Puzsi pillanatai

Meglettem...

2011-12-30T00:10:00.000+01:00

bár lehet, hogy csak ideiglenesen. Szabadságon vagyok itthon az ünnepek alatt és végre volt időm szkreppelni. Hiányzott, no. Készült három oldal is, mutatom mindhármat:

Felhasználtam: papírrózsa, karika, papírok, cetli: Kimeric Kreations;

zsírkréta, fémhuzal: Ányi; keret: Karen; színes szalag, sárga virág: Chouk77;

gomb: Krisssz; szalag: Carola; sárga szalag: Ysk Designs;

sárga keret: Icka; varrás: Gunhild

A fotó Bándon készült, ahol közös tökfaragást szerveznek minden évben. Mindenki választhat egy tököt, kedve szerint megfaragja, majd a helyi kultúrház előtt kiállítják a díszes kompániát. Idén mi is átmentünk és Gábor élénk érdeklődése mellett faragtunk. Kettőt. Vittünk egyet itthonról is, amit megfaragva vissza is hoztunk. Az ott hagyott tökfejünknek jó mérges lett az arca, amit hazahoztunk, annak csillagszeme és mosolygós szája készült. Majdnem egy hónapig szorgalmasan gyújtogattuk benne a mécseseket esténként. Jó móka volt, megyünk jövőre is. Következő oldalam Gábor első találkozását örökíti meg Mikulással. Jobban mondva az előkészületeket... Tavaly lemaradt az ünnepségről, beteg lett, így nem mentünk. Idén is kapott személyre szóló meghívót, ki nem hagytuk volna. Bár a falu összes gyereke kabátban, sapkában ülte végig az ünnepséget, mivel a kultúrházként működő épületben sajnos hiányos a fűtés, momentán nincs, így nem igazán tudtuk eldönteni hol van hidegebb, kint vagy bent. Aztán megbeszéltük Szabival, ennek is meg van az előnye, legalább nem kell a kabátokra vigyázni :) Na mindegy a Mikulás egészen lenyűgözte kicsi fiamat, tágra nyílt szemmel bámulta, míg osztogatta a csomagokat. Kérdeztem Gábortól odamegy-e egyedül és nagyon bátran két lépés távolságra meg is közelítette, aztán kinyújtotta a kezét a csomagért, biztos, ami biztos, közelebb nem megyek, gondolta, nehogy valami bántódásom essen...

Felhasználtam: papírok: Kimeric Kreations; ragacs: Krisssz;

fenyőfa, hóember, hópihék: LDD; varrás: Michelle Colemann;

kicsi papírok: Horváth Veronika; masni: SahlinStudio; keret: Jenny;

glitter: Icka; csipke: Raspberry RD; csillag: Osli; pecsét: Fran

Az oldal egy LDD-QP liftelése.

A harmadik oldal pedig annyira friss, hogy még meleg. Természetesen karácsonykor készült a fotó. Nagyon aranyos volt Gábor, szokás szerint. Bár a díszítők jól lebuktak... Korábban kelt a kisfiú, mint vártuk, így még javában ment az öltöztetés, mikor kidülöngélt a nappaliba. Mivel nem aludta ki magát, rosszkedvűen, persze. Mit ne mondjak, vágni lehetett a rémült csendet nálunk. De minden jó, ha a vége jó, tágra nyílt szemekkel csodálkozott rá a fára, Bali pedig frappánsan megoldotta a dolgot azzal, hogy az angyalkáknak sietniük kellett, azért kaptuk félkészen a fát. Már tavaly is meglepően gyengéd volt a díszekhez, finoman hintáztatta őket, simogatta a tüskéket. Ez idén is így volt, annyi különbséggel, hogy a kis sámliját odacipelte a fa mellé, leült és onnan gyönyörködött a karácsonyfában, a következő megjegyzésekkel, milyen pompás fa, milyen csodálatos fa... Persze olvadoztunk, rendesen. Annyira lenyűgözte, hogy ha nem kap semmilyen ajándékot, akkor sem történt volna tragédia. De persze a meglepetések gondosan elrejtve már várták kicsi gazdájukat. Bevallom őszintén nem csinálunk nagy faxnit az ajándékokból, nem kap toronyórát sem lánc nélkül, sem lánccal, amúgy is rengeteg játéka van. Noddyt kapott, egy reptér kíséretében, öltöztethető macikat és persze az elmaradhatatlan könyveket. Jelenleg Boribon és Annipanni nálunk a favorit.

Felhasználtam: papírok, ezüst kacs, mézeskalács: Kimeric Kreations;

pepita szalag, papírtépés: Gunhild; masni, fehér poppy: Fanette;

szalag: Noshay; fehér dombor: Horváth Veronika;

maszk, pecsét, felhős firka: Fran;

varrás: Rucola Design; kék virág: Laurence Designs

A végén egy kis vicces dolog, gyerekszáj, mindjárt kettő is. Üldögélnek a gerlék a villanydróton előttünk. Gábor kinéz az ablakon és azt mondja, beszélgetnek. Apja kérdezi, miről beszélgetnek? A kisfiú válasza: - Almát kéne enni. Pár nap múlva gerlék megint üldögélnek, majd elrepülnek. Gábor megjegyzi: - Boltba mentek. Kérdés tőlünk: miért mentek boltba? Rögtön jön a válasz: - Almát venni.

Fiúk az életemből

2011-10-13T16:18:00.000+02:00

Időm továbbra is semmi... de jelenleg jól megérdemelt szabadságomat töltöm itthon - hihihi: járólapozzuk a lépcsőházat, jobban írva járólapoztatjuk és nemannyira hihihi ma leadtuk egy bontóban matuzsálemi kort megél(r)t autónkat. Élt 26 évet... Kicsit nem, ellenben nagyon bőgtem, a vasazásból élő és éppen sorban álló emberek pedig bámultak, nadehülyeegyhisztérika... Mindegy, majd túl leszek rajta. Első autóm volt, sokat szolgált bennünket, de hiába vigyáztunk rá, cipeltük orvoshoz és kozmetikushoz már nem érte meg tovább költeni rá. Szóval a fiúk: jelentem nagyobbik nagyon jól érzi magát Pécsen. Végül szakított barátnőjével, azaz barátnője szakított vele, (már túl van rajta, szerencsére) így koleszba költözött. Vadiúj kollégiumba, 2 ágyas szobába, minikonyhával és külön vizesblokkal felszerelt 2 szobás apartmanba. Nincs is messze az egyetem, lecuccolta a biciklijét, így most azzal jár. És jól boldogul egyedül, mitől is tartottam? Bár a hétvégéim mosással-vasalással-főzéssel telnek, hogy mire vasárnap kora délután indul vissza minden meglegyen, de nem bánom, mivel így hazajön és láthatom. Hiányzik, no. Túl van első zh-ján, persze hibátlanul sikerült, ezen már nem is csodálkozom. Az a szerencséje, hogy apukájára ütött eszileg :) bár a szorgalmát örökölhette volna tőlem. De ne legyünk telhetetlenek. Kisebbik fiacskám pedig jól elvan a mamabölcsiben. Nem sír utánam reggelente, addig integet, amíg lát. Én pedig jóanyához illően hol ugrálok, hol leguggolok az utcánkban, hogy jól lásson a lomboktól. És persze lelkesen integetek. Kaptam egy karórát Szabitól, mivel az egy dolgozónőnek nagyon fontos kellék. Gábor viszont irigykedik, hogy anyának milyen szép ójája van és Gábónak is kell. Tegnap délután a játékai közül kiszedett egy ébresztőórát, akkora kb. mint egy kávéscsésze, igazi, de már nem jó, felemelte a karját, a másik kezével pedig tartotta a csuklóján és esküszöm húsz percen keresztül roppant komoly ábrázattal sétált fel és alá a lakásban, azt hajtogatva: Gábónak is van szép ójája, nagyon szép, tik-tak. Ezért úgy döntöttem beruházok egy játékórába (290 Ft). Ma, miután végeztünk a bontóban (a város hozzánk közel eső széle), elrohantuk egy játékboltba (város közepe) vettünk egy műanyag játékórát. Mire hazaértünk Gábor már felkelt. Felcsatoltam a kezére, hát ilyen ronda órának ennyire örülni. Azt hiszem ez a boldogság: a gyerekeimet boldognak látni... A végére pedig egy újabb gyerekszáj: üldögélünk egymás mellett a kanapén vasárnap délután, Gábor megrángatja a nadrágomat és így szól: - Milyen pompás gatya! - mert ugye az ember lányának a fia 26 hónaposan csak úgy lazán használja a pompás szót, ráadásul a helyén és helyesen...

A köd és a szürke szamár

2011-09-18T14:29:00.000+02:00

esete van velem. Olyan jól eltűntem, tudniillik. Mint említettem volt, szeptember elsejétől én is a dolgozó nők életét élem újra. Aminek tulajdonképpen örülök, hiszen sokáig úgy volt, nem tudok visszamenni a munkahelyemre, állást pedig ugyebár nem könnyű találni, egy kicsi gyerekkel pláne nem. És ha még hozzáteszem, hogy szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre eddig egyetlen munkahelyem volt, tehát még jóindulattal sem tarthatom magam rutinos álláskeresőnek, hááát... A régi helyemre nem vettek vissza, viszont OV-nak köszönhetően három kolléganő is elmehet 40 év munkaviszony után nyugdíjba, így egyikőjük helyett leszek én. Most tanulókorszakomat élem újra, hiszen hiába töltöttem életem jóval több, mint felét a nyomdában, ez a része teljesen ismeretlen számomra. Számlázás, ajánlat-adás, tehát tiszta adminisztráció. A számok világa nem az én világom, sajnos, így bruttó, nettó, jól el tudok veszni. De nem adom ám magam könnyen, így fogcsikorgatva csakazértis megtanulom! A nyomdai része, a kalkuláció az már könnyebben megy, hiszen nyomdaagyam van, így látom magam előtt a munkafolyamatokat. És majd ez után jön az értékesítés... na az újra kemény dió lesz számomra. Úgyhogy ha valaki nyomdát keres valamilyen kiadványa számára :) gondoljon rám, és keressen engem. A héten most ülök először itthon a gép előtt. Sajnos szkreppelni sem volt időm-erőm. A meglepetés-fotókönyvem is félben, de azt mindenképpen szeretném még a hónap vége előtt befejezni. A cewén is olyan régen jártam már, bele is szakad a szívem, hiányoznak a lányok, na, blogokat pedig húúú, be sem merem vallani mikor vendégeskedtem utoljára. Abban bízom, hogy majd lassan-lassan belerázódom és lesz időm újra kicsit több. Mert nálam ez a legfőbb probléma, képtelen vagyok normálisan beosztani az időmet, hogy mindenre elegendő jusson: család, háztartás, munka, szórakozás. Bár megfordult a fejemben, hogy nem bennem van a hiba, hanem egész egyszerűen kevés az a 24 óra. Este 20,30-ra már olyan fáradt vagyok mint egy bányaló, és még akkor vár a mosogatás, rendrakás. Nosztalgiával gondolok a pár hónappal ezelőtti időszakra, amikor vígan és lazán üldögéltem hajnalig a számítógépnél, ha megszállt az ihlet. Na mindegy, remélem azért télen lesz kicsit több lehetőségem az alkotásra... Addig is:

Sajnos a hozzávalókat egész egyszerűen képtelen vagyok felsorolni :(

A Balaton

2011-08-31T11:57:00.000+02:00

Szégyen és gyalázat, itt lakunk 30 km-re ettől a csodától és idén voltunk először strandolni Gáborral. Mentségemre szolgáljon, tavaly még icipicinek találtam Őkelmét, nem nagyon akartam pancsolni vinni. Inkább itthon, az udvaron, a biztonságos medencéjében töltöttük a forró nyári napokat. Most nyáron viszont úgy gondoltam, lemegyünk és pancsolunk. Aztán nem úgy alakult a nyár... Mindig volt valami egyéb elfoglaltság, munka ami miatt húztuk-halasztottuk. Festettünk anyukáméknál, nálunk, rohangáltunk járólapért, pincét pakoltunk, festettünk, szóval elröppent a nyár, mint egy pillangó, és mi azon kaptunk magunkat, idén sem jártunk a Balatonon. Aztán múlt hét csütörtökön még lustálkodtunk reggel, Gábor pedig hordta a játékokat hozzánk, amikor szinte egyszerre kimondtuk a varázsszót: menjünk strandolni. Kipattantunk, gyors reggeli, aztán indulás is... ami azért csoda nálam, mert egy veszprémi bemenetelhez órákat készülődök: pelenka, csereruha, tea, játék, stb... És már azon kaptam magam, hogy a kocsiban ülünk és Csopak felé haladunk... Azt hiszem a strandon Gábor volt a legboldogabb gyerek, komolyan ilyet még nem láttam... Félelem nélkül rohant a vízbe, végig vigyorgott, kente az iszapot, lapátozott, sikítozott... Öröm volt nézni. És mi néztük is és boldogan vigyorogtunk, építettük a homokvárat és közben arról beszélgettünk, hogy lehetnénk gyakrabban is spontánabbak, ami persze elég nehéz, a túlszervezett, mindent bebiztosító természetemmel...

A dolgozó nő

2011-08-31T11:19:00.000+02:00

Mármint én... Holnaptól, közel három év (miután a várandós időmet is itthon töltöttem) után újra munkába fogok járni. Nem mondom, hogy nincs bennem félsz, hiszen régi munkakörömet betöltötték időközben és egy teljesen új feladatot kaptam. Új hely, új munka, új emberek... Szóval hiába dolgoztam már időtlen idők óta a nyomdában, ez most ismeretlen lesz. De mikor voltam bent megbeszélni a dolgokat, éreztem, hogy szeretettel várnak, ez pedig nagyon jól esett. Könnyebb lesz a munkám, hiszen a CTP-előkészítő részleg helyett - ahol bizony fizikai munkát is jócskán kellett végeznem, most egy íróasztal mögött, számítógéppel kell boldogulnom. Gábor pedig mamázni fog, addig, amíg nem kezd oviba járni... ami még egy év. Nem akartam bölcsibe hordani, nálunk nincs is, Veszprémbe kellett volna járnunk, reggel a tömött buszokon, idegeskedve, délután meg haza fáradtan, szélben, esőben, hóban, fagyban... Így marad a mama-bölcsi, helyben. Balázst pedig szombaton költöztetjük Pécsre, ahol kollégiumban fog lakni. A képeket elnézve, rémálmaim a kollégiumokról tovaröppentek cirka egy pillanat alatt. Kétszer két ágyas, vizesblokkal és minikonyhával felszerelt apartmanokba fog beköltözni, ráadásul idén teljesen felújították, új épület, új bútorok. Nem tudok mit mondani, Szabi azt mondta Ő is leköltözik... főleg mikor elolvasta az értesítőt, amiben azt írták, hogy igyekeznek azonos neműeket összepárosítani, de nem garantálják... Egyből elkezdett álmodozni, hogy egy szőke, hosszú combú egyetemista lánnyal kerülhetne egy szobába. Bali csak vigyorgott, aztán bejelentette, sajnos már nem lehet jelentkezni a kollégiumba, különben is ilyen kitétel nem volt a jelentkezési lapon... Szkreppileg kicsit elmaradásban vagyok két hete nem cewéztem, pedig szuperebbnél-szuperebb kihívások voltak. De nem mondom, hogy nem ültem a gépnél, csak miután szeptember harmincadikán lejár a 100. CEWE-kihívásra kapott fotókönyv-kedvezményes kupon, így gőzerővel nekiláttam egy újabb fotókönyvnek. Amit nem biztos, hogy megmutatok, esetleg pár oldalt, oldalpárt belőle, mivel nagyon személyes lesz. A Gábor-várást foglalom fotókönyvbe, hiszen szalad az idő és a memória sajnos szelektál. Most még élénken él bennem az egész majdnemkilenchónap, de ki tudja, három-négy év múlva milyen fontos dolgokról feledkezem el, amit nem akarok... Nekem amúgy is egy csoda, ahogy Attila halála óta alakult az életem, a várandósság pedig olyan szép időszak volt, megérdemel egy fotókönyvet.

Az élet jó

2011-08-18T21:44:00.000+02:00

névvel nyertem egy készletet a DST-n. Még mondja valaki, hogy nincsenek véletlenek, sorsszerűség meg hasonló eleveelrendelések :) Köszönöm Mr Random! (Vajon Fortuna hol csavargott?) Mutatom:

Thank you Kokon Scrap-Art, Petra!

Timeless

2011-08-18T14:00:00.000+02:00

Új oldalam az OsDesign szépséges minikéjéből készült, ami a Digidesign Resort Megakészletének egy része. Orsi része is gyönyörű, öröm volt vele alkotni.

Úgy gondoltam a szépséges készlethez pedig szépséges fotó dukál. Így kölcsönkértem nagyfiamtól egy, a szerelméről készült felvételt.

A fotó és így az oldal pedig búcsú is egyben. Valamitől, amit pontosan nem tudok megfogalmazni, de sajogva fáj és szívemösszeszorító... Történtek számomra annyira megmagyarázhatatlan dolgok kicsi családomban, ami felébresztett naivságomból és rá kellett döbbennem, hogy a világ kőkeményen a pénzről szól. Nem részletezem, nem ide való, meg úgyis lecsendesül majd minden, bár az, hogy minden a régi lesz... hát nem tudom. Annyi biztos, hogy jó darabig nem fog oldal készülni sem Balázsról sem a szerelméről. Majd ha a vihar elcsendesül a lelkemben...

Iskolakezdés

2011-08-16T14:11:00.000+02:00

Hamar elszaladt a nyár... és nemsokára kezdődik az iskola. Ezért is aktuális Orsi legeslegújabb minikéje, ami az augusztusi Bit & Bytes keretében készült, és a Scrapdish boltjában vásárolható meg. Két papírcsomag és egy elemcsomag is tartozik hozzá - így már nem is annyira mini :) Mutatom az előkéket:

Végül a készlet segítségével készült oldalam:

A fotók nem a legfrissebbek, de annál aranyosabbak. Gábor kutat a könyvespolcunkon, és hosszas gondolkodás után a Természettudományi Kisenciklopédiát próbálja leemelni, ami csak a nevében kicsi... Biztos úgy gondolta ebből a vastag könyvből minden felmerülő kérdésére kimerítő választ fog kapni.

Sikerült, sikerült, jupijjjé!

2011-08-15T23:33:00.000+02:00

Előző siránkozós bejegyzésem után úgy gondoltam ha kirúgtak a Fórumból, hát törlöm magam a Galériából is. De nem eszik ám olyan forrón. Nem lehet csak úgy törölni, így arra gondoltam nem éri meg a kínlódás - angol - hagyom az egészet. Végül is sok helyen vagyok csak egy-egy oldallal jelen, az OKC-knek köszönhetően. De azért elmentem megnéztem kapott-e valami hozzászólást. És igen! Kapott. Csupa-csupa jót. És ami a legeslegjobban jól esett, az az volt, hogy Kimeric Kreations, vagyis Kim is írt egy olyan hosszút, hogy csak lestem. A lényeg pedig, tessék feltölteni a Fórumba... Nem akartam írni, hogy próbáltam, nem vártak ölelő karokkal, de Balázs azt mondta próbáljam meg még egyszer, mi veszteni valóm van... Ha pedig nem sikerül, akkor majd írunk egy olyat, hogy megemlegetik a magyar virtust :) Tehát próba - nem sok reményt fűztem hozzá - és sikerült... Feltöltöttem, írtam pár szót, így most nyugodtan hajtom álomra a fejem. És büszkén, mert jó érzés, ha tetszik a művem...

Gábor-oldalak

2011-08-13T21:21:00.000+02:00

Egyik kedvenc tervezőm Kimeric Kreations... Az ő minijéből készült ez az oldalam, tulajdonképpen egy játékra, amin sajnos nem tudok részt venni, mivel minden indoklás és magyarázat nélkül törölték a regisztrációm a Fórumból, ahová fel kellett volna tölteni az oldal linkjét. Jobban mondva annyit írtak, hogy nem feleltem meg a tagsági feltételeknek... Kicsit szomorú lettem, gondoltam megkérdezem, miért is, de aztán úgy gondoltam nem éri meg a mérgelődést. De az oldalam megmutatom, szerencsére innen nem tudnak törölni :)

Sárga Álom minikémet pedig szépen töltögetik, mindig megnézem a MediaFire számlálóját. Örülök ám, nagyon! A heti cewe pedig ezzel a szépséges és igen hosszú blogvonattal kapcsolatos. A feladat rém egyszerű, nagy fotó és WA legyen az oldalon. Ez nem nehéz, végrehajtani annál inkább... Hiszen a sok-sok gyönyörűbbnél-gyönyörűbb készletben kell keresgélni, melyik is legyen... Úgy döntöttem mindenkitől lesz valami az oldalamon. Így nem is sorolom, elhihetitek, tényleg mindenkitől van valami. Itt van ez a jó kis pakolós-oldal. Nekem tetszik!

Cewe

2011-08-10T22:30:00.000+02:00

Nálam ez a szkreppes-dolog úgy kezdődött, hogy úgy gondoltam kezdeni kéne valamit az esküvőnkön készített és megkapott körülbelül 2300 fényképpel. Elkezdtem keresgélni és rátaláltam egy fotókönyvre. Úgy gondoltam, megpróbálom, miért is ne? Az első kicsi könyvem még teljes egészében a cewe-szerkesztőjével készült, de a kutakodás közben véletlenül ráakadtam néhány nagy, magyar szkreppes-blogra. (Direkt nem emelek ki senkit.) Szerelem volt első látásra, sőt azt is maradt. Sokáig kerestem az én utamat, hiszen nekem minden oldal nagyon tetszik. A minimál, a fantasy, vagy éppen a pakolgatós... Mostanra mondhatom el, talán rátaláltam a stílusomra, de ezt nem jelenthetem ki karakánul, hiszen mint minden, én is változom. Biztos mindenki, aki készített már fotókönyvet kíváncsi arra, mi történik azután, hogy rákattintott a 'Feltöltés' gombra... Szekeres Nóra segítségével most kicsit bepillanthatunk ebbe a varázslatos világba:

Yellow Dream - de most már tényleg

2011-08-10T01:06:00.003+02:00

Kedves Utazó! Ha volt kedved erre az állomásra visszanézni, kérlek ülj le nálam egy kicsit. Elnézésedet kérem a kellemetlenségért (tisztára olyan vagyok, mint a MÁV szóvivő) technikai problémák merültek fel ezen az állomáson. Remélhetőleg minden akadály elhárult, így megoszthatom Veled első minikémet. Remélem tudod majd használni, bár csodát ne várj, hiszen egy lelkes amatőr készítette, de fogadd olyan szeretettel, mint amilyennel én alkottam.

Elemek

Papírok

Meglepetés

Remélem sikeres volt a feltöltés - bár az biztos, mert Balázsom ügyezte szerelménél, Balatonfüreden - és én is jól linkeltem ide. Ha mégis valami probléma volt és nem sikerül letölteni, kérem sikítani és futok megoldani a problémát. (Abban legalább jó vagyok...)

Elég szépen megszakítottam ezt a gyönyörű, hosszú szerelvényt, de azért remélem még nem késő: hozzám Pufiindiántól érkeztél és Ritahoz indulhatsz. (Persze ha még nem jártál Náluk...)

Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Beedeenek, hogy bevett a csapatba, Krisssznek a sok-sok segítséget, a többieknek pedig a kedves-aranyos-erőtadó-önbizalmatnövelő biztatást.

Tökéletlen élet...

2011-08-09T14:35:00.000+02:00

Az élet nem mindig habostorta. A szkreppes oldalakon általában mégis mindenki boldogan mosolyog, a gyerekek gyönyörűek, a táj csodálatos és persze az ég is kék... (Ha nem, akkor kékké színezzük.) De van az úgy, hogy akár terápiás célból, jól esik a bánatot, a csalódást és az elkeseredettséget "kiszkreppelni" magunkból. Orsi legújabb készlete az Imperfect Life ehhez tökéletes segítséget nyújt. Hozzájuthatsz Orsi polcain, három helyen is: itt, vagy itt, és akár itt. Mutatom az előkét:

Gondoltam lefényképeztetem magam, ahogy kétségbeesetten próbálom feltölteni a Yellow Dream blogtrain keretében készült kicsi készletemet, aztán összezuhanva rájövök, hogy nem fog menni, de végül úgy döntöttem, legyen ez a fotó az oldalamhoz. Nem vagyok valami nagy kempingező, tehát a sátorbanalvás számomra kínszenvedés. Mikor Balázsom még kicsi volt, a kedvéért aludtam vele párszor az udvaron egy sátorban. Szerencsére megnőtt, így már nem velem akar sátrazni :) a kicsi meg még kicsi... Egyszer aludtam önként egy sátorban, amit három vakondtúrásra sikerült felvernünk, és mivel egy éjszakáról volt szó, így matrac helyett polifom (?) volt a derékalj. Nem volt jó, mondhatnám borzalmas volt. Reggel lefényképeztek, de a képeken annyira tragikusan nézek ki, hogy nem mertem használni, mert még én is megijedek magamtól. Még ez a legjobb, igaz itt nem látszom rendesen, így a fekete karikák a szemem alatt sem. Szóval itt az én "Reménytelen" oldalam. (Azért reménytelen lett a címe, mert elég reménytelennek tartom, hogy rájövök valaha a kempingezés ízére...)

Orsi szuper, újdonatúj készletéhez pedig játék is tartozik, a készletért. Orsi blogján kell hagynod egy hozzászólást arról, mivel kapcsolatban alkotnál ezzel a készlettel. Például, ha egy három vakondtúrásra felvert sátorban kellett éjszakáznod, és erről oldalt készítenél. Vagy nem tudtad feltölteni a Yellow Dream készleted. Ilyesmi... Orsi nagylelkű, minden ötödik hozzászóló után választ egy nyertest. (Tehát ha reklámozod és többen hozzászólnak, növelheted az esélyed.) Aki pedig Mr Random kezében bízik, hagyjon a DST-n egy bejegyzést, hiszen ott is sorsol a főnöknőm.

Sárga Álom helyett Sírós Rémálom

2011-08-07T18:46:00.000+02:00

MINDENKITŐL ELNÉZÉST KÉREK, AKI MEGÉRKEZETT HOZZÁM A YELLOW DREAM BLOGTRAIN KERETÉBEN ÉS CSAK A MEGÍGÉRT KÉSZLET HŰLT HELYÉT TALÁLTA!

A héten nagyon összesűrűsödtek a dolgok nálam, mondhatnám elnyelt az ár. Kifestettünk anyukáméknál, aztán nálunk is a nappalit. Ugye nem kell részleteznem mivel jár ez... Mindennek a tetejébe Gáborom elkapott valami irtózatos köhögést, kínlódunk, próbálkozunk, gyógyteázunk, és most már csak a ráolvasás jöhet. Remélem kilábal belőle. Torka nem piros, tüdeje tiszta, doktorunk csak a kezét tárja szét. És valami nemtudommimiatt az maradt meg a fejemben, hogy augusztus nyolc. Mármint, hogy akkor indul ez az igen hosszú és szép vonat. Gondoltam vasárnap lesz egy kis szusszanásnyi időm, mindent szépen elrendezek. Elszaladtam a cewére, szívem dobbant, rosszul emlékeztem a dátumra. A vonat már tegnap elindult. Gyorsan elkezdtem tölteni, de nem ment. Sem a Mediafire, sem a 4shared, sem a harmadik nemtudommi (Balázs regisztrált engem oda is). Nem, nem és nem. Aztán Balázs megnézte és közölte velem, ne is reménykedjek, hogy a mi kis alapnetünkkel ekkorát lazán feltöltök. Néztem kétségbeesetten, most mi lesz? Leghamarabb szerdán tudom megosztani, öszvérmegoldással. Leviszi egy pendrive-on a barátnőjéhez, ott többet tud a net, ott felrakja nekem. Hálásan köszöntem, de így nem ma, nem holnap, hanem holnaputánután tudom csak megnyitni az állomásomat. Szóval ez van... Itt ülök, szomorú vagyok. És szégyellem magam.

OKC - Camomile Designs: Be a Boy

2011-08-07T16:14:00.001+02:00

Kifestettük a nappalit. Ennek örömére jelentkeztem OKC-ra a DST-n. Mindig megállapítom, hogy nem vagyok normális ilyenkor, de késő bánat eb gondolat :) és persze fiús készlet, nem hagyhatom ki. De az előző bejegyzésem címében elejtett probléma nem hagyott alkotni. Rossz volt a letöltési kód, amit kaptam, pedig próbáltam reggel, délben és este is. Hátha időhöz van kötve a dolog :) De minden jó ha a vége jó, így mutathatom Komashyaru gyönyörűséges készletét és persze az oldalaim belőle:

Állandó címszereplőm jelent meg mind a két oldalon. De mivel a nagyobbiktól nemsokára búcsút veszek - felvették Pécsre, ez egyik szemem sír, a másik meg könnyes állapot -> hiszen nem fogom látni túl gyakran, így a tervben-fejben formálódó oldalamon Balázs lesz majd. Brühühü...

Dear Komashyaru, thank you for the chance for OKC!

Oldalak és egy kis probléma

2011-08-05T00:32:00.000+02:00

Heti cewén virágokkal foglalkozunk, Audi jóvoltából. Gyönyörűbbnél, gyönyörűbb oldalak csodálhatók már meg a Galériában. És végre elkészült az enyém is. Nem volt egyszerű oldal, sokat pakolgattam, húzkodtam ide, majd oda a mütyörkéimet. Az az igazság, hogy nincs abszolút kedvencem a virágok között. Szeretem az összeset, de a feladat, az feladat, így gondolkodtam melyiket válasszam. Végül a szellőrózsára esett a választásom, szépsége és könnyedsége miatt. De fotóm nem volt, így továbblépve eljutottam a pipacsokhoz, onnan pedig már csak egy pici ugrás volt a mák, mivel szerettem volna, ha Mákvirágom is szerepel az oldalon. Így sikerült:

Felhasználtam: háttérpapír: Aquarius;

papírok: Miss Tina, Heart Designs; Brendamascari;

szívek: Line Designs; pipacs: Magali Designs;

virág és papírszív: Laurende Designs; ragacs: Krisssz;

varrás és pecsét: Mörjike

Következő oldalam Orsi gyönyörű készletéből készült. Ez az Ivy Scraps augusztusi megájának egy része, mutatom:

Az oldalam pedig:

A fotó még tavaly decemberben készült, nagyobbik fiam szalagavató bálján, ahol egy szép szokás szerint a végzősök felkérik táncolni a szülőt. A fiúk anyukát, a lányok apukát. A fénykép aktualitását pedig az adja mégis, hogy most már hivatalosan is tudjuk, megjött a levél pecséttel meg egy halom intézni valóval, Balázs szeptembertől pécsi diák lesz. Bár egy percig nem aggódtunk az egyetemi felvételije miatt... de azért keringőzni támadt kedvünk. Persze nem a rengeteg papírtól :)

Cewe

2011-08-01T00:55:00.000+02:00

Annyira vonz a kézi szkrepp, mint a csuda. De nem igazán merek nekiállni. Bevallom őszintén, nézegetem már egy ideje itt is, ott is a hagyományos technikáról íródott cikkeket, csodálkozom a trükkökön és persze a gyönyörű oldalak elvarázsolnak. Most az munkál a fejemben, hogy hagyományos még nem, de egy hibrid oldal azért lehet belefér az időmbe és a tehetségembe :) Végül is, ha a digi-oldalamra felvarrok egy gombot, készítek egy virágot papírból, esetleg ragasztok egy szalagot, masnit az már hibridnek számít, nem? Bár most a festési technikákat a nappali falamon fogom gyakorolni és anyukám konyhájában illetve étkezőjében... Addig pedig marad a digitális. A héten a cewén Mr Random Beszterit kérte fel egy keringőre. Eszter kihívása anno :) öregített fotó használata volt az oldalán. Ez persze egyből adta a vintage-technikát is. Krisssz csudajó dolgokat készített megint és egy jópár régebbi készlete is elérhető, használható. Ritka dolog, de elég hamar összeállt a fejemben az oldalam, csak fotóm nem volt hozzá. Végül egy, az esküvőnkön készült fényképből "ollóztam" ki azt a részt, amin én vagyok és ami, szerintem, illik ide. Gólyatimi tanácsa (akinek köszönöm az építő kritikát itt és most) alapján kivettem az árnyékot a keret és a fotó közül. Az eredeti, cewére feltöltött oldalon még szerepel, Timi pedig azt javasolta, hogy inkább legyen egyben a fotó és a papírkeret, mint a valóságban. Nem igazán tudom, GIMP-ben ezt hogyan lehet megoldani (két mütyörke összevonása) ezért döntöttem ennél a megoldásnál. És láss csodát, tényleg jobb lett. Itt már a javított változattal dicsekszem:

Felhasználtam: minden papír és mütyörke: Mitsybelle,

kivéve a papírkeret és a fotó-overlay: Krisssz

És amikor ilyen technikai-feladat van, jövök rá mindig mennyi minden tanulnivalóm van még. De szívesen járok utána a dolgoknak, keresgetek Rainbow Katánál, Ányinál a megfelelő megoldás után. Sajnos a PS még mindig kínai, és idő hiányában még sokáig az is marad, bár a Cewén Krisssz indított egy klassz kis PS-okosítót. Szóval a fotóöregítés minden csak nem az. Próbáltam Krisssz egy régebbi PS-leírását alkalmazni, nem nagyon (sehogyse) ment. Hiába, GIMP-re csak úgy lehet átültetni, ha az ember lánya minimum kapisgálja a PS-t. Szóval kínlódtam, sokat, a végeredmény azért egészében annyira nem lett tragikus. (Próbáltam elvinni a tekintetet a nyomoronc fotóöregítésemről a csilli-villi kiegészítőkkel.)

Nyári november

2011-07-25T14:25:00.001+02:00

Nem kényeztet bennünket az idei nyár... Először rekkenő forróság, aztán pedig hideg. Igen hideg. Nem kellemes hűvös, pulóveres, de azért rövidnadrágos, szoknyás, mezítlábas, hanem hideg. Tisztára, mint novemberben... És mit is lehet ilyenkor a szobában? Hát játszani! Például Orsival, aki újabb játékra invitál mindenkit. Hihetetlen, de igaz, ez már a nyolcadik. A múltkorira, a meghosszabbított határidő ellenére kevesen vállalkoztak, így most arra kérek mindenkit, aki erre jár, menjen és játsszon Orsival. Főnöknőm még egy alpha-készletet is ad hozzá, ingyenesen. A feladat pedig? Rém egyszerű. A betűknek kell szerepelnie az oldalon. Természetesen a betűk átszínezhetők, ha a kék nem illene az oldalhoz. Mutatom az oldalam - a vegetáriánusoknak nem kell tovább olvasni - ami Gáborról készült, két perccel azután, hogy feltépte a nagymamája hűtőszekrényét, húúús felkiáltással kikapott egy rántott combot és csillogó szemekkel elkezdte bekebelezni.

Minden papír és mütyörke: OsDesign

Yellow Dream

2011-07-22T14:00:00.000+02:00

Vannak olyan dolgok az életemben, amiket, ha elevenen nyúznának (brrr) sem tudnék megmagyarázni. Ez a sárga álom is ezek közé sorolandó. Már biztos nem titok, a Cewe Lányok közül Beedeenek pattant ki a homloka mögül az az ötlet, hogy legyen blogvonat. Jelentkeztem is, de már akkor tudtam nehéz fába vágtam a fejszémet, csak bele ne törjön. Lehet már kukucskálni, az előkék sorra kerülnek fel a Fórumba (lassan az enyém is ott lesz). Gyönyörűbbnél-gyönyörűbb papírok, mütyörkék... Aztán nekiláttam, és jelentem az is biztos, hogy a fantasy mellé a készletkészítés is felsorakozott. Nem mondom, hogy soha többé, hiszen ilyet nem szabad kijelenteni, de amennyit szerencsétlenkedtem, csak kuncogok magamon. Hogy miért mégis? Talán azért, mert hálás vagyok a sok-sok segítségért, ingyenesen letölthető készletért és a rengeteg biztatásért amit kaptam ettől a közösségtől. Úgy érzem máshogy nem nagyon tudom viszonozni. És ha hárman töltik majd le a minikémet, már akkor is elégedett leszek.

Elmaradás - megint

2011-07-22T13:42:00.000+02:00

Orsi játékára készült ez az oldalam. Persze nem időben, mondanom sem kell... A feladat pedig az volt, hogy Orsi készített egy templatet, és a segítségével kellett megalkotni a saját oldalunkat. Az enyém így sikerült:

Minden papír és elem: OsDesign

Balázs és Gábor látható a fotókon, ahogy lelkesen nyírják a füvet. Gábor úgy döntött beszáll Bali mellé és vígan tologatták a fűnyírókat. Szóba került még a csere lehetősége is, de aztán mindenki maradt a saját fűnyírójánál.

Ceweheti meg a múltheti...

2011-07-17T22:09:00.002+02:00

Olyan régen blogoltam már :) beírtam a címet és közzé is tettem azonnal. Persze bejegyzés még sehol... Milyen lükecsaj vagyok :) Na mindegy. Elmaradásban vagyok több téren is. Régen voltam vendégségben, így gyorsan körbeszaladtam kedves ismerőseimnél. Ahogy olvasom majdnem mindenkinek az időhiány a legnagyobb problémája. Mint ahogy nekem is... és sajnos valami mindig hátrányt szenved emiatt. Szeptember elsejétől pedig teljes munkaidőben fogok dolgozni, egy teljesen új munkakörben. Vége az éjszakaibaglyoskodásnak... Másik elmaradásom a múlt heti cewe-oldalam mutatása. Persze az eheti mellett... Krisssz "csináljamitakarsz" kihívásának a feladatait kezdtük el a múlt héten. Mindig Mr Random sorsolja ki, kinek az ötletét kapjuk. Múlt héten Aagassi pacás-maszkolós kihívása volt az oldalba foglalandó. Az enyém így sikerült:

Felhasználtam: papír: Rainbow; maszk: Krisssz;

gombok: Gunhild, a gombok varrása: Corren Silke;

minden más: Lillas

Múlt héten valami csoda folytán én nyertem a heticewét. (Köszönöm ezúton is Krisssz és kedves CEWE! Ja és persze Véletlen Úr!) Két készletet vásároltam, az egyikből használtam fel sok mindent. A heticewe pedig Cirade kihívása, a téma pedig az esküvő. Sokszor készült már oldal az esküvői fotóinkkal(ról). De az egyik kedvenc képemet még nem szkreppeltem. Most azonban ennek is eljött az ideje. Szabi unokahúga fényképezte, jó szemmel. Ahogy kapaszkodunk egymásba a nyirkos tenyerünkkel. A szöveg pedig az Egri csillagok alapján íródott musicalből való. Szép oldal lett, szeretem:

Felhasználtam: papírok: Rainbow; keret (kicsit átalakítva): Ányi;

rózsa: Kimeric Kreations; masni: Krisssz; szív: Jopke; csipke: Raspberry Road Designs;

tépett papírszél: Gunhild; fémhuzal: Snips and Shails Designs

Morning Breeze

2011-07-04T13:48:00.000+02:00

Még a múlt hónapban jelentkeztem egy számomra érdekes OKC-felhívásra a DST-n. Nem készlet volt meghirdetve, hanem template-csomag. Jellebelleke's Designs nyitott boltot és a most megjelent hat csomagból egyet OKC keretében lehetett kipróbálni. Úgy gondoltam megpróbálom, miért ne? Nem szoktam template-tel oldalazni, de már kacérkodtam a gondolattal, így mikor megkaptam Jolandától a linket, rögtön neki is láttam. De mutatni csak most mutathatom. Thank you for the chance for OKC, Jolanda! A kapott template-csomag így néz ki:

Ebből a négy template-ből kettőt választottam. Mindkettőn Gáborom a főszereplő...

Felhasználtam: Jellebelleke's Designs template; papírok és elemek: OsDesign

Szeretem ezt a fotót Gáborról, egy sétán készült, ahogy elaludt a hordozóban, rajtam. Szabi meg belefotózott, csak úgy, spontán, és ilyen jó kép kerekedett belőle. Számomra azért is kedves, mert az első szkreppes oldalam is ezzel a fotóval készült, amit meg mertem mutatni a világnak... Hű De Régen Volt Talán Igaz Se Volt :) Azért ez az oldal már jobban sikerült, kicsivel :) Másik oldalam pedig ilyen lett:

Felhasználtam: Jellebelleke's Designs template;

Kimeric Kreations papírok és elemek

Itt kisebbik fiam épp tilosban jár... szegfűt szimatolgat. Ami nem lenne éppen baj, finoman nyúl a virágokhoz, simogatja a leveleket, aranyosan hapcizik, de a korából adódó természetes kíváncsiság azért mindig győz a jólneveltségén... És kipróbálja mennyi a virág szirmának vagy éppen szárának a szakítószilárdsága - elárulom: nem sok.

Cewe - csinálj amit akarsz...

2011-07-03T17:47:00.001+02:00

...csak ne bánd meg később :) Krisssz megint kitalálta a "Csinálj amit akarsz!" kihívást a cewén. Tavaly nyáron is volt ilyen, a lényeg az, hogy mindenki magának találja ki a kihívását, amit szépen meg is old. Aztán a következő hetekben Mr Random segítségével a személyes kihívásokat a többiek is megvalósítják. Tavaly lifteltem - Ányi egyik oldalát választottam, idén pedig úgy gondoltam készítek egy vázlatot és az alapján fogok oldalt alkotni. (Erre utaltam az előző bejegyzésemben is, az 1, 2, nyár! oldalam is ez alapján a vázlat alapján készült. Tehát használható. :) És bevallom, inspirált egy oldal a DST-ről, de nem tudom megmondani ki töltötte fel, mivel nem találom... Emlékezetből elkészítettem a vázlatot, ha valaki ráismer véletlenül, írjon nekem, legyen szíves, és akkor utólagosan fogok az oldal alkotójára hivatkozni.) Itt a vázlat:

És itt az oldal is:

Felhasználtam: papírok, elemek: Kimeric Kreations;

kivéve a szalag: Bonnie Blou Designs; gombok és kapcsok: Gunhild

Azért nem tűntem ám el teljesen...

2011-07-01T14:37:00.000+02:00

...csak félig-meddig. Most rossz az idő, így pár percet csentem magamnak és gyorsan letöltöttem Orsi legeslegújabb készletét. Jobban mondva készleteit, amit a Scrap Dish júliusi Bits & Bytes polcára készített. A neve: Pink Lemonade. Orsi két papírcsomagot, egy elemeket tartalmazó csomagot és klassz varrásokat tett a polcra. Mutatom is az előkéket:

Végül az oldalam:

A csajos színek miatt Hanna lett a főszereplőm. És az oldal elrendezésével vannak még további terveim...

OKC

2011-06-28T23:22:00.000+02:00

Sokszor mondtam már biztos, egycétés vagyok. Jobban mondva jelenleg háromnegyedes... Orsi legutóbbi játékára majdnemkészlett az oldalam, persze nem hagyom magam és be fogom fejezni, csakazértis! De OKC-ra szívesen jelentkezem mindig, ha időm (ez nem nagyon) vagy kedvem (ez annál inkább) engedi. Így akadtam rá Noalou új készletére, amiből rögvest két oldal is született. Bevallom már egy hete be kellett volna mutatnom, de ami késik, nem múlik (állandóan ezzel jövök), így inkább később, mint soha, most mutatom. Ha tetszik a készlet itt megtalálod!

És itt a készletből készült két oldalam. Most mindegyik Balázsról-Balázzsal készült.

Ennek az oldalnak az apropóját az adta, hogy 12 aktív év után Balázsom elköszönt a veszprémi Csermák Antal zeneiskolától. Mint minden búcsú, ez is szomorú volt kicsit. Hiszen olyan volt számára a zeneiskola, mint egy második otthon. És a zenetanárok... Csodálatos, elhivatott tanár volt mindahány...

Második oldalam kicsit pakolós lett. De nem tudok teljesen kibújni a bőrömből, így az elrendezés szinte teljesen olyan, mint a múltkori pakolós cewe-kihíváson. Van még mit tanulnom, úgy hiszem.

