Itt van a kezemben!

Miután nyolcszázszor átnéztem, átolvastam, végül is feltöltöttem. De reszketett a kezem... Ésigenigenigen. Elkészült Gábor fotókönyve! A boltban, ahol átvettem egy fiatalember volt a pultnál és a pulton kettő csomag. Mind a kettő az enyém, mivel a második naptáram is kész lett, így egyszerre hoztuk el. Szóval fiatalember. A cetlimet amire a rendelés számát írtam fel, persze megint itthon felejtettem, és a naptáron nem látszott a nevem. Mondtam nyugodtan bontsa ki és nézzük meg, de már annyira reszkettem a könyvért. A könyvön sem látszott rendesen a nevem, de a kicsi képen Gábor volt látható - a borítón, így a fiatalembert meggyőztem, hogy az is az enyém. Elhitte, szerencsére. Fizetésnél megkérdezte, a három forintot ugye már felfele kerekítjük? Persze-persze felfele, de gyorsan ám - itt már reszketett a térdem is. Aztán végre az enyém lett. Futottam ki és a bolt előtt hahóztam Szabinak, aki Gáborral sétált, hogy jöjjön gyorsan és nézze meg, mert én nem bírom. Közben végig az arcát figyeltem. Tetszett neki, erre elkezdtem kérdezgetni: milyen, milyen? Mondta szép. Akkor kérem, én is megnézem. És tényleg szép. Annyit "dolgoztam" vele, de megérte. Jó a kezemben tartani. Most már megértem az írókat, amikor annyira lelkesen forgatják a könyveket, amiket írtak. Pedig hol vagyok én attól... De akkor is. Öröm. Annak ellenére, hogy miután "nagyítóval" is megnéztem, azért kettő hibát felfedeztem. És csapkodhatom a kezem, és verhetem a fejem a falba, mind a kettő az én figyelmetlenségem. Pedig olyan gondos voltam. Mégis maradt benne hiba. (Ezért kellenek a korrektorok és a revizorok a nyomdákban.) Lehet már annyiszor átnéztem, kívülről tudtam és így átsiklottam felette. Az egyik ékezethiba egy kommentben. A másik pedig: újraírtam egy kommentet és elfelejtettem kicserélni a szerkesztőprogramban. Annyira nem vészes egyik sem. Csak legközelebb még gondosabban kell odafigyelnem. De most trallalla-trallalla örülök! És megyek aludni!