai oldal - Kisnyúl-Andi töltötte fel először a vázlatom alapján készült oldalát. Szeretem a szép papírokat, ezért is  készült ilyenre a vázlat: lehet használni mindenféle csodálatos papírt. És Kisnyúl válogatott is, gyönyörűségeseket, melyek klasszul kiemelik a kisfiáról készült fotókat, amiken Olivér büszkén mutatja a korcsolya-tanfolyam elvégzéséért kapott emlékérmet. Szép, téli emlék lesz ez az oldal, úgy gondolom. Jociandi Cserebogár című oldal két (tavaly találkozva Jociandival) nem is olyan régi fotót dolgoz fel. (Az egyiken Moncsicsi is szerepel, amúgy.) A nőcis kellékek levettek a lábamról, hajcsavaró, parfüm, csatok... És már magyarázni sem kell ugye, a cserebogár kire vonatkozik? A pöttyös papírtól olvadoztam rendesen, de a mályvás is nagyon bejött nekem. Ez az oldal is nagyon tetszik. Juma oldala került következőként a cewe-galériába. Bevallom Margó a szívemcsücske szkreppes berkekben. Odafigyelése, finomsága, okossága példamutató mai kapkodó, rohanó, semmire nem figyelő, semmit észre nem vevő világunkban. Kisverébangyalos oldala szokás szerint elgondolkodtató. Finom színeivel pedig elvarázsolt, úgy hiszem sokunkat, megint. Köszönöm Margó, hogy játszottál, pedig saját bevallásod szerint, Neked sem volt könnyű betartani a vázlat előírásait. Végül, de persze nem utolsósorban, csak a mai nap utolsónak - legalábbis nekem - feltöltött oldal következik. Audi oldala a szájamtátva kategória: fekete-fehér fotókkal, és csak egy színt használva: kék színű papírok, pöttyösek, négyzethálósak, készült, mégis mozgalmas, színes, nem is tudom megmagyarázni milyen oldal született. És nincs tele mütyörkékkel, sem toronyóra lánccal, sem egyéb huncutság nincs rajta. Imádom. Ment is a kedvenceim közé. A mai napra befejeztem helyzetjelentésemet,  elnézést kicsit rövid voltam, de kezdek kicsi Vuk lenni, csak éppen nem fázom és éhezem, hanem fáradt vagyok és valószínűleg beteg is leszek, bár az, hogy lassan cserbenhagy a hangom, a blogolást nem fogja veszélyeztetni. És aki még nem alkotott, az sürgősen álljon neki, hogy legyen miről írnom, ejnye! Holnap jövök újra.