Unicum

2011-06-20T23:18:00.000+02:00

Annyira besűrűsödtek a napjaim, mint a csuda. És erről az állapotról mindig az a kép jut eszembe, ahogy az Unicum-reklám-embert lassan elnyelik a habok. Mint engem is... De nem panaszkodom... Majd szeptembertől. Annyi minden dolgom van, soha nem fogok a végére érni. De ha jó az idő sajnálom Gábort a lakásban tartani, inkább megyünk le az udvarra, a játszóra, vagy csak sétálni. Kaptam egy biciklit (most váltottam be a szülinapi forintjaimat -> mindenkitől ezt kértem, mert akkumulátoros fűnyíró ollót szerettem volna, de inkább biciklit vettem mégis) ezt örökbe, egy gyerekülést pedig kölcsönbe, így már biciklizni is tudunk. Eléggé aggódom, ezért úgy döntöttem fogok Gábornak venni egy biciklis sisakot. (Balázzsal sokkal-sokkal lazább voltam.) Gábor persze nem aggódik egyáltalán, lelkesen integet és kiabál mindenkinek a csomagtartómról. Szíjja, szíjja (fordítás: szia) Nagyon élvezi, néha megsimogatja a derekam és kedvesen biztat: nyanya, nyanya, anya (a nyanya is anya, csak nem mindig sikerül ny nélkül elkezdeni, de nem haragszom, végül is nem áll távol az igazságtól). Látszik azért milyen régen bicikliztem, állóképesség: 0. Azért remélem lesz ez még jobb is :) Múlt héten viszont kultúrprogramon vettünk részt a márkói Tipegő-klub tagjaival. Egyik anyukánk a veszprémi Petőfi Színházban dolgozik, így védőnéninkkel karöltve a nyári szünet előtti utolsó klubnap alkalmából látogatást tehettünk a kulisszák mögött. Szerintem elég jól sikerült ez a rendhagyó szerda délelőtt, Tipegőink azonnal birtokba is vették a színpadot, ami azért nem csuda, hiszen szeptember óta gyakoroltak (sokat énekelünk, mondókázunk velük). Jó volt és ha épp nem a gyerekünk után rohangáltunk - ez elég ritka volt - azért hallgathattuk végtelen türelmes idegenvezetőnket is. Gábor a díszlet-raktárból hozott egy színházfiát (a vásárfia után szabadon -> nyelvművelő Puzsi) egy csavart, amivel az összes utunkba kerülő ajtót megpróbálta kinyitni. (Mi lesz ebből a gyerekből?) Szombaton pedig varrni voltam. Bizony, én. A márkói foltvarró-klub, a MárkóFolt Varrókör asszonyai és kisasszonyai csatlakoztak egy világméretű kezdeményezéshez: "Varrjunk a szabadban!" Ezen a napon kiköltöznek a foltvarrók a szabadba varrni, így népszerűsítik a kézimunkát. Szerencsére jó idő volt, így tényleg a szabadban öltögettünk, miután megnéztük a rögtönzött kiállítást. Gabi nénitől kaptam egy "aranyfejű varrótűt" (örökbe) és megvarrtam életem első jojóját. Sajnos nem tudom megmutatni, mert a közös kép része lett, fényképezőgép pedig természetesen itthon felejtődött, mivel jó szokásomhoz híven rohantam, de elmesélem hogyan készült. Egy kör alakú anyagot (narancssárga) kellett kicsit behajtani és elkezdeni fércelni. Miután körbeértem, meghúztam a szálat, köszi Lívia a segítséget, (kicsit féltem, hogy elszakad, miután a csomót is körülbelül negyed óráig kötöttem, de nem történt tragédia) ezáltal összehúzódott az anyag. A húzás közepére egy nagyon szép ekrü-színű gyöngyöt választottam és már készen is voltam. Vihettem a közös képre életem első munkáját. (Zárójelben jegyzem meg, szerintem a hagyományos alkotók is tudnák használni, mivel úgy néz ki mint egy virág. Gabi néni azt mondta az interneten írjuk be, hogy jojó és rengeteg találatot kapunk. Még babát is lehet különböző méretű jojóból varrni!) Aztán ha lúd akkor legyen már kövér. És varrtam egy kitűzőt is. Ugyanolyan narancssárga anyagból. A közepe sötétebb narancs anyagból készült, egy gombot húztam be vele. Hat szirma lett és gyönyörű. Holnap lefényképezem és megmutatom. A végén még kiderül, hogy nem is vagyok annyira ügyetlen... A legszebb pedig az egészben, hogy hordani is fogom! Azért oldal is készült ám, mutatom:

Felhasználtam: Summer Escape Part B

Collaboration kit by Digidesign Resort OsDesign

(Orsi része ebből a kollabból)

Balázsom és szerelme, Noémi a "Felhők között". Noémi két hete itt volt nálunk pár napot, így volt idejük kirándulni: Márkóról elgyalogoltak a Veszprém melletti Csatárra. Ez egy (nekem már hegy-kategória) domb, hétvégi házakkal, szőlőkkel, és egy csomó állandó lakóval. Gyönyörű hely és CSEND. Aki kiköltözik ide, annak már nem kell nomád életmódot folytatnia, mert áram pár éve van, a vizet pedig ügyesen megoldják. A veszprémi vízmű visz ki óriási, nemtudomhányliteres tartályokban ivóvizet és azt lehet megvásárolni. (Van olyan ház, hogyha megnyitják a csapot folyik a hideg-meleg víz...) Szóval ide gyalogoltak be, mert a hegy, khmmm domb tetején van egy kilátó, ahová szintén felmásztak. Természetesen a kutyával együtt. Ott készült ez a fotó is. (A kutya lemaradt róla :) )

Három napja

2011-06-16T15:27:00.001+02:00

újra dolgozó nő lettem. Csak még szabadságon vagyok. Egész nyáron, hurrá-hurrá! És mint a kisiskolások én is izgatottan várom a szeptember elsejét, amikor ténylegesen elkezdődik számomra a munka. De addig még előttem a nyár, a kert, a strand és a szkrepp! A múltmúltheti cewére számítógép hiánya miatt (Balázsom szerelme nálunk volt és Ő készült a szóbelijére) nem készült oldal, a múlthetire pedig azért nem, mert gyávakutya vagyok... és nekem 30 perc csak arra elegendő, hogy átnézzem mit fogok használni a készletből, kitaláljam milyen fotóval, és a Gimp megnyitása után mindent felpakoljak, majd le és elkezdjek gondolkodni azon, hogyan tovább... bár lehet, hogy ez is több már mint fél óra :) Szóval kimaradt, de az ehetit nem hagyom ám ki és ma 17,30-kor fényképezni fogok, a többit itt olvashatod. De addig is, mutatom a legfrissebb oldalam, ami Rainbow Kata Moments to Remember készletéből készült, amit volt szerencsém megnyerni és most végre elővenni is. Köszönöm Kata itt is, most is! A fotón pedig ki más, mint Gábor, ahogy elmélyülten legózik. Bizony-bizony, eljutottunk ide is - milyen hamar - a kis rombolóból nagy építész lett.

Június negyedike

2011-06-15T21:46:00.000+02:00

Június negyedikén szinte az egész országban megemlékeztek a trianoni békeszerződés aláírásáról. Nem akarok most történelmi okoskodásba kezdeni, mennyire volt igazságos, mennyire nem, ez a szerződés. Nem az én dolgom, nálam okosabbak is vitatkoznak ezeken a dolgokon azóta is. Az, hogy mégis megemlítem, annak az az oka, hogy itt nálunk is volt egy nagyon szép megemlékezés, amin Balázs is szerepelt. Egy prózát olvasott fel, szívbemarkolóan...

A nap, amelyen Magyarország „keresztre feszíttetett”

(Részletek Padányi Viktor, a neves magyar történész visszaemlékezéseiből)

De akkor már a legtöbb nemzet miniszterei aláírták a Békeszerződést, s nem lehetett bírni azt a blokádot, amelyet az utódállamok Magyarországra kényszerítettek. A kenyér, amelyet kaptunk, ízetlen volt, mert só nem volt benne; a falvakban a házak ezrei hónapokon át sötétek maradtak, mert nem volt petróleum, hogy lámpát gyújthassanak; a ruha, amelyet viseltünk, papírrostból készült, mert nem volt szövet, és azok, akiknek az élete olyan gyógyszertől függött, amely csak külföldről volt beszerezhető, meghaltak. Ezért tehát Magyarország arra kényszerült, hogy aláírja a Békeszerződést.

Hosszú töprengés után, amely a lelki agónia és megrendülés drámáját jellemezte, a kormány Bernard Ágoston népjóléti minisztert és Drasche-Lázár Alfréd volt nagykövetet nevezte ki, hogy elvégezzék a baljós cselekedetet. Május végén elutaztak Párizsba, hogy megtegyék az utat, amely sokak véleménye szerint Krisztus kálváriájához hasonlított. A Békeszerződés aláírását 1920. június 4-én, délelőtt 10 órára tűzték ki.

Ezen a június 4-i napon Magyarországon minden katonai alakulatot riadókészültségbe helyeztek, minden nemzeti gárdaegységet szolgálatra hívtak be, és a városokban a rendőrséget megkettőzték.

Ezekben a napokban rádió még nem volt használatos, de Budapest állandó telefonkapcsolatot tarthatott Párizzsal. Már reggel nagy tömegek gyűltek össze a legnagyobb napilapok szerkesztőségei előtt, hogy minél hamarabb megtudják a legfrissebb híreket, amelyeket időnként kifüggesztettek a kirakatokba. Valami különös nyugtalanság járta be Budapest utcáit már hajnaltól kezdve; a járókelők arcán belső szenvedés, fáradtság és gyakran üresség tükröződött, akár egy halottasházban a gyászolók arcán. Még a szokásos utcai zajok is tompábbak voltak.

Tíz óra után egy-két perccel megérkezett a végső megerősítés; a Békeszerződés aláírása megtörtént, ahogyan ezt a telefonvonalak tudtul adták. Ekkor megkondultak a templomi harangok, először Budapesten, majd pedig – a hír villámgyors terjedése nyomán – minden városban és faluban, a lesújtott országon végig. Két órán át, egészen délig, egyfolytában zúgtak a harangok, mintha azt mondanák: a magyarok temetik múltjukat – és jövőjüket.

Budapest perceken belül gyászba öltözött. Gyászlobogók lengtek minden zászlórúdon. Temetéseken szokásos gyászleplek takarták az ablakokat. Az utcák is gyászt öltöttek, amint feketébe öltözött férfiak, asszonyok és gyermekek ezrei haladtak lassan, arcukat könnyek borították, olykor felcsukló zokogás hallatszott. Öklök emelkedtek az ég felé, kétségbeesésből fakadó szitkok és átkok kíséretében. Az Oktogon tér egyik sarkában egy rokkant katona letépte zubbonyát, könyökben levágott csonka karjára mutatva kiáltotta: Ezért?

Az utcán idegenek ölelték át egymást gyászukban; kisebb csoportok gyűltek össze, hogy vigasztalják azokat, akik csak ültek egy padon és sírtak tehetetlenül; és a templomi harangok zúgását túlharsogta a kiáltás: „Különkiadás!” „Különkiadás!”. – Ezernyi újságárus tódult az utcákra a napi hírek gyászkeretes különkiadásával. Az emberek mohó kíváncsisággal olvasták azt, amit már tudtak, lelküket tehetetlen felháborodás rázta. A szerkesztőségi cikkeket hangosan olvasták fel a hirtelen csoportokba verődött hallgatóknak. A Nemzeti Múzeum előtt összegyűlt tömeg énekelni kezdte a Himhuszt, s egyre csak zúgtak és zúgtak a harangok.

A templomok hamar megteltek a gyászolókkal, akik lelkük mélyén csak Istenbe kapaszkodhattak. A papok szószékeken imádkoztak a teljesíthetetlenért, és hogy vigasztalást nyújtsanak azoknak, akik számára már nem volt vigasztalás.

Vidéken is ez volt a helyzet. Gyász és kétségbeesés uralkodott mindenütt, de néhány kisebb verekedésen kívül rendzavarás nem történt; a törvényt és a rendet fenntartották. Minden biztonsági intézkedés hathatósnak bizonyult, alkohol kiszolgálása tilos volt. A templomi harangok pedig két órán át, egészen délig, minden városban és faluban zúgtak, csak zúgtak könyörtelenül.

Abban az időben, amikor ezek az események történtek, tizennégy éves voltam, a IV. gimnáziumba jártam. Ezen a napon osztályunknak növénytanórája kezdődött volna, s tanárunk, Kovách Demjén magas alakja megjelent az ajtóban, pontosan úgy, mint máskor. Odament lassan a katedrához, aláírta az osztálykönyvet, de ahelyett, hogy számon kérte volna a házi feladatot, ahogyan tenni szokta, egész testével előrehajolt, fejét lecsüggesztette valami egészen hosszú percig… és akkor a harangok zúgni kezdtek. Kovách Demjén kiegyenesedett, odament a kis szertárhoz, ahol a térképek voltak, levette a térképet, amelyen ez a felírás volt: A Magyar Szentkorona Országainak Politikai Térképe, s egyetlen szó nélkül a falra akasztotta. Ezután megállt a térkép előtt, egy kicsit oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és ahogyan rámeredt, mindig szigorú arckifejezése meglágyult, kimondhatatlan gyöngédség jelentkezett rajta, amilyent korábban soha nem láttunk nála. Halotti csendben néztük a térképet és az előtte álló alakot, ezt a gyászoló cisztercita szerzetest, amint fejét mind lejjebb és lejjebb hajtotta, egészen a mellére. És ahogyan a harangok zúgása behatolt hozzánk, Kovách a mély csendben inkább saját magának, s senki másnak közülünk, ezt mondta:

Consummatum est! (Elvégeztetett!)

Ötvennégyen voltunk ebben az osztályban, ötvennégy tizennégyéves magyar fiú. A keresztre feszített Krisztus utolsó szavai után valamennyien a padra hajtottuk fejünket és sírva fakadtunk.

Odakint a harangok még mindig zúgtak. Magyarország keresztre feszíttetésének napja, 1920. június 4-e volt.

Péntek…

És akkor még nem elég ez a szöveg, a szervező-rendező kitalálta, hogy amikor a szövegben az van, hogy a harangok elkezdtek zúgni, a mi kis falunk furcsa-rekedt hangú harangja - természetesen lejátszóról - elkezdett zúgni és zúgott egészen addig, míg Balázs mondta a szöveget...

Meska

2011-06-11T22:29:00.001+02:00

A jószeműek már biztos észrevették (remélem :) ) a MESKA-emblémát a blogom jobb szélén. Igen, boltot nyitottam. Jobban mondva boltocskát... Még csak három könyvecském van a polcomon, kíváncsi vagyok a fogadtatásra. A könyvek teljes egészében kézi munkával készültek, cérnaffűzöttek, és keménytáblát kaptak, különböző vászonborítással. Tervezem még más színű vásznakkal is a borítókat. Sőt... itt a blogomon azt is megsúgom, hogy motoszkál a fejemben egy esküvői emlékkönyv készítése is. De az egyenlőre terv, bár szépen körvonalazódik. Ja és még annyit, hogy a három könyvecskéből kettő fűzése teljes egészében az én kezemet dicséri, ami ugye nálam nagyon-nagy szó... Nagyon érdekelt a dolog amikor Hanna emlékkönyvét fűzte Szabi, figyeltem, Ő magyarázott és szépen megtanultam, megpróbáltam. Esténként, mint a fonóban régen, üldögéltünk az ebédlőasztalnál és könyveket fűztünk, beszélgettünk...

Orsi játék - két oldal

2011-06-11T22:20:00.001+02:00

A múltkori titkos oldalam annyira titkosítottam, hogy csak most fogom megmutatni... Ez az az oldal, ami úgy készült, hogy Orsi igen szigorúan :) megadta, minek hova kell kerülnie. A blogján már megmutatta mennyi szebbnél-szebb oldal született és a kötöttségek ellenére mindegyik milyen más mégis. Íme az enyém:

A fotók egy séta alkalmával készültek Gáborról, akit teljesen elgondolkodtatott az a tény, hogy ez a fa bizony vízszintesen "áll" és nem úgy ahogy Ő eddig megszokta. Azért kíváncsi lettem volna, pontosan mi játszódik le a buksijában... És bevallom őszintén, annyira régen készült ez az oldalam, hogy a hozzávalókat már nem tudom leírni - pirul. (A cetlit pedig amire jegyzeteltem nem találom - megint pirul.)

Következő oldalam már a mostani játékra készült. Ez egy receptes kihívás. (Orsitól jött ez a megfogalmazás, nagyon tetszik.) És azért receptes, mert a kapott hozzávalóknak kell az oldalon lenni és csakis azoknak és csakis úgy. A hozzávalók pedig: 1 virágmintás papír, 1 sima papír, 2 fotó, varrás, valami csillámos dolog, 2 szalag vagy papírcsík és alpha. A téma pedig legyen a nyári vakáció. Mutatom az oldalam (minden Orsitól):

Khmmm...

2011-06-06T22:11:00.001+02:00

mivel ez egy elhanyagolt blog, de ami késik nem múlik, így ha véletlenül még nem értesültél volna Kedves Olvasóm: Orsi új játékot hirdetett a blogján. Egy nagyon-nagyon érdekes játékot. Oldalt most nem mutathatok, hogy miért, az kiderül a bejegyzésem végére...

A feltétel: szigorúan a megadott instrukciók alapján alkoss!
1. Keress három fotót, mindhárom ugyanazon témáról legyen fotózva egy időben. Az egyik fényképen legyen közelebb a téma és a fotó is legyen nagyobb. Ezt a nagyobbat a bal felső sarokba rakjad, a két kisebbet a jobb alsóba úgy, hogy kicsit fedje egymást.
2. Háttered sima, egyszerű papír legyen.
3. Két különböző mintás papírból vágj ki ugyanakkora darabokat, mint a nagy fotó és helyezd alá, kicsit elforgatva őket. Másik két darabot is vágj, ezek lapos, hosszú téglalapok legyenek és rakd őket a kis képek alá, úgy, hogy a bal oldalon kilógjon alóluk.
4. Legalább négy különböző elemet használva készíts csokrot a nagy kép bal alsó sarkába és az oldalad jobb alsó sarkába a kis képek alá.
5. Tegyél két kis gombot a nagy kép jobb felső sarkába és a két kis kép találkozási pontjaihoz.
6. A címet a nagy kép jobb alsó sarkába helyezd el és legalább két szóból álljon.
7. A háttérpapíron az üres helyre írj valamit a fotókról, legalább két mondatot vagy egy verset, idézetet másolj ide.
8. És végül ne felejts el árnyékolni, ha szükséges.
Ugye nem is olyan nehéz? :)

Elmaradások...

2011-06-06T22:01:00.001+02:00

Hűtlen lány vagyok... szegény, elhanyagolt blogom. De azért néha-néha benézek és írogatok is kicsit. Most pótolom elmaradásaim, szám szerint kettőt. Itt az első:

Orsi minijéből készült, ami egy collab része: My Favourite pair of jeans. És azt megsúgom, remélem nem kapok ki miatta, a kék virágot Orsi saját kezével horgolta vagy kötötte. (Ennyit értek hozzá...)

A fotón pedig Balázsom és szerelme, Noémi látható az iskolai bolondballagáson. Nem nehéz kitalálni, tehenészlánynak és tehenészfiúnak öltözött az egész évfolyam... meg pár betyár is volt, de csak a hazafiasság miatt. Jól szórakoztak, egy igazi zenekar zenélt az iskola féltve őrzött díszudvarában, ahová még egy lovat is bevitt a társaság. Igaz póniló volt, de mégiscsak ló. Amúgy lovacska egész jól bírta-tűrte a felhajtást...

Második oldalam pedig másik fiacskámról készült, egy kihívásra. (Tényleg meg is kell néznem mi lett az eredmény...) Egy nagyon aranyos kis készletet kellett letölteni és abból alkotni. Mutatom is a készletet:

És itt az oldalam:

Szokás szerint annyit bénáztam-kínlódtam az árnyékolással, mint a csuda... Lassan ez lesz a mumusom. A múltkor például lámpával világítottam össze-vissza, hogy lássam minek milyen az árnyéka. De néztem már az udvaron is az "árnyékolást". Tiszta árnyékfüggő lettem...

Az úgy volt

2011-05-28T23:59:00.001+02:00

hogy nálunk mindenki beteg lett. Még Balázsom úszta meg a legkönnyebben a dolgot. De szerencsére mára már én is jobban lettem, tudtam tenni-venni-szkreppelgetni. Így a heti cewe kihívásra is elkészült végre az oldalam... Krisssz a hétre nagyon érdekes-izgalmas feladatot talált ki. Aki szkreppel jól tudja, hogy mindenkinek van valami kialakult oldal-alkotási koncepciója, nevezzük stílusnak. Vannak, nem is kevesen, akinek már a Galériába való belépéskor a mini-képből lehet tudni, hogy Ők az oldal alkotói. Nos a kihívás ezzel kapcsolatos. Alkoss más stílusban, mint ahogy szoktál. Én régóta követem azt az elgondolásomat, hogy nézzen ki úgy az oldalam, mintha kézzel készült, hagyományos oldal lenne. (Ez néha sikerül, néha nem, de kaptam már ezzel kapcsolatban nagyon-nagy dicséretet, írták már az oldalamra, hogy csodálkoztak mit keres a digitális galériában...) Nekem tehát igazából bármilyen stílus szóba jöhetett: fantasy, pakolgatós, "Toni-féle mosogatás", egyszóval minden. A hét elején úgy gondoltam megpróbálkozom a fantasy-val, de aztán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, maradt a pakolgatás. Hát mit ne mondjak, azért ez sem volt egyszerű... Bár előrelátó, ügyes lány voltam és minden behívott mütyörkét átneveztem, hogy a vége felé is tudjam merre járok... ennek nagy hasznát is vettem. És mivel úgy gondoltam nem bonyolítom az életem a kelleténél jobban, egy készletből választottam minden elemet. Úgysem használtam még a múltkori nyeremény-készleteimből egyet sem...

Felhasználtam: Strawberries Designs Dont Miss Me készletét

Azért van-lenne mit tanulni. Sokat kínlódtam az árnyékokkal. Végül is igazából csak az árnyékokkal szerencsétlenkedtem. Bár kezdésnek mindegyik elemet behívtam (szegény GIMP kétszer fel is mondta a szolgálatot), és úgy próbáltam szelektálni mire is lenne szükségem, de aztán maradt a válogatás. Végeredményben nem lett rossz, de azért messze van még az igazi pakolgatós oldalaktól...

Második oldalam még ropogós meleg. Nem lesz a szívemcsücske, de mivel az ember lánya szeresse a ronda gyerekét is, hát szeretem. Ma este megint volt videósszkrepp a Cewe-n. Bár a technikánk egyre jobban felmondja a szolgálatot - muszáj lesz beszerezni egy új web-kamerát és egy fülest, mert ha Balázs szeptembertől Pécsen lesz, valahogy ellenőriznem kell, hogy eszik-e eleget - így számomra megint a Fórum maradt. Mr Random ma este nem kímélt bennünket. A múltkor Toni által összeállított listát Florci egészített ki és Mr Random sorsolt. De hogy? Írom miket választott: eper, esőcsepp, szobor, fehér alap, madár, létra, fogaskerék (!). Fehér alap? Még sohasem használtam. Létra? Azt sem. A fogaskerékhez már nem is írok semmit... De a kihívás az kihívás, eredménye itt látható:

Felhasználtam: papír: Rainbow; eper: Ányi; esőcsepp,

madár, létra: Sarahh; fogaskerék: Lindsay Jane; szobor a fotón :)

És ha a heti-cewe kihívása a mutass valami mást mottó alapján indult, a hetem is így fejezem be. Kicsit fantasy-s oldal lett, mert nem nagyon tudtam mit kezdeni a létrával, az eperrel, meg a fogaskerékkel, hogy a szoborról már ne is beszéljek... Tudom olyan távol van ez az oldal a fantasy-tól, mint Makó Jeruzsálemtől, de most ez sikeredett. Amúgy édes Hanna töpreng a füvön, a még felújítatlan pápai kastély előtt, három évvel ezelőtt...

Hurrá, nyertem!

2011-05-20T21:36:00.001+02:00

Fortuna (kis)asszony nem tudom merre tekergett, de nem figyelt és Mr Random kisorsolt Rainbow Katánál. Mutatom is a nyereményem. Oldal még nincs, egész délután az udvaron voltunk, de hosszú még az éjszaka...

Kata erre a készletre is OKC-t hirdetett, de nem tudom merre jártam éppen, pedig Juma még figyelmeztetett is rá, valószínűleg az eszem az ágyneműtartóban időzött... Szóval jól lemaradtam róla. De aztán Mr Random megkegyelmezett és engem dobott elsőnek. Annyira örülök, mert a szokásos finomszépséges készlet ez is. Igazi Szivárvány-Katás. Köszönöm!

És hogy teljes legyen a kép, ha már kiürítettem az ágyneműtartóm... Huszonkétszer megígértem, hogy mutatom, és mutatom is:

Ezeket a szépséges készleteket nyertem még a múlt században a DST-n egy kommenttel. De ami késik nem múlik... így: köszönöm Patrycja (Strawberries Designs). Thank you Patrycja!

Ja és az Ivy-n a hegymászós oldalam lett a hónap oldala, persze ezt egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg... A múltkor még sipákoltam a szavazatokért, most meg hónap oldala... Kész lettem. És nyertem is azt hiszem 5 dollárt a shop-ba, meg még valamit akarnak tőlem, de egyenlőre nem jöttem rá, hogy mit. Valami aláírás, ki érti ezt? Hazajön házi angol-tolmácsom és rendszergazdám (Bali) este (jelenleg Balatonfüreden szerepel a Lóczy Diákszínpaddal az Édes Annában -> Moviszter doktort játszik) és megkérem fordíccsa má le nekem... Örülni fog :) Mi lesz velem szeptembertől, ha tényleg felveszik Pécsre?

Játék

2011-05-18T21:47:00.000+02:00

Merika blogján a látogató-számláló olyan magas számot lépett át, amit még kimondani is sok, elhagyta a 35000-et. Ezért pedig játékot hirdetett. Ha szeretnél játszani megteheted, a dolgod annyi, hogy 1.) légy állandó olvasója a blogjának, 2.) a játék-bejegyzésénél hagyj egy üzenetet és 3.) saját blogodon, esetleg saját blog híján valamelyik közösségi oldalon oszd meg a játék-felhívást. A nyeremény pedig? Egy gyönyörűséges, Merika saját kezével készített album, amibe a szerencsés nyertes saját fényképeit ragaszthatja be. Nos, én eléggé ügyetlen vagyok, és még egy oldalnak sem mernék nekiállni hagyományosban, nemhogy egy albumnak, viszont őszintén csodálok minden alkotót, aki a két kezével, fantáziájával hoz létre valamit. És hát persze, hogy szeretném megnyerni! Könyörgök Miss vagy Ms Fortuna nézzél félre, csak egy kicsit, naaaaa...

Jupppiiijjjééé!!!

2011-05-17T00:41:00.001+02:00

Óriási tapsvihar, meg éljenzés! Elkészültem a heti cewével! Igaz már kedd van, de majdnem hétfőn sikerült befejeznem és felpakolnom ide. A héten a barátsággal kapcsolatosan kaptuk a feladatot. Krisssz választott egy idézetet, de nincs kikötés egyéb. Még az idézetet sem kötelező használni. Egyből tudtam Kiről-Kivel fogok oldalt készíteni. Hát az én legeslegeslegjobb barátnőmmel, aki amúgy unokahúgom is. Sokat jelent nekem, és történjen bármi az életemben mindig ott van mellettem.

Felhasználtam: papír, rózsa, drót, srasszok: Kimeric Kreations;

keret: Beedee; inda: KittyScraps

Köszönöm Treza!

2011-05-17T00:34:00.001+02:00

Bizony, bizony díjat kaptam.

Megint. Sokat gondolkodtam annak idején, kitegyem-e a kommentezz, ne díjazz blinkit a blogomra... Aztán úgy döntöttem nem fogom. Hiszen ez is azt bizonyítja, hogy gondolt rám valaki. És ez nagyon jól esik. Szóval díjazzatok, csak nyugodtan, örülök neki. Persze minden díjhoz jár a feladat is, így most sem úszom meg. Na lássuk: 10 dolog amit szeretek...

1.) Szeretek a családommal lenni...

2.) Szeretem, hogy nőnek születtem...

3.) Szeretek kirándulni (de nem magasra...)

4.) Szeretem a rendet magam körül (bár jelenleg van egy majdnemkilencvencentisem aki miatt ez nem nagyon valósul meg...)

5.) Szeretek kertészkedni.

6.) Szeretem a virágokat. És a fákat is.

7.) Szeretem a munkám, bár most Gábor miatt itthon vagyok, de szeptembertől készülök vissza, igaz más lesz a munkaköröm.

8.) Szeretek tanulni.

9.) Szeretek értelmes embereket hallgatni. Meg jó zenét is: mindenevő(hallgató) vagyok...

10.) Szeretek szkreppelni. (Ez nem újdonság, ugye?)

És jó szokásomhoz híven nem fogom továbbadni. (Mert nem tudom örömet okozna-e...) Hát itt marad nálam, de ha akarod, szeretettel adom, viheted!

OKC - KittyScrap

2011-05-16T18:51:00.000+02:00

Biztos említettem már vagy ezerszer, de most megint elpanaszolom Nektek, hogy nem vagyok jóban Fortuna asszonnyal... vagy kisasszonnyal... Soha nem nyertem semmit, még az iskolai farsangokon a tombolán nem. Mondom is mindig Szabinak: a mi családunkban mindig mindenért keményen meg kell dolgozni (de nem hisz nekem, ezért lottózik). Mikor CT-tag lettem Orsinál az azzal is járt, hogy a DST-re is kellett regisztrálni. Oldalt viszont csak úgy lehetett feltölteni, ha kommentelt az ember lánya. És elvesztem. Már 50 feletti a bejegyzéseim száma - eddig egy nyereményem volt, adós is vagyok vele, de most majd jól megmutatom mit vásároltam a 10 dollárkámból - több nem. Az az egy is valószínűleg azért, mert Fortuna ebédelt vagy fodrásznál volt, így nem figyelt, Mr Random meg jól kisorsolt. De nem adom fel egykönnyen, próbálkozom, próbálkozom... A Call elérhetőbb része számomra, hiszen OKC-ra mindig szívesen jelentkezem. Szuper készletekhez lehet hozzájutni és cserébe egy vagy két oldalt kell letenni az asztalra. Eddig csak Rainbow Katánál mertem kopogtatni, de most úgy gondoltam kipróbálom magam máshol és jelentkeztem KittyScraphez. Elküldtem a jelentkezést - mert annyira ráérek ám :) bár most rossz az idő, kertészkedni úgysem lehet, és rögtön jött is a válasz Kittytől a linkekkel. Letöltöttem és már el is készültem az oldalakkal. Kitty semmit nem írt, így elszaladtam a boltjába és láttam már a polcon van a készlet, így úgy gondoltam én is publikálhatom már. Első oldalam Gáborról készült, ahogy felnőttesen olvas a szőnyegen. A másik Mártáról, akit megint Pillangókisasszonyként láthatunk. Kitty készlete pedig így néz ki:

Cewe

2011-05-16T00:23:00.000+02:00

Bár az utolsó utáni pillanatban, de elkészült a heti cewe-kihívásra is az oldalam. (Köszönöm Krisssz, hogy még indulhatott.) A hétre Krisssz egy könnyűnek tűnő feladatot adott az indulóknak. Kedvenc tervezőnktől kellett készletet választani, majd oldalt alkotni belőle. Megmondom őszintén ez csak első olvasatra tűnt könnyű feladatnak. Hiszen annyi klassz tervező forgolódik ezen a nem is kicsi "piacon". Még a magyarok közül sem tudnék választani. Nagyon szeretem Rainbow Kata gyönyörű készleteit, ez talán már nem titok. De Mörjike álomszép alkotásai sem hagynak hidegen. És akkor hol vannak a többiek? Aztán úgy döntöttem, kicsit hazabeszélek és jelenlegi kedvenc tervezőmtől választok. (A főnökével mindig, minden körülmények között legyen jóban az ember :) ) Így Orsi készleteiből használtam papírt, mütyörkét. A fotón természetesen mesélő szemű kisebbik fiam látható.

Az oldalhoz az ihletet Kimeric Kreationstól kaptam...

Bejegyzés - újra

2011-05-16T00:04:00.001+02:00

Mivel az előző bejegyzésem Föld körüli pályára állt - remélem nem okoz komoly problémát egyik sem a NASA-nak - így újrázom. Orsi új játékát szeretném a figyelmetekbe ajánlani, igen már megint eltelt két hét. Rohan az idő... A mostani játék megint matekkal kapcsolatos, de most nem kell gyököt vonni :) mint a múltkor. Csak a megadott számú mütyörkét kell az oldaladra helyezni. Tehát legyen az oldaladon: 1 keret, 2 szalag, 3 fotó, 4 papír és 5 virág. A felsoroltakból csak a megadott mennyiséget szabad használni, de ezeken kívül lehet más is, természetesen. És Orsi nagyon lágy szívű, mert bármilyen készletből lehet alkoni, nem muszáj, hogy OsDesign készletből készüljön a mű. Mutatom az én oldalam:

Ballagás, még mindig

2011-05-08T23:47:00.000+02:00

Nagyobbik fiam, Balázs már túl van az érettségi vizsgájának írásbeli részén. A héten négy napon át írt, először magyart, aztán matematikát, utána történelmet, végül angolból is vizsgázott. Nagyon izgultam érte, remélem jó lesz az eredmény. Tavaly előrehozott érettségi vizsgát tett informatikából és földrajzból, ez a két tantárgy kell az egyetemi pontjaihoz. Mind a kettő írásbelijén csak pár pontot veszített, a szóbeli vizsgája viszont csont nélküli lett, így majdnem 100%-ot teljesített. Idén sem izgult, szerencsére nem drukkos, csak kicsit, de az inkább erősíti. Sajnos kedden azért nem túl jó hírrel jött haza. Úgy érzi nem sikerült a matek. Este néztük a Híradót, ott egy matematika tanárnő nyilatkozott, aki azt mondta nem volt nehéz. Balázs egyik osztálytársa - aki az összes neten található matematika érettségi feladatsort megoldotta - viszont azt "nyilatkozta" köze nem volt az idei írásbelinek az eddigiekhez. Hát nem tudom. Úgy érzi nem sikerült, én reménykedem, hogy igazi férfiként rossz a megérzése... A többivel, magyar, történelem, angol nem volt gondja, remélem ezeket viszont jól érzi... Június végén lesz a szóbeli vizsgája, így most van egy kis ideje pihenni, majd elkezdeni a felkészülést a szóbelire. Eléggé drukkos időszakon vagyok túl, a ballagási vendégség levezénylése, majd Balázsért aggódás, de azért készült oldalam. Nem is egy. És mivel az érettségin nem lehet fotózni :) így maradt a ballagás. Mind a két oldal ezt az eseményt dolgozza fel.

Minden papír és mütyörke Icka munkája

Felhasználtam: papírok: Rainbow és Mörjike;

kapocs: Ányi; keret: Beedee; maszk: Minyu

csillogó pillangók: Dido és pink, feliratos papír: Altalena

Második oldalamhoz a papírokat és mütyörkéket egy gyönyörű, magyar össze-fogásból választottam. Csodaszép papírok, elemek és betűk: The Flower Of Naturalness. Köszönöm, hogy felszállhattam erre a klassz és nagyon hosszú vonatra. Biztos nem utoljára használtam ezeket a csodaszép készleteket. Minyu maszkja például szájamtátva kategória...

Lassan visszatalálok

2011-05-06T14:30:00.001+02:00

a rendes kerékvágásomba. Balázs befejezte az írásbeli részét érettségének felmérésén. Már "csak" a szóbelik vannak hátra, attól sem tart. Mondjuk minek is izgulna, kiváló helyettest talált erre a szép feladatra: engem. Szétizgultam az agyamat miatta, fáj a gyomrom, meg ilyenek. Az enyém nem volt ennyire parás, lehet, hogy akkor az én anyám csinálta ugyanezt? Ballagási ebéd eléggé jól sikerült, nagyobb malőr nélkül megúsztuk a dolgot, bár Szabi azt mondta, Gábornak étteremben tartjuk, az biztos. De miután az utolsó poharat is elpakoltam, arra gondoltam, összességében nem is volt annyira rossz. Hiába, a távolság :) mindent megszépít... És mivel eltelt egy újabb hét, a múltheti cewe-t sajnos ki kellett hagynom, és a fórumosszkreppet is, úgy gondoltam erre a csipkésre biztos jövök. Krisssz ugyanis azt találta ki, hogy legyen csipke az oldalon. Én nemrég kötöttem örök barátságot vele, blogom fejlécén is látható, elsősorban Kisnyúl-Andinak köszönhetően. Ő nyűgözött le egy oldallal, ami fiús és csipkés. És milyen igaza volt, a kettő nem zárja ki egymást és a csipke nemcsak vintage oldalakra tehető. Az oldal aktuális eseményt dolgoz fel és nem beállított a fotó. Balázs mesélt Gábornak, a szőnyegen fekve, aki nagyon élvezte és kontrázott Balázsnak. Gyorsan előkaptam a fényképezőgépet és készítettem pár fotót. Itt az oldal belőle:

Felhasználtam: papírok: Rainbow; pecsét: Fran;

csipke: Raspberry RD; kerek csipke: Krisssz;

varrás és kapcsok: Gunhild; virág: Icka;

papírszív, kockás és csíkos papír: Michelle Colemann;

szívek: Palvinka

Nem tűntem ám el...

2011-05-02T15:10:00.000+02:00

csak kicsit... Szombaton elballagott nagyfiam a gimijéből. Erre a jeles eseményre készültem, lévén 20 meghívott vendégünk volt ebédre, és ez a szám pontosan kétszer annyi, mint amennyi emberre valaha főztem... Izgultam is, minden flottul menjen. Maga a ballagás megható volt nagyon, gondolom ez nem meglepő. Látni ezeket a fiatal hölgyeket és urakat, mert már nem nagyon beszélhetünk fiúkról és lányokról... Hihetetlenül gyorsan elrepült az idő. Nemrég még játszótérre jártunk, most meg elballag a középiskolából... Lesz majd oldal is a ballagásról, ígérem. Most viszont állandó témaadómról, kisebbik fiamról készült egy, Orsi új minijéből. Ez a kis csinike a ScrapDish Bits & Bytes témájára készült, ami ebben a hónapban: Grandma's Attic. Orsi a nagyi padlásáról ezeket a papírokat és elemeket hozta:

Az oldalam pedig így néz ki:

Játék

2011-04-29T15:51:00.000+02:00

Orsinál a heti feladat mottója a következő: "Édesanyám, virágosat álmodtam!" Egyetlen-egy feltétele van a játékon való részvételnek, hogy a készülő oldalon szerepeljen virág. Egy, kettő, esetleg száz. Mindegy. De legyen. Az is mindegy, hogy hol. Elemként, papíron, vagy a fotón. Orsi a játékhoz készített egy minit is - hogy van ennyi mindenre ideje, talány számomra -> egy férj, három gyerek, egy háztartás, és gyönyörűséges készletek - amiből egy elem legyen az oldaladon. Ugye nem egy nehéz feladat? Menjetek, alkossatok, majd linkeljetek Orsinál. És nyerjetek! Mutatom a készletet, amiből készült az oldalam. (Én csak ebből a miniből készítettem, nagyon szép, nem használtam más készletet.)

100

2011-04-25T22:31:00.000+02:00

Ezen a héten volt a Cewe 100. kihívása. Azért nem semmi ez a szám, ugye? Nézegettem a héten az eddig elkészült oldalaimat. Mindegyikre olyan jó visszanézni, még az elsőkre is, amikor csetlettem-botlottam ebben a szkreppes világban. Jó visszagondolni, hogy sokáig csak rácsodálkoztam a galériákra, milyen szépséges oldalakat alkotnak mások. Aztán megismerkedni a magyar nagyokkal, a munkáikkal. És irigykedni, igen irigykedni, pedig nem vagyok egy irigy természet, hogy egyszer... talán... majd én is. És persze fejlődni, tanulni, mindig valami új technikai dolgot kipróbálni. Hiszem, ennek a tanulásnak sohasem lesz vége, hiszen mindig tovább lehet lépni egy következő lépcsőfokra. Így voltam az elején az árnyékolással (ma is mumus), a kommentírással (már nem annyira) és egy csomó minden mással is. De szívből akarom, fontos számomra, kicsit olyan mint egy napló. Már most olyan jó érzés visszatekinteni, milyen jó lesz pár, vagy jó pár év múlva... Voltak hullámvölgyek, amikor nem voltam képes egy oldalt sem alkotni, még a gépet sem volt kedvem bekapcsolni... És voltak jó pillanatok, amikor megelégedéssel dőltem hátra a széken: ó, de jó, ez az oldal úgy sikerült, olyan lett amilyennek szerettem volna. Kerestem az utamat, a stílusomat, és ennyi idő után mondhatom, talán-talán rátaláltam. Szeretem ezt a világot, örülök ennek a szép hobbinak és annak is, hogy megismerkedtem olyan emberekkel akikkel különben sohasem találkoztam volna... Nem is gondolkodtam túl sokat, úgy döntöttem a századik kihívásra előveszem azt a fotót, amiből az első olyan oldalam született, amit fel mertem tölteni a Cewe Galériájába. Most már mosolygok rajta, de akkoriban annyit simogattam, gondolkodtam hogyan is lesz jó, mint a csuda... Így került ez a fotó újra elő... (A kétszázadikra majd megint előveszem...) Rainbow gyönyörű papírjai mellé csak Krisssz üvegékszerekből készült elemeit használtam. És mivel választani nem tudtam a sok-sok gyönyörűség közül, mindegyikből került az oldalra...

És végül, de nem utolsó sorban a "századik" mellé Krisssz és Eszter még meglepit is adott azoknak, akik a héten indultak a kihíváson. Egy 30%-os kedvezményre jogosító kupon boldog tulajdonosai lehetünk, amit bármilyen fotókönyvre igénybe vehetünk. Hurrá-hurrá! Nagyon köszönöm Krisssz és Eszter!

Út

2011-04-22T15:22:00.002+02:00

Az úgy van, hogy jelenleg DST-függő lettem. Na nem kell ám túl komolyan venni, de az 5 kötelező komment után még hagytam egy párat... Bár abban is biztos vagyok, hogy Fortuna asszonynak ott is van beleszólása a dolgokba. (Egyetlen nyerésemnél biztos vásárolni volt... Még adós is vagyok mit is nyertem...) És mivel a Call topikot is állandóan figyelem, nem is maradtam le Kata legújabb OKC-felhívásáról. Ó, hát persze, hogy azonnal jelentkeztem. Gyönyörű készlet, nem a megszokott pasztelles, de szép színekkel. Kata legújabb készletéhez egy megszívlelendő üzenet is kapcsolódik, idemásolom: Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik, az elszalaszthat mindent amiért útra kelt.

És a készlet, amiből az oldal született:

Most kedvezményesen kapható a Two Little Pixels-nél. Köszönöm Kata a lehetőséget megint.

Ja és a félreértések :) elkerülése érdekében a Hős Lány az én volnék, ahogy csúszom-mászom-úszom :) a bakonynánai Római fürdőnél.

Oldal - rólam

2011-04-21T22:58:00.000+02:00

Amikor elkezdtem ezzel a szkreppes dologgal foglalkozni, arra gondoltam, milyen jó lesz a gyerekekről oldalt készíteni és gyönyörködni benne, bennük. Aztán ahogy telt-múlt az idő, készült pár oldal amin már én is szerepeltem. (Végül is ez az egész az esküvői fotóink miatt kezdődött.) Most egy olyan oldalt hoztam, amin csak és kizárólag én vagyok (persze a mütyörkék mellett). Kata blogján találtam ezt a picike, de csinike készletet.

Persze megint elmaradás...

2011-04-21T11:09:00.000+02:00

de ahogy mondják: ami késik nem múlik. Lassan megszokottá válik a cewés videó-szkrepp. Én csak a fórumon üldögélve várom, mit találnak ki a lányok. Közben persze elképzelem mi mehet a háttérben, vagyis az előtérben... Kitalálják a feladatokat, Krisssz pedig feltölti a fórumba és már kezdődhet is az agyalás és az alkotás. Most majdnem lekéstem a kezdést, de sokat gondolkodtak, így nem maradtam le semmiről. Jó dolog, mert mindig annyit simogatom az oldalam, pakolgatok ide-oda, átteszem az elemeket egy milliméterrel jobbra, aztán kettővel balra... Szóval szöszölök rendesen. Itt viszont kötött az idő, muszáj jó gyorsan "dolgozni". Kattog az agyam, jaj-jaj-jaj, csak sikerüljön. Leírom egy papírra mi kell az oldalra és pipálok... Felül is teljesítettem, mert kettő állat került az oldalamra és egyik sem pillangó (feltételek az oldal alatt) és térhatású árnyékból is akad több. Elkészültem, majdnem időn belül, jó volt, köszönöm Lányok! Mutatom az oldalam:

Felhasználtam: Strawberries Design: papír és varrás;

Paperfellow: cseresznyeág; Moani: madár

A feladat pedig: nagy fotó, idézet, valami állat (de ne pillangó), a fotón kívül csak három színt lehet használni, térhatású árnyék, valami fa (akár ág vagy éppen fakeret is) legyen. Mindig annyit kínlódom az árnyékokkal, kicsit frászt is kaptam a térhatású árnyékolástól, de végül annyira nem lett rossz, sőt nem lettek rosszak, mert a faágon kívül a madárnak is van... A cím pedig azért lett, mert a kicsi póninak Zsivány a neve. A többi zsiványt nem kell magyarázni...

Tazza Di Cafe

2011-04-20T19:35:00.003+02:00

Tavaly ősszel kicsi kotyogónk felmondási idejének letöltése nélkül felmondott... Rábeszéltem Szabit vegyünk egy kávéfőző-gépet. Na nem kell annyira komolyra gondolni, például darálni nem tud a kedves, viszont van tejhabosító funkciója, nagyon bírom. (Csak zárójelben jegyzem meg, jó lenne ha Szabi végre valahára megtanulna rendesen habosítani...) És persze finom kávét főz. Nem vagyok nagy kávés, de a reggeleimet nem tudnám elképzelni a jó illatú, fekete ébresztő nélkül. És néha ebéd után is jól esik egy csészével. Hogy miért ez a vallomás? OsDesign gyönyörű, újdonatúj készlete miatt. Különösen ajánlom kávérajongók figyelmébe. Ebből a szuper készletből készült ez az oldalam. Balázs és Noémi és persze a hintapad a főszereplő. Kicsit jó gyereknek lenni, azt hiszem... Itt a kávé:

Khm, ez pedig a hab akar lenni:

A készlet jövő hét szerdáig féláron kapható, és megtalálható az SD és az Ivy polcán is. Végezetül még annyit, hogy ehhez a csodálatos készlethez játék is jár. Csupán egy komment kell és máris kávézhatsz Orsi készletéből... Részletek itt. Sok szerencsét!

OKC - Rainbow Katánál

2011-04-16T14:14:00.000+02:00

Ahhoz, hogy a DST-re képeket tudjak tölteni szükséges volt 5 komment. Két hete még azt sem tudtam mi az a DST, nem azt, hogy hol keressem... Persze aztán kiderült, már regisztráltam náluk, és kommenteltem is, például Mörjike egyik készleténél, hátha nyerek... Most pedig a sokadik kommentnél tartok. Mert az úgy volt, hogy Gólya tanácsára nyerési eséllyel kommenteltem. És nyertem is (Fortuna biztos félrenézett, Mr Random meg gyorsan kisorsolt) majd mutatom mit. Orsi javaslatára pedig körülnéztem az CT és OKC felhívásokon. Nem akarok CT-tag lenni több helyen, én lelkiismeretesen csak egy helyen tudok helyt állni. (És még bele se szeretnék gondolni mi lesz október közepétől, ha tényleg visszamehetek dolgozni...) Orsi CT-tagsága pedig jó döntés volt. Jó a csapata, csodálatosak a készletei, öröm velük alkotni. De OKC-ra szívesen jelentkezem. Így akadtam rá szívemcsücske Rainbow Kata OKC-felhívására. Kata gyönyörűséges készleteit nagyon szeretem, ezért azonnal küldtem is a jelentkezésemet. Kata pedig a kódot a letöltéshez. Huncut volt, mert csak kukucskát adott a DST-n, így csak a kicsomagolás után láttam, hogy megint egy finom Szivárvány Katás készlet került hozzám. Két oldalt alkottam eddig:

És a csodaszép készlet, amiből az oldalaim születtek:

Köszönöm Kata a lehetőséget ezúton is! Jaj de jó volt!

Elmaradás és az eheti

2011-04-15T12:19:00.000+02:00

Mivel nem nagyon, ááá egyáltalán nem voltam már jó ideje egy cewe-oldallal elmaradásban vagyok. Krisssz a múlt hétre egy szuperséges kihívást talált ki. Üveg ékszereket fotózott és a belőlük készült hátterek felhasználásával kellett oldalt alkotni. Persze lehetett bármilyen más elemet is használni, de a háttereknek felismerhetőknek kellett maradni. Gyönyörűek a hátterek, de csuda élénk színűek. Megnézheted és letöltheted itt. Érdemes, mert különlegesen szépek. Én úgy gondoltam a háttér éppen elég élénk, mellé még bepakoltam az összes gombot, választottam egy felhős fotót, ahol a napsugarak szépen látszanak, és fekete-fehéret "gyártottam" belőle, majd kissé színeztem. Egy szép idézet, aztán már kész is lett volna. De hiányzott valami. Így kerültek rá a gombok méretére és alakjára vágott tavaszi virágok. Úgy érzem semmi más nem kell rá, így teljes.

Az "ehetim" pedig:

Felhasználtam: papírok, noteszlap, csipke: Rainbow;

virág, huzalos virág, kapocs: OsDesign

Hétfőn volt a költészet napja. (Balázsom különdíjas lett egy versmondó versenyen.) A feladat pedig, amit Krisssz a hétre adott is ezzel kapcsolatos. Egy magyar verset kellett oldalba foglalni. Én egy Szécsi Margit verset választottam. Őhozzá Nagy Lászlón keresztül jutottam el. Sokszor jobban magaménak érzem egy-egy vers gondolatát, érzését, ha nő a szerzője. Ez a kis négysoros is annyira kedves és rövidsége ellenére olyan sokat mond. Ha Rainbow Kata finom papírjaihoz nyúlok, komolyan mondom még az egeret is finomabban húzkodom. A huzalos virág pedig Orsi nyári készletéből való. Szeretem, mert a huzal ellenére, vagy talán éppen azért olyan légies. Szerintem szép lett.

Új játék Orsinál

2011-04-15T10:00:00.002+02:00

Szegény, elhanyagolt blogom... Mentségemre szolgáljon, hogy lakást sikálok, mivel jön a húsvét. A következő héten pedig Balázsom elballag a középiskolájából, hogy aztán hétfőn újra visszaballagjon, utána járni annak, vajon elég érett-e? Nem tudom más anyukák hogy vannak ezzel, de engem jelenleg a frász tör ki, Ő meg halálnyugodt... Bár tényleg nem tudom mit izgulok ennyire, (de szerintem valakinek izgulni is kéne, ezt persze szépen rám ruházta a nagy fiam) úgyis minden jól fog sikerülni. És mivel állandóan Ő jár a fejemben, így ez az oldal is Róla készült:

Minden papír és elem OsDesign: Glamorous Days

Persze most már elárulhatom, Orsi új játékára készült. Nagyon érdekes az eheti, a születési dátum alapján kell elkészíteni az oldalt. Minden számhoz tartozik egy feltétel, aminek szerepelnie kell. Részletek Orsinál. A táblázat alapján nekem három papírt, 8 elemet, kötelező elemként egy keretet és alphát kellett használni. Szerintem megfelel a feltételeknek. (Érintettnek is tetszik, így mutathatom...) Menjetek, mert érdekes játék és a jutalom sem semmi... Jó számolást és jó játékot! És persze sok szerencsét!

Megint egy új oldal

2011-04-14T22:55:00.000+02:00

Orsi új boltjánál, az Ivy-nél minden hónapban vannak játékok. Én most a liftelést választottam. Szeretek másolni, de nem túl gyakran "űzöm". Így most ez jó alkalom volt. Mutatom az eredetit:

És itt az enyém, sőt, itt vannak az enyéim, bár csak az elsőt töltöttem fel a galériába:

Felhasználtam: OsDesign/Teddy Bear Love

Felhasználtam: OsDesign!A Heart Full Of Love

Megint tavasz

2011-04-05T21:25:00.002+02:00

Jönnek-mennek a frontok + Gábornak megint bújik a foga. Ez azt jelenti, hogy méhecskének képzeli magát és zümi lesz. Persze nem duplán, hanem hatványozottan... Tegnap és ma délután is alig aludt, nyűgösen ébredt. Olyan Nem Tudom Igazán Mi Bajom Van De Semmi Sem Jó állapot ez. És egész estig, fürdetésig tart. Nehéz ilyenkor türelmesnek maradni, estére már elég fáradt vagyok agyilag. És akkor még a nagyobbik is aggodalmat okoz édesanyjának. Ő holnap este tízkor, diákszínpados társaival együtt felkerekedik és elutazik Erdélybe. Persze tudom, világot látni jó, csak eddig a világlátásaira volt elegendő időm felkészülni. Most meg derült égből villámcsapás-hirtelen, egyszer csak bejelenti itthon, hogy mennek "vendégszerepelni". No igen, az anyai szív. Nehéz ám elfogadni, hogy csak bejelent dolgokat és nem kér rá "engedélyt". Bár azt hiszem ebből a szempontból elég jól teljesítek, hiszen tudom, hogy el kell engednem a kezét, bármennyire is szorítanám még. Ja igen, Moviszter doktort játssza Kosztolányi Édes Annájából. És nem is akárhogyan... tisztán, érthetően beszél, 19 és fél évesen teljesen hihetően "alakítja" az idős doktort. Ezt persze ráfoghatnánk teljesen szubjektív megítélésemre, de nem, olyan mondta nekem, aki azt is megmondaná, ha nem így lenne. És akkor jöjjön a terápiás oldalam. Tegnap este kezdtem el, Gábor délutáni villámalvásakor fejeztem be. A készlet pedig amiből készült OsDesign: Vintage Spring készlete. Orsi nagyon a kedvemre alkot, hiszen ebben a készletben is csodálatos papírok találhatóak, egész egyszerűen legszívesebben mindet felpakoltam volna... És az elemek... A rózsa, a szalag, jaj imádnivaló. Hanna lett a főszereplő, egy, az esküvőnkön készült fotóval. Úgy éreztem hozzá illik ez a készlet, de ígérem Márta sem marad oldal nélkül, úgyhogy biztos jövök még... Persze csak és kizárólag és csupán terápiás célból. Egy cseppet sem azért mert élvezem...

Tavasz

2011-04-05T12:57:00.001+02:00

Orsi készletéből (I Have Spring Fever) készült a következő oldalam:

Gyengém a szép papír. Ebben a készletben pedig gyönyörű papírok vannak. Igyekeztem minél többet megmutatni belőle, és még ráadásul fiús-tavasziasra is sikeredett az oldal. Szeretem. A fotót is: Gábor a hobbijának hódol, kavicsozik. Már több kilót hazahoztunk a sétáinkról, jól el van velük, csak figyelni kell a kóstolásra. Tehát ha kavicsozik akkor az egyik szememnek a száját a másik szememnek a kezét kell figyelnie, nehogy baj legyen...

Fórumosszkrepp

2011-04-03T23:38:00.000+02:00

Mivel web-kameránk még mindig beteget jelent, leváltására pedig mostanában vajmi kevés az esély - ó azok a fránya forintok, jobban mondva az ő hiányuk - ezért csak a fórumon kísérem figyelemmel a videósszkreppet. Persze elképzelem milyen jó lehet a hangulat és közben izgatottan várom a feladatot. Ami általában - lévén ez már a harmadik alkalom, tehát már beszélhetünk általábanról - nem könnyű... Most sem volt az... De lehet, hogy már unalmas, hogy mostanában mindig nyivákolok a feladatok miatt, így abba is hagyom. Inkább megmutatom a rekordidő alatt elkészült oldalam. Javulok, a múltkor éjszakába nyúltam, most pedig majdnem a keretidőn belül sikerült...

Felhasználtam: minden ShayD kivéve a buborékok: Ninie

A feladat pedig: fekete-fehér fotó, valami piros, gomb, virág, fény (normál vagy átvitt értelemben - naptej), színes fotó is, valami elbújtatva, épp csak kilóg, nyíl és az egyik kép nagy legyen. A kiírásnak megfeleltem: a halacska elbújt, fény = szappanbuborékok, az ernyő piros, igaz halovány, de piros és a zöld lelógatott összecsukott esernyő nem olyan mint egy nyíl?

A hegy meghódítása (?)

2011-04-03T21:39:00.002+02:00

Nem vagyok valami nagy túrázó, sajnos. Inkább csak sétálni szeretek, a teljesítménytúráktól például a frász ver ki... (Szabinak jó sok jelvénye van, mondta is, hogy nekem is legyen, elvisz a világ legrövidebb teljesítménytúrájára... Egy falu főutcáján kell végigmenni és van emléklap meg jelvény meg minden... Na ebben még benne lennék...) De azért mentünk sokat kirándulni: mert kirándulni jó, együtt lenni jó, új tájakat megismerni jó. Ennek az oldalnak a fotói is egy ilyen kirándulás alkalmából készültek. Egy óriásian magas és meredek hegyre kellett felmászni, persze csak azért, hogy a másik oldalon meg lemászhassunk róla. Nem volt jó, mint ahogy a képek is bizonyítják. Egyetlen-egy jó volt mégis: föntről körülnézni... A kommentcetliken a görög tragédiák szerkezeti felépítése szerepel. Pont ide illett... mivel elég dráma volt nekem, mire feljutottam... Az oldalon található minden papír és elem Orsi gyönyörűséges készletéből, a Teddy Bear love-ból van. Nagyon szépek a színek, a sötétbarna a mályvával egészen különleges lett.

A Heart full of love

2011-04-02T15:24:00.001+02:00

Orsi egy régebbi készletéből készült ez az oldalam. Mit ne mondjak, szerelem volt első látásra...

A fotó ismerős lehet azoknak akik figyelnek rám, de nagyon szeretem és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára került oldalamra. Kicsi technika, a fényképpel szórakoztam: csak a közepe maradt színes, ráadásul a fekete-fehér rész még homályosítva is van. Azt hiszem a bravúros technika sem az én világom, ennyi és a nagy fotó háttérbe mosása éppen elegendő nekem. És persze továbbra is kínlódom az árnyékokkal, szerintem soha nem fog rendes árnyékolás sikerülni... De azért próbálkozom...

Mondd szeretsz-e játszani?

2011-04-01T11:03:00.000+02:00

Mert ha igen, akkor Orsinál a helyed! Szavazást tartott e témában, aminek végeredménye szerint kéthetente új játék indul a blogján. Minden második pénteken írja ki az új feladatot, ami természetesen mindig más és más lesz. A határidő pedig igazán baráti, hiszen a következő játék előtti csütörtök. A nyertes kiválasztásában Mr Random lesz a segítségére. A nyeremény pedig? Egy 5 $-os kupon a ScrapDishnél lévő boltjába. Menjetek és játszatok, mert játszani jó! Az első heti feladat pedig az ingyenesen letölthető mini készlettel kapcsolatos. Csak az abból készült oldallal nevezhetsz. Minden papírt és elemet fel kell használni, látható módon. A készleten kívül csak fotó(k) és WA vagy szöveg lehet még az oldaladon. Ja és az elemek nem színezhetőek át. Bővebbet itt, ahol az esetlegesen felmerülő kérdésekre is választ kaphattok. Mutatom a minikészlet előnézetijét:

Én már alkottam is vele, mutatom az oldalam:

Jó játékot kívánok!

Cewe - nehéz

2011-04-01T01:46:00.002+02:00

Én ezt a kihívást csak úgy hívom nehéz... - sóhaj - nagyon nehéz kihívás. Krisssz és Kisnyúl a felelős érte, de tényleg. Krisssz talált FB-on egy oldalt, ami gyönyörűséges és emellett még egy nagyon érdekes technikai megoldást is tartalmaz. A kép készítője összemosta a régit az újjal. Kisnyúl meg egyből felajánlotta, hogy talán legyen ez a heti feladat. Szóval, ha a múlt hetin sírtam, hogy milyen nehéz, jaj-jaj-jaj, azt most mindenki felejtse el. A nehéz feladat ez! De a kihívás az kihívás és a kihívásoknak meg kell felelni. Vagy legalábbis meg kell próbálni megfelelni. Én az eredetihez képest fordítottam, ott a régi fotó volt az alap. Hát nem tudom, ennyire futotta:

Felhasználtam: papír, cetli: Rainbow;

filmcsík, maszk: Krisssz;

keret, miltonok: Lindsayj

És ennek az oldalnak köszönhetően most azt gondolják rólam a falumban, hogy nem vagyok normális. Tudniillik két napig fotóztam a kápolnát, hogy megtaláljam a tökéletes szöget, távolságot, miegymást... Kőre álltam, fára másztam, ugráltam, stb. Nem teljesen lett jó, némi eltérés van még, a hatvanas években készült régi kép és az enyém között. De attól féltem ha még egy nap kimegyünk, már kényszerzubbonnyal fognak várni... (Jó volt ám, tegnap húgom kislányaival mentünk + Szabi + Kira, ma csak én Gáborral, de mind a két nap roppant jól szórakoztunk. Szóval elárulom élveztem. És még azt is, ahogy összeillesztgettem a két képet, és ez csak műnyafi nálam, hogy a fent említett érintetteknek lelkiismeretfurdalásuk legyen :) ) A verset idemásolom, mert apró és nem jól olvasható:

Gyurkovics Tibor
TANKODROM

Van egy falu, hol minden véget ér.
Porok, utcák, havak.
Kőstációk vezetnek kis dómhoz - elhagyatva -
hepehupás bakonyi földeken.
Rezgő vashíd alatt vonat egypályás sínen elrepül.
Marad a domb.
Marad az alkonyat.
Néha földübörögnek testvéri tankok,
s próbalövésekkel forgácsolják a kis falusi
dómocskát.

Játszanak.
Lőnek.
Foszlik a falusi templom - játékszer -
keresztül lyuggatva próbalövedékkel.
KRIM - krimi; krimi-krimi.
Ez a felirat vékony kátránycsíkkal:
Kurszkból - Misa.
Üzenet a túlélőknek, az emlékezőknek,
a szerelmeseknek, a nemzetféltőknek.
Kurszkból - Misa.
Tányérsapkája alól mosolyog - kilő egy lövedéket,
nevet, dalol; ungarszka templomocska -
foszlik, törik, hányódik, szerteröpül.
Csupa hernyó a föld. Sárkányfogak betépve
a Bakony bordaközepéig.
Micsoda béke van!
Aranyeső robbantja sárga kézigránátjait
a felhőtlen égbe,
mely elnézi mindig az emberi kálváriát.
Közben - röppen a templomocska, magyarszka,
fröccsen, szikrázik, reped, mállva száll,
játék csupán, játék és lőadat.
Marad a domb.
Marad az alkonyat.

A kék köd mögött Kis Kreml-imitáció.
Ez az utolsó stáció.

Amikor még gyerekek voltunk a Kápolna szigorúan tiltott terület volt számunkra - omlásveszély föntről, beszakadásveszély lentről. Persze a gyereknek mi a legédesebb? Hát amit tiltanak. Sokat nem játszottunk azért itt, kényelmetlen volt a nagy köveken ugrálni. Aztán jött a rendszerváltás és a lehetőség a felújításra. Egy igazán elhivatott plébános, Márton Antal vette kézbe az ügyet. És elkészült, sok-sok összefogással. (Az ablakra a rács csak pár évvel később került. Miért nem vigyázunk értékeinkre, miért nem óvjuk, védjük, nem tudom.) A vers keletkezéséről még annyit tud a falusi emlékezet, hogy költője, Gyurkovics Tibor a Kápolna alatt haladó vonat ablakából látta meg a szétlőtt Kápolnát, ami így lett ihletője. Ja igen: tényleg nagyon közel van a Kápolna a faluhoz, és tényleg itt lődöztek. Egész gyerekkoromban. Tisztára, mint egy háború...

Amelie? Játék!

2011-03-31T13:46:00.000+02:00

Részletek itt! Egyenlőre nem vagyok FB-s, ezért a játék ezen része sajnos-sajnos nem érint. De ha Téged érdekel, akkor rajta, rajta, lájkolj! A további, viszont igen, így közzéteszem, hátha rám mosolyog Mr Random képében a szerencse... Tudniillik Erika kiegészíti a játékot egy újabb nyereménnyel. Ehhez semmi mást nem kell tenned, csak a saját blogodba hírét vinned az Amelie-s játéknak és Erikánál (itt) hagynod egy üzenetet. A nyeremény pedig? Egy meglepetés, amit a nyertes választhat ki. Kell ennél több, jobb? Ja igen, majd elfelejtettem: a határidő április 15. Sok szerencsét! (Persze elsősorban nekem :) )

Lift

2011-03-25T23:02:00.000+01:00

A heticewén nem könnyű a heti feladat. Liftelés. Ami ugye nagyon jó gyakorlásnak, fejlődésnek, meg minden. De vannak oldalak amiket nem lehet, egész egyszerűen nem lehet. Láttam ezt én, mikor elolvastam Krisssz mit talált ki a hetinek. Aztán teltek-múltak a napok, gondoltam ugyan már, nem hagyhatom ki. És persze mivel motoszkált a fejemben, nem hagyott békén és megszületett az oldal. Ez alapján:

készült ez:

(Felhasználtam: papír: Corina Nielsen;

szalag, ric-rac, kék gyöngyök: Kimerik Kreation;

kivágós szív: Fran; papírszív: LetMeScrap;

csipke: Mye De Leon; virágok: Grandma's; keret: Lien)

Nem volt könnyű dolog, hiszen egy csodálatos, technikai dolgokkal teli oldalt kellett a magunkévá tenni. A Cewe-Galéria telis-teli van szebbnél-szebb oldalakkal. Az enyémen Szabi nagyszülei láthatók a fotón, Gáborral, aki kicsivel több, mint egy hetes. Vissza kellett járnunk egy jó darabig a kórházba, ellenőrzésre. Az első ilyen alkalommal látogattuk meg Dédiéket, akik akkor látták először hatodik dédunokájukat. Leírhatatlan pillanat, de azért megpróbálom. Dédimamája nagyon beteg és mivel már nem fiatal, remény sincs arra, hogy állapotában javulás álljon be. (Őszintén megmondom én annak idején egy lyukas garast sem adtam volna az életéért, de erős asszony, úgy-ahogy felépült, rendbe jött. Jelenleg a legnagyobb szívfájdalma, hogy ha nem történik vele AZ, akkor mennyit tudna segíteni az unokáknak.) Csak távolról szerette volna csodálni a kicsit, de úgy gondoltuk Szabival legyen már meg a fizikai kontaktus közöttük és ha nem tudja a karjába venni, tegyük az ölébe. Először tiltakozott, de aztán hosszú-hosszú percekig simogatta, becézgette az alvó kisbabát, egyetlen fiú unokájának egyetlen kisfiát. Csodálatos, megható, könnyes pillanat. Az pedig már csak hab a tortán, ahogy Dédipapa óvja a kicsi fejét, mind a két tenyerét alátéve, mert Dédimama nem tudja tartani. Végezetül még annyit, a múltkori közös videós-fórumos szkreppelés után gondolkodtam el, azt hiszem írtam is, és persze ez most is igaz; milyen érdekes, egy adott téma, vagy adott hozzávalók, vagy adott oldal alapján nem készül két ugyanolyan oldal. De még hasonló sem. Mindegyik szép, tetszik, és mindegyik más.

Gésa

2011-03-21T22:10:00.003+01:00

Nem gondoltam volna, amikor a húgom kitalálta, hogy nagyobbik gyönyörűjét rábeszéli a Gésa-jelmezre, mennyire szomorú aktualitást kap a dolog. Elszörnyedve nézem, olvasom a híreket abból a távoli, gyönyörű országból. Nem ezrek haláláról beszélnek már, hanem tízezrekről és mi várható még... Ha vallásos lennék, imádkoznék értük, így csak az oda-odareppenő gondolatok maradnak. Remélem talpra állnak, ahogy már sikerült az országuknak egyszer.

Tényleg nem tudom mit ígér Hannának a tesóm, hogy rá tudja venni ezekre a jelmezekre. Tavaly boszorkánynak öltözött, idén pedig gyönyörű, törékeny Gésának. Ügyeskezű unokahúgom arcfestékkel kifestette (arc, száj, szem). Volt gyönyörű ernyője és az én legyezőmet legyezgette, amit még két éve kaptam a thai gyorsétteremben, mivel menüt rendeltem :). Eltettem, a forró nyári napokon, mikor Gáborral voltam pocakos jól jött... Nem volt könnyű oldal. Igazából a MSP havi vázlat-kihívására készült. Biztos említettem már mennyire szeretem ezeket a vázlat-kihívásokat. Nálam úgy készül egy oldal, hogy egy óráig pakolgatok fel dolgokat, egy óráig húzkodom ide-oda-amoda őket, majd újabb egy óráig hosszas gondolkodással lepakolok majdnem mindent. Ezen javít nagyon sokat a vázlat. Egész egyszerűen muszáj felrakni és otthagyni, mert a vázlat úgy kívánja. Nagyon jó gyakorlásnak tartom, mint ahogy a liftelést is (abból is többet kéne, így lehetne sokat tanulni, fejlődni). Tehát itt adott a vázlat, ez:

amit ez az oldal alapján készítettek:

És a fent megmutatott lett az enyém. Igyekszem mindig teljesen más stílusban készíteni, mint az eredeti. Hát most sikerült... Furcsa tőlem, kicsit nemén vagyok. És nem is tudom tetszik-e egyáltalán. A keretet adó japán szót a Google fordította nekem, tehát ha valaki tud japánul és nem azt jelenti, amit én gondoltam -> Gésa, akkor ott kell reklamálni. Vagy nálam, hogy én is tudjam. (Javítani nem fogom, mert egyenként van berakva és kb. 1038 ősz hajszálam lett tőle.) Japánról persze eddig a cseresznyevirág jutott eszembe és a pillangók... sablonos, de ez van. Majd a következő életemben eljutok oda is és akkor biztosan nem ilyen lesz az oldal...

(Felhasználtam: papírok: Rainbow, Kimerik Kreations; csipke: Raspberry Road Design; szalagok: Corren Silke; pillangó: Butterfly; cseresznyevirág: Paperfellow)

Ejnye!

2011-03-21T14:20:00.000+01:00

Amúgy pedig udvariatlan és figyelmetlen voltam, vagyok. Szóval nagyon-nagyon köszönöm a sok-sok kedves szót és a szavazatokat is.

A hét oldala...

2011-03-21T13:40:00.000+01:00

Ismerve magam, most ugrabugrálnom kéne... De nem fogok. (Csak kicsit...) Ugyanis a Gáborral készített oldalam lett a hét oldala az Ivy Scraps-nál. És ez nagyon jó érzés, hiszen sok-sok "munka" van benne, még ha nem is látszik igazán... Viszont nem tudom mi alapján választják ki az oldalakat, néha az az érzésem véletlenszerűen... Hiszen annyi gyönyörű oldal született azon a héten. Nem akarok felsorolni, hiszen biztos kihagynék valakit, de Giny oldalától padlót fogtam... És nem került be a tíz kiválasztott oldal közé... Szóval nem akarom kisebbíteni a hét oldala címet, viszont a helyén fogom kezelni és nem szórok a fejemre konfettit és nem üldögélek tömjénfüstben egész délután... Ja és legközelebb, ha kiválasztják az alkotásom és egyetlenegy szavazatot sem fog kapni, akkor sem fogok szomorkodni... (De nem azért ám, mert Szabi életveszélyesen megfenyegetett + rámutatott arra - és nem először - hogy nem a "hétoldala" a lényeges ebben az egészben. De hiába, a megfelelési kényszer, az kérem megfelelési kényszer.)

Játék, játék, játék!

2011-03-19T22:50:00.001+01:00

Új főnököm :) játékra hív minden érdeklődőt! Érdemes figyelni, mert a 100. követőjét megajándékozza egy általa készített oldallal és választhat egy készletet a ScrapDish polcáról. Én már régóta követem Orsit, most már hivatalból is, de ha nem így lenne biztos ugranék erre a lehetőségre. Sőt, ha reklámozod és Orsi bejegyzésénél hagysz üzenetet akkor szintén nyerhetsz. Tehát rajta, rajta! A játék addig tart, amíg meg nem lesz a szerencsés százas.

Kismedve lettem, juhéj!

2011-03-19T21:53:00.000+01:00

Na szóval az úgy volt, hogy bátorságom továbbra sem lett több, CT-tagnak jelentkezni... De ha Mohamed nem megy... És Orsi úgy érezte lehet velem együtt dolgozni (remélem nem leszek méltatlan a bizalmára), és az oldalaim is tetszenek neki (azt is remélem ez így marad) így megkért tartozzak a csapatához. Vannak olyan kérdések egy szkreppelő életében amire egész egyszerűen nem lehet mást válaszolni, mint IGEN!!! Így lettem CT-tag Orsinál, az Os Designél. Aztán megnéztem kikkel kerültem egy társaságba. Hát csuklottam egyet a megilletődöttségtől. És jelenleg inkább ijedt kisnyuszi vagyok, de ígérem küzdök a kismedveségért, és felnövök a feladathoz!

Újra

2011-03-19T10:04:00.001+01:00

~~Videós~~ Fórumusszkreppen voltam tegnap. Azért csak fórumoson, mert a web-kameránk becsődölt, újat kell majd vásárolnunk. Csak még meg kell győznöm Szabit ennek a dolognak egy magyar háztartásban való nélkülözhetetlenségéről. Úgyhogy a web-kamera is bekerült a szkreppes álmok hosszú-hosszú sorába. Na de majd októbertől, ha minden jól megy. Tudniillik szeretnék visszamenni dolgozni. Csak az a baj, hogy ahonnan eljöttem GYED-re, oda nem fognak visszavenni. Ezt tudtam már akkor is mikor terveztük Gábort, tehát nem ért nagy meglepetés. De már olyan régóta vagyok a nyomdában, hogy a végkielégítésem + a felmondási időm csődbe vinné a céget, ezért felajánlottak egy lehetőséget, ami még csak most körvonalazódik. Hárman is záros időn belül nyugdíjba mennek a gyártás-előkészítésről, helyettük kéne valaki. Egy régi dolgozót már visszavettek és úgy tűnik én leszek a másik kiválasztott. Kíváncsian várom mi lesz... Tehát ha dolgozni fogok, akkor lesz új fényképezőgép, új web-kamera, új autó, új programok a számítógépre, dombornyomott kártya és talán egy Hold-utazás is. Mondjuk a web-kamera munkahely nélkül is lesz, mert ha Balázsomat felveszik Pécsre, akkor szükségem lesz rá, hogy a saját szememmel győződjek meg róla egyben van-e, eszik-e eleget, alszik-e eleget meg hasonló anyai aggodalmak ellenőrzésére. Mindennap :) Szóval úgy döntöttem nem jelentkezem a csetelésre, kapjanak lehetőséget azok, akiknél minden technika adott a feladathoz. De nem bírtam ám ki... Félbehagytam a mosogatást, ugye az mindig megvár, eddig még egy tányér, egy pohár, sőt egy fazék sem mosogatta el magát, és beültem a fórumba, Krisssz ugyanis felrakta oda is a feladatot, amit a csetelők találtak ki. Mikor elolvastam elkezdtem csuklani és arra gondoltam biztos jó helyen járok? Gondoltam még cifrábbakat is (biztos, hogy füvet szívtak a csetelők, meg ilyesmiket :) ). De a kihívás kihívás, hát legyen. A feladat: saját fotó, blending, +tárgyfotó, textúra (fotóra vagy háttérre), idézet, cím, maszk, virág. Textúrát egyszer használtam életemben, azt sem tudtam hirtelen hol keressek. Ja és erre másfél óra... Nekiláttam, nem sikerült tartani az időkorlátot, fél órával túlcsúsztam. De oldalt sikerült, bár a textúra nem nagyon észrevehető. (A háttéren van, de mivel nem találtam, így lányos zavaromban GIMP sajátot használtam -> szövetszerűvé tétel, vagy valami ilyesmi. Nem nagyon látványos, de ilyen rövid idő alatt...) A többi aránylag könnyebb volt... Itt az elkészült oldalam, mutatom:

Felhasználtam: minden Fran, kivéve a fehér rózsa, az Kimerik Kreations

(Új felfedezésem, nagyon bejönnek a dolgai.)

Orsi - utolsó

2011-03-18T13:41:00.000+01:00

Na persze nem a helyezést illetően... Hanem ez már az utolsó hét - ugye, hogy repül az idő? - volt a designerek számára az Ivy Scraps-nál meghirdetett versenyben. Felkerültek már a készletek a galériába, lehet válogatni. Alkotni persze az OsDesign készletéből :). Ami egész egyszerűen csodálatosra sikeredett (nem is értem Orsi mért félt ettől a stílustól?). Számomra vannak olyan készletek, papírok amik szerelem az első látásra, nahát ez olyan volt. Amikor letöltöttem és kicsomagoltam egyből tudtam melyik fotót fogom az oldalon "használni". Anyai nagymamám réges-régi fényképét már elővettem egyszer (ATC), de annyira ehhez a készlethez illőnek éreztem, hogy megint kellett. Így mamám újra oldalra került ezzel a fotóval. És mivel már régi ismerősként üdvözölhetitek, elárulom a nyakában található rókaprém (brrr) olyan, hogy szegény róka feje is rajta van... A szeme pedig csillog, félelmetes. A múltkor egy pillangóval takartam el, most szerencsémre pont oda esik a szalag... Na ennyi mese után jöjjön az oldal:

Mutatom ennek a csodálatos készletnek az előnézetijét is:

És ezzel számomra az alkotás öt heti folyamata véget ért. Még egy fontos feladatom lesz, hétvégén szavazni. Nagyon bízom benne, hogy Orsi elhozza az első helyet és megkapja az áhított polcát az Ivy Scraps-nél. Megérdemelné hiszen nagyon szép minikészletek kerültek ki a keze alól. Végezetül annyit, hogy nagyon élveztem én is ezt az öt hetet. Köszönöm Orsi!

Új fejléc

2011-03-17T23:57:00.001+01:00

Sokat kínlódtam vele, mert nekem ez már pakolgatás, és abban - sajnos - nem vagyok jó. De tetszik, bár az eredetileg elképzelttől olyan messze van mint a csuda... Eredetileg sötétzöld háttér, hóvirágokkal, fehér betűkkel volt a terv :) Ez lett belőle. Kicsit rózsaszínes, kicsit szalagos, kicsit virágos. Azt hiszem mostanában ilyen vagyok. (Vagy szeretnék lenni...) Rainbow Kata játékán nyert gyönyörűséges papírokat mindenképpen fel szerettem volna használni. Egész egyszerűen szerelmes vagyok beléjük. Mikor megszűnt a CT-tagságom nagyon sokat gondolkodtam azon, jelentkezzek-e máshová, másvalakihez. Aztán úgy döntöttem nem fogok, maradok egyszerű mezei szkreppelő. (Azért sok idegeskedést okozott ám nekem a CT, mivel az ezerszázalékos megfelelési kényszeremmel együtt élni nem könnyű.) De ha valamikor elszánom magam, összeszedem minden bátorságom, kellően felvértezem magam a csalódás ellen akkor Szivárvány-lány szeretnék lenni...

Március idusán

2011-03-17T02:03:00.004+01:00

Itt nálunk már hagyomány a március 15-i ünnepség. Késő délután kezdődik, koszorúzással a kopjafánál, aztán a résztvevők együtt vonulnak a Kálvárián, Kossuth-nótákat énekelve, fáklyákkal világítva, a Kápolnához. Tavaly a rossz idő miatt az iskolában került megrendezésre a műsor, idén szerencsére nagyon szép idő volt, így a terveknek megfelelően alakult minden. Falunk színtársulata, a TehátRum adja az ünnepi műsort, a nemzetiségi és a nyugdíjas kórusok kíséretével. Mi nem mentünk el, talán majd jövőre. (Bár a Márton-napi lámpásos felvonulást nagyon élvezte Gábor, csupán három lépésenként kellett újragyújtani a kicsi mécsesét, mert mindig ellóbálta...) Sajnáltam ugyan, a konyhaablakunkból kicsit lehetett látni a fáklyás felvonulókat, de úgy döntöttünk kicsi még ehhez. (A kicsi népitáncosoktól is megijedt, mikor belestünk egy próbára...) Tehát ünnepi műsor helyett udvar, utca, játszótér. De azért a triciklizéshez kapott egy kokárdát... A heticewe feladat a hosszú hétvége oldalba foglalása volt. Nem feltétlenül az ünnep, hiszen a négy nap alatt sokan kertészkedtek, kirándultak, családot látogattak. Krisssztől most szabad kezet kaptunk, mindenki azt alkot amit akar, csak frissek legyenek a történések. Így készült az oldalam. Triciklizés -> kokárdában. Megjegyzem Gáborról mostanában elég nehéz mosolygós, nevetős fényképet készíteni, ha meglátja a fényképezőgépet vigyázzba merevedik, és csak komolyan néz. Ezzel szemben húgom lányairól azért nehéz, mert egyből csííízelnek, a szemük csík lesz és látszik az összes foguk... Melyik jobb? :)

Felhasználtam: papír: Rucola Design, zászló, maszk: Krisssz

A kommentet nem másolom ide, ha ránagyítasz, olvasható :)

Skype

2011-03-15T10:47:00.002+01:00

Minden kezdet nehéz... ez a mondás pedig nagyon igaz. Kezdődött azzal, hogy egész délután halálra izgultam magam mire vállalkoztam (már megint). Mindig nagyon lelkes vagyok, mindenre jelentkezem, aztán utána elkezdek idegeskedni, hogyan is fogok szerepelni, meg ilyenek. Szabi szerint még egy űrutazásra is az elsők között jelentkeznék, aztán a csomagoláskor kapnék szívbajt... mennyi mindent itthon kéne hagynom :) Még valamikor az (h)őskorban használtam utoljára a skype-t. Tehát Balázsomat meg kellett környékeznem, hogy segítsen a letöltésben. (Én jobb ha nem csinálok ilyesmit, még a végén újra kéne telepíteni a programokat, vagy kicsit rosszabb esetben új számítógépet kéne vásárolnunk :) ) Sikerült a megkörnyékezés, bár a cefetangolszövegem (pirul) után azt mondta, vagy soha többet nem segít, vagy betűnként fogja lediktálni a szöveget... Remélem utóbbi mellett dönt... Szóval első pont megoldva. Jött a második: web-kamera. Hát az nem jó! De hogy mibe romlott el, hónapok, vagy évek óta nem használtuk, csak itt üldögélt a monitor mellett, néha letörölgettem róla a port... Aztán ha lassan is, fél tíz lett és már nem volt időm idegbajt kapni, nekiláttunk. Volna, ha tudtam volna mit kell csinálnom. Kétségbeesetten írtam a fórumba, hogy SOS, de aztán Szabi higgadtan beléptetett a skype-ba, így már hallottam a lányokat és pár pillanat után már láttam is Őket. Jaj de örültem. Kiosztottuk a feladatot. Ezt úgy, hogy mindenki mondott egy hozzávalót, (3 papír, varrás, maszk, masni, fotó(k), szöveg, virág, pillangó, keret) aztán uccu rajta, nekiláttunk. Olyan jó volt látni és hallani a lányokat, én jókat kuncogtam közben... Biztos, hogy jelentkezem legközelebb is! Az oldalakat amik születtek a közös alkotás során megnézheted a Cewe galériájában. Olyan érdekes, egy kicsit sem hasonlítanak egymásra... Itt az enyém, mutatom, de előtte még annyit, hogy életemben ilyen rövid idő alatt oldal még nem készült el nekem. Összességében elégedett vagyok, bár már látom mit kéne még simogatni rajta:

Felhasználtam: papírok: MScraps; CorrenSilke; varrás: Osli; maszk: Krisssz;

masni, virág, pillangó: MScraps; keret: Lien

Icka

2011-03-14T14:31:00.001+01:00

Már biztos mindenki tudja, de azért úgy illik, ha már elhoztam, alkottam, megemlítsem. Icka, mint tervező, játékra hív minden érdeklődőt. Én érdeklődőnek számítok, így született ez az oldal:

A képen húgom nagyobbik kislánya :) vigyorog. Szeretem ezt a fényképet, már készült vele-róla oldal. De ehhez a készlethez annyira jó, hogy megint elővettem.

Tavasz

2011-03-11T13:44:00.002+01:00

Orsi már a célegyenesbe fordult. Az utolsó előtti feladatuk volt - szerintem - eddig a legjobb. Mutatom a készletet:

Tavasztündérek a címe és kézzel festett elemek vannak benne. Édes, nagyon. Kedvencem a pillangó meg a madarak meg a virágok, meg a, meg a, minden. Könnyen is ment az oldal-alkotás, bár jó munkás volt, még ha nem is látszik annyira...

Itt is van dalszöveg, csak ez Halász Jutka, Csudálatos Mary című dalából két sor. És a galériába angol műfordítottam, telefonos segítséggel (Bali). Szerintem már az agyára megyek... Szóval Hajrá Orsi! Nemsokára célszalagot szakítasz. (Remélem, mert megérdemled.)

Krisssz már megint aggódik...

2011-03-10T15:14:00.000+01:00

és persze teljesen feleslegesen. Hiszen olyan jó kis (nagy) csapat alakult ki körülötte. Szerintem jó páran vannak, akik egy cewe-kihívást sem hagytak még ki. Még akkor sem, ha olykor nehéz az indulás. (Ha nehéz a feladat, akkor az igazi kihívás, nem?) És a héten is klassz a feladat: Koncz Zsuzsa hétfőn ünnepelte a 65 (!) születésnapját. Nekem tátva maradt ettől a ténytől a szám, mert nem gondoltam volna. Annyira jól néz ki, simán letagadhatna jó néhány évet. Szóval a feladat: Koncz Zsuzsa egyik dalából vett pár sorral kellett oldalt készíteni. Mutatom is, de mivel még adós vagyok a múlt hetivel is, előbb azt. A cewe-találkozón feladatnak kapott kapuról-kapuval kellett oldalt. Rainbow Katától nyertem ezt a gyönyörűséges, finom papírkészletet. Szerettem volna ha érvényesül ez az álomszép papír, így minél több részt akartam szabadon. (Állandó házi kritikusomnak nem tetszik...) A fotókat pedig Kisnyúl-Anditól vettem kölcsön (köszönöm), mert nekem 1 (egy) felvétel után azt mondta a fényképezőgépem, mára ennyi... Itt az oldal:

Felhasználtam: papírok: Rainbow;

masni, kicsi virág, szív, paca, varrás, glitter: Kimeric Kreations;

csipke: Raspberry RD

Most pedig jöhet a heti oldal, amiről annyit elárulok, az esküvőnkön készült ez a felvétel. És nagyon szeretem. Szabi olyan boldog...

Felhasználtam: papír: Scrapping Sisters; lila virág: Adriana'Cafe;

maszk: Lindsay; szalag és gomb: Eva Marina

keret: Lien

A dalszöveg Konc Zsuzsa Köszönöm című dalából, ami az Újhold lemezen jelent meg. (Szövegíró: Bródy)

Itt vannak a fotók - de ha a húgom vagy ne nézd meg!

2011-03-05T14:25:00.003+01:00

Előző, panaszkodós bejegyzésem végén megígértem, most megmutatom. Sokat gondolkodtunk mi is legyen az ajándék. Olyan aminek örül egy öt éves, érdeklődő, a világ dolgaira kíváncsi kislány. Játékuk annyi van, lassan nem külön szoba, hanem külön ház kell. Könyvvel is el vannak látva szerencsére. Ruha szóba sem jöhet, több helyről kapnak és a húgom is vásárol. Akkor meg mi??? Január óta gondolkodtunk, aztán eszembe jutott, hogy egy öt éves kislánynak már igazán szüksége lehet egy emlékkönyvre. Legyen emlékkönyv. És itt kezdődött a hajsza. Hajsza egy normális, hagyományos, csinos kis emlékkönyv után. És lehet, hogy nem jó helyen keresgéltünk, de sehol sem találtunk olyat ami szép is, jó is, és árban is megfelelő. Volt rózsaszínű Barbis, HelloKittys, nagyfejűkutyásmacskás. A belső lapok persze mind vonalasak. Már-már feladtam, mikor eszembe jutott, hogy Szabi eredetileg könyvkötőnek tanult. Jött az ötlet, hát akkor készítsünk egyet. És nekiláttunk. Elkészült. Gyönyörű. Én amúgy is imádom a kézzel készített tárgyakat, mert ha a kezembe veszem, érzem az alkotó minden szeretetét, ahogy készítette (hűűű, de patetikus lettem...). Ja és most, hogy készen van a Meskára egy csomót feltöltöttek :) Azért is nem vettem Krisssz gyönyörű könyveiből a Cewe-találkozón, mert akkor már kész volt három könyvtest és készültek a borítók is.

A borító keménytáblás, vászon-anyaggal bevonva. Kedves kicsi lila virágos a vászon. A belső oldalak cérnafűzöttek, 200 grammos papírból készültek. Nem azért mondom, de gyönyörű munka.

Ezzel a könyv-projekttel még vannak terveim, tudniillik a karácsonyi ajándok elkészítése után idenekemazoroszlántis-állapotba kerültem és én (ÉN) is fűztem már könyvtestet. Bizony ám! Erről majd írok még a későbbiekben...

A következő ajándék egy kifestő-album. Azt hiszem Bjud ajánlotta a cewe-n azt az oldalt, ahol rajzfilmfigurák vannak. Letöltöttem párat, GIMP-el kicsit javítgattam, tegnap pedig összespiráloztattuk a kiprintelt oldalakat. Persze a borítón személyes a cím...

Az utolsó ajándék pedig egy memória-játék. Ez is teljesen kézzel készült. 4x4-es kis négyzetekre mindenféle figurát rajzoltam, mivel memória, így kétszer. Egyszerű vízfestékkel kifestettem - éjszakánként - és fóliáztattam, hogy tartósabb legyen. Mikor elkezdtem festeni nagyon csúnyácskák voltak a kis képek. De színesen, fóliázva elég jól néznek ki - főleg, hogy én alkottam, aki egyáltalán nem tud rajzolni, festeni meg pláne nem...

Tervbe vettem még egy kis karkötő fűzését is, kislány, örül az ilyesminek. Az majd ma este készül... De csak azért, hogy hű maradjak önmagamhoz... Mindig, minden az utolsó pillanatban lesz kész nálam :)

Bevallom vannak hibák, de sajnos a fólia miatt már nem lehet javítani...

LOTW = Layout Of The Week

2011-03-05T11:59:00.001+01:00

Annyira örültem, aztán olyat tettem amit igazán nem kellett volna... Elmentem és megnéztem a szavazás állását. Rám: 0. Kicsit, na jó, nagyon szomorú is lettem. Bár, pár nappal ezelőtt még azt sem tudtam mi is az a LOTW, meg kellett kérdeznem Orsitól, szégyenszemre. Mártás, álomszuszékos oldalam bekerült a heti tíz kiválasztott oldalba. Jaj de jó érzés. Hiszen ez azt jelenti, hogy nem rossz amit csinálok. Igazából visszajelzés, jó úton járok. Aztán most elmentem és szavaztam, majd megnéztem hogyan áll a szavazás. Hát így. A kedvem is 0 lett. Legutóbb akkor volt ilyen, amikor - remélem nem árulok el titkot - aktív CT-tag koromban, a CT-tagok házi versenyén az abszolút utolsó helyre bérletet váltottam. (4 pontot sikerült összeszednem, az első helyezettnek pedig több, mint tízszer annyi volt.) Még jó, hogy Szabi tartotta bennem a lelket és vigasztalt. De ezt most nem mondom el neki, nehogy regisztráljon és rám szavazzon :). És itt sem azért írtam, hogy szavazatokért kuncsorogjak, csak úgy kijött. Na mindegy, megyek tortát sütni, húgom nagykislánya születésnapjára. És hogy kicsit dicsekedjek megmutatom az ajándékokat, amit mi (MI) készítettünk. De csak a következő bejegyzésemben, mert le kell még fotózni őket...

Cseresznyéslány

2011-03-04T13:29:00.001+01:00

Ha szeretsz játszani, akkor megteheted itt. Cseresznyéslány gyönyörű ékszerei közül választhatsz, ha kedvez a szerencse, jobban mondva kedvel Mr Random. (Valahogy le kéne fizetnem...)

OsDesign - harmadik hét

2011-03-04T12:44:00.001+01:00

Orsi túl van a felén... És én úgy gondolom meglesz az az áhított polc az Ivy Scraps-nél. Nagyon drukkolok, hiszen sokat dolgozik érte, megérdemli. A héten egy nagyon jó feladatot kaptak a polcvárományosok: All about Me. Persze most sem lehetett csak úgy össze-vissza alkotni, hiszen a kiírásokat be kell tartani: papírok, elemek, stb. Nekem az OsDesign minikészlete nagyon tetszik, szeretem a papírokat, és az elemek is jók lettek. Ráadásul, úgy érzem, az oldalam is jól sikerült, elégedett vagyok vele. Próbáltam a csíkos lapba bújtatni a világoskéket. Teszteltem Szabin, aki mindig olyan jókat mond, véleményez, de nem látta. Jó mérges is lettem rá, pedig szegény lehet, hogy éppen semmit sem látott. (Három hete 12eznek a nyomdában, elég fáradt már.) Mindegy, én láttam és Orsi is észrevette mit akartam. Mutatom is:

A készlet pedig:

Bemutatom, mert telhetetlen vagyok :)

2011-03-04T12:28:00.001+01:00

Rainbow Katánál szeretném duplázni a nyerési esélyeimet, így bemutatom legújabb készletét. Persze ez nem esik nehezemre, hiszen nagyon szeretem a munkáit. Gyönyörű színek, letisztult formák.

Hát nem szépséges? De.

Gondolkodtam

2011-02-28T13:22:00.001+01:00

azon feltegyem-e ezt az oldalt. Végül úgy döntöttem igen, itt a helye. Úgy vagyok vele, ha valami bánatom, örömöm van muszáj "kiszkreppelnem" magamból. Ez az oldal is így készült. Muszáj volt valamit alkotni. Első férjemnek, Attilának a napokban volt a születésnapja. Furcsa helyzet ám ez. Hiszen szívemből szeretem Szabit, de Attila mégis ott bujkál, soha nem feledve. Bár ha akarnám sem tudnám, hiszen Balázs annyira, annyira hasonlít rá. (Érdekes, hogy a gesztusait nem merítheti utánzásból, ez úgy látszik genetikailag kódolva lehet, egy csomó minden van ami apjából-tól jön...) Simogattam egy ideje ezt az oldalt, azt szerettem volna, hogy tökéletes legyen. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok pakolászós, szerettem volna mindenféle gyönyörűséges mütyörkét rátenni, de ennyi tellett tőlem. Hát itt van:

Felhasználtam:

papír, madzag, fehér rózsa: Kimeric Kreations;

bordó virág: Anelia.net; pillangó: Designs by Angel;

ág és girland: Bellisea Designs

Az idézet Zorán Szeretlek című száma.

CEWE - duplán

2011-02-28T02:04:00.001+01:00

Cewe1: a kezdeti bizonytalanság után, Szabi szinte kiseprűzött a faluból... menjek, menjek. Bár még péntek este is úgy volt, nekem elmarad a nagy utazás... Jó volt. Jó, hogy a lányok, akiket az ember azért így-úgy megismer, arcot kaptak, testet öltöttek. Jó volt találkozni, beszélgetni, fotókönyveket lapozgatni és sokat mosolyogni. Jó volt csak ülni és figyelni a többieket milyen jól érzik magukat. (Nem említek név szerint senkit, nehogy valaki kimaradjon.) Juma szívből jövő ajándéka az idézettel. Szívből jött és szíven talált. Köszönöm. A három kitalálót említem név szerint még, nagy ötlet volt tőlük, köszi lányok: Florci, Toni és Rita. És persze mindenki büszkén tűzte ki Judit gyönyörűséges névtábláját. Meg is mutatom és persze meg is őrzöm:

A Cewe-csapat fantasztikus pozitív hozzáállása, Eszter kedvessége. Nem is tudom mit mondjak, végtelenül jól esett. Biztos nincsenek véletlenek és biztos nem véletlenül kerültünk a cewe-galériába... Krisssz pedig... hát róla már annyiszor mondtam, hogy egy angyal, de szerencsénkre itt a földön... és úgy tűnik a többiek is így vélekednek róla. A fotózás iránti lelkesedése magával ragadó. (Még ha dugdostam is kicsi gépemet a szuperszónikus, hipermodern, mindenttudó gépek elől.) Secimának pedig itt is köszönöm a fuvart. Édes mackókkal utazhattam együtt egy autóban. (Határeset remélem nem haragudott, hogy annyian beszálltunk. A mágneses orrú macikat sajnos elfelejtettem megkérdezni a nevük felől, annyira tetszett ahogy puszit adtak egymásnak.) Jó volt kicsit kimozdulni és világot látni. Hihetetlen mennyi minden változott mióta utoljára fővárosunkban jártam... Szabi pedig remekül elvolt Gáborral, így aggódnom sem kellett. (Csak Ő aggódott, miután telefonált én pedig pont a metróban voltam és én nem bírok még buszon sem telefonálni, egész egyszerűen nem hallom amit mondanak, így nem vettem fel. Erre megijedt, hogy valami bajom lett, de mondtam neki mikor felértem a metróból és hívtam, hogy rossz pénz nem vész el, ne aggódjon...) Jó volt és reméljük, hogy lesz folytatás.

Cewe2: A heti kihívásról lemaradtam. De mivel nyomdában dolgozom, így kutyakötelességemnek éreztem a heti kihívás oldalát elkészíteni, persze már versenyen kívül... Krisssz a hétre újságoldal szerkesztését kérte tőlünk. (Ezért is csodálom, hogy hetente mindig valami újat, valami mást képes kitalálni nekünk.) A kért újság lehetőleg a születésnapunkon jelenjen meg, persze. Sokat keresgéltem, kutattam, de abban az évben amikor én születtem, pont azon a napon nem történt semmi olyan, amit a neten meg lehetne találni. Így fals cikkeket írtam... és a falusi újságunkban jelentettem meg. (Tényleg van ilyen, csak nem az a neve, mint az enyémnek és havonta jelenik meg.)

Felhasználtam: papírok: ET-design és Raspberry Road Designs;

kávéfolt: Icka; szamálfülek: Gunhild; firkák: Jackie Eckles;

tépés: én

Mivel elég régi példány, kicsit megviselte az idő :). Próbáltam kicsit öregíteni a lapot, de nem találtam olyan textúrát ami igazán tetszett volna. A fotó Rainbow Kata fotóöregítési leírását felhasználva készült.

Osli - második hét

2011-02-25T14:08:00.001+01:00

Sokat vártam a héten Osli minikészletére. Emlékeztek ugye? Már arra gondoltam, Orsi is elkapta ezt a fránya influenzát, azért nem készül a készlet. Aztán valamikor kedd táján elmentem az Ivy scraps galériába, ahol egyetlen készlet árválkodott. Megnéztem, rájöttem miért. Orsiék a heti feladatnak egy Románc című készlet megalkotását kapták (papírok, WA, elemek, meg egy csomó előírás még). Ez eddig rendben is lenne, elvégre február, Valentin-nap, meg ilyenek. De a kapott színpalettától még én is csuklani kezdtem... Booorzalmas! (És most nagyon finom, kedves és udvarias voltam.) Nem csodálom, hogy nem nagyon készültek a kicsi készletek. Ilyen színekből? Aztán szerencsére megszületett, megszülettek sorra a munkák. Orsiét letöltöttem, és tegnap este-éjjel megszületett az oldalam. Persze nem románcos lett, mivel ihletet nem kaptam az égiektől ebben a témában, sehogy se. De Márta egyszer már kisegített egy, majdnemilyennehéz színekkel meghirdetett kihívásban, így úgy gondoltam, ha egyszer bejött, meg járt utat és hasonló okosságok... Így Márta (húgom kislánya) lett a főszereplőm. Ő hihetetlenül nehezen alszik el, ha viszont elalszik, akkor bárhol, bármikor. Nekem csak ennyi fotóm van róla, de a húgomnak egy tucatnyinál is több ilyen van. Aranyos, nem? (Sorban a harmadik fotón az én ölemben durmol :) ) Mutatom az oldalt, a címe Álomszuszék:

A készlet pedig: (Külön felhívnám a figyelmet a borzasztó színskálára a bal, felső sarokban, még hogy Románc...) Szegény designerek!

Nyertem, nyertem, nyertem

2011-02-25T13:56:00.000+01:00

Már majdnem elfelejtettem milyen jó érzés is ez... De úgy látszik Mr Random nem feledkezett meg rólam és elsőnek húzta a nevem. A nyereményem pedig? Egy csodálatos, gyönyörűséges papírkészlet Rainbow-Katától. Köszönöm! Annyira örülök :) és mutatom:

Ugye milyen szépséges? Ma jó napompompom lesz, és a nap is süt itt minálunk!

Ez Kovaxka miatt van..

2011-02-17T14:50:00.001+01:00

Mármint ez az oldal. Úgy gondoltam kicsit visszaveszek a tempóból, aludni is kéne vagy mi. Aztán megláttam a heticewen Kovaxka oldalát és kiderült, hogy az egyik - sajnos azóta már megszűnt - kedvenc lapomnál dolgozott, mint lapigazgató. Én nyomdában dolgozom(tam), így vannak olyan periodikák amiket nagyon szeretek. Klassz velük dolgozni, aztán pedig kézbe venni a kész terméket. Olyan jó volt látni ezt az újságot (Tér és Rend) újra, mert nagyon szerettem, az egyik kedvencem volt. És ez beindította a fejemet... és készült egy újabb szeretet-oldal -> Valentin-hét :) Bár ez nem megy a cewe-re csak "versenyenkívül" mert élő ember is van rajta: én...

Felhasználtam: papírok, virágocskák, szalag, keret, csipke: Raspberry Road Designs

sárga-kék-piros virág, szív és pillangó: JoHanna

(A nyomdában három alapszínnel dolgozunk:

sárga, cián, magenta -> erre akar utalni a három színes virág.)

Me & Daddy

2011-02-17T01:47:00.001+01:00

Tegnap már írtam, hogy Oslinál játék vár, ha felkeresed. Igazából Ő játszik, (de a jutalom komoly) ám szerintem mi ezzel csak nyerhetünk. Én most egy ilyen oldalt:

És így néz ki a készlet, amiből alkottam:

Polcok

2011-02-16T13:44:00.004+01:00

Ha odalátogatsz, Oslinál vár egy fantasztikus fiús készlet, tudniillik bekapcsolódott egy játékba az Ivy Scraps-nél. Ez a játék most hétfőn kezdődött és öt héten át tart. A nyeremény pedig? Az első három helyezett polcot kap a boltban, ami azért nem semmi! Nagyon szurkolok Oslinak, hogy sikerüljön. Én letöltöttem a készletet és most rohanok, mert elkapott az ihlet... De, hogy addig se maradjon oldal nélkül ez a bejegyzés, megmutatom a legeslegújabb oldalam. Valentin-hetet tartok (hehehe - én) így természetesen házi szerelmespárunkról készült.

A készletet pedig amiből alkottam, a YABO-lányok polcáról vettem le. Ez az első digitális készletük, amit megtalálsz itt:

Hűha

2011-02-15T00:34:00.003+01:00

Hűha 1.) Elkészültem egy csakúgy oldallal, mert olyan kedvem volt, hogy Valentin-nap ide, Valentin-nap oda nekem oldalt kell a kisebbik fiamról, háztartásom gondos felügyelőjéről, aki mindig segít - még akkor is ha nem kell. Mai mosolygós: mindent pakolunk, úgy hogy ne érje el, mert mindent lerámol és ha értéktelennek tartja akkor gyűri és dobja a szemetesbe... Ma megjött Balázsom árvaellátása. Felhoztam és gondosan a konyhaasztal közepére tettem, Gábor még véletlenül se érje el. Aztán elmentem mosogatni. Oda szokott jönni és magyaráz, most is így tette. Lenéztem, kisfiam kezében egy tízezres mosolyog rám... Hoppá mondom, összespórolta a zsebpénzét :) és kifizet a szorgoskodásomért? Persze egyből töröltem a kezem, koboztam el a zsákmányt és mentem a konyhaasztalhoz. Ahol a többi bankjegynek kellett volna lennie. De csak kellett volna lennie... mert egy sem volt ott. Egy pillanatra megállt bennem az ütő... Elkezdtem keresni, mert a hová tetted a többit, azonnal adod oda meg ilyesmik egyáltalán nem hatottak (másfél éves). Mindent átkutattam, háztartási szemetest, pelenkás szemetest, nappalit, szobákat, fürdőt, benéztem a WC-be. Sehol sem volt. Utolsó kétségbeesésemmel benéztem az utcai cipőmbe, hát ott figyelt mind a 23000 Ft. Jaj, mondom de rendes ez a Mikulás, és milyen szerencsém van, kicsit gyűrötten ugyan, de előkerültek a bankók, így nem kell a világnak mennem. Ezért született ez az oldal. Mert ugye egész nap móka és kacagás, de azért nem árt egy kis csend sem...

Felhasználtam: papír: Blue Bell; betűk, szívecskék, manók: Miss Tina;

keret: Natasha Nat; szalag: Horváth Veronika

Hűha 2.) Dobogós lettem a Cewe-n, mert Ilyen Már Régen Volt: Harmadiknak Töltöttem Fel, Bizony Ám! Krisssz a múlt heti nagyonnehéz feladat után egy nagyonkönnyűt talált ki. Persze csak első olvasatra tűnt annak... Mert a Valentin-naphoz kapcsolódó kihívásban élő ember, állat vagy ilyesmi nem szerepelhetett. És olyan vicces bevezetőt írt, egész délután mosolyogtam, ha eszembe jutott. Ja meg gondolkodtam ha élőt nem lehet, akkor most mit szeressek? A telefonomat? A fagyigépemet? A könyveimet? A lakásomat? Aztán beugrott mit fogok szeretni, és még csak nem is szépítek, mert tényleg szeretek itt lakni:

Felhasználtam: papír: Corren Silke; filmcsík: Krisssz;

narancsos virág: MScraps; kék virág: Bellisae D;

könyv: Natasha Nat; a cím betűi: Bouille

És mióta elkészült azóta egyfolytában veregetem vállon magam, mert a felső nagy képen és a filmcsíkban található utolsón a kék eget én festettem ilyenre. Ez volt az első értékelhető fotómanipulációm. Nagyon halovány volt az ég, ugyebár az én kicsi gépemmel elég nehéz minőségi fotókat készíteni. Hát a nagyon halovány az túlzás, momentán egyáltalán nem volt ég. Először leradíroztam, de bután nézett ki, így a Krisssz által a múltkor ajánlott oldalakon nézegettem körbe. Találtam egy egyszerű leírást (tavaly még biztos nem ezt mondtam volna) ami alapján sikerült megcsinálnom és most örülök.

Tél, tél, tél

2011-02-13T23:57:00.000+01:00

Bár szerintem már mindenki a tavaszt várja, de Kata gondoskodik róla, hogy a télen készült felvételek se kerülhessenek még a sarokba... Tehát ha nyerni szeretnél egy klassz, téli készletet, itt a lehetőség -> próbáld meg!

És mivel tél; Valentin-nap. Én nem tartom ezt az ünnepet, de már elég jól begyűrűzött hozzánk és a fiatalok körében elég népszerű. Így nagy fiam és szerelme is ünnepli. (Remélem Balázs nem fogja elfelejteni...) Mindenesetre én készültem nekik egy oldallal:

Mörjike új készletét használtam, a maszk pedig Moani munkája.

Gyerekmunka

2011-02-11T10:09:00.001+01:00

Az utóbbi időben Gábor annyit "dolgozik" itthon, csak lesek. Mindig talál magának valami sürgős elintéznivalót. Reggel minden vizes játékot bedobál a fürdőkádba. Ezzel kezdi a napot. Aztán sürög-forog a konyhában, krumplit hámoz fakanállal, aztán megkevergeti a krumplikat a kosárban ugyanazzal a fakanállal. Pakol, rakodik, rendezkedik, határozott elgondolása van arról hogyan kell egy háztartást vezetni, vagy éppen rendet tartani. Persze vicces, egész nap móka, kacagás. Roppant akaratos egyébként, kitől örökölte vajon? (Apukájától...) A heti megtanult új tudás a hiszti. Még elég kezdő a témában, elég hamar ki lehet zökkenteni belőle, de biztos magasabb szinten fogja űzni... persze nincs csucsujgatás, ha hisztizik, hát tegye, maximum kinevetjük, vagy megvárjuk, míg elfogy a lendület. De honnan tudja hogyan kell? A legújabb sürgős munka a hagymák megtisztítása a zörgős héjtól. Nekem elég kicsik a pakolási lehetőségeim, bár nagy álmom egy olyan kamra ahol a polcon illatozik a téli alma, a krumpli pedig a stelázsi (igen, olyat is akarnék) alján egy berácsozott "katrocban" van, aminek krumplinyi nyílásán lehet alul kiszedni a szükséges mennyiséget. Álmok, álmok... (Ehhez képest pár darabot tartok itt fenn, a többi pedig lent van anyukámnál a kamrában...) Egy pici kosárban a krumplik, egy másik kosárban a hagymák. Előbbiek, miután "megfőzték" őket, szorgalmasan kevergetve a társaságot, repülnek a járólapra és kezdődik a fontosfeladat. Az üres kosárba át kell válogatni a hagymákat, úgy, hogy a külső, száraz héjakat le kell szedegetni róluk. Közben vigyázni ám, ne kerüljön mindenfelé hagymahéj, csak a kosárba - így is tele lesz a lakás... És közben magyarázni babanyelven egyfolytában... Valami ilyesmit: "Anya én ennyit dolgozok itthon, pedig úgy tudom Magyarországon tiltott a gyerekeket dolgoztatni, ám én keményen megteszem amit csak tudok, hogy rend legyen a hagymák között is, ne csak úgy oda legyenek dobálva, hanem ragyogjanak, mint a nap." Meg ilyenek.

És akkor a megszokott kihívás a Cewe-n. A hétre Krissz egy idézetet választott, Szent-Györgyi Alberttől és azzal kellett oldalt alkotni. Mindegy miről szól az oldal, a lényeg, hogy az idézetnek szerepelnie kell. Megint nagyon klassz oldalak születtek, bár szerintem nem könnyű a feladat. Én például sokat gondolkodtam, mire arra az elhatározásra jutottam, rendhagyó módon fogom az idézetet felhasználni. Az ötletet az adta, hogy a blogomra feltöltött képek alá így írom a képaláírást. Ez volt a kiindulás. A másik pedig nélkülözhetetlen segítőtársam, háztartásom rendíthetetlen felügyelője, Gábor. Aki olyan, mint egy úttörő. Mindig résen és mindig segít. Vagy ezek a cserkészek? Na mindegy, itt az oldal, mutatom:

Felhasználtam: papír: Jen Yurko, keretek, nyilak: Cali,

gombostűk: Gunhild

Na szóval...

2011-02-03T14:25:00.002+01:00

Újabb oldal, csakúgy... Megtáltosodtam, vagy mi. Bali szalagavatóján igazi fotós fotózta az avatottakat, ez nagyon jó megoldás volt, nem ugrált 350 szülő a gyerekek (majdnemfelnőttek) körül. Csak így némi Ft ellenében lehet hozzájutni a felvételekhez. (Egy kép = 300 Ft) Rendeltünk párat, és hogy itthon én is tudjak velük valamit kezdeni, beszkenneltettük. (A mi gépünk úgy dolgozik, hogy két csíkot húz a fotóra, ötletek? Poros lehet belül?) Az egyik képből rögtön készült is oldal. Szerintem elég nehéz féligfelnőttfiúról oldalt alkotni, úgy, hogy az az érintettnek is tessék. Hát így sikerült, remélem nem kap tőle sok kritikát:

Felhasználtam: sötét háttérpapír: Fran; gyűrt papírszél: Gunhild;

gyűrött, barnás papír, papírvirágok, nyilak, kommentcimke, bíbor virág: Icka.

A keret pedig Icka papírjával, Janet BD egyik keretét sablonnak használva készült.

A fotót kicsit javítottam, mivel a szkennelés azért sokat rontott a minőségén, bár még így sem tökéletes. És most kicsit - de tényleg csak kicsit - dicsekedni fogok. Az előző bejegyzésemben megmutattam az oldalt, ami a Scrap.hu február havi vázlat-kihívására készült. Eléggé elégedett vagyok vele, és hogy nem elfogultságból, azt mutatja az is, hogy rövid idő alatt négy bejegyzést kapott már. És mivel számomra a kéziszkrepp az olyan dolog, ami előtt térdet és fejet hajtok, nemkülönben az így alkotók előtt, hát az, hogy a négyből ketten is azt írták, olyan mintha hagyományos lenne... Mit ne mondjak olvadozok azóta is... És köszönöm. Az egyik hozzászólóm, Krisztina13 kérdezte hogyan készült a darabolt kép. Így most következzen egy kis leírás, megpróbálom érthetően elmagyarázni, remélem sikerül...

Én GIMP-et használok, és így készül: A kiválasztott képre legyártom a kereteket. Bármilyen lehet, lényeg az, hogy minél egyszerűbb legyen. (Én most Yin egyik templétjéből kértem kölcsön hármat, a papír pedig Bonnie Blou Design-től jött.) Eldöntöm, hogy hány darabra akarom a képet darabolni és értelemszerűen annyit fogok készíteni. A képkeretek belsejébe pedig "szabok" egy papírt, mindegy milyet, itt most már ott a beszabott papír (a fekete).

Miután ez megvan elkezdem őket forgatni, majd a képre úgy rátenni, hogy jól nézzen ki, mondjuk így jó lesz:

Ha tetszik az elhelyezés akkor a fotót annyiszor megduplázom, amennyi keretem van. (Ilyenkor én kikapcsolom a láthatóságot, csak azt hagyom, amivel dolgozom.)

(És mivel nagybátran nyomogattam mindenféle gombokat, rájöttem hogyan kell a képernyőt lefotózni, innentől így mutatom. Hurrá-hurrá!)

A keretbe beszabott papírt sablonnak használva invertálom a képet:

Majd a következő keretbe szabott papír jön, és így tovább, míg tart a keret. Ha vége, elfogyott a keret, a sablonként használt papírokat ki is lehet hajítani a szemetesbe, nincs már jelentőségük. Mindent visszakapcsolok láthatóra és elégedetten szemlélem az eredményt. (Átszíneztem a keretet, hogy jobban látszódjon.)

Az a fontos, hogy ha beállítottam a képet és a kereteket már egyiket sem szabad mozgatni, mert a fotó elcsúszik. Egyszerű megoldás és látványos. A Cewe-oldalán pedig Krisssz a PS-hez ad nagyon jó leírásokat: szeletelés és darabolás. Remélem érthető voltam :)

Kihívás - vázlatra

2011-02-02T22:33:00.003+01:00

Amikor elkezdődött szkreppes-életem, sokat nézelődtem mindenfelé, hogyan alkotnak a nagyok. Így regisztráltam a Scrap.hu-ra is és indultam pár vázlat-kihíváson, tanulásképpen. Ezt a kihívást minden hónapban Mónika hirdeti meg. Hagyományos és digitális oldalakkal is lehet indulni, ami nekem nagyon klassz, mert a hagyományos alkotóktól rengeteg mindent el lehet lesni. És mivel mindenki "egykaptafára' készíti az oldalt annyira érdekes látni kinek mi jutott eszébe egy-egy vázlat alapján. Arra az idők folyamán már rájöttem nem vagyok a sok képes és sok mütyörkés alkotó. De a megadott tervet pontosan betartom, így muszáj sok képet és sok mütyörkét rápakolni az oldalra, ha olyan a vázlat. Bevallom nem mindig vagyok elégedett az eredménnyel... A mostani oldalt viszont nagyon szeretem. (Bár lehet, hogy két hónap múlva már egészen máshogy oldanám meg a feladatot.) Tehát a vázlat:

Az oldalam pedig:

Minden papír és elem Rainbowtól van,

kivéve a kapcsokat amiket Gunhildtől kértem kölcsön,

a komment-megoldást pedig Oslitól lestem el.

És bevallom elforgattam a vázlatot 90 fokkal. De csak azért, hogy a két fiatalt így tudjam darabolni... Remélem így is jó lesz.

Lovesoul - Mörjike

2011-02-01T12:31:00.001+01:00

Mörjike romantikus hangulatba került. Szerencsénkre. Mert egy annyira gyönyörűséges készlet készült ebben a hangulatban mint a csoda. Hozzájuthatsz, ha szeretnéd, részletek itt. Hírlevél-olvasó vagyok, így én már letöltöttem., kicsomagoltam és megnéztem. Na, ez az amit nem kellett volna... Az ebéd ma sóskamártás, tojással és főtt krumplival. Ez amolyan ripsz-ropsz ebéd, és míg alkottam az oldalt csak a krumpli futott ki... De egész egyszerűen azonnal, rögtön és izibe oldalt kellett. Mert én is romantikus hangulatba kerültem. És nem ám a sóskamártás főtt krumplival-tól...

Mörjike: Lovesoul

Egyik esküvői fotónk, mi más? A nagy fotót háttérbe mostam, körberadíroztam. A kicsi képet beleraktam a keretbe és megkapta az Ányi-féle krémes karamell árnyalatot, mivel színesnek túl sok volt. A szöveg az esküvői idézetünk, imádom. Alatta van egy virág, ez az egyik kommentcimke, körberadírozva és szintén a háttérbe mosva. A szívecskés pecsétet pedig elforgattam, ide jobb így. Nekem nagyon tetszik. És mivel jelenleg szerelmes vagyok ebbe a készletbe, biztos, hogy nem fogom elhagyni és készül még oldal. Ajaj, csak nehogy esküvői fotókönyv legyen belőle... (már van egy...)

Újévi fogadalom

2011-02-01T00:26:00.001+01:00

vagyis a hiánya, ami most kapóra jött... Tudniillik régebben mindig elhatároztam valamit az új esztendőre. Fogyókúra, rendszeres testmozgás, mindig visszaviszem a könyvtári könyveket időben és hasonlók. Persze 1 vagy éppen 3 hét alatt szépen el is felejtődött, csokit ettem nutellával és a könyvtártól is rendszeresen kaptam a felszólító lapokat. Így csak a lelkiismeret-furdalás maradt... Ezért pár éve megfogadtam, hogy soha többet nem fogadok meg semmit. És ezt az egy fogadalmamat nagyon szépen tartom azóta is. Szóval ha elgondolkodom azon, hogy mit is fogadtam volna meg... biztos szerepelt volna a fogadalmaim között a kommentelés. Tudom már írtam erről, de azt is tudom milyen jól esik a visszajelzés. Tudom, mert nekem is fontos, hogy olvasnak és szólnak hozzám. Igyekszem is, de nem mindig sikerül. Aztán a Cewe-galéria. Ahol szintén kéne pár jó szót klimpírozni... Az is a fogadalmaim között lett volna, hogy több csakúgy oldalt fogok alkotni. Mert jó, csak úgy a magam örömére kitalálni valamit, vagy egy fotó kapcsán elgondolkodni mit is lehetne kihozni belőle. Hát most sikerült, csakúgy...

Felhasználtam: papírok: Raspberry Road Designs; varrás: Corren Silke; gomb: AW-Design; korona: Moncsi; és Rainbow egy szalagja, ami most vágósablonként mutatkozott be.

Gáborom mindig "koldul" ha eszünk. Régebben ez nem volt egyszerű, mivel nem rágott semmit, csak nyelt. Mostanra (másfél éves) jutottunk el odáig, hogy darabosat is kaphat, nem fullad meg azonnal, bár állandóan rá kell szólni, hogy rágni, rágni, rágni. (Mondtam is Szabinak, majd az oviba is be kell rohangálnunk a botmixerrel...) A múltkor palacsintát sütöttem és délután mikor falatoztam, persze odajött cuppogni - mivel egy haspók. Tetszett neki, hogy anya így kínálta, egyből rájött mit akarok. Szabi meg jól lefotózott bennünket. Én persze azonnal tudtam ebből a fotóból oldal lesz. És lett is...

Bábszínház, tipegőfarsang és oltás

2011-01-29T23:21:00.004+01:00

Leírtam mindent a címben, így be is fejezem... Nem ám... Szóval a nyitunkavilágra-projekt keretében elcipeltem Szabit és Gáborkát a veszprémi Kabóca Bábszínház Ha Dede című babaszínházi előadására. Az eredmény pedig:

Kisfiú azóta előszeretettel visel dobozokat a fején... A bábszínházi történet dióhéjban, húha, nem tudom elmesélni miről szólt, bár közel negyven évesen is érdekesnek találtam az előadást. Idemásolom a "hivatalos" ajánlót:

Mi történik, ha egy kocka gömbökkel barátkozik? Hogyan találkoznak, hogyan ismerik meg egymást? A gömböknek például kerek ajtajú a házuk, de hol lépjen be ezen egy kocka? Sok a nehézség, de a kocka lépésről lépésre beilleszkedik a gömbök közé, és a kockák világa is befogadja a gömböket. A kezdeti különbségek halványodnak, sőt, szinte már észre sem lehet venni, mi volt előbb, a kocka vagy a gömb... (Rendező: Karel Van Ransbeeck, játsszák: Kiss Erzsi, Futó Ákos. A Kabóca Bábszínház és a Theater De Spiegel és közös produkciója.)

Gáboromnak ez volt az első színházi élménye... de nem az utolsó. Az előadásban pedig volt olyan rész, ahol a színészek a fejükre tették a kockákat. Úgy látszik Gáborban ez maradt meg a legjobban. Megyünk még máskor is. A fent említett projekthez tartozik szorgos látogatásunk a helyi tipegő-klubba. Szerencsénk van a védőnéninkkel: babamasszázst tanít az anyukáknak, tipegő-klubot szervez, fáradhatatlanul próbálja kicsit összetartani - rengeteg munkája mellett, mivel a körzete három faluból áll - az anyukákat. (És mindezt minden díjazás nélkül!) Mi Gáborral eddig szerencsére minden tipegő-klubon részt tudtunk venni. Karácsonykor halk zene és gyertyafény mellett beszélgettünk, most farsangi dáridóra voltunk hivatalosak. Mivel Szabival felváltva járunk - ilyen szuper apuka, még erre is rá tudtam venni - két hete ő volt Gáborral. Hozta a hírt, farsang lesz... Persze engem egyből elkapott a hév, beöltözünk. Családilag. (Lesz majd fotó hármukról is.) Így kapóra jött a heticewe, ahol a feladat tipográfia volt. Krisssz az ajánlóban ötletesebbnél-ötletesebb megoldásokat mutatott és aki PS-t használ, az tanulhatott újat, megint. Én GIMP-ezek, így majd Ányihoz fogok ellátogatni hamarosan, lehet, hogy ezzel a klassz programmal is lehet hasonlót... Mutatom az oldalam, igyekeztem a címet úgy kiemelni, mintha hagyományos szkrepp lenne az oldal, és egyenként lennének kivágva a betűk.

Felhasználtam: papírok: saját (még a pöttyös is...); varrások: Tempus Fugit; gombok: Gunhild; masnik (kicsit átszínezve): Marti Scraps és a kivágósablon: Krisssz

És a harmadik, címbeli dolog: oltás. A héten volt Gábor másfél éves - repül az idő - de e mellé a nagy nap mellé nem torta, hanem kötelező oltás jár. Mondtam neki itthon, hogy megyünk Ágota nénihez és a doktor bácsihoz. Ágota néni nekünk itthon a zene, mindig táncol ha meghallja a nevét. A doktor bácsi viszont, hát, ő is zene, csak éppen üstdob, cintányér és harsonák - legalább három - azért, hogy elnyomják az ordítást... Vígan masíroztunk be a tanácsadóba, ahol Gábor észrevette doktorunkat. A katonaságnál nem csinálják ilyen szabályosan a hátraarcot... De nem úszhatta meg... Amúgy nem tudom tudtátok-e, hogy a világon a legeslegeslegfájdalmasabb orvosi vizsgálat a hát meghallgatása sztetoszkóppal? Ha a doktor bácsi ezt műveli, akkor annyira kell sírni, hogy csak na... Ehhez képest az oltás? Ugyan kérem, bagatell... (Jó keze van a háziorvosunknak, ügyesen adja be mindig...)

Tárgy: heticewe

2011-01-23T19:25:00.001+01:00

Éljen-éljen-éljen! Sikerült elkészülnöm és feltöltenem. Érdekes kihívás volt a cewe-heti. Krisssz most azt találta ki, hogy tárgyról, tárgyakról szóljanak az oldalak. Hű, nekem ez igazi kihívás volt. Eddig mindig szerepelt valami élő az oldalamon. Komolyan vettem a kihívást, sokat gondolkodtam mihez is kezdjek. Aztán úgy döntöttem kihagyom. De azért csak-csak ott motoszkált bennem és lassan körvonalazódott mit is fogok alkotni. Mostanában sokat varrtam, ígérem megmutatom a "késztermékeket" lassan. Gábor gondozási kiskönyvét is bevontam filccel és került rá autó, fák és házak. No meg persze az elmaradhatatlan napocska. Az autó természetesen úton... Jó móka volt és milyen az ember... az egyik ötlet hozza a másikat. Mivel a hagyományos szkrepp, sajnos be kell látnom nem az én világom, viszont a kezem mostanában állandóan viszket: valamit alkotni, készíteni, vágni, varrni, ragasztani, festeni, kitalálni, egy kézzel készített könyvet fogok neki bütykölni. Gábor könyve lesz, róla-neki fog szólni. Már elkezdtem rajzolni - én - egy pár oldal elkészült. Írok majd mesét is, és Gáboros fényképeket fogok beleragasztani. Hogy bírja a gyűrődést, le fogom fóliáztatni és spirálkötést fog kapni. Hajh, ezek a tervek... Komolyan mondom ez a kisfiú kihozta belőlem az alkotót... Szóval heticewe, mert nagyon elkalandoztam. Bár nem is olyan nagyon, hiszen a varrás az oldalamon is megjelenik:

Anyukám sajnos már nem jár a márkói foltvarrókhoz, fáj a keze... de régebben oszlopos tag volt. (Pedig Ő sem valami ügyes, nem ért rá megtanulni kötni-horgolni, Ő focizott fiatal lány korában...) A foltvarróknál egymást bátorították a lányok-asszonyok, jó kis közösség, sajnálom, hogy már nem tud menni. Kicsit foltvarrós lett az oldalam. A varrás választja el a tárgyakat, amik megjelentek az életemből, persze nem fontossági sorrendben és mennyi minden lemaradt, kimaradt. Bika vagyok, és bár nem hiszek az asztrológiában, sok minden igaz rám a csillagjegyem tulajdonságaiból. Így az is, hogy fontos a környezet, ragaszkodom a tárgyakhoz, amik körülvesznek: a pozitív terhességi teszt, soha annyira boldog nem voltam két kis vonal láttán, a sminkek egy kis hányada, bár túlzásba nem viszem, de nő vagyok, így fontosak. Attila Efije. Ő kísérte mindig ha kórházba ment kezelésre. Balitól és tőlem kapta. Most az első mancsán vannak a jegygyűrűink, ha Balázs nősül megkapja mindkettőt, beleolvasztathatja az övébe... Kedvenc kávéscsészém, ami inkább teás ugyan, de én rengeteg tejjel és tejszínhabbal iszom a kávét, ezért kell a nagyobb bögre. Gábor majma, aki már-már az ötödik családtagunk és az elmaradhatatlan mobiltelefon, amiről pár éve még fogalmam sem volt, hogy minek is, most pedig lépni sem tudok nélküle... Szabi és az én karikagyűrűm. És persze kávéfőző. Az én reggeli legjobb barátom. Könyvek nem kerültek az oldalra, remélem Krisssz idén is hirdet könyves kihívást... A fagyigép is lemaradt, noha vele is jóban vagyok. Szóval ha el kellene gondolkodnom melyik is a kedvenc tárgyam, őszintén megmondom nem tudnék választani. De szerencsére nem kell. Felhasználtam: papírok: Raspberry RD; Corren Silke D; varrás: MCS; gombostű és cetli: Gunhild.

ATC vagy mi a szösz

2011-01-13T21:56:00.001+01:00

Múlt héten nem sikerült heticewéznem. Még szerencse, hogy nem vagyok újévkormindentjólmegfogadokazújévre... Mert azt biztos megfogadtam volna, hogy részt veszek minden kihíváson és ezt rögtön az első héten buktam volna... Bár igazoltan lettem volna távol, mert Gáboromnak jönnek a fogai. Biztos olvasta valahol :) hogy másfél évesen (25-én lesz ez a jeles nap) már 12 fogacskának illik lennie, így nehogy már lemaradjon, gyorsan nekiállt növeszteni a hiányzó négyet. Egyszerre. És mivel egyetlen fogacska kibújása sem egyszerű nála... most négy. Előke van állandóan a nyaka előtt, bár már azon gondolkodtam, valahogy egy lavórt kéne a nyakába akasztani... Szerencsére pelenkabajok és sebes áll most elmaradt. (Hogy a borostyánláncnak köszönhető-e, nem tudom, mindenesetre Szabi rám parancsolt, hogy ha már megvettük viselje is ez a kisfiú, ártani nem árt.) De örömmel írom a négyből három fogacska már jól látható, egy pedig igyekszik a többiek után, tehát szenvedésünknek lassan-lassan vége lesz. Balázs aranyos volt, bejelentette teljesen át tudja érezni az öccse gondját -> Ő is fogzik... jön a bölcsességfoga, mondjuk pont jókor, érettségi előtt, amikor a bölcsesség nem fog ártani :) jó testvér :D Tegnap Pápára látogattunk, fürödtünk egyet. Vittük anyukámat és húgom kisebbik lányát. Gábor júliusban volt utoljára bébiúszáson, valószínűleg nem is fogunk már járni, és Szabi kicsit reszkető kézzel ugyan, de nagybátran kipróbálta vele a merülést. És semmi bőgés, vagy félelem, vigyorogva jött fel a víz alól. Örültünk, hogy még emlékszik, mivel elég régen volt július, és a búvárreflexe is a múlté már. Elhatároztuk kicsit aktívabbak leszünk idén, programokat fogunk kitalálni, mert eléggé bátortalan kisfiú. Szokja egy kicsit a nagyvilágot... Nos atc, vagyis inkább névjegykártya. Ez a heti cewe megoldandó. Evadraga jól észrevette, mostanság gyengém a lila, így ez is lilás lett. Megnézegettem az ajánlott blogokat, érdekes dolog ez a kis kártya. Pici, mégis annyi minden ráfér... Próbáltam kicsit atc-s és kicsit névjegykártyás is lenni. Még nem volt névjegykártyám, és persze most sem az volt a cél, hogy "igazi" névjegykártya legyen. Amúgy szerettem vele "dolgozni", hétfő óta minden este "bütyköltem" rajta valamit. Csak a hátoldalon gondolkodtam, de ma délután találtam ki, hogy a nagymamám fotóját fogom felhasználni. Nagyon oda illik. Felhasználtam: sötétlila papír: Charm City Scraps; halványlila papír: én :D virágos huzal: Osli; csipke: Jen Yurko; pillangó: PST Designs.

Szalagavató

2011-01-13T17:38:00.000+01:00

Nagyobbik fiamnak, Balázsnak tavaly decemberében volt a szalagavatója. Megható esemény ez egy végzős diák életében. Meg persze a szülőkében is. Valami végét jelzi az a kis szalag. Persze nem búslakodom - Ő sem - hiszen minden befejezés után jön valami új, valami más. És ez így van jól. Nemsokára érettségi, aztán drukk az egyetem miatt... Furcsa, nemrég még az oviból ballagott, sőt az oviba ballagott be, most meg a középiskolának is vége lesz. Hova rohan az idő? Reménykedem a jó - nagyon jó - eredményben és persze nagyon szurkolok. Sikerüljön valóra váltania az álmait, terveit. A szalagavatós képek nem túlzottan jól sikerültek, nem is szeretem az ilyen beállított felvételeket. Plusz Gábor beteg volt, halálra izgultam magam miatta, minden rendben legyen vele, így nem is voltam túl jól, momentán úgy nézek ki a képeken mint egy vámpír - fehér voltam nagyon (ezen még a púder sem segített). Azért készült oldal. A padlizsán színű szoknyámhoz...

Felhasználtam: papírok: MCScraps és Mörjike. Mörjikétől van a virág, a kapcsos-zárójel és a keretek is.

CT

2011-01-03T13:37:00.002+01:00

Az ok amiért ez a blog létrejött az volt - hű már tavaly - hogy Geergos megkérdezte akarok-e a csapatában alkotni. Bevallom azt sem tudtam eszik-e a CT-tagságot... Gondoltam valami csuda lehet, mert mindenki mindig nagyon boldog volt ha bekerült egy csapatba. Aztán utánanéztem és úgy gondoltam miért ne, és belevágtam. Betti stílusa elég távol áll(t) tőlem, de mivel mindig irigykedve nézegettem a pakolászós oldalakat, így szerettem a csapatában alkotni, bár a bőrömből nem tudtam kibújni... Volt már egy rövidebb szünet nála, jelenleg pedig elég régóta Ő alszik Csipkerózsika helyett. Nem tudok róla semmit és ahogy a többi CT-tagot elnézem Ők sem. Így fájó szívvel levettem a blinkijét és újra csak simán alkotó szkreppes lettem. Van azonban még egy oldalam amit nem töltöttem fel. Igazából nem tudom azt sem lehet-e, de úgy döntöttem megmutatom. Kicsit más mint amit szoktam (enyhén pakolászós) de mivel a fotón két szivemcsücske is van, szeretem. Itt az oldal, a fotón imádott, nagyonügyeskezű unokahúgom festi húgom kisebbik lányát, Mártát. A címe pedig: A pillangó születése. Magyaráznom sem kell ugye? (Jobban szeretem a magyar címeket, de mivel CT-munka volt ezért az angol...) Minden Geergostól van.

Csipkerózsika

2011-01-02T22:35:00.004+01:00

felébredt. És újra alkot és írogat és remélem vendégségbe is tud majd járni. Szóval nem tűntem el véglegesen, csak kicsit. Igazából több oka is van-volt a hiányomnak. Kezdődött azzal, hogy Gábor megint beteg lett december elején - de annyira, hogy a rettegett fuldoklás eredményeként már a kúphoz kellett nyúlnunk. Volt nagy ijedelem. Szerencsére előbb cselekszem és csak utána kezdek el pánikolni... Balázs szalagavatója is erre az időre esett, így a bálon nem is maradtunk, vacsora után rögtön autóztunk haza. Gáborral már szeptember óta gyakoroltunk, mivel senkivel sem maradt el. Természetesen teljesen tudományos alapon: nem volt szökés, vagy cserbenhagyás. Kicsit elhúzódott nála a szeparációs félelem... Addig nem volt gond, amíg látott engem, gyönyörűen eljátszott bárkivel, bárhol. Kitartóak voltunk és november végére elértünk oda, hogy elmaradt anyukámmal, így el tudtunk menni a szalagavatóra. (Amúgy nem volt vele semmi gond aznap este, azt leszámítva, hogy nem volt hajlandó elfogadni a vacsorát tőle, pedig egy haspók...) Aztán felfedeztem, nem vagyok annyira béna, mint gondoltam. És igyekeztem mindenkinek valami személyes, általam készített ajándékot is adni. (Persze volt ami nem készült el időre, de semmi baj, idén is lesz karácsony, addigra befejezem...) Ez pedig rengeteg időmet elvette, de annyira élveztem és jó érzés, hogy örültek az ajándékozottak. És már idenekemazoroszlántis lett és Gábornak hűtőmágnest varrtam filcből. (Ez a projekt még tartani fog egy darabig.) Nagyon szeret a hűtőre pakolászni, de azok a mágnesek amikkel játszhat nem nagyon bírták a gyűrődést. Így kitaláltam, hogy varrok filcből. Pelenkaöltéssel készültek, kicsi vattával béleltem és mágnest tettem bele. Kész van egy labda, két autó, egy napocska (sugarakkal ám, nemcsak egy kör), egy lombos fa. Húgom kislányainak pedig egy eper (Hanna jele az oviban) és egy gomba (Márta jele lesz majd) készült el. Most pedig egy traktort és egy buszt fogok készíteni. És mivel nem bírtok magammal a fotókönyvek elkészülte óta, elkezdtem még egyet. Ez arról a csodálatos időszakról fog szólni, amikor híztam 13 kilót és még örültem is neki... Szóval volt elfoglaltságom. És ha jó idő volt és nem ködös-párás-szmogos akkor spuri ki az udvarra, utcára, mezőre. És végül bevallom, sokat járkáltam mindenféle galériában, aminek azt lett az eredménye, hogy annyira elbizonytalanodtam, mint a csuda. Gyönyörűbbnél-gyönyörűbb oldalak... Ezért úgy döntöttem leteszem a lantot... jobban mondva az egeret. De Szabi nem hagyott ám békén. Állandóan rágta a fülem, mikor lesz új oldal. A végén már meg is fenyegetett :) És hiányzott is...

Van elmaradásom, mutatom:

Cewe-kihívásra, még novemberben. Nem megszokott perspektívából készült fotót kellett használni. Én egy Hannáról készült fagyis képet választottam. A történet pedig hozzá: velünk kirándult és feltettük a rossz kérdést, amire jó választ kaptunk. Felhasználtam: papírok: Rachel Dickson; varrás, maszk: Krisssz; kapocs: Pavelancsika; kicsi papírok: Mörjike; fagyi: Lisa Warren; csipke: Corren Silke. A színválasztás pedig segítséggel történt.

Az ünnepek miatt most két oldallal lehetett indulni a heticewén. Az egyik az ünnepi sütés-főzés, a másik pedig az ünnep. Ez a két oldal készült:

Hanna és Márta segít pogácsát szaggatni a mamánál. Ugye milyen lelkesek? És mivel az fontos szabály, hogy inkább három, mint kettő, a sarokba belibbent a harmadik angyalka... Felhasználtam: papír - RDickson; felhő (ami tulajdonképpen havas bokor), angyal, csillag - Fran; maszk - Krisssz.

A komment szövege: Mikor 24-én a délutáni alvásból felébredtél és kócosan kijöttél a nappaliba, olyan csodálatos dolgot pillantottál meg, hogy a szemed még kerekebbre nyílott. Pár percig csak az ajtóból nézegetted, aztán közelebb merészkedtél és megsimogattad a tüskéket, majd óvatosan meghintáztattál egy díszt. De ez a délután még tartogatott számodra meglepetéseket. Miután besötétedett, apával nézelődtetek a háló ablakában, mikor a nappali felől elröppent egy angyal, majd még egy, és még egy. Kisvártatva megszólalt egy csengettyű... futottál Balihoz és hozzám, apával a nyomodban. Aztán izgatottan bontogattál és játszottál. Szeretném ha sokáig hinnél a csodákban...

Csodálatos volt az idei karácsony. A rácsodálkozás a karácsonyfára, az öröm az ajándékoknak, leírhatatlan. Erősíteni fogom ezt Gáborban, amíg csak tudom. Nem vagyunk vallásosak, sajnos, de ez kell úgy érzem. A tiszta lelkének, ami remélem sokáig az marad. Napközben sokszor odamegy a fához és díszt hintáztat, tüskét simogat, vagy énekelget... Imádom... Az "angyalok" amúgy Bali volt és én. Kihajoltunk a nappali ablakán és a háló ablaka elé dobáltuk a szikrázó csillagszórókat. Szabi mesélte később, annyira megható volt, ahogy tágra nyílt szemekkel követte őket. Jövőre ő dobál, mert én is látni akarom...

Az oldal egy LDD-QP liftelése. Felhasználtam: papírok - MCO, RDickson, Fran; maszk: Krisssz; virág, kacs, glitter: Icka; komentpapír: sk; karácsonyfák: LDDesigns